2012. február 16., csütörtök

fele sem tréfa

Az egészségről írt bejegyzésem végéről lemaradt egy mondat, mégpedig, hogy "én még tartom magam". Hát változott a helyzet. Kiderült, hogy M.-nak bújnak a fogai, most a felsők, gyakorlatilag egyszerre indult meg a 4 első foga. Ez okozhatta a lázat, és minden egyebet, bár az orrfolyást nem indokolja szerintem. Mindenesetre kicsit megnyugodtunk, bár azért így is megszenvedi szegény. És sajnos a megfázás veszélye sem múlt el teljesen, mert most én kerültem sorra :( Igyekszem távol maradni tőle, ami elég nehéz, mivel ketten vagyunk itthon és a fogzás miatt amúgy is bújósabb a lelkem. I. viszont szépen gyógyul, szerencsére. Remélem én is hamar túl jutok rajta.

bababiznisz...miből? hogyan?

Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy családunk egy fővel gyarapodik, elkezdtünk gondolkodni, vajon mi mindenre lesz szükség. Eleve már a szülésre való felkészülés első lépése, hogy kapsz egy listát, hogy mit kell és mit célszerű magaddal vinni a szüléshez. Mi kell a kismamának, a kispapának és a születendő gyermeknek a szüléshez és az azt követő napokra. Nem semmik ezek a listák, és tudom, hogy sokan nagyon óvatosak, és mindent, azt is ami ajánlott, kötelezően beszerzendőnek tekintik. Nos, első gyermekünket várva talán mi is túl alaposak voltunk, de azért csak a 'tűrés határáig', azaz próbáltuk a felesleges vagy annak tűnő dolgokat kihúzni a listából. De ezek tulajdonképpen csak apróságok a további beszerzendő dolgok listáján. Persze van idő, mondhatod, hiszen sok olyan kötelezően beszerzendő dolog van, ami nem feltétlenül szükséges gyermeked születése napjától kezdve. Viszont azt is szem előtt kell tartani, hogy elég drága a babaholmi, és egy részük nem is filléres kiadásnak tekinthető. Másrészt, ha már egy vagy akár több gyermekkel élsz egy háztartásban, a lehetőségeid beszűkülnek. Nem tudsz bármikor bárhová eljutni, nem tudsz 20 üzletet végig járni, hogy mindent beszerezz. Ha az utolsó pillanatban fogsz hozzá, az éppen aktuális lehetőségek közül kell választanod, és ebben az esetben az olcsón helyett az azonnal az első szempont. Mi azt gondolom előrelátók voltunk, tájékozódtunk, nézelődtünk, gondolkodtunk. Mielőtt a vásárlásra szántuk volna magunkat, körülnéztünk a neten, fórumokat olvastunk, webes áruházakat látogattunk, online aukciókat figyeltünk és a lehetőségeket a választékkal összevetve választottunk. Sokszor indultunk úgy, hogy újat veszünk, de legtöbbször a végére beértük egy használttal is. Mert sokszor újszerű de használt cuccokhoz jó áron hozzá lehet jutni, és mert ha a többi szempontot figyelembe vettük, kiderült, hogy újonnan esély sincs az elvárásnak megfelelő holmi beszerzésére.

Nekünk több projektünk is volt, bár leginkább I. aktivizálta magát a babaholmik beszerzésében. Rengeteg babaholmit lehet találni pl. a teszveszen.
Szóval I-nek volt szempontrendszere, és általában nagyon jól ráérez és bár vannak esztétikai tényezők is, azért az ár/érték arány az elsődleges szempontok között van mindig.
Talán a legelső a babkocsi projekt volt. Szempont volt, hogy legyen több funkciós - ha már egy vagyont költünk rá akkor minden igénynek megfeleljen, legyen hozzá hordozó, mózes és sport rész is. Bár a gyakorlat bebizonyította, hogy nem feltétlen lesz szükség mindenre, ezt előre nem tudhattuk. Fontos volt hogy kis helyen elférjen, pl. a kocsiban ne foglaljon sok helyet, illetve könnyű legyen, hogy az emeletre is fel tudjuk cipelni. Szempont volt, hogy könnyen akár egy kézzel is összecsukható legyen. Emellett még legyen jó minőségű, esztétikus és márkás, nem csak divatolásból, hanem a megbízhatóság miatt is. Nos ha olyan babkocsit szeretnél ami minden feltételnek megfelel, a gatyád rámegy. Így sem volt olcsó, de annak ellenére hogy használtan vettük, mintha új lett volna.
Aztán következett a pihenőszék, mivel valahogy etetni kellett M.-t de még nem ül, hát valami átmeneti dolog kellett. Szintén használtan vettük, márkája passzolt a babkocsihoz, és azt kell mondjam, nagyon jó befektetés volt. Szintén használtan persze. Na ezen már látszott hogy használták, de látnátok most, hogy néz ki...
Bár a babkocsinál nagyon körültekintőek voltunk, kiderült, hogy a hordozó korántsem jó addig amíg kellene hogy jó legyen. M. elég hosszú és nagyon kényelmetlenné vált neki, ráadásul ha utazunk, általában hosszabb utakra, amit nagyon nehezen viselt. Így sürgősen be kellett szereznünk egy gyerekülést. Azért nem kapkodtuk el ezt sem. Túlságosan sem, mert találtunk egyet ami minden szempontból megfelelő volt és amíg aludtunk a dologra egyet, az ülés elkelt. Így végül még többet spóroltunk, mert amit megvettünk, olcsóbb volt, igaz, hogy a színe más volt és talán használtabbnak is tűnt, de mindent összevetve jó vétel volt és szerencsére be is vált. M. imádja, mert kényelmesebben ül benne és ami még jobb, a kilátás is szuper belőle :)
Következett az utazóágy. Ahogy M. növekedett, és hosszabb utakra indultunk vele, elengedhetetlenné vált hogy beszerezzünk egyet. A keresést megint az online aukcióknál kezdtük, bár ezt végül újonnan, akciósan vettük. Így jobban jöttünk ki mint az éppen aktuális használt kínálat bármelyikével.
Beszereztük már hónapokkal ezelőtt az etetőszéket is, bár csak most került rá sor, hogy beüzemeljük. De ha időben elkezded keresni a megfelelőt, mire szükség lesz rá biztosan megtalálod. Bár I. ezt az egyet kicsit megbánta, de szerintem be fog válni.
Egyik sem filléres tétel volt, de mivel nem kellett egyszerre és a lehetőségekhez képest a legjobb ajánlatot választottuk, és szerintem százezreket spóroltunk. Alapvetően amit lehet használtan veszünk, illetve akciósan.  Így lehet spórolni, és a mai világban azt gondolom kell is. Bár az ember a gyerekére nem sajnálja, de a lehetőségeink végesek és ha néhányszor úgy is választottunk, hogy inkább a drágábbat ami szebb, vagy újabb, azért ezt mindig nem tehetjük meg.

Ez a bejegyzés a TeszVesz blogger versenyén indul: www.teszvesz.hu/bloggerverseny Jelentkezz Te is!

2012. február 14., kedd

egészség?

Említettem előző bejegyzésemben, hogy elhatároztuk, fogyókúrába kezdünk. Mint már korábban is, most is a 90 napos diétába kezdtünk, nekem nagyon bevált, szerettem is, és I.nek is jó tapasztalatai voltak vele. Nem is volt kérdés, hogy milyen diétát választunk. Messze még a 90. nap, de túl vagyunk már az első kemény héten, sőt már a 3. hétnél járunk. Bár az első napokban úgy éreztem, nem fogom bírni, mára teljesen beálltam és I. is, bár ő mindig is jobban bírta a koplalást is. Most viszont már egyáltalán nem érzem, hogy koplalnék. Természetesen ennyi idő alatt nem lehet túl sok eredményt felmutatni, azért mégis, a kilók szép lassan fokozatosan kopnak. Kissé már látható is, az eredmény, de igazából ami a legjelentősebb, az az érzés. A tudat, hogy egészségesebben étkezem, és bár éppen csak látszik valami fogyás, máris sokkal könnyebbnek érzem magam. Könnyebben mozgok, jobb a közérzetem, stb. Bár most odakinn tombolnak a mínuszok és azt mondják ilyenkor nem szabad diétázni, mert hiszen kell az energia és a szervezet természetes módon zsírpárnákkal védekezik a hideg ellen. De nem vagyunk már ősemberek, sem a vadon gyermekei, el vagyunk látva téli ruhával, meg fűtött lakással, szóval nem feltétlen szükséges, hogy téli védőréteget növesszünk. Egyébként sem vesszük olyan szigorúan a szabályokat, én korábban sem úgy csináltam, mégis eredményes volt a dolog. Szóval, jól érzem magam. És I. is, egyéb problémákat leszámítva.
Az történt ugyanis, hogy I.-t elkapta valami nyavalya, ami a hirtelen és tartós mínuszok beköszöntével azért benne volt a pakliban. Mi M.-el az orrunkat se mertük kidugni, a hideg mellett a havazás sem könnyítette meg a dolgot, bár a friss hóban jól vizsgázott a babkocsi. Nos I. a hét végére kifeküdt, így nekem állni kellett a sarat, mert I. is gondozásra szorult, M. közelébe pedig nem nagyon mehetett. Óvatosság és gyógykezelés ide vagy oda, a hétvége után M. is lebetegedett, reméljük gyorsan átvészeli a dolgot.

2012. február 6., hétfő

suttogások és sikolyok

Sok minden jár(t) a fejemben mostanában. Megpróbálom ezeket összefoglalni.
Például, hogy mennyire nem könnyű szülőnek, anyának lenni. Félreértés ne essék, eddig sem gondoltam, hogy olyan könnyű lenne, és mielőtt egyesek a tenyerüket kezdenék dörzsölgetni, hogy 'ugye én megmondtam', azért azt is el kell mondanom, hogy boldogulok. De tudom, hogy folyamatos figyelmet és aktivitást igényel, és akkor sem vár türelemmel, amikor te kevésbé vagy formában. Ezért mindig formában kell lenned. És bármi is van, mindent félre kell tenned ha ő úgy kívánja. Talán a legnehezebb az időt beosztani és az egyéb teendőket ellátni. De inkább ezzel legyen gondom, mint a gyermekneveléssel.
Azt kérdezték tőlem tegnap, hány oldal van kész a disszertációmból, illetve hogy mikor doktorálok. Háát ez egy nehéz kérdés. Még sokkal több dolgom van vele, mint amennyi 'kész' van. De azt is mondták, hogy én mindent elértem, aminek igazán fontosnak kell lennie egy ember életében. És ez így is van. Minden más csak bónusz, ha úgy vesszük. De, úgy gondolom, ha el is értem mindent ami igazán fontos, szerencsére még vannak céljaim. Mert célok nélkül az élet mit sem ér. A célok maradnak, a megvalósítás időnként tolódik, az idő viszont közben halad.
Hogy mennyire, azt legjobban egy kisgyereken venni észre. M. kiságyáról a pelenkázó már rég lekerült, mert attól tartottunk, hogy lefordul róla, olyan izgága. Nem is emlékszem már mikor. Most hétvégén a kiságy matracát is leszállítottuk. M. a földszintre költözött, mert attól tartunk, egyszer gondol egyet, és felkapaszkodik a rácson, majd kiesik. Bár ilyen szándékának még semmi jelét nem mutatja, de érhetnek meglepetések bárkit. Azért látható a fejlődés, például azon, hogy amíg korábban elfért volna keresztben is az ágyban, képtelen lett volna megfordulni, most viszont már nem fér el, de képes megfordulni. Sőt, hasáról a hátára ugyan meg tud fordulni, de sokszor kevés a hely a manőverhez és a rácsra kenődik fel.
A korábbi lihegős és köhögős korszaka után most eljutottunk a sikítós korszakához. Eddig csak a szüleire hozta a frászt időről időre, de most már (szerintem) a szomszédokat is boldogítja vele.