2012. november 29., csütörtök

Városi sport

Nagyvárosi emberként városi sportot űzök. BKV szörf a neve. Sokat utazom, van idő gyakorolni. Nem ülő, inkább jó állóhelyet keresek, arra azért van esély. Szerintem a legjobb hely a csuklóban van. Tágas, van kapaszkodó és több irányban is lehet 'menekülni'. Még akár támaszkodó vagy félig ülő hely is juthat. Persze van, hogy ott sincs hely, olyankor lehet hogy a plafonra tudsz csak támaszkodni, vagy éppen elérsz egy felső kapaszkodót. Ilyenkor lehet igazán jót szörfölni, már csak a jó hullámot/járatot kell kifogni. Ez útvonal és sofőr függő. Vannak sík, egyenes utak (ez a ritkább) és vannak dimbes-dombos kanyargósak. Vannak városnézősek és hajtósak. A jó szörföléshez a szemednek az úton kell lenni, testednek eggyé válni a járművel, mintha csak a része lennél és ő a tied. Ha a hullámot elkaptad, térded legyen laza, tartsd kissé hajlítva. Így ha a hullám hirtelen megdobna, te nyugalomban maradsz, csak a lábad rúgózik. Jobbra balra dőlj, ahogy az út kanyarog, előre hátra ahogy a tempo változik, tartsd súlypontod egy helyben. Így szinte kapaszkodnod sem kell. Azért nem árt, hiszen mindig jöhet egy váratlanul nagy hullám!

2012. november 13., kedd

mérföldkövek

Komoly mérföldkövekhez értünk, elsősorban M. tekintetében. A legutóbbi torna hatására egyre biztosabban jár egyedül is, tulajdonképpen szinte teljesen eltűnt a négykézláb közlekedés az életünkből, és otthon kapaszkodás nélkül közlekedünk. Az utcán a biztonságérzet kedvévér még fogja a kezünket, vagyis egy ujjunkat általában, de egyre többször el is engedi azért.
A közelmúltban be/átrendeztük a gyerekszobát, a játékok már mind odaköltöztek, van matrac a földön és van kuckó meg játéksarok is. Mára oda jutottunk, hogy M. nem hajlandó a kiságyban aludni, csak a matracon. Ott több hely van forgolódni, ficánkolni, mert hihetetlenül aktív, nem csak ébren, de álmában is. Így mi nagyok a nappaliba költöztünk, M. pedig egyedül bitorolja a dupla ágymatracot :) Ezért a hétvégén elérkezettnek láttam az időt, hogy a kiságyat végleg felszámoljam.
Vasárnap általában a méretkőzés napja. Miután M. nem volt valami nagy evő és a súlya miatt a Doktor és Védő Nénik is aggódtak, emiatt bennünket is stresszelt a nem evés és nem gyarapodás, a hét kulcseseménye volt a vasárnap esti mázsálás. Mivel a babamérleget már kinőttük, I. állt vele a mérlegre, majd megmérte magát M. nélkül is és a különbözet adta ki a kis M. súlyát. hol kicsit több, hol kicsit kevesebb, de szép lassan gyarapodott azért. Mindig voltak bűvös értékek, amiket csak közelítettünk de soha nem értünk el. Jelentem, most vasárnap M. egyedül állt a mérlegre - persze tudott volna már korábban is csak nem mert :) - és jelentem, elértük a kerek egész 9 kg-ot!!! Tudom ez nem nagy kunszt, de nálunk ez hír értékkel bír. Köszönhető ez az utóbbi hetekben megnövekedett étvágyának is gondolom. Már nincs probléma az evéssel, nem kell könyörögni, hogy egyél legalább egy falatot, nem kell ötfélével kínálni csak hogy valamit egyen, sőt, sokszor van hogy kiürül a tányér és néz, hogy hol marad a kaja?
A babkocsis időszaknak is leáldozott, ha nem is teljesen, de most úgy tűnik váltunk. Eddig mi tologattuk M.-t, most M. tologatja a saját (játék)babkocsiját. Húú de milyen mérges tud lenni mikor nem arra megy a kocsi amerre ő elgondolta. Veszekszik vele, kiabál, sír .... Ebből is látszik hogy egy kis öntudatos, akaratos fruska lett belőle.
Egyébként mondhatjuk, hogy a bölcsőde réme lett a kis M. Jaj annak aki ellene szegül, azonnal mar és harap mindenkit. Nem szép dolog, bár a Gondozó Néni is azt mondta, ilyennek kell lenni egy lánynak. Határozottnak, aki érvényesíteni tudja az akaratát, és ha kell, meg tudja védeni magát. Ezt már én mondom, és még annyit, hogy pipa, ezt teljesítettük.
Bár M. nem az a bújós szeretgetős fajta, azért néha ő is úgy gondolja, és már tud igazi cuppanós puszit adni. Ennek mi nagyon örülünk is, ezen felbuzdulva most osztogatja a cuppanókat. Na de ez egy közel másfél éves nagylánytól igazán elvárható.....

2012. november 10., szombat

felemás

Felemás nap ez a mai, van is és lesz is még pár az idén. Félig munkanap, félig hétvége. A múltkor én dolgoztam és I. meg M. maradt itthon, most én maradtam itthon meg M., I. pedig dolgozik. Mert a bölcsi ilyenkor nem nagyon üzemel. Jól el vagyunk itthon M.el. Folyton megy, mára szinte teljesen elmaradt a négykézláb mászás, sőt, annyira jól begyakorolta a héten a Tornász Néninél, hogy mára inkább szaladgál fel és le a szobában. Pakol ki a szekrényemből és hordja nekem egyenként a bélyegeket, a papírokat és mindent amit csak elér. Na persze nem mindig sikerül úgy, ahogy azt szeretné, ilyenkor vagy fenékre, vagy két kézre esik. De legalább nem az állát üti be, mint korábban többször is, aminek lehet hogy maradandó nyoma is lesz. Kis cukika nagyon okos, ha valamit szeretne megmutatja, odavezet, és ha kérdezünk valamit, bólogat, vagy rázza a fejét. Folyton pörög, már délután fáradt, de este sem akar lefeküdni, nehogy lemaradjon valamiről. Éjszaka forgolódik álmában is, és már hajnalban éber. Na persze mit várunk, mikor mi magunk is ilyenek voltunk, vagyunk. Nincs nyugtunk soha, na de ez viszi előre az embert, hogy terveket sző, jön megy, küzd, dolgozik. Én most, hogy már úgy másfél hónapja visszatértem a munkába, felvettem a ritmust, átláttam újra a terepet, új terveket szöttem, és rendezem a terepet magam körül. Egyre otthonosabbá válik a munkakörnyezet, és egyre jobban belevetem magam a munkába. Egyszerre több szálon futnak a dolgok, és időközben bele bele szövődnek váratlan dolgok is, hozzá jönnek mind újabb elemek, így kissé kuszának tűnhet a dolog, és ha a kezem meg is ál néha, az agyam akkor is tovább dolgozik. Nem tud megállni....

2012. november 5., hétfő

november rain

Elérkezett a november, és vele a fagyos reggelek, a szeles, esős, borús idő. A kedvem is ilyen, főleg egy vidéken illetve otthon töltött hét után. Azt mondják, az esős időben többen előveszik a kocsit. Ez pedig egyet jelent itt a fővárosban a dugóval. Azon gondolkodtam ma, hogy ha többen ülnek kocsiba, vajon miért van, hogy ilyenkor a tömegközlekedéses járatokon is tömegnyomor van, a szokásosnál is nagyobb. Egyetlen értelmes magyarázatot találtam. Azért, mert a buszok a dugóban araszolnak, miközben a megállókban csak gyűlik a nép. Volt időm ezen agyalni, amíg a buszom araszolt végig a városon. Szóval most utálom a hétfőt. Az esőt is utálom. Főleg az esős hétfőket utálom. Mennyi mindenre lehetne használni ezeket a végtelenített utazásokat...
Szerintem M. is utálja a hétfőket. Amúgy is cicás, időnként kifejezetten Garfieldos. Biztos nagyon élvezte az elmúlt hetet, hogy vele vagyunk, és ugráltathat bennünket reggeltől estig. Hát vége a jó világnak, megint bölcsi van és nem az amit ő akar. Napsütötte, játszóteres, homokozós, sétálós hétvégéket minden nap! Ráadásul most szembesülök az óraállítás következményeivel. Reggel ugyan világosabb volt, de mire munkából hazaindulok, bizony már sötét van :( mára ennyit, holnapra talán kiderül az idő és a kedvem is :)

2012. november 3., szombat

kotkot

Eltelt egy újabb hét előző bejegyzésem óta. Eljött a november, vele a hideg, esős, szeles és ködös idő, ahogy az lenni szokott. Utaztunk megint, most a szénási Mamához, vittünk magunkkal oda is egy kis vírust emlékbe :( Az úton végig esett, szerencsére M. jól viselte. Szeret utazni, kocsikázni, csavarogni. Amennyire nem szeretett az elején, annyira élvezi most. Jókat alszik is a kocsiban és boldog, hogy megyünk valahová. A vidéken töltött napok is nagyon kellemesen teltek, főként, mert volt ottan cika (vagyis cicuka) és vauvau na és az új sláger a kotkot. Rengeteg kotkot volt ott az udvarban, mindegy volt, hogy fehér vagy fekete, kacsa vagy tyúk, netán kakas, mind mind kotkot volt. Szaladtunk a cikák meg a kotkotok után. Még jobb lett volna, ha nem esik és kisüt a nap, de abból sajnos nem nagyon jutott. Még jobb lett volna, ha Mama nem betegedik le. Mindezek ellenére jól éreztük magunkat 
anorákosAzóta visszatértünk a nagyvárosba, itthon vagyunk végre, hármasban, sütünk, főzünk, csavargunk és lustálkodunk, és van még egy napunk, mielőtt újra megkezdődnek a dolgos hétköznapok. Szuper jó érzés és már nagyon kellett.
M. egyébként ma lett 17 hónapos. Hihetetlen belegondolni, hogy másfél éve még a világon sem volt. Hogy egy évvel ezelőtt még épp csak készültem az igazi kispapa létre és mára már vége is. Mármint a főállású kispapaságnak. Egyébként, teljes értékű szülő vagyok én is, ahogy I. szokta mondani. Na nem nekem, inkább M.nek, aki néha azt is elfelejti, hogy a világon vagyok, annyira ragaszkodik most az Anyához.
Szóval M. egyre nagyobb lány. Azért ő sem úszta meg Doktor Néni nélkül az utazást, mert a bölcsiből kiszakadva csúnya köhögést kapott, ami makacsul megmaradt. Muszáj volt végül valami szakembernek megmutatni. Végül még gyógyszert is kaptunk, és végül tán el is múlik a makacs köhögés.