A következő címkéjű bejegyzések mutatása: élet. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: élet. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. szeptember 2., kedd

Matek

Nem szoktam ilyesmivel különösebben foglalkozni, de a tegnapi ingyenes nagyvárosi napilap címoldalán két szalagcím is felkeltette a figyelmem, amiket nem tudok szó nélkül hagyni.

Tanévkezdés idején az ételen spórolnak
Áll a lap címoldalán hatalmas betűkkel, majd kicsit alább a következő szöveg:
A nehéz körülmények között élő családok számára már 50-60 ezer forintos pluszkiadás is jelentős nehézségeket okoz.
 Szerintem
- a nehéz körülmények között élő családok nagy részének a teljes jövedelme 50-60 ezer forint körül vagy az alatt van.Tudjuk, 47000 ...
- amelyik család ennek két háromszorosát is megkeresi, azoknak is nehézséget jelent akár 1000, vagy 10000 forint plusz kiadás is.
- ha valaki már az alapvető szükségletein - pl. az ételen - kénytelen spórolni, az nem "nehéz körülmények között él", hanem tengődik.

Szakemberből hiány van 
Lássunk egy egyszerű számtanpéldát.

Ha az elmúlt tíz évben 11000 magyar szakember vállalt munkát külföldön, miközben ez idő alatt mindössze 971 külföldi munkavállaló érkezett hozzánk, akkor, hazánkban hány fős a munkaerő hiány jelenleg?

Na ki tudja kiszámolni? A helyes válasz a bejegyzés végén található. 

Nem kell azonban komoly matematikusnak lennünk, hogy rávágjuk, kb. 10 000. Erre a következtetésre jutott az EB egy kutatás eredményeként, a fent már említett lap szerint. Mindez szép és jó, és egy tankönyv példája erejéig meg is állja a helyét. De vajon az élet is egy ilyen egyszerű számtanpélda?

Vajon a 11 ezer elvándorló szakember mindegyike rendelkezett szakmájának megfelelő állással, amit a külföldi munkavállalás miatt feladott? 
Vajon hazánkba tíz év alatt alig ezer fő külföldi munkavállaló érkezett?
Vajon ezek a munkavállalók mind szakemberek, és a 11 ezer felszabadult álláshely valamelyikét töltötték be?

A számok ezt mutatják. Ezek szerint szakemberhiány van, munkanélküliség nincs Magyarországon.

A helyes válasz: 11000-971=10029 

2014. augusztus 10., vasárnap

Hajnali énektől a kék tűzesőig

Megismerkedésem I-vel a hajnali ének hangulatában zajlott. Mondhatnám, az est indulója volt ez a dal. Most figyeltem fel egy másik nótára, a kék tűzesőre. Hallottam már párszor, de most először hallottam a szövegét igazán. Ahogy annak idején a hajnali éneket, ugy most ezt is nagyon találónak, szívemből szólónak érzem. S vajon mi a közös a két dalban - azon túl persze, mindkettő I-t juttatja eszembe? Az elsőt Hell István írta Szergej Jeszenyin emlékére, a másodikat pedig maga Jeszenyin. Mondjátok csak barátaim, csak én nem hallottam róla sosem?

Álljon hát itt a dal írásban,

A KÉK TŰZESŐ

A kék tűzeső hamu lett.
Lemondtam a kóborlásról.
Legelőször most szeretek,
búcsúzva duhajkodástól.

Kívántam a bort, a leányt
s mi voltam? Elgazosult kert.
De most az ivást-mulatást megutáltam:
rontja az embert.

Csak téged lássalak én,
az örvényt barna szemedben.
Ne bolyongj a múlt sürüjén,
ne lakjék más a szivedben.

Te finom-suhanásu leány,
makacs szíved érti-e végre:
a csibész szeretni tud ám!
És engedelmes a vére!

Fene mind az ivó-helyeket,
verset sem írok, ha kivánod;
simogatnám lágy kezedet
s hajadat, mint őszi virágot.

Örökre nyomodba megyek,
itthon, vagy akárhova, távol...
Legelőször most szeretek,
búcsúzva duhajkodástól.

WEÖRES SÁNDOR


és hangban, nem szélkiáltós és nem is Kalákás előadásban, hanem ahogy Kiss Tibor a +Csík Zenekar  kíséretében előadja.
Tőle hallva még valami plusz jelentéssel telik meg a dal nekem.
Olvasd és hallgasd, minden további megjegyzés felesleges. 

2011. november 24., csütörtök

kispapa

Kispapa lettem, most már igaziból is. I. lassan egy hete jár dolgozni, így M.-el kettesben töltjük itthon a napok nagy részét, amit ő változó lelkesedéssel fogad. Bár eddig is aktív részese voltam az életének, azért fel kell vennem vele a ritmust, rá kell hangolódnom a napi rutinjára. Úgy tűnik, valahogy jobb a kedve, ha reggel látja Anyát, mielőtt munkába megy, így megelégedéssel nyugtázza, hogy Anya nem veszett el. egyébként jól el vagyunk, mókázunk, játszunk, jókat rötyögünk, olvasunk újságot és mesekönyvet. Vagyis és olvasom, M. pedig eszi a könyveket. :) Mindent összevetve elég jól el vagyunk, M. egy tündér, persze biztos elfogult vagyok, de akkor is.
Csuda jó búcsú ajándékot kaptam a kollégáktól, mikor elköszöntem, volt meglepetésparti meg minden, de a legjobb a Maja-Papa napló, aminek minden oldalára valami kérdés van írva, amire választ kell majd adnom, vagy fotót beragasztani. Már egy hét alatt is sok minden gyűlt bele. Lehet, hogy el is kezdem valahová jegyezni a dolgokat, amiket majd szépen bevezetek a naplóba.
Azért a munka világától sem szakadtam el teljesen, online intézem még a könyvtár ügyeit és valószínű pár napra még visszatérek a Múzeumba is.
Itthon pedig belevetem magam a házimunkába, igyekszem minden hónapok vagy évek óta halogatott dolgot megcsinálni. Mert házi-tündérnek már gyakorlottabb vagyok, mint kispapának. Bár M. mellett ez sem ugyanaz, mert ügyesen be kell osztani a dolgokat. Amikor alszik, akkor lehet dolgozni, viszont zajt csapni annyira nem szabad, ha ébren van, akkor meg elsősorban vele vagyok elfoglalva. Hát ilyen ez, de gondolom ezzel nem nagyon mondok újat.

2011. október 27., csütörtök

kimozdul

Kimozdultam a héten kicsit, kihasználtam, hogy nem húz haza a szívem I-hez és M-hez, tekintve, hogy nincsenek otthon, így nem vár haza senki. Én sem siettem haza, mert attól sem láttam volna őket hamarabb.
Jó volt egyébként, régen fordult elő ilyesmi, mióta Bogarak sincsenek elérhető közelségben, semmi közösségi élet nem volt.
Megbeszéltük, hogy milyen jó lenne gyakrabban találkozni, mármint nem csak kétévente :) és ezen elgondolkodtam. Valójában itt ez a nagy város, rengeteg jó és számomra még felfedezetlen hellyel, a lehetőségek végtelen tárháza, én mégsem élek ezekkel a lehetőségekkel. Talán ha I. és M. nem lenne más lenne a helyzet. Egy időben, főként amíg Baján éltem, elég kimozdulós voltam, amit talán egyesek rossz szemmel néznek/néztek. Cseppet sem bánom ezt, mert annyi élménnyel gazdagodtam, annyiféle embert ismertem meg, akik/amik nélkül sokkal szegényebbnek érezném magam. feltéve, hogy tudnám, mit mulasztottam el. Más ember lennék, olyan mint azelőtt, magányos és szürke, bár lehet hogy most is szürke vagyok, de magányos nem.
Szóval, ha kis családom nem lenne, biztos most is kimozdulós lennék, de ha I. nem lett volna, eszembe sem jut ebbe a Nagyvárosba költözni. Most viszont van I. és van M. akik sokkal nagyobb vonzerővel rendelkeznek mint a város ezer helye és eseménye. Hát ez van. Ettől függetlenül eszemben sincs elzárkózni a közösségi élettől, legfeljebb jobban meggondolom, hogy mikor és hova.