2009. május 12., kedd

felpörögve

felpörögtem mostanában. Ne persze ez a blogomon nem látszik. Naná hogy a többin sem. Igazából az események pörögnék én pedig igyekszem sodródni velük. Na jó, azért nem hagyom magam, felvettem a kesztyűt és belehúztam. Megmutatom éna világnak, hogf ynem olyna könnyű engem leírni. Persze ez azt jelenti, hogy pár kökemény hét van a hátam mögött. Mondd nyugodtan, azért annál régebben írtam. Na ja. MAjd bepótolom ezt is egyszer. No és előttem is áll mág néhány hét, de most kicsit fellélegeztem. Látom a végét és úgy tűnik, hogy amivel nagyon kell, azzal végeztem, végezni fogok. Nem gondoltam volna ezt még néhány hete. Amúgy is komoly dolgokon jár az eszem, de ezt most még nem árulhatom el. Ha tetszik, babonából, ha tetszik azért mert még én sem tudom mi lesz. Persze ez a pörgés azért megviselt, néha erőmön felül vagy inkább annak a határán voltam, de ezt sem éreztem. Mindenre van doppingszer és higyjétek el, teljesen legális :) No de biztos sokmindent hanyagoltam is ezekben az időkben és még hanyagolnom is kell kis ideig - és most elsősorban nem a blogolásra értem. Nézzétek ezt el nekem, jó? Egy verssel próbálom ezt magyarázni, bár biztos nem úgy értitek ahogy én:

József Attila

Vidám és jó volt s tán konok,
ha bántották vélt igazában.
Szeretett enni s egyben másban
istenhez is hasonlitott.
Egy zsidó orvostól kapott
kabátot és a rokonok
úgy hívták: Többé-itt-ne-lássam.
A görög-keleti vallásban
nyugalmat nem lelt, csak papot -
országos volt a pusztulásban,

no de hát ne búsuljatok.
1928 eleje