2011. október 27., csütörtök

kimozdul

Kimozdultam a héten kicsit, kihasználtam, hogy nem húz haza a szívem I-hez és M-hez, tekintve, hogy nincsenek otthon, így nem vár haza senki. Én sem siettem haza, mert attól sem láttam volna őket hamarabb.
Jó volt egyébként, régen fordult elő ilyesmi, mióta Bogarak sincsenek elérhető közelségben, semmi közösségi élet nem volt.
Megbeszéltük, hogy milyen jó lenne gyakrabban találkozni, mármint nem csak kétévente :) és ezen elgondolkodtam. Valójában itt ez a nagy város, rengeteg jó és számomra még felfedezetlen hellyel, a lehetőségek végtelen tárháza, én mégsem élek ezekkel a lehetőségekkel. Talán ha I. és M. nem lenne más lenne a helyzet. Egy időben, főként amíg Baján éltem, elég kimozdulós voltam, amit talán egyesek rossz szemmel néznek/néztek. Cseppet sem bánom ezt, mert annyi élménnyel gazdagodtam, annyiféle embert ismertem meg, akik/amik nélkül sokkal szegényebbnek érezném magam. feltéve, hogy tudnám, mit mulasztottam el. Más ember lennék, olyan mint azelőtt, magányos és szürke, bár lehet hogy most is szürke vagyok, de magányos nem.
Szóval, ha kis családom nem lenne, biztos most is kimozdulós lennék, de ha I. nem lett volna, eszembe sem jut ebbe a Nagyvárosba költözni. Most viszont van I. és van M. akik sokkal nagyobb vonzerővel rendelkeznek mint a város ezer helye és eseménye. Hát ez van. Ettől függetlenül eszemben sincs elzárkózni a közösségi élettől, legfeljebb jobban meggondolom, hogy mikor és hova.

flippe(M)R

Fura élményben volt részem a közelmúltban. Készülök már megírni ezt is egy ideje, hát most kerül rá sor. Kivizsgáláson voltam, olyanon, amin még eddig soha. Ráadásul át kellett bumlizni érte a fél városon. Ugyan fájdalommentes eljárás, de azért mindenféléket olvasni, kinek ezért, kinek azért rossz érzés. Kinek a zaj, kinek a bezártság érzése miatt. Én leginkább az eredménytől féltem, hogy vajon mit dob ki a gép? Amiért leírom, az igaziból az, hogy én hogyan is éltem meg a dolgot. Valóban fura érzés, hogy betolnak egy nagy gép belsejébe, de a bezártságérzést inkább az váltotta ki belőlem, hogy a fejem mint valami sablonba bepasszintották, nehogy elmozduljon, a fedele az orromtól néhány centire, ami ugyan a fényt átereszti valamennyire, de kilátni nem lehet. Végülis úgyis csak a gép belsejét látnám. Látni tehát semmit nem látsz, a füled az egyetlen érzékszerved amiből a környezetedről valamiféle képet tudsz alkotni. Nos hát fülelni volt mit. A teremben eleve valami gép ütemes zajt hallatott már az elejétől fogva. Mint mikor bekapcsolod a szintin a dobgépet ami az alap ütemet adja. Ez akkor még nem jutott eszembe persze, legfeljebb a "jó kis" tuctuc zenék illetve valami kocsmai játékautomata ami folyamatosan vagy alkalmanként bizonyos hangot ad ki, hogy a fényhatások mellett a zajjal is felhívja magára a figyelmet. De azóta találtam még egy sokkal jobb zajt találtam, amihez igazán hasonlít. Az egyik áruházláncban nemrégiben beüzemelt kenyérszeletelő hangja kísértetiesen hasonlított erre a zajra. Ez a kép be is villant, miközben a gépben feküdtem, hogy pont olyan, mintha egy gép ugyanazt csinálná valóságosan, amit az én fejemmel virtuálisan: vékony szeletekre vágja a koponyád és annak minden tartalmát. Nos miután a dob alap megvolt, jöhettek a további hangszerek, ezek már az én gépemből. Mármint abból a gépből ami éppen elnyelt. A folyamatos és mély búgástól egy vészjelző fülsértő sikolyáig minden volt ott. Ezek a zajok végképp azokra a játékgépekre emlékeztettek, amiket az előbb már emlegettem.
De amikor a zajok mellet más fizikai behatás is ért, konkrétan, hogy elkezdte egész testem, kifejezetten koponyám tartalmát rázni a gép, felvillant hirtelen a tilt! felirat és már biztosan tudtam: Egy flipper gyomrában vagyok! Na nem a kedves kis delfinében, hanem egy olyan nagy és nehéz, színesen villogó, mindenféle hangot kiadó masináéban, amit fiatal koromban csodálattal bámultam, és arról álmodtam, ha majd nagy leszek, ti. felérem, és pénzem is lesz, akkor majd én is szeretnék ilyennel játszani. Azért szerencsére nem volt olyan rossz sorom, mint azoknak a nagy fémgolyóknak amik ide-oda pattognak a belsejében, míg végül eltűnnek a süllyesztőben, és szerencsére egy életet sem vesztettem mikor kidobott magából végül.
Hát ennyi. És, hogy azokat is megnyugtassam, akiket elfogott a rettegés, és a körmüket rágva olvasták bejegyzésem, hogy vajon mi lett a vizsgálat végeredménye, jelentem, minden OK, semmi probléma nincs a fejemben. Legalábbis látható nincs :D Hogy alapból hülye vagyok, azon meg úgysem tudnak segíteni. Ezzel egyúttal azt a kérdést is megválaszoltam, hogy hogyan asszociálhattam pont erre a gép gyomrában.

2011. október 25., kedd

újjászületés

na nem valós, csak virtuális értelemben. Történt valami furcsa dolog a hétvégén. Kezdődött azzal, hogy az email fiókomba való belépéshez ellenőrző kódot küldtek és új jelszót kértek. De ekkor még nem is gyanakodtam, időnként ellenőrzik a biztonsági címeket és egyebeket. De aztán bejelentkezve a rendszer visszadobott nekem egy halom olyan levelet, amit nem tudott továbbítani ... és amiket elvileg én küldtem, pedig nem is. Na ez már kicsit ijesztő volt. De amikor épp hozzáfogtam volna, hogy megosszam a nagyérdeművel, mi is jár mostanában a fejemben, akkor ért csak igazi meglepetés. Ezt a blogot sajnos már eltávolították. Ezen a címen új blog nem hozható létre. Ez volt az üzenet. De hát én nem is akarok új blogot. A régit akarom vissza de most! Gondoltam először, valami rossz tréfa. Na meg hogy nem olyan egyszerű csak úgy törölni egy blogot, általában ezeket még vissza is lehet csinálni. Igen, igen ... na de nem. Rágugliztam, és kiderült, nem én  vagyok az egyetlen, még csak nem is az első akivel ilyesmi történik. Részletes utasítások, lépésről lépésre, olvasd el ezt, csináld azt és ha mindent úgy csináltál ahogy, akkor van rá esélyed, hogy pár nap körömrágás után újraminősítik a blogod és kiderül hogy semmi illegálisat nem követtél el. Csak éppen az volt a bökkenő, hogy engem elvileg nem is minősítettek közveszélyesnek vagy mi. Elsirattam már a kis blogom. Nagyon szomorú voltam miatta, mert eszemben sem volt megválni tőle. Nem hiszem egyébként, hogy rajtam kívül másnak is hiányzott volna. De el kellett gondolkodnom, hogy új 'életet' kezdek egy új blogban. De azért reménykedtem. És, lássatok csodát: csendesblog visszatért. Ahogy azt sem tudom, hogy tűnt el, azt sem igazán értem, hogy jött vissza. De nem bánom. Örülök neki nagyon. Úgyhogy most majd pótolom a kimaradt bejegyzéseket...