2012. július 20., péntek

turbó

M. a kisgyermekkorba lépett. Ez persze elsőre csak olyan dolognak tűnik, hogy egyik nap még csecsemő, másnaptól már kisgyermek, de az elmúlt hetek bizonyítják, hogy igen jelentős változások történnek az életnek ebben a szakaszában. M. bár kicsit le van/volt maradva bizonyos tekintetben, azért 13 hónaposan már egyértelműen nem csecsemő, hanem nagykislány vagy kisnagylány ha úgy tetszik. Turbó fokozatra kapcsolt fejlődés tekintetében. A tornának köszönhetően a mozgása, tartása is megváltozott. Először csak az látszott, hogy egyre ügyesebben mozog, másképp használja kezét lábát, és máshogy tartja magát. Mára már stabilan ül, és bő egy hete nem csak próbál, hanem ténylegesen mászik. Egyedül. Felkapaszkodik mindenhová, ha valami érdekli. És nem csak ügyesebb, de egyre gyorsabb is. Pakol, rendezkedik, és általában nagyon büszke magára ha valamit sikerül megkaparintani, vagy sikerül valahová feljutni.
A fogai, amik miatt annyira nem jól volt bő másfél hónapja, most szinte észrevétlen bújtak ki. Hirtelen megduplázódott a számuk.
Eddig is elég öntudatos volt, mostanra viszont egyre jobban kifejezi magát és megérteti velünk hogy mit szeretne. Egyre többet beszél, vagyis egyre több kifejezést mond utánunk és tanul meg a maga nyelvén. Nem csak öntudatos, de egyre huncutabb is ez a lány. Igazán életrevaló és imádni való. Csak azt vesszük észre, ha sétálni megyünk, hogy mindenki mosolyog, aki szembe jön velünk. Imádja a gyerekeket és az állatokat, főleg a cicákat :)

2012. július 19., csütörtök

nyaralás második hét

A nyaralásból hazatértünk kis időre, hogy erőt merítsünk az újabb kiruccanáshoz, a másik mamához. A szokásos menet, ébredés, készülődés, utazás, csomagok cipelése. Sajnos az utazóágyunkat ott kellett hagynunk, mert nem tudtuk összecsukni, így sürgősen be kellett szerezni egy másikat. Szerencsére sikerült is, még talán jobbat, mint az eredeti volt. Bár én még azt sem írtam le teljesen. Kis pihenő után irány a másik nagymama. Ahogy lenni szokott, ha megyünk, biztos hogy kapunk némi égi áldást, hol hó, hol eső formájában. Bár az esőre sem volt túl sok kilátás, azért jutott belőle, kb. az út felét szakadó esőben tettük meg. M. imádja a másik nagymamát. Azt beszéltük, hogy mindkettőt imádja, de valahogy máshogy, és máshogy is viselkedik velük. Bár végül is mindenki más és mi is mások vagyunk mindenkivel biztos.
Ennek ellenére az idő nagyon kellemes volt, és igazán nyaralósan telt. Bár a mama dolgozott közben, azért tudtunk közösen is csavarogni, meg aztán I.vel és M. el is végigjártuk a turikat és nagyokat sétáltunk. A strandolás sajna elmaradt, de így is nagyon jól éreztük magunkat. Sajnos jó hintát nem találtunk a közelben így a hintázás elmaradt. :(
A kocsival szervízben voltunk, szerencsére nincs semmi baja, csak visszahívásos volt és nem is tartott sokáig amíg megcsinálták.
Kirándultunk Bajára is, megnéztük a lakást és sétáltunk egy nagyot. Jaj, de nagyon szeretem azt a várost! Mindent összevetve észre sem vettem és eltelt ez a hét is, és aztán megint utazás vissza és már kezdődtek is a megszokott hétköznapok, I. újra dolgozik, mi pedig M.-el itthon molyolunk. Próbálom utolérni magam itthon is, de még annyira nem sikerült.
M. nagyon sokat fejlődött az elmúlt egy hónapban, de erről részletesebben majd egy következő irományban.

nyaralás első hét

I. két hét szabadságot vett ki és mielőtt még útra keltünk volna rápihentünk egy napot. Nagyon kellett neki, mert eléggé fáradt volt, és nekünk is, hogy kicsit hármasban lehettünk. Reggel a szokás szerinti ébredés készülődés, indulás. M. korán ébredt, ezt kihasználva mire az idő igazán felforrósodott, már a mamánál voltunk. A cicás mamánál. Nála kezdtünk, mert a családi ház, az udvar ígéretesnek tűnt a panel szauna után. Így is lett, bár ott sem volt kimondottan hűvös. És végre M. sem esett kétségbe mikor meglátta a mamát... A szokásos programok mellett, úgy mint nagynénik és turik, voltak extra programok is. Kirándulás tatával a kórházba, vásárlás a nagybevásárlóban, és a háztáji tennivalókból is akadt bőven a nyár hevében. Ezzel együtt valóban nyaraltunk. Kirándultunk, tettünk egy kudarcba fulladt kirándulást Szarvason, és strandra jártunk Gyopárosfürdőre. M. első találkozása a gyermekmedencével ugyan sikítással végződött, de a második próba annyira jól sikerült, hogy ki sem akart szállni. Megérte az úszógumit is kerülgetni napokig a lakásban, bár hamar rájött, hogy jobb a kezünkben pancsolni mint az úszógumiban. Igazi pancsoló kislány lett M. Itt egy kis zenei aláfestés:
 Ráadásul otthon, a kertben volt cica is, és lehetett dézsában fürdeni meg hintázni is. Szuper jó volt. M. új szokásokat vett fel és nagyon sokat fejlődött. Azért bemutatta a rosszabb oldalát is a mamáéknak :) De nagyon élvezte a pikniket a kertben, a kutyát, a cicákat és a többi sok állatot. Bár kisebb sokkot kapott, amikor meglátta mama vérengzését az udvaron. Csirkét vágott, és ezt M. is látta. Na de aki a csirkepörit szereti...
I. és M. találkoztak a barátnőikkel is, én vezettem sokat, bár nem túl hosszú távon, de szinte minden nap kicsit. Úgy érzem jót tett, de ezt az utasaim biztos jobban meg tudják ítélni. Jó volt a szabad levegőn és még a munkát is élveztem. Ez történt.

nyaralás nulladik hét

Visszatekintve az elmúlt egy hónapra, mióta nem blogoltam, sok minden történt, ezeket próbálom most összeszedni. Voltunk nyaralni is, de nálunk a nyaralás sem olyan egyszerűen indul, ezért is kezdem a nulladik héttel. A műszaki bejegyzésem óta kiderült, hogy a csomagtartó világítás tréfált meg bennünket, ettől függetlenül egy akksit buktunk és félő volt, hogy a második is hasonló sorsra jut. Végül csak új töltőt kellett beszerezni. Ez tovább fokozta a szeleburdi család effektust és persze a para szintet is, ami minden kisebb vagy nagyobb utazás előtt emelkedni kezd a légkörben körülöttünk. A kánikula amúgy is megtette hatását. már M. is kezdett ki lenni tőle, pedig ő aztán beleszületett a forróságba :) Volt amúgy tennivaló még bőven, lomtalanítás apropóján kiürítettünk és elbontottunk egy szekrényt a lépcsőházban, a fenyegető ellenőrzést megelőzve. Ez komoly logisztikai kihívást jelentett, egyrészt a holmik elhelyezését tekintve, másrészt M. őrzését tekintve is, hiszen meg kellett várnom míg I. hazaér, hogy valaki M.-el is maradjon, amíg a másikunk pakol, cipel vagy éppen bont. Azért jó kis munka volt az is. Néha nagyon kilátástalannak tűnt a dolog, a lakás pedig úgy nézett ki mint egy lomtár. Még most is kicsit, de a helyzet még javulhat. Az utolsó pillanatban ráadásul még egy hivatalos levél is becsúszott, amiért el kellett szaladni a nyaralás előtt. Szóval készültünk a nyaralásra, nem a Riviérán de még csak nem is a Balatonon, helyette a szülőknél, ami egyébként cseppet sem ront a minőségen szerintem. A készülődés fontos része volt a lelki felkészülés és ráhangolódás, emiatt a korábban beszerzett úszógumit üzemkész állapotba helyeztük és készenlétbe állítottuk a lakásban, hogy M. ne kapjon majd sikítófrászt tőle, ha eljutunk egyszer a strandra. A másik fontos feladat a csomagolás, illetve a holmik szortírozása, mikor, hová mit viszünk, és aztán pedig hogy fogjuk bepréselni a kocsiba. Nem is tudom kocsi nélkül ezt hogyan csinálnánk, csak felrémlik előttem a szeleburdi vakáció, mikor a család nagymamástul, gurulószékestül préselődik fel a menetrend szerinti járatra...

ősz

Ma reggel az ablakon kinézve megéreztem az ősz illatát a levegőben. Ez július közepén elég furcsa érzés. Bár tagadhatatlanul közeledik, és mintha ismét iskolás lennék, már látom a végét a hosszú nyári szünetnek. Igazán nem is én, hanem M. fogja megkezdeni ősszel, nem is az iskolát, hanem a bölcsit, na de az élet rendje, ritmusa megint hosszú évekig olyan iskolás lesz. Ismét szeptember táján köszöntünk majd új évet. Mi nagyok már kinőttünk belőle, pár éve már én sem iskolarendben gondolkodom, M. számára viszont ez lesz az első év. És számunkra is bizonyos értelemben, hiszen szülőként most először éljük át az igazi elválást, és veszünk részt először szülői értekezleten. No de ne szaladjunk előre, hogy mivel jár ez még nem is igazán tudom, csak sejtem, élvezzük a nyarat és inkább tekintsünk vissza kicsit az időben...