2012. január 26., csütörtök

csatangolások M-val

Nosztalgia után vissza a hétköznapokba. Mi is történt az elmúlt hetekben? csupa csupa érdekes és izgalmas dolog. Volt nálunk látogatóban a Nagymama és a Keresztnagymama. Igen, nekünk olyan is van! :) Aztán volt nagybácsi nagynéni is. Bár nem túl sok időre jöttek, így is élménydús volt a találkozás. M.-el csavarogtunk sokat.
A karácsonyi nagy bevásárlások óta most először vált szükségessé egy nagyobb bevásárlás is, így a bevásárló központba is elcsavarogtunk.
Voltunk a szomszédos bölcsiben, be kellett szaladnunk egy papírért, hogy intézni tudjuk a jelentkezésünket. A héten beugrottunk a védőnénihez is egy receptért és a nagy bölcsibe is elzarándokoltunk, hogy a papírokat leadjunk és bejelentkezzünk. Bár M. még kislány a bölcsihez, de ha utána számolok, lassan 8 hónapos és 8 hónap múlva már igaziból is a bölcsődébe fogunk készülni. Sőt, buszoztunk is ám! Fel is idéztük I.-vel, mikor M. még a pocakjában lakott, nagyon szeretett buszozni, és volt hogy elvittük 'kirándulni' is. Hát most kicsit félve indultam el, mert egyszer már vonatoztunk is, de az nem sikerült valami jól. Végigüvöltöttük az utat.
Azért valljuk be, így nem olyan izgalmas a kocsiban ülni órákig, ide oda furikázni, hol megállni hol elindulni. Mindezt bebugyolálva húsz rétegbe, hát tényleg nem lehet kellemes. De M. igazi hős volt, nagyon jól viselte az utat. Nem volt hiszti, bár azért panaszkodott néha. És a buszozás kifejezetten tetszett neki. Nagyon ügyes kislányunk van. Örülök azért, hogy sikeresen túl vagyunk ezeken a kalandokon. Szerintem M. is. Néha az az érzésem, hogy tele van a hócipője ezzel a jövés menéssel. Máskor meg úgy tűnik, annyira élvezi. Hát, végülis ezzel mi is így vagyunk.
Más. Említettem, hogy az ünnepek után időszerű lenne egy fogyókúra. Annak idején még Baján simán tartottam is, mivel egymagam voltam, magamra is főztem. Ha együtt élsz valakivel, közös háztartás, közös főzés és evés, már sokkal nehezebb. De most I. is elhatározásra jutott, így együtt kezdjük, amíg bírjuk. Nem ártana néhány kilótól megszabadulni.

2012. január 18., szerda

madre

Maradjunk még kicsit a nosztalgiánál, de közelítsünk a mai életemhez. Nemrég beszéltem egy volt főiskolás csoporttársammal, akit kicsit meglepett kispapaságom, majd rögtön megjegyezte, nem hiába neveztek engem akkoriban Maminak/Madrénak. De honnan is jött ez az elnevezés? Hát itt az ideje, hogy elnevezzem. Volt egy kedves ismerősöm, 'a' Velez vagy ahogy akkor sokan ismerték 'a Titanicos' külön sztori lehetne hogy hogy lett ő titanicos és még sok sztorit lehetne vele kapcsolatban előhozni. Aki ismerte, mindenkinek van róla legalább egy mókás története. De végül a sztori szomorú véget ért, Ő már nincs közöttünk sajnos. Nos, úgy hozta a sors, hogy egy hétre szobatársak is lettünk, én voltam az idősebb vezető, és bár szerintem nem volt akkora hasonlóság, rendszeresen összekevertek bennünket. Emiatt történt, hogy elkezdett Papinak szólítani, amit hamarosan az összes fiú ismerőse átvett tőle. Aztán, a lányok is átvették, de nekik már Mami lettem, mígnem egyikük olasz nyelv tanulás címén mindent felcímkézett olasz szavakkal - engem is: Madre. Hát így lettem én Papi és Mami, sőt Madre egy személyben, és lett egy csomó fiam és lányom.
Mára ezek a gyerekek távol vannak, de helyettük van egy lányom, egy igazi, neki viszont nem vagyok se Mami, se Madre, de még Papi sem, csak APA.

nosztalgia

Azt mondják, az öregedés első biztos jele a nosztalgia. Vagy valahogy így. Hát én most nosztalgiázom. Talán megöregedtem, talán csak megváltozott az életem.
Bajára és a csoporttalálkozóra készültem a múlt héten. Sok-sok régi emléket húztam elő az emlékezetes főiskolás évekről. Gondolatban felkerestem a régi ismerősöket, és a régi helyeket.
Aztán eszembe jutott a főiskolai újság talán első száma, amit annak idején olvastam. Volt benne egy cikk, amit elődeink írtak felemlegetve a híres/hírhedt vagy legendás helyeket. Olyanokról, amelyeket én is csak hallomásból ismertem, és olyanokról, amelyekhez még volt szerencsém, de mára azok is legendákká váltak. Említettek egy Süsü nevű kuplerájt, amiről nem tudom, hogy létezett-e még akkor mikor még kis főiskolás voltam - soha nem tudtam meg hol van/volt, nem jártam ott. Említették a Golfpályát és a 958-at és még sok sok más helyet.
Nekem is vannak emlékezetes helyeim, amikhez események és emberek köthetők. Helyek, ahol gyakran megfordultam és sok-sok emberrel találkoztam.
Próbáltam végiggondolni, a főiskolás évek alatt melyek voltak ezek a helyek. Próbáljuk csak végigjárni őket.

E-klub
a csütörtöki állandó TK-s, főiskolás buli helyszín és a 'mindennapok' állandó kelléke.

Torelli
amiről már akkor is sokan megemlékeztek, milyen volt régen.  Magam is sok élménnyel gazdagodtam ott. Rég leégett és mára csak egy üres betonplacc jelöli a helyét.
Evig
amit már akkor is Black Outnak hívtak, mégis mindenki az Evigbe járt.
Armstrong
magyarul erőkar, vagy Jazz klub, ahová bulizni is sokat jártunk - akkoriban keddenként a vízügyes bulikba.
Szikla
amit elődeink golfpályaként ismertek, és amit mi golfpálya nélkül fedeztünk fel újra - Szikla néven.
Stúdió mozi - Uránia filmszínház
Amit régen 958-nak neveztek és amit én csak stúdió moziként ismertem. Mára a stúdió mozi sem létezik. Sőt, az Uránia mozi sem létezik. Pedig mennyi időt töltöttünk ott is!
Oázis
ahol még egy rabszolgát is beüzemeltem és K.Kóval még a falra is kikerültünk.
Proszit
ahová nem jártunk rendszeresen, de az a néhány alkalom megérte a kitérőt
Mini
ami az évek során sokat változott, felette is eljárt az idő ahogy felettünk, de a mai napig maradt egy biztos találkozási pont.
Hát ennyi jutott eszembe így hirtelen. Persze mesélhetnék még sokat ezekről a helyekről és másokról is, de most csak gyorsan összeszedtem, ami eszembe jutott. lesz még tán folytatás.
A csoporttalálkozóról csak annyit, hogy nem voltunk ugyan sokan, de nagyon jól éreztük magunkat és, talán kitaláljátok, a Miniben voltunk :)

2012. január 10., kedd

finomság

Nem szokásom ételekről írni, de a napokban valami olyat ettünk amit vétek lenne nem megosztani a nagyérdeművel. Az úgy volt, hogy I. valami finomságot evett volna, de nem volt itthon semmi azonnal fogyasztható, így felütöttünk pár receptkönyvet. Én bukkantam rá a receptre, I. pedig megvalósította. A recept forrása: csokoládés csodák.
A recept a következőképp néz ki:

meggy ropogós kéregben

veszünk 2 üveg magozott meggybefőttet, vagy egy kg friss meggyet. A friss meggyet kimagozzuk, a befőttet lecsöpögtetjük és egy tálba tesszük.
meghintjük 2 evőkanál liszttel és 6 dkg cukorral, majd szétterítjük agy 25 cm-es tepsiben. Megszórjuk 18 dkg darabokra tördelt csokoládéval. (tapasztalatunk szerint jobb a csokit reszelni vagy nagyon apróra vágni, mert különben nem olvad meg teljesen és ha meg is olvad, csomókban marad benne. Bár biztos van aki így szeretné. Sőt, csoki nélkül is kiváló, és igaziból annyira édes, hogy csoki nélkül is jó, vagy ha csokival csinálod, érdemes a cukor mennyiségét csökkenteni.)
A szétterített meggy és csoki tetejére tésztát készítünk, 7 dkg liszt 4 dkg cukor, 4 dkg barna cukor és 6 dkg vaj összekeverésével. (mi sima cukrot használtunk). Nem baj, ha nem áll össze a tészta, sőt, valójában morzsalékosnak kell lennie, ezt kell a meggy és csoki tetejére szórni. Kb. 45 percig sütjük, amíg a tészta teteje ropogós barnára nem sül. kicsit hűlni hagyjuk, de még melegen fogyasztjuk. Ezzel teljes mértékben egyetértek.
A könyv javaslata szerint vanília vagy csoki fagyival tálalhatjuk, illetve aki szereti a süti tetején a ropogós tésztát, dupla adagot is készíthet.
Személyes tapasztalatok. A süti gyorsan, könnyen elkészíthető. Nagyon édes, tömény, tehát érdemes a kétszeres tésztát elkészíteni. A csoki kimaradhat belőle, illetve kevesebb cukor is elegendő, de ha csokival csináljuk, érdemes reszelni vagy aprítani azt. Ha van otthon, a meggyet kis likőrrel, konyakkal is meg lehet locsolni, feltéve hogy gyerek nem eszik belőle, de nélküle is isteni a süti. Ha kibírjuk, várjuk meg amíg kicsit hűl a sütemény, de ne hagyjuk teljesen kihűlni, mert a csoki megköt, a meggylé és a liszt puding állagú lesz, a tészta pedig nagyon megkeményedik. Fotót sajnos nem készítettünk róla. Talán legközelebb.
Jó étvágyat hozzá!

kezdődik

Bár az ünnepeknek már vége, úgy igazán most kezdődik az új év, most térünk vissza a szokásos kerékvágásba. A fenyőfát lebontottunk, az ajándékokat elpakoltuk. Nekem megfordult a fejemben, hogy ezután már nem csak turkálót, de játékboltot is nyithatnánk akár, de ez persze nem baj. A lakás néha úgy néz ki, mint egy nagy gyerekszoba. De ez sem zavar. bár néha fura, hogy nem találok helyet, ahová kényelmesen leülhetnék. Na akkor már baj van. És valahogy ha leülünk, általában a földre ülünk, mintha nem lenne egyetlen ülő alkalmatosság sem a szobában. És így M.-hez is közelebb vagyunk.
Szóval az ünnepek elteltével jönnek a szokásos tennivalók: ügyintézés, sorban állás, posta, bank dokik és hasonlók. A lakással ugyanez a helyzet, most kivételesen nem Baján, hanem itt Budapesten vártunk vízszerelőket. De ha már itt tartunk, úgy néz ki, Bajára is eljutok. Végre nem lesz annyira szorított a tempó és kicsit a várost és a lakást is meg tudom nézni. És, jut idő a barátokra, ismerősökre is. Sajna I. és M. nem jön velem. Pedig I. is szeret ott és M.-nek is szeretnék már mindent megmutatni. Talán majd tavasszal vagy nyáron?? meglátjuk.
Nagyon jót tett ez a bő hónap hármasban. Pihentünk, nagyokat nevettünk meg 'buliztunk'. M. imádja a zenét és imád táncolni is :) I. újra örömmel főzött, sőt a sütéshez is megjött a kedve. Egy szuper jó süti receptet találtunk. Bár nem szoktam recepteket posztolni, de ezt lehet hogy fogom! Aztán csavarogtunk is sokat, bár ez nálunk elsősorban a karácsony előtti bevásárlásokat jelenti, meg a ház körüli sétákat. Jó filmeket néztünk a héten, mint például az Elveszett jelentés és A nő kétszer. Ajánlom mindenki figyelmébe. Kár, hogy ennek az időszaknak vége.
I. ismét dolgozó nő lesz, holnaptól, de úgy alakult, hogy már ma 'bemelegít' a munkahelyen. Én pedig visszavedlek főállású kispapává megint. Persze közben a plusz feladatok is befutnak és a kitűzött célok megvalósításába is bele kell vetni magam. Egyelőre ennyi.

2012. január 3., kedd

hét-köz-nap

Hét hónapja, hogy M. megérkezett hozzánk és azóta nap mint nap boldogít bennünket. Csupa csuda dolgot csinál már. Növekszik, mosolyog, forog, fog és fogzik.
Eltelt a karácsony boldogságban és békében, elérkezett az újév is, szerencsésen. Hogy milyen lesz, még nem tudom, szerintem meglepetésekkel teli. M. biztosan tartogat csomó meglepetést. Feladat lesz bőven. Az ünnepek elmúltával először is vissza kell térni a hétköznapokba. Ez most különösen nehéz, hiszen itthon vagyunk hármasban már kb. egy hónapja. Fura lesz, ha I. újra dolgozni kezd. Nekem is vissza kell rázódni a hétköznapokba, aktivizálni magam, mert elégedetlen vagyok magammal. Jut eszembe, az évértékelésből kimaradt, és ugyan nem teszek fogadalmakat, de az ünnepek után különösen időszerű lenne fogyni kicsit.

2012. január 1., vasárnap

évértékel

Mint a nagyoknál, nálam is hagyományszámba megy az elmúlt év értékelése. Tartom magam a hagyományokhoz, sőt, előző évi számvetésemben terveket is fogalmaztam meg, hát lássuk először ezeket.

1. még jobban odafigyelek az egészségemre
Azt mondják, így 30 felett minden nap ajándék. :) Ettől függetlenül nem érzem magam öregnek és semmi okát nem látom, hogy az egészségem miatt kellne aggódnom. Ennke ellenére azért vannak intő jelek, az idén is volt ilyen, aminek a következménye kb. 1 hónap össze vissza szaladgálás egyik orvostól a másikig, különösebb eredmény nélkül, ami igazából jó hír, mert úgy tűnik nincs semmi komoly bajom. Ja, és még igazából nincs is vége a dolognak.

2. megpróbálok biztos egzisztenciális hátteret teremteni
Bár ezt már az elmúlt év végén is kilátásba helyeztem, az állásom megszilárdult, ettől függetlenül kérdezem én, ki érezheti manapság biztosnak a munkahelyét?
Egyébként most főállású kispapa lettem. Ez az egzisztencián kívül a 6. ponttal is összefüggésbe hozható. Egzisztencia szempontjából mindenképpen negatív irányba billlen a mérleg. A bevétel kevesebb, a kiadás ellenben több.

3. megpróbálok minél többet spórolni
Hát ez nehéz dolog. Mást sem hallani, minthogy az élet drágul. A fizetésünk ellenben évek óta változatlan, illetve az adó és járulék sakkozások közepette még kevesebb is lehet. kissé félve nézek az elkövetkező év elébe, hogy vajon mit vonnak még el, amiről azt gondoltam eddig, hogy megdolgoztam érte, az enyém és már nem vehetik el. Na de ez egyelőre az elmúlt év mérlege, erről majd később.
Bár az egyik oldalon felszabadultam bizonyos anyagi kötelezettségek alól, másik oldalról nőttek a kiadásaim, hiszen nem ketten, hanem hárman alkotjuk a családot, és egy gyermek érkezése számtalan előre látható és láthatatlan kiadással jár. Ráadásul, amíg magadtól megvonsz sok mindent, a gyermekedtől már nem sajnálod.
Alapvetően sikeresnek mondhatom ezt a tervet is, maradt tartalék, és a tartozásaim csökkentek. És ami a legfontosabb, nem dőltem be! Bár el kell mondanom, az elmúlt évekre visszatekintve, ha egyedül maradok, nem tudom most hol lennék.

4. megházasodni - nincs időpont, lényeg, hogy az esküvői fotón már hárman legyünk
Kipipálva. Megházasodtunk és a fotón már hárman voltunk, I., én és M. a pocakban. Nagy öröm!!

5. gyereket szülni - bár ezt nem én fogom véghezvinni - de igyekszem asszisztálni hozzá
megtörtént. Persze nem én szültem, sőt a papás szülés elé is váratlan akadályok gördültek, de ott voltam velük. Hihetetlen érzés volt hallani ahogy először felsír a kislányom, és aztán kézbe venni. Szerencsére mindenki egészséges...

Szóval a családi mérleg 2 esküvő (ebből 1 saját 1 a húgomé) és 2 gyerek (ebből 1 saját, egy a sógoromé), ez pedig mindenképp pozitívnak mondható. Azt hiszem, a saját terveinket sikeresen teljesítettük, sőt, ha a családi mérleget nézzük, elváráson felül teljesítettünk. Szerintem a gyerekek még jobban erősítik a család egységét, összehozzák a rég nem látott, vagy ritkán látott rokonokat. Ennek ellenére, az emlegetett Bogarak akik eddig szinte a legközelebb voltak, most a legtávolabb kerültek, de ez csak fizikai távolság.

6. megpróbálok jó férj és apuka lenni.
Hát erről I.-t és M.-t kellene megkérdezni, de eddig nem volt rám panasz. Már túl vagyok a főpróbákon is, miután I. dolgozni kezdett, én maradtam M.el itthon és bár az első napok nehezek voltak mindkettőnknek, sőt mindhármunknak, azért boldogultam. Mindenesetre az új évben derül ki minden igazán, mert eddig csak rövidebb időszakokra maradtunk ketten M.-el.


7. nyelvvizsgát szerzek, publikálok, disszertációt írok ...
Na ez az a projekt ami nem nagyon teljesült, bár foglalkoztam vele, mondhatom, mozdult előre kissé a dolog, bár tényleges kézzel fogható eredmény nincs. Előtérbe helyeztem inkább a család komplexet. De a terv és a téma egyre inkább körvonalazódik és a német nyelvkönyv is beszerezve...


8. megpróbálok többet vezetni, mert hamarosan az élet is rákényszerít, hogy volán mögé üljek.
nos, valóban, volt egy rövidke időszak, amíg I. és M. a kórházban voltak, na meg utána mikor még nem nagyon mozdulhattak ki sehová, valóban én voltam aki a kocsit vittem ide s oda, mentem eléjük és értük, jártam bevásárolni, meg ilyenek. De aztán ennek az időszaknak vége szakadt, újra együtt utaztunk, hármasban és nagyobb részt én kerültem a hátsó ülésre M. mellé. Ettől függetlenül azt hiszem még így is többet vezettem mint egy évvel korábban.

Összegezve az elmúlt év fordulóján kitűzött célok nagyobb részt teljesültek. A nem teljesülők, így a nyelvvizsga és a disszertáció az idei év elsődleges tervének tekinthetők. Én a 2011-es évet mind anyagilag, mind egzisztenciális, mind családi szempontból sikeresnek értékelem. És hogy mik a tervek az új évre?

1. a tavaly nem teljesültek pótlása azaz
1. a. nyelvvizsga
1.b. publikálás
1.c. disszertáció
félek, ebből továbbra sem fog mind teljesülni, de ha már egyet kipipálhatok, az is nagyon jó lesz.
2. túlélni - mert állítólag ez az év még nehezebb lesz mint az előző
3. spórolni - a tartozásokat tovább csökkenteni netán felszámolni - ez sokat javítana az életminőségemen.
4. testileg, lelkileg egészséges, vidám és elégedett gyermeket nevelni - jó családapa lenni
azt hiszem ezek is elég komoly tervek, bár nehezen kézzelfoghatók, más konkrét tervem nincs erre az évre vonatkozóan. De feladat lesz így is bőven...
Ja, és ha már itt vagyunk, az új évre néhány jókívánság, unokatesóméktól, amiben szerintem mindenkinek minden benne van:
"jó egészséget és kitartást mindenkinek, ahhoz amihez éppen neki kell!"

... nagykarácsony

Túl vagyunk az ünnepeken. A kiskarácsony után jött a nagykarácsony. Elkezdődött az ünnepek előtti roham az üzletekben. Szerencsére mi már nagyrészt túl voltunk a vásárlásokon, de így is kellett néhány kört futni még az utolsó héten. Aztán a sütés főzés, a vendégjárás, ahogy ilyenkor illik. Volt mázeskalácssütés, fenyőfa díszítés - immár a nagy karácsonyfa díszítése. A nagy evések és ivások sem maradtak el. Tulajdonképpen egy hétig szinte minden nap karácsony volt nálunk. Hol nálunk voltak látogatóban, hol mi voltunk.
Bár az idén nem írtam Jézuskának, elég gazdag karácsonyunk volt, és azt hiszem, minden amit hozott, nagyon jól jött. Igazából arra jöttem rá, hogy a karácsony igazából a gyermekeknek szól. Sokkal meghittebb és családiasabb volt így. A legnagyobb ajándék persze ő maga, és a legjobban annak örülünk, ami neki örömet szerez.
Na és az ilyenkor szokásos disznóvágás sem maradhatott el, bár a derekam beállt kissé azért igyekeztem helyt állni és kivenni a részem a munkából, mivel I. M-el volt elfoglalva, így ő nem annyira tudott másban segíteni.
Egyvalami maradt ki az ünnepekből. 'A' film: Igazából szerelem. Szerintem vidámabb, romantikusabb és karácsonyibb, mint a másik klasszikus, Bridget Jones. Nekem ez a csúcs ebben a a kategóriában, és bár többször láttam, nagyon sajnáltam, hogy idén karácsonykor nem tudtam megnézni, pedig több csatornán is futott.  Úgyhogy, a jövő évi listára fel is veszem és megírom a Jézuskának. Igazából szerelem DVD-t kérek!