2011. november 29., kedd

álom

Azt hiszem a legnehezebb - legalábbis most úgy gondolom - az alvásmegvonás. pedig M. nagyon jó kislány, jókat alszik meg minden, de valahogy fél4 és fél6 között tutira felébred, és ha vissza is alszik, általában dumál még egy fél órát, órát, ami csak azért baj, mert a szülő olyan, hogy teljesen ki van hegyezve minden rezdülésére és ha álmában nyög egyet arra is felébred, és várja, hogy a gyerek most vajon fel fog ébredni, vagy nem?
Én ráadásul olyan vagyok, hogy minél közelebb vagyunk a reggelhez, annál nehezebben alszom vissza. De legyen ez az én bajom ugyebár. De az már végképp bosszantó, hogy hulla fáradtan esem ágyba este is és ennek ellenére elaludni nem tudok, órákig csak forgolódom. Hát ez is legyen az én bajom, nem? Szóval kicsit álomkóros vagyok. Reggel korán kelek, napközben éber vagyok, este későn alszom el, éjszaka kelek. De hát, mondhatjátok, nincs is más dolgom. Ez így is van. És ráadásul, ma reggel rájött... igaziból. Hajnali etetés közben is Anyát követte a szemével, és most reggel is őt kereste ugyanott, ahol hajnalban utoljára látta. És ki kellett jönni a szobából, hogy megnézzük a lakás többi részét is. De sehol nincs Anya...

Ez jutott most eszembe: Colorstar: Álomadalom

2011. november 24., csütörtök

egyebek

Az előzőből kimaradt pár dolog. Először is, I. és M. egy hétre elutazott még hónapokkal ezelőtt, de ezt lehet hogy említettem is. Én is mentem utánuk és pár napot a nagymamánál töltöttünk, aztán pár napra a másik nagymamához is elutaztunk. Voltam Baján is, kocsival, szóval vezettem is kicsit. Persze megint villámlátogatás volt, de sikerült elintézni néhány hivatalos ügyet, amiktől sokkal könnyebbnek érzem magam. Még mindig van azért néhány dolog, ami függőben van és amik nyomják a lelkem, de talán azok is rendeződnek egyszer. És ha belegondolok, ennek is már egy hónapja. Fura érzés, hogy nem kell járni dolgozni, persze így is meg van a napi rutin, ráadásul hétvégén is ugyanúgy, mint hét közben. M. maholnap fél éves lesz. Nagyot fordult a világ. Úgy van ez tényleg, ahogy beszéltük nemrég, hogy vannak M. előtti és M. utáni idők. Még egy hónap és itt a karácsony. Bár nálunk lehet hogy előbb is, meg később is lesz :) Tavaly, itt ültünk a kis lakásban, I. hasa éppen gömbölyödött csak, erre most már hárman ültük körbe az első adventi gyertyát. Mintha tegnap lett volna. Kicsit összevissza vagyok azt hiszem...

kispapa

Kispapa lettem, most már igaziból is. I. lassan egy hete jár dolgozni, így M.-el kettesben töltjük itthon a napok nagy részét, amit ő változó lelkesedéssel fogad. Bár eddig is aktív részese voltam az életének, azért fel kell vennem vele a ritmust, rá kell hangolódnom a napi rutinjára. Úgy tűnik, valahogy jobb a kedve, ha reggel látja Anyát, mielőtt munkába megy, így megelégedéssel nyugtázza, hogy Anya nem veszett el. egyébként jól el vagyunk, mókázunk, játszunk, jókat rötyögünk, olvasunk újságot és mesekönyvet. Vagyis és olvasom, M. pedig eszi a könyveket. :) Mindent összevetve elég jól el vagyunk, M. egy tündér, persze biztos elfogult vagyok, de akkor is.
Csuda jó búcsú ajándékot kaptam a kollégáktól, mikor elköszöntem, volt meglepetésparti meg minden, de a legjobb a Maja-Papa napló, aminek minden oldalára valami kérdés van írva, amire választ kell majd adnom, vagy fotót beragasztani. Már egy hét alatt is sok minden gyűlt bele. Lehet, hogy el is kezdem valahová jegyezni a dolgokat, amiket majd szépen bevezetek a naplóba.
Azért a munka világától sem szakadtam el teljesen, online intézem még a könyvtár ügyeit és valószínű pár napra még visszatérek a Múzeumba is.
Itthon pedig belevetem magam a házimunkába, igyekszem minden hónapok vagy évek óta halogatott dolgot megcsinálni. Mert házi-tündérnek már gyakorlottabb vagyok, mint kispapának. Bár M. mellett ez sem ugyanaz, mert ügyesen be kell osztani a dolgokat. Amikor alszik, akkor lehet dolgozni, viszont zajt csapni annyira nem szabad, ha ébren van, akkor meg elsősorban vele vagyok elfoglalva. Hát ilyen ez, de gondolom ezzel nem nagyon mondok újat.