2009. január 29., csütörtök

költözés

Tegnap birtokba vettem az új irodámat. Nagyon szép helyünk lett, bár a kilátás nem a legjobb, de annyi baj legyen. A legpozitívabb, hogy olyan közel vagyok a könyvtárhoz, hogy közelebb nem is lehetnék. Márpedig a könyvtár nekem lételemem, szóval vidám vagyok. Azért hiányzik a régi hely is és a kollégák is akikkel ezután nem fogok nap mint nap találkozni. Ma megérkezett az első vizsgázó is, bár hivatalosan még nem vagyok itt. sok meló van azért ezzel a költözéssel, még akkor is, ha sok mindent a cég intéz.
Egyébként ki vagyok. Ki vagyok a szűnni nem akaró esőzéstől. Hallom, hogy máshol havazik, itt meg az eső szakad. Elég lehangoló. Ki vagyok I hiányától. Leginkább ettől vagyok ki egyébként. Különben az eső sem érdekelne. És kicsit ki vagyok a hétvégétől ami rám vár. Nem mintha bármi okom lenne rá, de mégis izgulok. De majd erről később.
Inkább mosolygok és kacsintok az esőfelhőknek. Hát csak sírjatok, más úgysem tehettek. Én majd helyettetek is nevetek.

2009. január 25., vasárnap

rémálom

Tegnap reggel rémálomra ébredtem. Nem is egyszerű rémálom volt. Egy visszatérő álom, csak a befejezés változott meg kicsit. Rémálommá vált. Egy betörővel küzdöttem és arra ébredtem, hgoy ordítok: Takarodjon innen! Takarodjon innen!
Amúgy is furcsa viszonyban állok az álmokkal. Ritkán emlékszem, mit álmodtam, de ha emlékszem, nagyon mély nyomot hagy bennem. Vannak visszatérő álmim is. pl. Álmomban többször jártam egy városban, ami talán valóságos is, de nem tudom hol. És vannak dolgok, amiket megálmodok, majd aztán valamikor át is élem őket. Persze nem olyan komoly dolgok, nehgy bárki azt gondolja, hogy a jövőbe látok vagy iyesmi, cak apró jelentéktelen részletek, amelyek aztán a valóságban is megtörténnek velem és akkor tiszta déja vu érzésem van. Hát ilyenek.
Más. Istentiszteleten voltam tegnap. Nem is lenne ebben semmi különös, ha nem kb 15 éve lett volna, hogy utoljára templomban jártam. Nem is a megszokott helyen és a megszokott módon zajlott a dolog. Fura volt minden. Nem találtam a helyem igazán, még annak ellenére sem, hogy időnként kimondottan jól éreztem magam. Hát a vallással is elég fura a viszonyom, de ezt nem is tudom leírni. Majd talán egyszer.

2009. január 23., péntek

indul

Régen sokat írtam. Még akkoriban, mikor számítógép meg internet se volt nagyon. A blogról azt se tudtam eszik e vagy isszák. Szerintem akkor még senki. Leveleket írtam, meg verseket, meg néha naplót is. Mostanában gyakran eszembe jut, miután napi betevőm lett az internet, hogy újra belevághatnék. Szerettem írni. Most is szeretnék, de valahogy nincs kinek. Régen sem volt. A fióknak írni a leveleket meg egyebeket elég kiábrándító dolog. De már lehet a számítógépen is naplót írni. Hát ma olyan semmittevősre sikerült a napom. Belevágtam, meglátjuk mi lesz.