2012. szeptember 25., kedd

szabadságfokok

Most, hogy M. túl van a két hét próbaidőn és hivatalosan is bölcsődés, írok a szabadságfokaimról. Amikor itthon maradtam vele, kettesben, időnk minden percét együtt töltöttük. Rajta kellett tartani a szemem minden percben, kivéve amikor aludt. De akkor is fél szemmel őriztem álmát. Így bárhová ment én is mentem, bárhová mentem, ő is jött. Akkor még ősz és hideg tél volt, ami meglehetősen korlátozta a mozgásterünket is. Pláne, hogy akkoriban utált a babakocsiban sétálni, ami vagy a hidegnek, vagy a mozgásbeli hiányosságának volt betudható, legalábbis később erre jutottunk. A néhány perces kötelező egészségügyi séták alatt folyamatosan üvöltött.
Aztán ahogy a tornát elkezdtük, és az idő is jobb lett, a sírás elmaradt, egyre több időt tudtunk a szabadban tölteni. De nem távolodtunk el a háztól még jó darabig. Ma már órákat tudnánk eltölteni a levegőn, és mostanában azért van hiszti, mert inkább kiszállna a kocsiból és sétálna, na meg azért mert haza kell menni. Így már bárhová eljuthattunk, probléma és sírás nélkül, kivéve persze Doktor/Tornász/Védő Néniket. Ez már az első szabadságfoknak tekinthető.
Amikor elkezdte a bölcsit, és először kaptam kimenőt, még fel sem fogtam. Csak a fura hiányérzet volt bennem, gyerek és babakocsi nélkül sétáltam haza, és itthon is csak akkor ijedtem meg, mikor megláttam, hogy a szoba és a kiságy üres. Mintha M. csak aludt volna. Aztán a kimenők egyre hosszabbak lettek, és ezalatt az idő alatt bármit be tudtam fejezni itthon, amit elkezdtem. Igaz, egyre jobban éreztem M. hiányát. Ez már a második szabadságfok.
Lejárt a GYED, bár még szabadságon vagyok, hivatalosan munkába álltam. Van bérletem is, ami a fővárosban nagy szabad mozgásteret biztosít, így ha szeretnék, bárhová eljuthatok, anélkül, hogy számolgatnom kelljen, hány átszállás, hány vonaljegy kell az utazáshoz. Elvből nem bliccelek, így a mennyi tényleg annyi. Tapasztalatom, hogy ha minden nap a szokásos munkába-haza utazást teljesítem, elenyésző számú alkalommal találkozom ellenőrrel. Ha viszont alkalmanként, jeggyel, akkor biztos, hogy az utazás során legalább egyszer ellenőrrel találkozom. Nem sűrűn mozdultam ki, de olyankor általában volt ellenőr. Hát ennyi. Szóval a bérlet a harmadik szabadságfok.
Holnap újra munkába állok, bő 10 hónap után ismét, nap mint nap járműre szállok, zötyögök Dél-Budáról Óbudára. Egyedül, mivel M.-t  a bölcsiben hagyom reggel. Délután I. megy érte, így hazafelé, ha kedvem tartja, vagy a szükség úgy hozza, útba ejthetek bármit, bárkit. Természetesen csak a 'tűrés határáig', mert I. és M. itthon várnak majd, én pedig 'négykézláb rohanok majd utánuk'.
Szóval, akinek ígértem, és akinek nem, de úgy érzi, hogy hiányzom neki itt a városban, jelentkezzen, most már alkalmas egy-egy munka utáni találka. Ez a negyedik szabadságfok.

2012. szeptember 24., hétfő

rossz

Hogy milyen a jó munkaerő? Hát fiatal, mert buzog benne az energia és a tettvágy, terhelhető, a fizikai munkát is bírja.. Magasan képzett, és folyamatosan bővíti ismereteit, természetesen szabad idejében. Egyedülálló, se kutyája se macskája, nem várja otthon sem a család, sem senki, így nincs miért haza sietnie. Legfeljebb a haverokkal menne el sörözni de azt legfeljebb hétvégente esténként, addig meg ráér, dolgozhat megállás nélkül Elhivatott, így minden idejét és energiáját munkájának szenteli. Egészséges, soha nem megy táppénzre, sőt, még szabadságra sincs szüksége. Úgysem tudna mit kezdeni a sok szabad idővel. És, természetesen férfi, mert a férfi a tudomány mai állása szerint nem szül gyereket. És ha később mégis úgy gondolná, hogy megállapodik, és családot alapít, akkor sem esik ki hosszabb időre a munkából, mert nem szül, nem szoptat, nem nevel gyereket. Az asszony maradjon csak a pelenkánál az ember meg húzza az igát...
Én rossz lettem. Megállapodtam, családot alapítottam. Onnantól kezdve,  hogy I-t megismertem, igyekeztem a lehető legtöbb időt vele tölteni. Ekkor indultam el lefelé a lejtőn. Egyre rosszabb lettem. Aztán megszületett M. és még jobban siettem haza, hogy velük lehessek.
Ez már önmagában is elég rossz, de amikor felmerül a kérdés, hogy ki maradjon otthon a gyermekkel, és a jóhiszemű vezető arra eszmél, hogy a férfi ember akit azzal a tudattal alkalmazott, hogy biztosan nem fog szülni, mégis otthon marad újszülött gyermekével, a világba vetett hitünk és a róla alkotott képünk összedőlni látszik.
Nem elég, hogy én egyre rosszabb lettem, I. is rossz Anya lett, mert úgy döntött, visszatér a munka világába, hogy jobb megélhetést biztosíthasson családunknak és M.-t Apára bízta - amire adott a lehetőség, de egyelőre úgy tűnik, társadalmunkban ma, ez csak elvi lehetőség -  aki így hosszú hónapokra kiesik a munka világából. A tervezett x hónap lejárt, M. bölcsibe jár, én pedig készülök visszatérni, már a visszaszámlálásnál tartok. Na de az eredeti terv máris borult, mert:
1. a beszoktatás nem egyszerre történik. Mire kiderül, hogy mikor kezdhetjük, már le kellett volna mondani a GYED-ről. Mire sorra kerülünk, máris eltelt 1 hét és ezzel az elsők között vagyunk.
2. A szoktatás további 2 hét, amennyiben minden flottul megy, és M. nem betegszik meg. Mint azt korábban leírtam, a 2 hétbe belecsúszott némi kényszerpihenő.

És, úgy tűnik, a helyzet csak fokozódik, mert amire a 2 hét véget ér, újabb és újabb kérdések merülnek fel.
1. ki viszi, és mikor, ki hozza el és mikor a bölcsődéből a gyereket? - Te szeretnél gyermekeddel minél több időt tölteni. A munkahelyeden nyilvánvalóan azt várják, hogy időben beérj. A bölcsődében meg azt, hogy lehetőleg minél később add le gyermeked? Ugyanez visszafelé. Ha később érsz a munkahelyre, később fogsz eljönni onnan. A Bölcsődében azt várják, minél hamarabb vedd ki a gyereket. Te pedig szeretnéd is, hogy a lehető legtöbb időt tölthesd gyermekeddel, mielőtt este álomra hajtja fejét.

2. mi lesz, ha M. beteg lesz? Ki marad vele otthon? Bár jómagam eddig egyszer vettem igénybe a táppénz intézményét, amiatt is bűntudatom volt. Ha M. beteg lesz, valakinek vele kell maradni, mert a bölcsibe nem mehet. Nem tervezhető előre a dolog, és akár hosszabb ideig is eltarthat. Aminek a munkahelyen megint nem biztos hogy örülnek. Csak nehogy a végén táppénzcsalónak tituláljanak!! Mert ma már az is gyanús, ha túl sokat vagy beteg.

Rossz munkaerő lettem, megbélyegzett, kisgyermekes szülő. És ez így is marad egészen addig, amíg M. nem lesz akkora, hogy reggel egyedül indulhat el, és ha beteg is lesz, egyedül maradhat otthon. Vagyis legalább általános iskola felső tagozatáig gondolom.
És ráadásul rossz szülők is lettünk, mert szeretnénk megélni és szeretnénk a munkahelyen is megfelelni,  ezért beadtuk ilyen kicsi gyermekként a bölcsibe, ahelyett, hogy gyermekünkkel töltenénk az időt amíg még lehet.
Nem tudom, mások hogyan oldják ezt meg. Hogy lehetséges, hogy csak úgy adhatom be gyermekem, ha dolgozom, és mégis, M. az első akit reggel beviszek, és valószínű ő lesz az utolsó akit délután elhozunk. Hogy tudják megoldani a szülők, hogy reggel 8 körül viszik a gyereket reggel, és délután 4-kor már szinte senki nincs ott? Talán majd erre is választ kapok.
Micsoda szerencse, hogy van családtámogatás, és vannak családbarát intézmények, mégis, ha jót akarsz magadnak és meg akarsz élni, akkor mihamarabb vissza kell térned a munkába, a gyermeket pedig ott kell hagynod a bölcsiben. Micsoda szerencse, hogy a bölcsi 10 órán át nyitva tart, mégis azt várják, hogy 5 óránál hosszabb időre ne hagyd ott gyermeked.
Boldog vagyok. Boldog, hogy van munkahelyem, boldog, hogy van szerető családom, egy imádnivaló gyermekem, és így már nem verem az imádnivaló feleségem. :)

Nem mintha eddig vertem volna...

2012. szeptember 18., kedd

kényszerpihenő

Túl vagyunk az első bölcsődei héten. A tapasztalatokat összegezve, eseménydús egy hét volt. Mint azt az előző bejegyzésben említettem, az oltás miatt nagyon aggódtunk. Nem ok nélkül persze, de pont mire kiengedtünk volna, hogy minden rendben, akkor jött a mélyütés...
M. láthatóan nagyon  jól érzi magát a bölcsődei közegben. Jól el játszik egyedül is, úgy tűnik, mikor ott vagyok, akkor sem különösebben foglalkozik velem, ha elmegyek, akkor sincs vele gond, és ha visszatérek, az sem hatja meg különösebben. Talán szomorkodnom kellene, de alapvetően jó ez most így. Legalább nem okoz gondod az elválás. Eddig... A Gondozó Nénik, és a csoporttársak is nagyon cukik. És, ha hiszitek, ha nem, a kaja is jó :) Én is olyan izgalommal várom, hogy menjünk, mintha legalábbis én járnék. Bevallom, nekem is csupa új élmény, a megszokott hétköznapokhoz képest, új emberek, új feladatok, új tapasztalatok. Jó látni, ahogy M. önállósodik, ahogy ügyesedik. És szeret ott lenni. Még a hét elején azért panaszkodott, mert nem a játszótér felé vesszük az irányt, a hétvégére már az volt a baj, hogy nem megyünk be a bölcsibe. Így kisebb sorscsapásként éltük meg, hogy vasárnapra lebetegedett a kincsünk. Önmagában is eléggé megvisel bennünket, ha látjuk, hogy szenved, de így ráadásul az ütemezett program is felborult. Hétfő reggel így a bölcsőde helyett a Doktor Néni felé vettük az irányt, aki legnagyobb bánatunkra kényszerpihenőt rendelt el. Felfoghatjuk úgy is, hogy kaptunk még pár napot, amit együtt tölthetünk, de őszintén szólva alig várjuk, hogy mehessünk újra a bölcsibe...

2012. szeptember 12., szerda

eddig minden rendben...

Nos, eltelt egy mozgalmas hét. A szokásos hét közbeni játszóterezés mellett a hétvégénk is mozgalmasan telt.
Felfedeztünk egy újabb, szuper játszóteret a közelben. Voltunk csavarogni, vásárolni, ahogy az már lenni szokott mostanában. Meglátogattuk I. egy kolléganőjét, meg a kisfiát, akinél nem csak udvar, de saját játszótér is van. Jó sokáig kimaradtunk aznap. És nem csak mi, hanem ami a leglényegesebb, M. is nagyon jól érezte magát. A legjobban azt hiszem a kis házikó tetszett. És még pizzát is ettünk :) Hazafelé a kocsiban persze bealudt, de ez várható volt.
Másnap a Budafoki borfesztiválon jártunk. M. élvezte a tömeget meg a sok-sok látnivalót. Legjobban az egyik pincészetnél szóló mulatós zenét élvezte. Második helyezett holtversenyben az In Diretta és a Kaláka koncert lett, bár az előbbinek csak a végére értünk oda, de M. így is nagyot bulizott.
Aztán hétfőn megkezdődött. Bölcsibe járunk minden nap. Egyelőre még csak a délelőttöket töltjük ott, de ez is meghatározza a napi programunkat.
Ha kérdezi valaki, hogy milyen? mindig egy régi vicc jut eszembe, amikor az öngyilkos leugrik a toronyház tetejéről és ahogy zuhan lefelé, minden szinten mondogatja: Eddig minden rendben ... Nos ennél többet én sem tudok mondani, "hogy mi lesz a vége nem tudom". Az akadályokat jól vettük, bár M. minden reggel panaszkodik, amint rájön, hogy nem a játszótér felé vesszük az irányt, de csak addig tart a dolog, míg be nem érünk a bölcsibe. Onnantól minden rendben.
Mi persze végigaggódtuk a hétvégét, hogy vajon az oltás után várható tünetek kiütköznek-e M.-n, vagy majd csak akkor, ha elkezdtük a bölcsibeszokást. Hát a hétvége eltelt, minden rendben volt. Aztán hétfőtől volt némi hőemelkedés, láz, de szerencsére délután, este, éjszaka jött ki inkább, reggelre 'felpumpátuk' a gyereket, ahogy I. mondja, hogy bírja a délelőttöket gond nélkül :) Hát így hirtelen ennyi, zsuhanunk tovább a cél felé....



2012. szeptember 4., kedd

15

Itt van az ősz... Bár az idő még nem annyira őszies, de ez sem változtat azon a tényen, hogy megkezdődik az iskola szezon, számunkra is, bár nem iskolába fogunk járni, de mégis. M. ma 15 hónapos, ami nem éppen egy kerek szám, 1 és egy negyed év csak. Sokat fejlődött megint, elérkezett az idő amikor szeretne már felegyenesedni és egyedül, két lábon járni. Igényli, hogy fogjuk a kezét és sétáljon, felkapaszkodik mindenhol ... és időnként elenged mindent egy-egy pillanatra és áll kapaszkodás nélkül.
Voltak a múlt héten látogatóink is, a gondozónénik a bölcsődéből. M. nagyon nagylányosan és okosan viselkedett. Mi is voltunk látogatóban, M. kis barátjánál a hétvégén. Nagyon kellemesen eltelt az idő, a gyerekek és mi is élveztük a társaságot.
Túl vagyunk már a 15-hónapos oltáson is, rögtön 2-t kaptunk. M. Szirénázott végig az úton, jelezve, hogy sürgős és nagyon komoly esetről van szó, amit azonnal orvosolni kell. Általában amint rájön, hogy
1. nem a játszótár felé megyünk
2. a paneldzsungelből a családi házak felé vesszük az irányt - ti. a doktornő/védőnő/gyógytornász is olyan részen található
3. nem a kényelmes séta tempót produkáljuk
4. látja hogy készülünk valamire - mi is előre izgulunk
azonnal szirénázik. Ez bizonyos szempontból jó, mert azt jelenti, hogy nagyon okos. Más szempontból azt is előrevetíti, hogy mennyire akaratos és hisztis (lesz) ha valami nem úgy alakul ahogy ő azt elgondolta.
Egyébként szerintem jobban sokkolta hogy nem a játszótérre, hanem valami rendelőbe vittem, mint maga az oltás.
A jövő héten pedig megkezdődik a nagybetűs számára is. Csak reménykedni tudok, hogy jól fogja érezni magát a bölcsiben, mert akkor amint meglátja, hogy valami jó következik, a sziréna lelkendezésre vált, ugrál, sikongat, röpköd.