A következő címkéjű bejegyzések mutatása: év. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: év. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. augusztus 22., péntek

Új év, új élet

Annak idején ezzel a mottóval indultak a főiskolás évek. Nem mintha az új évvel új életet kezdtünk volna, vagy másképp csináltunk volna bármit, mint előtte. De mégis, az élet ritmusát meghatározó kezdő pont a tanév kezdete volt, ahogy korábban is, és ahogy nekem még egy darabig továbbra is. Mikor az ember a jól megszokott közösségbe tér vissza hosszabb rövidebb idő után, vegyes érzésekkel várja az újabb év kezdetét. Izgalommal, félelemmel, örömmel és kíváncsisággal teli várakozás ez. Amikor egy új helyen kezdődik az év, hatványozottan igaz az érzés - csak több félelemmel és több izgalommal.
Megértem hát M félelmét amikor az óvoda kezdés felé néz. Közben talán még fel sem fogja a változás jelentőségét: ma még itt, s holnap már ott. Vissza nem fordítható a változás. Holnapután nem lehet újra itt, s a megszokott helyeket és arcokat ki tudja latja-e még valaha?
Mikor döbben majd rá, hogy tényleg valami új kezdődik? Mert érzi, hogy most valami új következik, de még nem érti miért. Csak reménykedni tudok, hogy az első sokk után - mert sokk lesz - örömteli lesz a változás.
Magunknak és mindenki másnak, aki valahol most kezdi, csak annyit mondhatok: boldog új évet kívánok.

2013. június 7., péntek

2

M. most már 'hivatalosan' is 2 éves lett, legalábbis Védő Néni is látta és igazolta, hogy elértük a kort, felmérte mind fizikailag, mind szellemileg, hogy korának megfelelően fejlődik-e. M. 85 cm és 10 kg jelenleg, ezzel a per cent il tábla szerint még mindig alultáplált, bár nem tűnik soványnak cseppet sem. Azért így jobb, mintha túlsúlyos lenne. A mozgásfejlődése is ok, bár még nem ugrál, de próbálkozik. Ha azt vesszük mennyire le volt maradva ezen a téren, szerintem ez teljesen rendben van. Lehet, hogy nem beszél alany állítmányban, mert inkább csak mutogat, és csak azt mondja ki, amit biztosan ki tud mondani, egyébként mindent megért és neg is érteti magát mindenkivel.
Hogy mennyire jól nevelt, arról is beszélhetnénk, bár ez nem volt a status vizsgálat része. Gondozó néni jól tudja kezelni, és ha kell azért tud viselkedni, de otthon már a fejünkre nőtt. Ő a főnök, nem vitás. Nagyon határozottan tudja érvényesíteni akaratát, miközben olyan mimóza ha valami váratlan helyzet áll elő. És teljes pánikroham tör rá bizonyos helyzetekben, ránk pedig a frászt hozza, nehogy attól legyen baja, hogy annyira kikészül. Sajnáljuk, féltjük. Az akaratos hiszti rohanok viszont bennünket készítenek ki. Fáradtak is vagyunk, mert nincs egy perc pihenés vagy megállás mellette, de ezt leszámítva nincs okunk panaszra. Az élet szép, ahogy Roberto Benini mondaná :-)

2012. november 13., kedd

mérföldkövek

Komoly mérföldkövekhez értünk, elsősorban M. tekintetében. A legutóbbi torna hatására egyre biztosabban jár egyedül is, tulajdonképpen szinte teljesen eltűnt a négykézláb közlekedés az életünkből, és otthon kapaszkodás nélkül közlekedünk. Az utcán a biztonságérzet kedvévér még fogja a kezünket, vagyis egy ujjunkat általában, de egyre többször el is engedi azért.
A közelmúltban be/átrendeztük a gyerekszobát, a játékok már mind odaköltöztek, van matrac a földön és van kuckó meg játéksarok is. Mára oda jutottunk, hogy M. nem hajlandó a kiságyban aludni, csak a matracon. Ott több hely van forgolódni, ficánkolni, mert hihetetlenül aktív, nem csak ébren, de álmában is. Így mi nagyok a nappaliba költöztünk, M. pedig egyedül bitorolja a dupla ágymatracot :) Ezért a hétvégén elérkezettnek láttam az időt, hogy a kiságyat végleg felszámoljam.
Vasárnap általában a méretkőzés napja. Miután M. nem volt valami nagy evő és a súlya miatt a Doktor és Védő Nénik is aggódtak, emiatt bennünket is stresszelt a nem evés és nem gyarapodás, a hét kulcseseménye volt a vasárnap esti mázsálás. Mivel a babamérleget már kinőttük, I. állt vele a mérlegre, majd megmérte magát M. nélkül is és a különbözet adta ki a kis M. súlyát. hol kicsit több, hol kicsit kevesebb, de szép lassan gyarapodott azért. Mindig voltak bűvös értékek, amiket csak közelítettünk de soha nem értünk el. Jelentem, most vasárnap M. egyedül állt a mérlegre - persze tudott volna már korábban is csak nem mert :) - és jelentem, elértük a kerek egész 9 kg-ot!!! Tudom ez nem nagy kunszt, de nálunk ez hír értékkel bír. Köszönhető ez az utóbbi hetekben megnövekedett étvágyának is gondolom. Már nincs probléma az evéssel, nem kell könyörögni, hogy egyél legalább egy falatot, nem kell ötfélével kínálni csak hogy valamit egyen, sőt, sokszor van hogy kiürül a tányér és néz, hogy hol marad a kaja?
A babkocsis időszaknak is leáldozott, ha nem is teljesen, de most úgy tűnik váltunk. Eddig mi tologattuk M.-t, most M. tologatja a saját (játék)babkocsiját. Húú de milyen mérges tud lenni mikor nem arra megy a kocsi amerre ő elgondolta. Veszekszik vele, kiabál, sír .... Ebből is látszik hogy egy kis öntudatos, akaratos fruska lett belőle.
Egyébként mondhatjuk, hogy a bölcsőde réme lett a kis M. Jaj annak aki ellene szegül, azonnal mar és harap mindenkit. Nem szép dolog, bár a Gondozó Néni is azt mondta, ilyennek kell lenni egy lánynak. Határozottnak, aki érvényesíteni tudja az akaratát, és ha kell, meg tudja védeni magát. Ezt már én mondom, és még annyit, hogy pipa, ezt teljesítettük.
Bár M. nem az a bújós szeretgetős fajta, azért néha ő is úgy gondolja, és már tud igazi cuppanós puszit adni. Ennek mi nagyon örülünk is, ezen felbuzdulva most osztogatja a cuppanókat. Na de ez egy közel másfél éves nagylánytól igazán elvárható.....

2012. június 3., vasárnap

szülinapos

Most van a napja, órája, perce, hogy M. világra jött. Eltelt egy év. Szinte hihetetlen, mintha tegnap lett volna. Pedig nem unatkoztunk ezalatt az egy év alatt. Jó sok minden történt mégis úgy elszaladt ez az egy év. Az életünk M. körül forog, ahogy ezt a bejegyzéseim is mutatják. Mennyi mennyi esemény, élmény. Mennyi kérdés és aggodalom. Nagyon féltem előtte is és közben is voltak pillanatok, vagy időszakok amikor elbizonytalanodtam. Na nem azért, hogy akarom-e, sokkal inkább, hogy tudom-e vállalni, hogy fogom-e bírni, hogy jól fogom-e csinálni. Azt hiszem nem lehet elég jól csinálni, de talán rosszul sem csinálom.
Mostanában gyakrabban eszembe jut, mi is történt egy évvel ezelőtt, milyen volt M. és milyenek voltunk mi. Talán felnőttünk kicsit, ugyanakkor visszafiatalodtunk. Bár én néha úgy érzem, gy nap alatt éveket öregszem. Máskor viszont teljesen feltölt ez a kis energiabomba.
Jártunk már sok helyen, főleg rokonoknál, és nálunk is jártak azóta többen. De amikor itthon voltunk ketten/hárman, az is nagyon jó volt. Küzdöttünk az evéssel és a sétákkal, szenvedtünk fogzással, és mozgással, tanultunk sok-sok új dolgot. Sokat játszottunk és nevettünk. Jó volt, és jó lenne néha visszatekerni, visszanézni magunkat de hiába (ide illik egy újabb Quimby sor):
'Ami egyszer volt, újra nem jön el' (soha)
Viszont nagyon sok minden vár még ránk. Ez az egy év mondható valamiféle bemelegítésnek, mert aztán ha beindul a bölcsi és mindketten dolgozunk, akkor jön csak igazán a java!!
Mindent összevetve mozgalmas, vidám és boldog egy év van a hátunk mögött. Legyen elég ennyi, aki kíváncsi, olvassa vissza az elmúlt év bejegyzéseit.