2011. július 31., vasárnap

Új élet

Hosszú hetek óta nem írtam, ez többek között új kis főnökünknek köszönhető. Nyolc hete érkezett hozzánk, azóta leginkább csak alszik, de mikor felébred, azonnal követeli az ételt és italt. Elvárja, hogy minden igényei szerint történjen, amíg éber gondoskodjunk a szórakoztatásáról. Egész pici, mégis teljesen a hatalma alatt állunk, alávetjük magunkat akaratának. Nyolc hete, lassan két hónapja kislányunk körül forog minden. Ennek a kicsi új életnek érkezése gyökeresen felforgatta életünket, közben mégis olyan , mintha mindig is hármasban lettünk volna.
Általában ha valaki nap mint nap lát valakit, kevésbé veszi észre a változást. Annak ellenére, hogy Maszatot minden nap látjuk, határozottan észrevehető a változás rajta. napról napra nő, már több mint egy kg-ot és kb 10 cm-t gyarapodott. Egyre élénkebb és érdeklődőbb, figyel a környezetére, mosolyog, mi több kacag, sikongat. emeli és forgatja a fejét, nyújtózik, az öklét rágja és ehhez hasonlók. Egy tündér. Mi legalábbis teljesen oda vagyunk érte. Látták már a nagymamák, nagynénik és nagybácsik, eddig mindenki el volt tőle ájulva, szóval talán nem vagyunk nagyon elfogultak. Persze minden kiegyensúlyozott boldog csecsemő gyönyörű. Mikor esténként a hasfájás kínozza, akkor talán nem olyan édes, de akkor viszont nagyon aggódunk érte és sajnáljuk. Hát ez van.
Egyébként persze zajlanak a szokásos hétköznapok. Míg a lányok itthon várnak én dolgozni járok. Nagyon rossz itthon hagyni őket, de biztos nekik is rossz itthon nélkülem néha. A munkahely a régi, mégis új helyre járok, a múzeum elköltözött. Elég nagy volt a felfordulás, én pedig amúgy is kicsit szétszórt voltam. Rend(szer)szerető ember vagyok, de most át kell állni M. rendszerére. Bár még annyira nem rendszerű az élete. A munka mellett ott vannak a  hivatali ügyek, a bevásárlás, ami nagyrészt rám marad, bár mostanában már gyakran megyünk hármasban is. Így azért vezetek is. M. imádja ha mozgásban van, így a vásárlást is. De csak a 'tűrés határáig'. Várakozni nem szeret. Hogy kire ütött ez a gyerek??
Most ennyi jut eszembe, nem ülök tovább rajta, mert aztán megint valaki vagy valami megzavar és újabb két hónap telik el egy rendes bejegyzés megírásáig. Mindent összevetve, apuka lettem, és apukának lenni jó dolog.