A következő címkéjű bejegyzések mutatása: új. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: új. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. március 22., vasárnap

Új korszak kezdődik

Az elmúlt héten szünet volt. Na nem úgy az élet ment a maga kerékvágásában, csak a blog szünetelt kicsit. Elmaradt a múlt heti bejegyzésem. Pedig hát zajlik az élet, új korszak kezdődött. Így a hosszabb szünet után most egy rendhagyó bejegyzés következik.

Új korszak kezdődött a közmédiában,ez számunkra is új korszakot jelent. M. imádta, imádja a gyerek csatornát, nem is nézhetünk mást, így általában, mikor elhangzik, hogy "nincs több mese mára" , ő is tudja, hogy ideje lefeküdni - bár még hosszan húzza az időt, ha teheti. A Tv csak megy tovább, kezdődik a felnőtt mese híradó, - happy starting és happy ending - így végre mi is megtudhatjuk mennyire jó volt nekünk ma is. Vagyis csak tudhattuk, mert az új korszak hajnalán, a gyerekek után nem a szülők, hanem a fiatalok lettek a célközönség és hiába vártuk az újabb jó híreket, helyettük az egyébként szuper rádió tévé változata indul, valami számomra érthetetlen, felfoghatatlan koncepcióval. I-nél rögtön első nap kivágta a biztosítékot, amikor a hazai giccskultúra csillagának klipjében csókolózó lányokat fedezett fel. Mindezt 8 óra után pár perccel, amikor az óvodás gyermekünk épp csak lecsatlakozott a képernyőről de még a szobában hajkurásszuk, kezünkben pizsamával és egyéb veszélyes fegyverekkel.
Nem mintha, M. látszólag semmit sem vett észre ebből, de soha nem lehet tudni. Nem ez lenne az első eset, ha pár héten belül elkezdené mesélni, hogy de igen, mert a múltkor is mutatták a tv-ben. És, ugyebár I.-nek tűnt fel, aki annyira ki tudja zárni a reklámblokkokat is a tudatából, hogy hetek elteltével közli, hogy még nem látta ezt-vagy azt, ami nap mint nap lepereg a szeme előtt.

Új korszak kezdődött a hétköznapok, egész pontosan a hétvégék világában is. Újra van szabad, családi vasárnapunk. Igaz, M. ma reggel boltba akart menni. Rossz nevelés, helytelen szocializáció és türelmetlenség. Ez a baj. Nehéz most megmagyarázni neki, hogy a boltok, amik eddig csak egy-egy piros betűs ünnepen intették türelemre, most hétről-hétre megálljt parancsolnak neki. Vasárnapi nyitva/zárva tartástól függetlenül, az első családi vasárnapot én munkával töltöttem. Vásárlás helyett, egy családi programra ugyanannyit el lehet költeni, mint egy heti nagy bevásárlásra - persze nem kötelező, ahogy vásárolni sem.

És új korszak köszönt a székesfővárosi közösségi közlekedésben is. Bár ez nem ma kezdődött, de ma tetőzik. Igaz, ma úgysem lenne értelme menni sehová. Jelentem, a mai napon Újbuda központ és Széll Kálmán / Clark Ádám / Deák Ferenc tér között semmilyen kötött pályás földfelszíni közlekedési eszköz nem jár. Eddig csak a Margit és Széchenyi hidak között szűnt meg a közlekedés, de a mai napon csak a Rákóczi és Árpád hídon kelhetünk át villamossal.

És holnaptól?

Reméljük, hogy legalább ez visszaáll:
A buszjáratokon elhangzó tájékoztatás szerint még március közepéig (!) a H5 hév csak a Margit hídig közlekedik. A dél budai villamosok a Batthyány tér helyett csak a Clark Ádám. térig. Mától előreláthatólag két (de lehet hogy hét?) hónapig nem csak a Margit híd alatt, de a hídon sem közlekedik villamos.

Ahogy a HVG fogalmaz:

Ma verték be az utolsóelőtti szöget a budai közlekedés koporsójába
 és
Tudjuk, hogy ez nekünk egyszer jó lesz, csak nem most.

De van egy jó hírem is! Az új korszak hajnalán elindult az 1-es villamos budai hódító útjára. Ugyan még nem tud eljutni hőn áhított céljához, Kelenföld M végállomásig, azért a 103-as buszra tovább már nincs szükség:
Március 21-étől (szombattól) a 103-as autóbusz csak a Hengermalom úttól Kelenföld vasútállomás M-ig jár, így a Népliget M felől csak az 1-es villamossal lehet eljutni Kelenföld felé.

2014. augusztus 30., szombat

Hogyan lettem Óvodás?

Túl vagyunk az első próba héten, megismerkedtünk az óvodával. Egy hétig én is ovis voltam, M csoporttársa :-) - Beszélgettünk ugyanis, hogy mi lesz ott, és ki lesz ott, kit ismerünk, kik lesznek a csoporttársak. 'De apa ott lesz velem?' Hangzott a kérdés. Így egyértelmű a válasz, apa lesz a csoport társ. Ezt túl komolyan is vettük, mert nem nagyon akart mással játszani, csak apával. Vegyes érzelmekkel nézek a jövőbe, mert bár minden nap egy fokkal jobb volt, az igazi próba a jövő hét lesz, amikor már élesben megy a dolog, M egyedül és egész nap ott marad.
 

2014. augusztus 22., péntek

Új év, új élet

Annak idején ezzel a mottóval indultak a főiskolás évek. Nem mintha az új évvel új életet kezdtünk volna, vagy másképp csináltunk volna bármit, mint előtte. De mégis, az élet ritmusát meghatározó kezdő pont a tanév kezdete volt, ahogy korábban is, és ahogy nekem még egy darabig továbbra is. Mikor az ember a jól megszokott közösségbe tér vissza hosszabb rövidebb idő után, vegyes érzésekkel várja az újabb év kezdetét. Izgalommal, félelemmel, örömmel és kíváncsisággal teli várakozás ez. Amikor egy új helyen kezdődik az év, hatványozottan igaz az érzés - csak több félelemmel és több izgalommal.
Megértem hát M félelmét amikor az óvoda kezdés felé néz. Közben talán még fel sem fogja a változás jelentőségét: ma még itt, s holnap már ott. Vissza nem fordítható a változás. Holnapután nem lehet újra itt, s a megszokott helyeket és arcokat ki tudja latja-e még valaha?
Mikor döbben majd rá, hogy tényleg valami új kezdődik? Mert érzi, hogy most valami új következik, de még nem érti miért. Csak reménykedni tudok, hogy az első sokk után - mert sokk lesz - örömteli lesz a változás.
Magunknak és mindenki másnak, aki valahol most kezdi, csak annyit mondhatok: boldog új évet kívánok.