2012. május 21., hétfő

tornáz

Megint jól el vagyok maradva a bejegyzésekkel, már 2 hét is eltelt az utolsó szösszenet óta. És két hét nagyon hosszú idő, bár úgy eltelik, mintha csak két nap lett volna. A napi rutinszerű tevékenységeknek és eseményeknek köszönhetően sokszor azt sem tudom, hogy bizonyos dolgok tegnap, vagy a múlt héten történtek. Ennek ellenére szinte minden napra jut valami meglepetés. Az én életemben talán két hét nem olyan sok idő, M. fejlődése szempontjából viszont annál több, hiszen az már egy fél hónap és így már közelebb kerültünk az elő születésnapjához, mint amennyire a 11 hónapos korától vagyunk. És az egy év azért nagy vízválasztó, bár mondtam ezt már korábban is, de pl. két hét múlva már ehet bizonyos ételeket, amiket 11,5 hónaposan nem :D Aztán, Ahogy betölti első életévét, egyre inkább években és nem hónapokban fogjuk mérni az életkorát.
Lássuk mi is történt ezalatt a két hét alatt!
Már egészen megszoktuk a napi két sétát, ami  mindannyiunk örömére szolgál, mert ha az idő is jó, akkor nagyon kellemes a szabad levegőn. Ráadásul M.-t addig is lekötik az élmények a cicák és vauvauk a lakótelepen. Újabb elemet építettünk be a napi sétákba. Hintázunk. Vagyis én hintáztatom M.-t. I. Most hétvégén szembesült vele először, és kissé sokkolta a bátorságom hintáztatás terén.
M. akármilyen ügyes és okos, valljuk be, a korosztálya beliek többsége már ül és mászik, sőt vannak akik ilyenkor már mennek is. Hát úgy tűnik, ő jól érzi magát hason kúszva, mi viszont egyre jobban aggódunk emiatt. Így a csomó jó tanács és javaslat hatására/ellenére utána jártunk néhány fejlesztő gyakorlatnak, gyógytornásznak és hasonlóknak. Ennek eredménye egy gimnasztikai labda és a gyakori tornáztatás. A lakás egyre jobban hasonlít egy játszótérre, a helyzetet azért némiképp javítja egy új asztal, ami kisebb helyet foglal, ugyanakkor igény esetén sokkal nagyobb is lehet belőle. A tornának néhány nap után is látható eredménye van, M. négykézlábra állt. De ezt már biztos nem hiszi el nekem senki, mert csak én láttam. I.-nek nem mutatta meg a hétvége alatt.
Voltunk amúgy csavarogni is egyszer-egyszer, sőt, tegnap eljutottunk a Múzeumok Majálisára is. Kollégáim ott voltak kinn, őket is meglátogattuk, no meg élményekkel gazdagítottuk a hétvégét. Villamoson is ültünk ám!

2012. május 7., hétfő

zenemanó

A múlt héten folytatódtak a hosszú hétvégés kalandok. Egyrészt aggodalommal telve figyeltük M. állapotát, még orvosnál is voltunk, bár semmi komolyat nem állapított meg, diétát rendelt el. Tekintve, hogy M. napok óta szinte semmit nem evett, ezt elég viccesnek találtam. Meg azt is, hogy krumplit, répát, almát banánt egyen a gyerek, ami végül is teljesen rendben van, kivéve M. esetében aki gyümölcsöt nem nagyon eszik, és a hús az ami biztos siker. A hús annyira, hogy bennünket is megenne, ha tudna. Hihetetlen élesek a kis fogai és előszeretettel harap belénk. NNA mindegy ideje volt próbát tenni újra. Hát voltak sikerek is, például a banánt úgy ette mint a nagyok, bár az első pár falat után ugyanúgy végezte, mint bármi más ami a kezébe kerül: szétmaszlingolja.
A nem evés mellett probléma volt a nem alvás is, legalábbis éjszaka is gyakran felébredt M. Ráadásul, elég nyűgös is volt. Semmi nem volt jó neki, ezzel megadta a kegyelemdöfést azt hiszem mindkettőnknek, csak nekem kicsit hamarabb, mint I-nek. Ennek ellenére komoly probléma volt. Így a hétvégére eltervezett programot teljesíteni tudtuk. Szombaton a Grund Vakációváró fesztiválra készültünk a TF-re, Alma koncerttel egybekötve. M. eléggé meg volt szeppenve ugyan, de úgy tűnt élvezte a dolgot. Sok-sok ember, gyerekek, zene, mulatás. M-val táncoltunk is egy jót. Másnap anyák napja alkalmából pedig ringatóztunk a Millenárison. Ez inkább M.-nak való program volt. Itt is volt zene, játék mulatozás. Talán majd gyereknapozunk is, akkor lesz Alma és ringató is. M. igazi zenemanó, szóval ilyen programokat muszáj lesz szervezni neki. És végre nem okoz gondot elindulni, utazni, programot szervezni M.-val. Nagy öröm ez nekünk. Néhány hónappal ezelőtt erről még álmodni sem mertünk.
Most mindenesetre megint hétfő, és M. mint minden valamire való cicalány utálja a hétfőt. Ráadásul az eső is esik, így sétálni és cicát lesni sem nagyon tudunk :(

2012. május 2., szerda

program

Előző bejegyzéseim után evezzünk kicsit nyugodtabb vizekre. Lejárt a két hosszú hét és elérkezett a várva várt hosszú hétvége. Előtte még itt volt a nagymama, 'Öcsire' vigyázott, így náluk is többször jártunk. Telve tervekkel és lelkesedéssel futottunk neki a hosszú hétvégének. A programok apropója, hogy M. lassan 11 hónapos, valamint, hogy I.-vel (már!) egy éve hivatalosan is összekötöttük az életünket. Az idő gyönyörű, szinte nyári, sőt, nyári, szóval ideje, hogy kimozduljunk, élményekkel gazdagítsuk ezt a néhány napot M. és magunk számára is. Az igazat megvallva nekem is jól esik kicsit kimozdulni a négy fal közül. Ebből kifolyólag napi két séta beütemezve, ebből legalább egy célirányosan, a lakótelepi környezetből kiszakadva. Nem kell persze valami nagy dolgokra gondolni. Remekül megfelelt a bevásárlás piaccal egybekötve, vagy csavargás a közeli bevásárlóközpontban. Ami nem annyira hétköznapi program volt, az az álomautó múzeum, például. Nagy élmény, persze csak annak, aki szereti a régi járgányokat. Mi mostanában amúgy is a '60-as évek Amerikájának bűvkörében élünk, de erről talán majd később, szóval nagyon bejött. M. is jól bírta egy darabig. Ami tervben volt még az egy nagytétényi séta, kastélymúzeum, miegymás, de ez mér nem jött össze. M. a hétvége utolsó napjára kicsit legyengült, bújkált/bújkál benne valami, talán a foga jön vagy valami más. Így az utolsó napot hármasban, itthon töltöttük, aggodalmasan figyelve vajon javul, vagy romlik az állapota. Persze mikor máskor, ha nem egy hétvégi/munkaszüneti napon telepedjen rá valami nyavalya. Na de talán lassan túl is van rajta. Foga még nem bújt ki persze.
És nem csak a csavargások, de az itthon töltött idő is kellemesen telt. A legjobb program azt figyelni, mit produkál ez a kisMini. Minden nap meglep bennünket valamivel, most a legnagyobb horderejű esemény, hogy sikerült felülnie kétszer is. Bár még mindig vannak elmaradási mozgás terén, azért látható a fejlődés. Egyébként pedig mutogat és magyaráz, annak ellenére, hogy nem beszél, nagyon jól ki tudja fejezni magát. Büszke vagyok rá nagyon. Aztán volt sütés főzés, I. újabb recepteket próbált ki. Bár érik a diéta újra kezdése, mert azt időközben felfüggesztettük, azért a hatása érezhető. Sokkal jobban odafigyelünk már most is, hogy mit és mennyit eszünk. És nem is hiányzik annyi mint korábban.
Néztünk jó filmeket, bár a favorit most a Mad Men c. sorozat ami a '60-as évek Amerikáját mutatja be egy reklámügynökségen keresztül. Az egész sorozat hangulata olyan, mintha egy sötét bár füstös, whiskey és izzadtságszagú levegőjén keresztül szűrődne át. A sikeres üzleti kapcsolatok ellenpontjaként pedig ott állnak a boldogtalan, keserű emberi sorsok. Nem túl vidám, mégis megkapó és szórakoztató valamiért. Na és persze tanulságos.
Egyelőre ennyi, szólít a kötelesség, sziasztok, ahogy M. mondaná sz'a.