2014. október 30., csütörtök

Reggeli játszmák

Most, hogy bele rázódtunk az ovis hétköznapokba, és elmúltak a hisztis "nem akarok menni az oviba" reggelek, a szokásos napi játszmák mennek.
Játékszabály:

A szülő próbáljon meg a lehető legrövidebb idő alatt szalonképes gyereket varázsolni egy kócos és álmos hercegnőből, elindulni és odaérni időben, hogy aztán rohanhasson a buszhoz.
A feladatot nehezítik a hercegnő által bevetett játszmák - az ő célja épp az ellenkezője: lehetőleg minél később elindulni.

Egyszerű játszmák
melyeket egymással vagy összetett játszmákkal kombinálva is lehet alkalmazni.

1. Játszma - duzzogás
Ha apa megjelenik, az általában azt jelenti, hogy felkelés van, tehát apát nem szeretjük, "apa elmenj innen" és "hagyj békén"
felszólítással próbálja elejét venni, hogy megkezdjük a készülődést.
2. Játszma - lustálkodás
Bár legtöbbször nem várja meg az ébresztőt sem, inkább anyát és apát is felveri, különösen akkor, amikor éppen az ébresztő sem csörögne.
Ha mégis előbb kelnénk nála, akkor már nem akar felkelni, ilyenkor jön a "még aludok" szöveg, megfűszerezve a "de anya azt mondta" dumával.
Anya valóban azt mondta, fél órája, mikor ő felkelt, de azóta már elment dolgozni is, szóval bátran lehet szavaira hivatkozni.

3. Játszma - feladat
Nincs is annál jobb, mint kitalálni valamit, amire szükség van, nyilván nem fogják megtagadni, ha enni, inni kérsz. Azért van még a tarsolyban más is.
Lehetőleg teljesüljön minden azonnal, és lehetőleg egyszerre több dolgot kérjünk, hadd szaladgáljon a szülő, mint pók a falon - közben majd elfelejti, amit eredetileg akart. A hatás fokozható, ha folyamatosan mondogatja, hogy mit kér, míg el nem készül.

4.Játszma - süket fülek
Ha tőle kérnél valamit, amit egyedül is meg tud tenni, mintha nem is hallaná, tudomást sem vesz róla, vagy ha ez már nem kivitelezhető, akkor jön a
"Jó, csak még ezt..."  Kezdetű mondat.

5. Játszma - foglalkozz velem
Az előzőnek kicsit a fordítottja, amikor ő nem hagyja, ne rá, hanem a napi rutinra koncentrálj. 
Ennek egyik változata, Az "apa nézd, milyen ügyes vagyok? Apa nézd mit tudok?" jellegű mondatok bevetése, a másik,
az "Apa játsszunk típusú"

Folytatása következik....

2014. október 27., hétfő

Helyzetjelentés

Remekül vagyok természetesen.

Hétköznap
hajnalban kelek, hogy a reggeli játszmák - erről majd legközelebb részletesen - ellenére is időben el tudjunk indulni és viszonylag időben beérjek a munkába. De ki korán kel, aranyat lel.
Hétvégén - amikor végre nem kell menni sehová, M. ébreszt hajnalban.
Munka után rohanok haza, hogy még kicsit együtt legyen a család. De el kell látni a napi teendőket is, előkészülni a következő napra. Hamar eljön a lefekvés ideje, mire M. Elalszik, I. is. Nekem sincs már nagyon erőm semmire.
Az agyam mint a szita, és hiába van noteszem, nincs eszem, hogy jegyezzem - mire felírnám, elfelejtem.

Szabad idő? 
Könyvet nem olvasok, filmet nem nézek, viszont kívülről fújom az összes mesét. A TV-ben mese megy, jó, ha egy híradót meg tudok nézni, ha M. addigra lefekszik aludni. I. azt sem látja, mert épp mesét olvas M.nek.
Ha a számítógépet bekapcsolom, azon is mesét néznünk vagy játszunk, ezért nincs sem e-mail, sem internet, sem skype vagy ilyesmi.
A telefonomon is játékok vannak. De azon legalább rá tudok nézni az e-mailekre. Többre nem jut idő úgysem. Blogot, e-mailt a buszon írok, munkába jövet-menet. Ott úgyis elég sok időt töltök.

A hétvége 
is M. körül forog természetesen, miközben próbálunk felül kerekedni a káoszon. Ami olyan, mint széllel szemben vizelni, mert amint valamit el raknánk, M. biztosan kitalálja, hogy épp az kell neki. Ha nem, akkor valami mást szór szét helyette.
Fáradtak vagyunk, és gyakorlatilag nincs saját életünk, nincs időnk sem egymásra, sem magunkra. Beszélgetni sem nagyon tudunk, mert M. nem hagyja - ha együtt vagyunk, egyikünk próbál valami hasznosat tenni, míg másikunk vele játszik. Ha egy légtérben tartózkodunk, akkor vagy kitalál valami feladatot, valamelyikünknek, vagy csak egyszerűen elzavar. Ha nem, akkor pl. nem hallja a mesét, vagy ha valamiről elkezdünk beszélni, ő is elkezdi mondani a magáét.

De
nincs okom panaszra, még ha a lakás úgy is néz ki, mint egy játszóház, amin egy forgószél söpört végig. Magam pedig, mint egy marionett báb, amit össze vissza rángatnak. Mindig vidámak és boldogak vagyunk, ha együtt lehetünk. Jó érzés látni, hallani M. örömét ha "együtt a család"
Illyenkor próbáljuk az együtt töltött perceket egymásra és nem másra fordítani.

2014. október 24., péntek

Együtt a család

M. Hétvégente amint felébred, és azt látja hogy nem kezdünk azonnal lázasan készülődni, máris érzékeli, hogy nem a megszokott hétköznapi rutin következik, első kérdése, hogy:
be van zárva az ovi? 
Majd a következő, hogy
akkor együtt (ahogy ő mondja: ketten) lesz a család?
Örül persze, hogy nem kell menni oviba, de azt hiszem megtanulta értékelni az együtt töltött időt és vele bennünket is. Sajnos mindig kevesebb van belőle, mint szeretnénk, és sokszor ezt az időt sem rá fordítjuk teljes mértékben. Valamikor a háztartást is vezetni kell, és sokszor programot csinálunk, még ha program sem más, mint bevásárlás, amit szintén muszáj megoldani. Biztos lehetne úgy is, hogy amíg egyikünk otthon teszi a dolgát, másikunk ezeket a szükséges köröket rója, de akkor megint nem lenne együtt a család. Biztos rosszul osztjuk be energiáinkat, vagy időnket, vagy túlságosan is alárendeljük magunkat M.-nek, de nekünk ő a legfontosabb és minden más másodlagos.
Most végre itt a hosszú hétvége, M. köhögése 3 hete nem múlik, az idő pedig pocsék.

Most kicsit együtt lehet a család ... a négy fal közé zárva.

2014. október 17., péntek

Bátorság

M. igazi szájhős azt hiszem.
Ha felmerül, hogy valahová megyünk, hogy valami érdekeset csinálunk, és tetszene neki, nagyon lelkes és azonnal indulna.

Aztán mikor a tettek mezejére kell lépni, hamar inába száll a bátorsága. Így volt ez a balettal is, amit hallgattunk legalább fél éven keresztül, hogy menni szeretne, aztán mikor menni kellett volna, szabályos pánikroham tört rá és kétségbe esve könyörgött, hogy ne menjünk. Hát az élmények nem jönnek házhoz.

Vagy a pónizás, amivel szintén egy hétig nyaggatott bennünket, alig tudta kivárni hogy menjünk, majd a ló hátán ülve valamitől megriadt, és azonnal le kellett szállni. Utána persze büszkén mesélte, hogy póni lovagolt.

Elég, ha csak szóba kerül, hogy valaki jön hozzánk, vagy váratlanul megszólal a csengő, azonnal kétségbe esik.
Eddig ő rémisztgetett szörnnyel meg dinóval, vagy menekült 'apaszörny' elől nevetve. Most viszont egy mesebeli sárkánytól annyira megijedt, hogy a könyvet is ki kellett dobni. Azóta a könyvekkel is óvatos.

Nem rossz az óvatosság, vagy a bizalmatlanság, de a bénító rettegés semmiképp sem jó. Azt hittük, az óvodával ez kicsit változni fog, hiszen láthatóan megnyílt bizonyos értelemben, de a hét tapasztalata, hogy sajna az oviban is bepánikol azért, ha váratlan helyzet, ismeretlen személy érkezik.
Persze mindennek oka van, és biztos lehetne mélyebbre ásni, valahol természetes dolog, ha félünk az ismeretlentől.

Szerintem ez is egyfajta fejlődési lépcső, hogy látjuk a korlátainkat, illetve, hogy beismerjük ha félünk. Ne izgulj kis M. mi veled vagyunk!

2014. október 4., szombat

Aktív

A mászókán
Mióta M óvodás, egy sor új változás történt az életünkben. M. érezhetően felszabadult kicsit, aktívabb lett, megnyílt. Mi ezt inkább csak érezzük, mint látjuk, mert ha vele vagyunk, azért a szülői jelenlét biztonságával kicsit visszaél. Mindenesetre érezhetően aktívabb lett. De ezt már biztos írtam. A nagyobb tömeg, az új helyzetek kevésbé sokkolják, nem kezd azonnal pánikolni, legalábbis az oviban úgy tűnik nem.
Sokat és egyre ügyesebben mozog, a múltkor megmászta a játszótéri maszókát is, fenn csücsült a tetején.
A lányok futásra készen

Az óvodai közös programok közül  az ősz köszöntő kézműves program nem annyira hatotta meg, és a @Futafok ra is változó lelkesedéssel indult. I nevezett vele, 500 m volt a táv, ami nem sok, bár M. nem futott még ennyit egyhuzamban - bár edzett rá az utóbbi időben. Nem is a távtól, sokkal inkább a tömegtől tartottunk, és a szokatlan helyzettől. Nem is akart elindulni, de aztán szaladt az oda úton. Viszont amint a mikrofon megszólalt a színpadon, azonnal pánik fogta el és bőgni kezdett. Ahogy kis barátnője megérkezett, kicsit erőt magán.
Becsülettel végig is futotta a távot, bár a végére elfáradt azért.

Én nem vagyok oda a futásért és most sem kaptam kedvet, I viszont annyira lelkes lett, hogy elhatározta, jövőre ő is indul a felnőtt távon. Nekem viszont itt lenne az ideje előszedni és leporolni a bringát, hogy lépést tudjak tartani a lányokkal ;-)