2012. június 19., kedd

műszaki

Volt idő, mikor a leghasznosabb műszaki cikk egy vízforraló volt a háztartásunkban. Azóta nagyon jól felszerelt lakásunk van, de ahogy azt mondani szokták, ha egyszer valami elromlik, akkor tuti, hogy sorban  minden más is. Van még pár dolog, amit régóta várólistán tartunk, de az utóbbi időben jó pár dolgot cserélnünk kellett, és talán még néhányat kelleni fog a közeljövőben.
Ha valakit érdekelnek az alábbi dolgok, kérem jelezze:
Vasaló, ami nem melegít rendesen - így kb. azt tudod vele kivasalni ami amúgy sem volt nagyon gyűrött. - cserélni kellett. I. ügyesen választott helyette, ugyanaz a típus, csak nem digitális kijelzős/szabályozós és más a színe. Utólag jött rá hogy nem is azt nézte ki. De bevált. :)
CD lejátszó, ami nem játssza le a CD-t. Talán nem létszükséglet, de az esti rituálék fontos eszköze, emiatt sürgős volt.
A sor folytatódott I. telefonjával, ami úgy tűnik, egyelőre túlélte. Csak éppen nem tudott olyan számot tárcsázni, amiben 0 van - gyakorlatilag minden telefonszámban van - és nem tudta a hívást befejezni. De ez ugye nem baj.Végül is
Porszívó, ami nem szív rendesen, de cserébe zajos és folyton szétesik - megérett a cserére
És, amire nem számítottunk, a kocsi akksija is tönkrement :(

Ami még várólistán van:
Fényképezőgép, de annak a cseréje legalább halasztható.
Fagyasztó - még bírja, de ki tudja meddig. Főleg helyszűke miatt lenne jó ládáról szekrényre cserélni.

Szóval, ha eddig nem lett volna mire költeni, hát most van. A többiről majd külön bejegyzésben.

2012. június 12., kedd

BeEtetés

Szülinapos nagylányunk az elmúlt héten aszkéta életmódot folytatott. Indok persze mint mindig most is van. Enyhe láz, fogzásos tünetek mellett sztrájkba kezdett és szinte semmit nem volt hajlandó magához venni. Miközben mi finomabbnál finomabb és táplálóbb étkekkel próbáltuk erősíteni, hogy mihamarabb legyőzze a kórt, ő eltökélte, hogy nem hajlandó szilárd táplálékot magához venni. Amit mégis a szájába vett, azt ki is köpte, miután megrágta. A beetetés legkülönbözőbb formáit választottuk: kínáltuk kanálból, villáról, tányérból, kézből, próbáltuk az ő kezébe adni az irányítást, mindhiába. Először kínáltuk, aztán kérleltük, könyörögtünk, hogy egyen. Aztán ráhagytuk, vagy épp elvettük előle az ételt (csak mintha el akartuk volna venni). Minden próbálkozás az első falatig bizonyult sikeresnek. Tetézte a bajt a számtalan szájon át beadandó csillapító és antibio, aminek következménye lett az egyre határozottabb ellenállás minden táplálékkal szemben és egy kiadós csalánkiütés is. Egy hét alatt kétszer voltunk Doktor Néninél. Mára sem láz, sem kiütés nincs. Mondanom sem kell, hogy a foga még mindig nem bújt ki.
Amiknek M. ebben a lázas étvágytalan állapotban sem tudott ellenállni, a következők: Szőnyegszösz, vagy bármilyen szösz, porcica, purhab, papírzsepi, újságpapír, bármi ami papír, korábban megrágott, kiköpött, eldobott és megszáradt ételdarabok, virágföld. Kihagytam valamit? Ezen felbuzdulva kitaláltam egy jó módszert az etetésre. Elkerítünk M.nek egy kis területet, ahol nyugodtan kúszhat, mászhat, játszhat. Berendezzük neki mindennel amire szüksége lehet. És aztán beszórunk mindenféle ételdarabokat, amiket felszedhet, ha olyan kedve van. Attól talán hízna is :D
Mindez éppen a Nagymama látogatásával esett egybe. Hát nem a legjobb formájában találta M.-et és azt hiszem engem sem, sajnos. Ettől függetlenül jókat játszottak együtt. Imádják egymást és ez így van rendjén.

2012. június 3., vasárnap

szülinapos

Most van a napja, órája, perce, hogy M. világra jött. Eltelt egy év. Szinte hihetetlen, mintha tegnap lett volna. Pedig nem unatkoztunk ezalatt az egy év alatt. Jó sok minden történt mégis úgy elszaladt ez az egy év. Az életünk M. körül forog, ahogy ezt a bejegyzéseim is mutatják. Mennyi mennyi esemény, élmény. Mennyi kérdés és aggodalom. Nagyon féltem előtte is és közben is voltak pillanatok, vagy időszakok amikor elbizonytalanodtam. Na nem azért, hogy akarom-e, sokkal inkább, hogy tudom-e vállalni, hogy fogom-e bírni, hogy jól fogom-e csinálni. Azt hiszem nem lehet elég jól csinálni, de talán rosszul sem csinálom.
Mostanában gyakrabban eszembe jut, mi is történt egy évvel ezelőtt, milyen volt M. és milyenek voltunk mi. Talán felnőttünk kicsit, ugyanakkor visszafiatalodtunk. Bár én néha úgy érzem, gy nap alatt éveket öregszem. Máskor viszont teljesen feltölt ez a kis energiabomba.
Jártunk már sok helyen, főleg rokonoknál, és nálunk is jártak azóta többen. De amikor itthon voltunk ketten/hárman, az is nagyon jó volt. Küzdöttünk az evéssel és a sétákkal, szenvedtünk fogzással, és mozgással, tanultunk sok-sok új dolgot. Sokat játszottunk és nevettünk. Jó volt, és jó lenne néha visszatekerni, visszanézni magunkat de hiába (ide illik egy újabb Quimby sor):
'Ami egyszer volt, újra nem jön el' (soha)
Viszont nagyon sok minden vár még ránk. Ez az egy év mondható valamiféle bemelegítésnek, mert aztán ha beindul a bölcsi és mindketten dolgozunk, akkor jön csak igazán a java!!
Mindent összevetve mozgalmas, vidám és boldog egy év van a hátunk mögött. Legyen elég ennyi, aki kíváncsi, olvassa vissza az elmúlt év bejegyzéseit.

2012. június 1., péntek

most múlik

Hosszú hétvégéztünk, a hagyományoknak megfelelően utaztunk a nagymamához. Ennek megfelelően a gyereknapi program Almával és Ringatóval kimaradt. Volt helyette cica, kutya és mindenféle állat. Volt sok sok finomság is. M. nagyon jól evett, mi pedig túlságosan is. :) És rengeteg élmény volt. A csomó jószág, persze első helyen a cicával. Lesz majd cicavideó is hamarosan, addig érjétek be az alábbi nótával. :) A kert, a növények, és a föld. Mi spenótot meg borsót szedtünk, M. pedig hasalt a sorok között és bevizsgálta a termőföld tápértékét :) Eszembe jutottak a régi gyerekkori nyaralások Keresztéknél, és az az ominózus borsófejtés amikor repültem székestül tál borsóstul. :) jó volt kicsit kimozdulni, jó volt a szabadban és jó volt vezetni is.
Persze azóta hazaértünk, minden visszatért a régi kerékvágásba. A szokásos séta, hinta, kifli és a tornák meg minden. A hétvégén ünnepelünk, mert I. 'most múlik pontosan', M. pedig most lesz szülinapos. Szóval bulizunk!! Ehhez kis zenei aláfestés, a Csík féle, nem a Quimbys, mert nekem ez még az eredetinél is jobban tetszik. És ehhez még egy kis csemege mindenkinek, de különös tekintettel egy kisstibi rajongó irodalmárnak aki bogárnak nevezi magát. Egyébként a szülinap kapcsán M.-t megmutattuk Védő Néninek is, aki elégedett volt, a súlyát leszámítva, ami örök téma nálunk. Most épp a bűvös 8 kg-ot szeretnénk elérni, már hónapok óta. De már épp megszabadultunk a mérleg mumustól egyébként. És az ünneplés és a kalandok folytatásaként jövő héten érkezik a másik Mama, szóval az egyhangú napoknak egyelőre vége! Amúgy rohan az idő és én néha úgy érzem, mintha csak állnék, és körülöttem minden rohanna és elszaladna az élet. Aztán meg biztos csomó mindenről beszámolhatnék, de olyan az agyam mint a szita. I. szerint ez a gyerekkel jár és majd ha visszatérek egyszer a dolgos hétköznapokba, mármint munkába járok mint minden rendes ember, az agyam is visszaáll  néhány hónap után. Hát remélem. mára ennyi, folyt.köv.