2012. március 24., szombat

albérlő kerestetik

A lakás 2012.áprilistól ismét kiadó!
Szerintem jó helyen van, (Baja, Újváros) a lakótelep és a lépcsőház csendes, az ablakok egy kis zöldre néznek, a városközpont könnyen és gyorsan megközelíthető. Van bolt, gyógyszertár, iskola, óvoda a közelben.
A szomszédok csendesek és nyugodtak (nagyrészt fiatal, kisgyerekes családok), de tőlem/tőled is ezt fogják elvárni.
Maga a lakás a 3. emeleten van. Egy szobás, de a szoba hatalmas és sem a fürdő sem a konyha nem mini. Szóval el lehet férni benne akár ketten is, ha egy párról van szó.Vízórával felszerelt.
A rezsi szerintem alacsony, bár a központi fűtés azért megdobja, de ma már lehet hogy ez sem durvább mint bármi más fűtést fizetni.

Néhány ízelítő kép a lakásról



Olyan bérlőt keresek, aki megbízható, nem megy a szomszédok agyára (mert különben kirakatják), a lakásra vigyáz és rendesen fizeti a rezsit. Lehetőleg nem néhány hónapra, hanem akár évekre is maradni szándékozik. Ha nem tudtál meg eleget, írj vagy telefonálj +36309665933
  Hirdetés feladás

2012. március 22., csütörtök

hosszú

Túl vagyunk az idei év első hosszú hétvégéjén, amit arra használtunk ki, hogy meglátogassuk a nagyszülőket. Karácsony óta nem voltunk náluk. Azóta M. nagyon sokat nőtt, változott, és hát az 'új' emberek és helyek kissé megriasztják. Kissé félve indultunk el, mert karácsony óta az autóban sem ült talán, és a nagyszülőket sem látta. Ennek ellenére minden gond nélkül lezajlott az utazás és a megérkezés, bár M. időnként megszeppent, és kereste a biztonságot jelentő Anyát/Apát. Szerintem mindannyiunknak jót tett egy kis kimozdulás. A szokásos finom ételek és az elmaradhatatlan turi túra mellett nagyokat sétáltunk M.-val. Számtalan élménybe volt részünk, és meggyőződésem, hogy M.-nak több élményben volt része a falusi környezetben, mint itt a városban a lakótelepen. A panelrengeteg mellett mindenféle házak, emberek, állatok vették körül.  Na jó nem volt akkora nyüzsi, mint itt egy bevásárlóközpontban, de ez szerintem nem is baj. Találkozott kisbabával is és nagyon barátkozós volt, ami jó jel szerintem. Imádta Mamát, Tatát és a cicákat. Jókat evett, még a bébiétel is jobban csúszott, bár a felnőttes ételek (pl. szalonna) még annál is jobban.
I-vel kettesben is ki tudtunk mozdulni egy-két órára, addig a mama vigyázott M.-re. Jó volt. A múltkor jöttünk rá, mikor a másik nagymama járt nálunk, hogy mennyire rég volt, hogy ketten bárhová is el tudtunk volna menni. Nem mintha olyan csavargósak lennénk, de azért jó elmenni vásárolni is úgy kicsit, hogy nem M.-ra kell figyelni, még ha hiányérzeted is van, mintha egy testrészed hagytad volna otthon.
Vezetni is volt alkalmam kicsit, sőt közúti ellenőrzésen is átestem, először, mióta jogosítványom van és vezetek.
A hosszú hétvége után most egy hosszú hét következik, I. hat napot dolgozik, mi pedig maradtunk itthon kettesben M.val. I. épphogy itthon lesz egy napot és máris egy új hét kezdődik :(

2012. március 10., szombat

kilenc

Tavaszodik. Végre. Már nagyon elegem volt a sötétből és a hidegből. Bár még most is hűvös van azért, de a napsütés azért sokat dob a hangulatomon, és a kemény mínuszok után ez az idő is felüdülés. Már érezhető, hogy korábban világosodik reggel és később sötétedik délután. A szél sem fúj, szóval ideális az idő a sétákhoz. Furcsa fordulat állt be ezen a téren. Mert kellett a kimozdulás nekem is, és M.nek is, de én gyomorgörccsel indultam neki, M. pedig amint megérezte a friss levegőt tudomásomra hozta, hogy ő ugyan nem akar csavarogni. Jobb neki a megszokott környezet, a meleg lakás. Azért erőltettük a friss levegő és a mozgás miatt, még ha igazán csak én mozgok akkor is. Aztán a múlt héten, minden előzmény nélkül, mintha kicserélték volna, a keserves üvöltést és visítást  - ami jóindulattal is max 10 percet engedélyezett a levegőn - felváltotta a kacagás és az incselkedés. M.-el nagy sétákat tettünk, fél órát meghaladóan is! Bár a nagymama érkezése kissé megzavarta ezt az idilli állapotot, gyorsan túltettük magunkat rajta. Szóval, itt volt a nagymama is a hétvégén, nagyokat játszottak M.-el, aki láthatóan imád a mamával, bár az első fél órában ennek ellenkezőjét bizonyította. Na de ez ilyen korszak, nincs mit tenni. Ugyanis M. időközben 9 hónapos komoly nagylány lett. Ennek megfelelően viselkedik. Tányérból szeretne enni, mint a nagyok, nem holmi babatálból. És nem a pépes étel kell, hanem a darabos. De nem az amit neki készítünk, hanem ami a mi tányérunkon van. :)
Gyakorolja a mászást és a felülést is. Egyre jobban megy, bár nem úgy ahogy szeretné. De azért amit igazán akar, eléri. Addig forog, gurul, míg végül megkaparintja. Nagyon eleven és érdeklődő, leginkább azok a dolgok érdeklik amivel más, ti. mi 'játszunk': távirányító, újság, telefon.
Volt nálunk a védőnéni is, és mindent összevetve elégedett volt. Bár megállapította, hogy tényleg nem eszik sokat M. de a súlya rendben. És későbbi tanulási nehézségekkel fenyegetett, ha véletlenül előbb állna lábra, minthogy mászni kezdene. Bár szerintem az hogy még nem mászik, nem jelenti, hogy előbb fog mászni. De hallottunk már ilyet, hogy a gyerek gondolt egyet és felrúgva a fejlődési folyamat megszokott rendjét, egyszerűen felállt. Na most én nem tudom, akkor mit lehet tenni? Nyomjam vissza a gyereket és fenyegessem meg, hogy amíg nem mászik, addig állni sem szabad? Mindenesetre egyelőre úgy néz ki, közelebb van a mászáshoz mint a járáshoz.
Kaptam megint kimenőt is I.-től, így beugrottam a Múzeumba is, egy kis ünneplés kedvéért. Jó volt látni a rég látott kollégákat.

2012. március 9., péntek

tudás

Sokszor elgondolkodtam már azon, hogy talán jobb választás lett volna a középiskola után műszaki vonalon maradni. Egykori nagy álmom vezetett műszaki pályára. Háztartási gépszerelő szerettem volna lenni. A másik fontos szempont az volt, hogy ne csak érettségit szerezzek, hanem legyen valami szakmám is. Hát végül lett, bár nem nagyon hasznosítottam. Ahogy megismerkedtem a műszaki területekkel, hamar rájöttem, hogy bár a gyakorlati része talán érdekel, nem biztos hogy megfelelő kézügyességgel rendelkezem. Az elmélet pedig egészen távol állt tőlem. Mindenesetre nem vagyok műszaki analfabéta.
A könyvek, a könyvtár hangulata viszont azonnal megbabonázott, és úgy tűnt a könyvtáros pályát nekem találták ki. Ezt ma is így érzem, de ha a munkaerőpiaci helyzetem nézem, a műszaki pálya sokkal eredményesebbnek tűnik.
Aztán azon is elgondolkodtam, vajon mennyi értelme volt az egyre magasabb végzettségek megszerzésének, azt leszámítva hogy többet és többet szerettem volna tudni, és hogy előző munkahelyemen ez alapkövetelmény volt. Hiszen miután feladtam a háztartási gépszerelésről szövögetett álmaimat, arról álmodtam, hogy egyszer főiskolán fogok tanítani. Sikerült is, de az élet úgy hozta, hogy végül 'mezei' könyvtáros lettem.
De amiért ebbe a bejegyzésbe belekezdtem az az, amin szintén sokat gondolkodom mostanság. Vagyis, hogy talán jobb lenne, jobb lett volna gyakorlatiasabb ismereteket szerezni. Gondolok itt pl. arra, hogy nem biztos hogy 30 évesen kellett volna megtanulnom vezetni - jogosítványt szerezni. Hamarabb is megtehettem volna, bár nem volt mit vezetni. De ki tudja, ha lett volna jogsi, lett volna mit vezetni.
Aztán például 2-3 nyelvet megtanulni is jó lett volna. Tanultam én persze, na de a biztos használható nyelvtudás valahogy hiányzik. Nem tudom, ha lett volna alkalom használni is a nyelvtudásom, más lenne-e a helyzet?
Az informatika terén is szereztem az évek alatt némi tapasztalatot, bár azt hiszem sokkal inkább a személyes  érdeklődésnek köszönhető ez, mint az iskoláknak. Nap mint nap a számítógép előtt ülök, már igazán megtanulhattam volna vakon/10 ujjal gépelni.
És még mennyi minden van, amit életemben szerettem volna megtanulni. Eddig mégsem sikerült. Hogy mindez miért jutott eszembe? Egyrészt magam miatt is, mert most időszerű, szükséges néhány új dolog megtanulása, másrészt viszont M. miatt, aki hamarosan felnő és nem árt időben elgondolkodni rajta, vajon milyen tanácsokkal látom majd el, és mire szeretném ösztönözni, hogy feltétlenül tanulja meg. Még időben, nem felnőtt fejjel.

2012. március 8., csütörtök

Nőnap van ma. Én azt vallom, hogy minden napon meg kell emlékeznünk a nőkről. Nem kell több, csak vegyük eszre a nőt, a nőiességet, nyugtázzuk csupán egyetlen pillantással. Megéri. Én ezt próbálom tenni, remélem azért néha sikerül. Figyeljünk nőtársainkra és becsüljük őket amennyire szívünkből telik.
Egy kedves idős és bölcs férfi ismerősöm mondta egyszer (sajnos nem tudom pontosan idézni de a lényeg ez volt): A nők sokkal jobban tudnak vigyázni az értékeikre. Ezért bízom rájuk én is magam. Sajnos  nem csak a férfiak nem becsülik a nőket, de sokszor maguk a nők sem tudják becsülni magukat. Így nem várhatják el mástól sem a megbecsülést.
 Hölgyeim, ha egy kis öztönzés kell, olvassák el Eve Ensler: Vagina monológok c. írását. Jó néhány éve színházban láttam és azóta a könyvet is megtaláltam a könyvtárban. Sugárzik belőle az erő.

Mára ez a nap különösen fontos nekem, hiszen már nem egy, hanem két nővel élek egy fedél alatt. És ők minden nap megajándékoznak engem szeretetükkel, figyelmükkel. Én sem tehetek másképp.

Hát ezúton kívánok nagyon boldog nőnapot minden lánynak és asszonynak, minden anyának és nagymamának!

Végül pedig egy versrészlet és egy szál igazán nőies virág:
Irisz, vagy Nőszirom
Ne bántsd  
Ne bántsd a gyenge nőt, ha már szeretted,
magadat érte kínokba veretted
s nem adtál két pofont neki.
Telefirkáltad a falat vele. ... (József Attila)