A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ünnep. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ünnep. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. december 23., szerda

ünnep

Elérkezett hát az ünnep előestéje. M. szorgalmasan nyitogatja az ablakokat az adventi naptáron, és boldogan konstatálja: már csak egy van! Én pedig olvasom a Karácsonyi rejtélyt. Már csak egyet kell olvasni és talán minden tikokra fény derül. M.-nek is ezt mondtuk, miután majdnem lebuktunk, miközben a Jézuska angyalkáit játszottuk.
El is határoztam, még a naptáramba is beírtam, úgy 3 év múlva megszerzem M. nek adventi naptár helyett. Hát majd látjuk. 
Nekem valahogy hirtelen jött ez a karácsony. Bár már pénteken letettük a lantot, mindenki itthon van, és a mama is meglátogatott bennünket, mégis csak úgy beestünk a karácsonyba. Nem volt nagy készülődés, meg ráhangolódás - szerencsére a tömött bevásárlóközpontokban és azokon kívül elszenvedett fejvesztett kapkodás és rohanás sem jellemezte a megelőző időszakot. Vagy csak én maradtam ki belőle, mert I. elintézte mire én oda jutottam volna?
Most I. süt főz, M. karácsonyi képeslapokat gyárt, én pedig, ahogy elnézem őket alkotás közben, nekem is kedvem támadt alkotni és megosztani pár sort veletek.
Régen nagy levélíró voltam, amikor az emberek többsége nem drótpostát és főleg nem a közösségi médiát használta arra, hogy jókívánságokat küldjön. Sokszor szerintem túlzásba is vittem a levélírást ... 
Persze most sokkal egyszerűbb lenne a dolog, de valahogy nem visz rá a lélek. Ezért is indítottam annak idején ezt a blogot, így a 'leveleim' egyszerre mindenkihez eljuthatnak, aki kíváncsi rá(m). Mindenesetre nem is számítottam rá, hogy a posta képeslapok tömegét hordja ide nekem - én sem adtam postára karácsonyi üdvözlőlapokat. Ehelyett itt kívánok minden kedves családtagnak, barátnak, ismerősnek és ismeretlennek áldott ünnepet és nagyon eredményes új évet ezzel a dallal - amit mi is énekeltünk annak idején ...


2015. április 6., hétfő

Húsvét

HiggsBozon matricák
Sok minden történt mostanában, de a legnagyobb esemény mégis Nagynéni és Nagybácsi látogatása. M. nagyon várta a ritkán látott rokonokat és nem csak a különleges matricák miatt.

Volt sok közös program, kirándulás, utazás, kaland. Voltunk turisták a fővárosban, fogaskerekűztünk és halászcsárdáztunk.

A hétvégét a maminál töltöttük. 
Volt sonka és tojás is persze. Meg kellett állapítanom, hogy ez igazán M ünnepe. A húsvét kulcsszava a hús volt. Eddig nem lehetett M.-t semmivel sem rávenni, hogy egyen, hogy asztalhoz üljön. Most, a husi vezényszóra azonnal ugrott és valóban evett is. Bár a tojás is a kedvencei közé tartozik, most inkább a sonka volt a nyerő. A süti, a csokitojás és más nyalánkságok nem hatották meg.
M. Apával

Igen kellemesen telt az együtt töltött pár nap és igen ritka pillanatot sikerült a szemfüles fotósnak elcsípni:


2015. január 2., péntek

Manó karácsony

Túl vagyunk az ünnepek előtti zúzáson. Nagy rohanás volt még az utolsó pillanatokban is, de végül minden elkészült időben.
Az ütemezett családi programok egymást követték, nem unatkoztunk.

Na akkor most lehet főzni
Eltelt a karácsony, amit nagyon vártunk, bár azért a mamát jobban vártuk, mint a Jézuskát. Ez igazán örömteli. És végül mama hamarabb is jött, mint Jézuska. Nagy öröm volt, egymást váltották a mamák, közben pedig a Jézuska is jött. Dömping volt, egymást követő napokon, volt, hogy többször is hozott csomagot. M. még tegnap is bontani akart, de már nem volt mit. Pedig a szenteste elég érdekesen alakult, a családi délután után M kidőlt, így késő este fél álomban fedezte fel a csomagokat. Miután másnap már utaztunk, volt amit haza érkezésünk után újra felfedezett, és volt, amit csak akkor raktunk össze - lásd a fotón.
Mindenesetre volt öröm, mert mamák is voltak és Jézuska is eljött. És pont azt hozta, amire vágytunk.
Már az óévet is elbúcsúztattuk - M. nagyon jót bulizott, volt színes szalag, volt sisak, álarc és persze trombita is. Táncoltunk is egy jót, de az új év új kihívásokkal vár bennünket - ne vissza, hanem előre tekintsünk:

BÚÉK mindenkinek!

2014. december 13., szombat

elkezdődött

Igen, igen, elkezdődött a végső visszaszámlálás. Letelt az ünnepek előtti utolsó munkanapom, most koncentrálódok az otthoni ünnepi teendőkre. Azt hiszem, hogy ha az előttem álló kb. két szabad hetet csak az előkészületekre fordítanám, akkor sem érnék a végére a tennivalóknak. A világot most sem fogom megváltani sajnos, majd azt talán az újévi fogadalmak listájára veszem. Hajrá mindenkinek, az idő fogy, jönnek az ünnepek, azért remélem, mire oda jutunk, sikerül kicsit megpihenni és lelassulni kicsit. Addig pedig jöhet a zúzás :)

2014. december 6., szombat

Télapó

Télapó dömping volt nálunk. Tegnap az oviban is járt a télapó és délután I. munkahelyére is eljött. Az éjjel pedig nálunk is járt. Megitta a kakajót és megette az összes kekszet, amit kikészítettünk neki, hogy ha jön, megvendégeljük. Hagyott nálunk ajándékokat is.
M. tavaly még szinte rettegett a télapótól. Az idén már nem félt a télapótól az oviban sem. I. munkahelyén pedig nagyon talpraesett volt, bátran odaállt a télapó elé, még a nevét is megmondta neki és megmutatta hány éves. Nagyon büszkék voltunk rá. Imádni való volt. Ez és az öröme az ajándékok miatt minden pénzt megért. Megkapta amire vágyott, amit várt már hónapok óta - pont ilyet szerettem volna - mondja.
Most jöhet a következő - mármint a Jézuska, mert hát neki is leadtuk a megrendelést :)

2014. december 2., kedd

Advent

A hétvégén a mamához készültünk, M. már hetek óta készül, szerintem még a Mikulásnál is jobban várta, hogy láthassa a nagyszülőket. Sajnos nem a tervek szerint alakultak a dolgok, I. kidőlt, sehová nem tudott menni, így aztán mi sem mentünk, mert M. a lakásból sem akarta kitenni a lábát Anya nélkül.  Úgyhogy most tényleg együtt volt a család - bár jobb lett volna, ha mindenki egészséges és vidám.
Mindenesetre elindult az Adventi időszak, M. általában a mikulás ünnepségekre időzíti a betegségeit, I. pedig karácsonyra szokott kidőlni, reméljük, most az ünnepek ez a része kimarad.

2014. július 9., szerda

Fél

Több mint fél év telt el előző bejegyzésem óta, most igyekszem pótolni az elmaradásokat. Próbálok időrendben haladni.
Karácsony
Még karácsony előtt írtam a tervezett projektekről, melyek egy része a karácsonyi készülodéshez kapcsolódott. Az adventi naptár elkészült, M. Nagy örömére, aki alig tudta kivárni hogy holnap legyen és apa is hazaérjen, hogy együtt örüljünk a meglepetésnek. De a lényeg, a legnagyobb öröm a jézuska volt, minden amit rendelt tőle, megérkezett. M. is megtett mindent az ügy érdekében, még hajat mosni is hajlandó volt, igaz sírva, de tűrte. A karácsony amúgy a családról szól, sajnos  az angliai  nagyneniék csak virtuálisan lehettek jelen :-( pedig hiányoznak, és bár ritkán látja őket, M sem feledkezik meg róluk. Számon tartja mit kapott D. nagynénitől és M. nagybácsitól és ha a kezébe kerül valamelyik kincs, nem győzi emlegetni Őket.
Értékel
A szokásos évértékelés is elmaradt, pedig van mit értékelni. A 13-as év sem volt szerencsétlen, ha nem is jött össze minden, amit szerettem volna, összességében pozitívan értékelem, minden tekintetben fejlődtünk és gyarapodtunk.
Új projektek
Az új évvel egyes peojektek zárultak, újabb projektek pedig indultak. Változó sikerrel, de haladunk előre minden téren.
Húsvét
A mindennapok megszokott rutinját az ünnepek törik meg időről időre, s M. még el sem búcsúzott a jézuskától, már a húsvétot várta, na meg a nyuszit. Mint általában, vele is ugy volt, hogy várta e az eljövetelét, de félt találkozni vele :-) Általában minden ismeretlentől fél, főleg ha hozzá jön valaki akit nem ismer. Mázlija volt, ahogy a télapóval, úgy a nyuszival is elkerulték egymást - azért mindegyik hagyott neki valamit :-)
Nyár
Hamar eljött a nyár is, de erről és egyebekről majd külön...

2013. november 19., kedd

Projektek

Közeledik az ev vége, ilyen tájban számtalan projekt zárul egyúttal ujabb projektek indulnak, az idei év különösen gazdag záruló és induló projektekben. Az ünnepek közeledtével legfontosabb projekt az erre való felkészülés, ami M mellett külön körültekintést igényel, egyrészt, mert fontos,  hogy valóban meglepetés érje ugyanakkor már elég nagy, hogy ne lehessen az orra előtt készülni, sőt neszélni sem a tervekről.
Izgalmas időszak ez. A napokban végre kipattant a koncepció  az adventi naptárat illetően, remélem a héten el is készül, mert különben bajban leszek. És akkor még ott a Miki meg a Jézuska projekt is, ami bármennyire is halad, már látom, hogy csak az utolsó pillanatokra lesz teljes.
Közben nem csak itthon, de természetesen a munkában is projektek zárulnak az év végével, ahogy az lenni szokott, az uj évvel pedig újak indulnak. Most viszont még a finisben néhány extra projekt is beindul, hogy aztán a jövő ev elején le is záruljon. Na de csak nyugtával dicsérjük a napot, ezekről később.
Ami már biztosan kész, az a mézeskalács dísz a fenőfára, amik M és I keze munkáját dicsérik. Én csak a kisinas voltam :-)

2012. december 4., kedd

Advent

Elérkezett az advent időszaka ismét. Tavaly ilyenkor M. Még csak fél évesen érdeklődve figyelte ténykedésünk, most viszont másfél évesen ha még nem is érti, sokkal fogékonyabb rá. Készültünk, készülünk is nagyon, főként az ő kedvéért. Esténként adventi naptárt gyártottunk, közben az itt ott felbukkanó mikulást nézegettük. Az adventi koszorút majdnem el is felejtettük. Végül az utolsó pillanatban előhúztuk, gyertya is került rá. De a mikulásnak nem adtuk le a rendelést, hogy a csomagban mi legyen, és Jézuska listája is elég foghíjas. De nem is a csomag meg a lista a lényeg, hanem a szeretet és meghittség ami ilyenkor még jobban átjárja a családot. Azt kívánom, mindenkinek legyen része benne.

2012. április 16., hétfő

húsvét és egyebek

Mik is történtek előző bejegyzésem óta? M. 10 hónapos lett, azóta túl vagyunk a húsvéton, sőt már eltelt egy hét azóta. Hűű, hogy rohan az időő! Utaztunk megint, most a másik nagymamát látogattuk meg. Nála nincsenek cicák, sem kutyusok, de azért volt pár érdekes játék M. számára is. Például a napelemes billegő virág, vagy a labda. Nagyon tetszett. És a húsvéti menü is ízlett. Leginkább a sonka :)
M. egyébként nagyon izgága volt, aludni nagyon nem akart,  - ennek erőteljesen hangot is adott: 'ajajajajjjj jajajjjjajajjj1 - az utazóágyban forgolódott, éjszaka is nyöszörgött és dobálta magát. Gondoltuk, hogy talán amiatt, hogy nem a megszokott helyén van, de azóta kiderült, itthon sem adta alább a pörgésből. Bál nagyon nyugtalanul aludt, azért az éjszakákat végigaludta, bár biztos jobban el is fáradt, mert itthon nem alussza végig az éjszakát, viszont reggel ettől függetlenül korán kel. Szóval aktívan telnek a napjaink.
Voltunk kereszt-szüleimnél, unokatestvérekkel találkoztunk. Szinte mint régen, akkor is a húsvétokat általában ott töltöttünk anyukám szülőfalujában. Én hosszú évek óta újra locsoltam is. M.-et első húsvétján illett meglocsolnom. És így mindenki mást is meglocsoltam.
Azután voltunk M.el szemészeten is. Mivel I. és én is szemüveges, javasolták hogy nézessük meg M. szemét. nem mintha bármit is tudnának vele tenni, úgy tűnik, nem rövidlátó, reméljük más problémája sem lesz.
I. szabadságot vett ki a hétre, így miután hazajöttünk, hármasban töltöttük a hét további napjait. Jaj, nagyon kellemes így lenni.
Szóval az elmúlt héten nagyon sok újdonságot tanultunk. M. egyre mozgékonyabb, nem csak napközben de éjszaka is. Bár csecsemő kora óta mindig hason alszik, mostanában mire felébred mindig a hátán fekszik. Van hogy álmában megfordul és háton alszik tovább. Napközben jön megy, kúszik, mászik, mindenen keresztül. Sőt, megtanult tapsikolni is, ha elkezdjük mondani a süti süti-t, vagy tapsit mondunk, üti össze a tenyerét. És imád hason fekve táncolni. Megállíthatatlan.
És nem csak mozgékony, de egyre beszédesebb is. Nem csak panaszkodni tud egyre változatosabban, de egyre többet magyaráz. Igaz, hogy mindent ami mozog cicának nevez, de akkor is. És például kukucskálni is szeret, és mondja hogy kakok, kuka, kuk és hasonlók. Nagyon cuki.
És ma megint hétfő van. I. dolgozni megy és maradunk itthon kettesben M.-el. M. utálja a hétfőket. :(

2012. január 3., kedd

hét-köz-nap

Hét hónapja, hogy M. megérkezett hozzánk és azóta nap mint nap boldogít bennünket. Csupa csuda dolgot csinál már. Növekszik, mosolyog, forog, fog és fogzik.
Eltelt a karácsony boldogságban és békében, elérkezett az újév is, szerencsésen. Hogy milyen lesz, még nem tudom, szerintem meglepetésekkel teli. M. biztosan tartogat csomó meglepetést. Feladat lesz bőven. Az ünnepek elmúltával először is vissza kell térni a hétköznapokba. Ez most különösen nehéz, hiszen itthon vagyunk hármasban már kb. egy hónapja. Fura lesz, ha I. újra dolgozni kezd. Nekem is vissza kell rázódni a hétköznapokba, aktivizálni magam, mert elégedetlen vagyok magammal. Jut eszembe, az évértékelésből kimaradt, és ugyan nem teszek fogadalmakat, de az ünnepek után különösen időszerű lenne fogyni kicsit.

2012. január 1., vasárnap

... nagykarácsony

Túl vagyunk az ünnepeken. A kiskarácsony után jött a nagykarácsony. Elkezdődött az ünnepek előtti roham az üzletekben. Szerencsére mi már nagyrészt túl voltunk a vásárlásokon, de így is kellett néhány kört futni még az utolsó héten. Aztán a sütés főzés, a vendégjárás, ahogy ilyenkor illik. Volt mázeskalácssütés, fenyőfa díszítés - immár a nagy karácsonyfa díszítése. A nagy evések és ivások sem maradtak el. Tulajdonképpen egy hétig szinte minden nap karácsony volt nálunk. Hol nálunk voltak látogatóban, hol mi voltunk.
Bár az idén nem írtam Jézuskának, elég gazdag karácsonyunk volt, és azt hiszem, minden amit hozott, nagyon jól jött. Igazából arra jöttem rá, hogy a karácsony igazából a gyermekeknek szól. Sokkal meghittebb és családiasabb volt így. A legnagyobb ajándék persze ő maga, és a legjobban annak örülünk, ami neki örömet szerez.
Na és az ilyenkor szokásos disznóvágás sem maradhatott el, bár a derekam beállt kissé azért igyekeztem helyt állni és kivenni a részem a munkából, mivel I. M-el volt elfoglalva, így ő nem annyira tudott másban segíteni.
Egyvalami maradt ki az ünnepekből. 'A' film: Igazából szerelem. Szerintem vidámabb, romantikusabb és karácsonyibb, mint a másik klasszikus, Bridget Jones. Nekem ez a csúcs ebben a a kategóriában, és bár többször láttam, nagyon sajnáltam, hogy idén karácsonykor nem tudtam megnézni, pedig több csatornán is futott.  Úgyhogy, a jövő évi listára fel is veszem és megírom a Jézuskának. Igazából szerelem DVD-t kérek!

2011. december 18., vasárnap

Kiskarácsony...

Itt van advent utolsó vasárnapja, úgy alakult, hogy nálunk már kiskarácsony van. Az úgy történt, hogy két évvel ezelőtt beruháztunk egy kicsi cserepes fenyőfára. Tényleg nem volt nagy, de nagyon örültünk neki, hogy élő fa, hogy majd kirakjuk az erkélyre, meg minden, aztán majd lesz vele valami ha megnő. Hát, két karácsonyt kibírt, de sajnos kinőtte a helyét az erkélyen, aztán sajnos tönkrement. Én nagyon sajnáltam. Idén ismét felmerült, hogy milyen fenyőfánk legyen, végül a műfenyőnél kötöttünk ki. Tuudom, tudom, húgommal évekig küzdöttünk, hogy rendes, élő és persze nagy fenyőfa legyen otthon. Na mármost azóta sok minden változott, például, hogy egyre kevesebb időt töltöttünk otthon a szülői házban az ünnepek alatt. Lényeg a lényeg, van hogy kompromisszumot kötünk, van, hogy megalkuszunk, és van, hogy "a medve esz meg téged". Szóval műfenyő. Futottunk pár kört, és végül, ár/érték arányban a legjobbat sikerült beszerezni, ahogy mondani szokták. Bár nincs fenyő illat, de legalább nagy a fa :) Nos ettől függetlenül nem tudom mit fog szólni a kishúgom :) Ismerve, és visszagondolva, hogy mennyire oda van Karácsonyért, szerintem azért így is örülni fog.
Persze még a szenteste odébb van, de azt mondta az Anyukám, akkor van karácsony, amikor együtt vagyunk, mert bár mi csak  párszáz, húgomék pont tízszer olyan messze vannak most.
Így hát, most első alkalommal úgy alakult, hogy nem kezdtünk komoly logisztikai tevékenységbe és nem kezdtünk egyeztetni, hogy mindig mindenhol, minden család együtt tudjon lenni, helyette egy merész húzással előre hoztuk a karácsonyt. Nyugi, lesz karácsony a jövő héten is, nem maradt ám le róla senki, de nálunk már az első kör lefutott. Nem csak ezért különleges ez a karácsony. Először fordult elő, hogy nem mi megyünk haza, hanem Anyu jött hozzánk, sőt, Bogarak is hozzánk jönnek. És, először fordul elő, hogy nem kettes, hanem hármas a kis család, bár ezt már írtam. Tavaly I.-t a kis cserepes fenyő mellett fotóztam, panoráma kép készült a pocakjáról is. Idén Mama, Anya és Manó ülte körül a fenyőt:
A képen mindenki rajta van, Mama, Anya és Manó, fényképezőgépek kereszttüzében.
Nem ezektől kicsi ez a karácsony,  sőt, szerintem sokkal nagyobb. De.
Azért neveztem el kiskarácsonynak, mert erre az ünnepre díszítettünk fát, de nem díszítettünk nagyot, csak kicsit. Tulajdonképp a nagy fa csúcsa került a talpba, így kisfenyőfát díszítettünk. Aztán majd eljön a szenteste és feldíszítjük a nagy fát, aminek a tetejébe állítjuk ezt a kicsit. Nos, az lesz a nagykarácsony. Szóval, tudod, a műfenyőnek is van ám előnye :) És, egyvalaki biztosan van aki irigyel a dupla karácsony miatt, az pedig az én legkedvesebb testvérem!
De most nem csak neki, hanem minden kedves családtagomnak, ismerősömnek, barátomnak és ellenségemnek szeretnék áldott, békés karácsonyt kívánni egy dallal: (nyugi, nem én éneklem :)

2011. november 24., csütörtök

egyebek

Az előzőből kimaradt pár dolog. Először is, I. és M. egy hétre elutazott még hónapokkal ezelőtt, de ezt lehet hogy említettem is. Én is mentem utánuk és pár napot a nagymamánál töltöttünk, aztán pár napra a másik nagymamához is elutaztunk. Voltam Baján is, kocsival, szóval vezettem is kicsit. Persze megint villámlátogatás volt, de sikerült elintézni néhány hivatalos ügyet, amiktől sokkal könnyebbnek érzem magam. Még mindig van azért néhány dolog, ami függőben van és amik nyomják a lelkem, de talán azok is rendeződnek egyszer. És ha belegondolok, ennek is már egy hónapja. Fura érzés, hogy nem kell járni dolgozni, persze így is meg van a napi rutin, ráadásul hétvégén is ugyanúgy, mint hét közben. M. maholnap fél éves lesz. Nagyot fordult a világ. Úgy van ez tényleg, ahogy beszéltük nemrég, hogy vannak M. előtti és M. utáni idők. Még egy hónap és itt a karácsony. Bár nálunk lehet hogy előbb is, meg később is lesz :) Tavaly, itt ültünk a kis lakásban, I. hasa éppen gömbölyödött csak, erre most már hárman ültük körbe az első adventi gyertyát. Mintha tegnap lett volna. Kicsit összevissza vagyok azt hiszem...

2011. augusztus 21., vasárnap

családi élet

Lássuk csak, mi is történt az elmúlt néhány hétben? Zajlott az élet megint. Itt voltak a nagymamák megint, végre sikerült egymással is találkozniuk, személyesen. Igaz, csak váltották egymást, de volt alkalmuk kicsit beszélgetni. A találkozó apropója egy esküvő volt, a húgomék is összekötötték életüket, hivatalosan is. Az egyik mama az esküvőre jött, a másik pedig M-re vigyázott, mert az esküvőre mi is hivatalosak voltunk I-vel. Ennek  köszönhetően M-et először hagytuk huzamosabb ideig másra és I. először töltött hosszabb időt távol tőle. A  hosszabb idő kb. 6 óra volt, ami ha azt vesszük nem sok. Én nap mint nap több időt töltök otthontól távol,  szóval ha így nézem semmi. a úgy nézem, hogy M. ideális esetben is 3 óránként eszik és az étkezések szorosan I.-hez kötik, elég sok idő ez. Hogy I. hogy bírta? Az elején szerintem még kicsit élvezte is a hirtelen jött "szabadságot", bár kicsit olyan volt ez mint mikor én szemüveg nélkül vagyok - furcsa érzés, mintha egy testrészemtől váltam volna meg, nagyon szabad érzés, hogy nincs az orromon és a szemem előtt. Nehéz ezt elmagyarázni, annak aki nem élte meg. Olyan kicsit mintha pucér lennél és kiszolgáltatott, mert nem tudsz létezni nélküle. Hát így volt I. is M.el. Ahogy telt az idő, egyre idegesebb lett, egyre gyakrabban hívtuk nagymamát, hogy minden rendben van-e és a végén már szabályos fizikai fájdalmat okozott hiánya.
Szóval esküvőn voltunk, M. pedig otthon egyedül. Nagy élmény volt, minden szempontból. Jól éreztük magunkat. Biztos M. is jól érezte volna magát, bár nem bírta volna végig, az tuti. Majd legközelebb. Bár ki tudja, mikor megyünk legközelebb esküvőre??
Amúgy további nagynénik, nagybácsik, keresztmamák és barátnék jöttek, hogy megcsodálják kis Maszatot. Sőt, kirándultak is I-vel a munkahelyre. Mindenkit levett a lábáról. Minőségellenőrzés is volt, mindent rendben találtak.
M. kapott a hetekben két oltást és egy pár fülbevalót. Hősiesen viselt minden megpróbáltatást, csak az esti menetrendszerű hasfájás készíti ki. És persze bennünket is. :) Egyre ügyesebb és okosabb. Én elolvadok tőle minden alkalommal...

2011. május 2., hétfő

másnap

Túl vagyunk a nagy napon. Férj, feleség lettünk. Sikeresen. Úgy értem, hogy külön-külön de egybehangzóan kijelentettük szándékunkat, hogy jóban-rosszban... Volt sürgés-forgás, sütés-főzés, takarítás, meg minden ami ilyenkor kell.
Érdekes volt azért. Persze izgultam, de nem is tudom miért. I. a szokásos nyugalommal közölte, ő 5 perc alatt felöltözik, szóval ráérünk. Aztán 5 perccel indulás előtt elkezdett kapkodni, nem talált semmit és fél percenként kérdezgette, hogy mennyi időnk Van még? De végül nem késtük le a szertartást! Az előző ifjú pár épp kijött a városházáról mikor odaértünk. A menyasszony kismama volt :) Az utánunk érkező párnál szintén :) A kismamák és kispapák napja volt ez az anyakönyvvezetőnél.
Biztos mindenki hasonlóan gondolkodott és úgy időzítette az esküvőt, hogy elkerülje a gyermek születése körüli papírok beszerzésének mizériáját. Elég vicces dolog, hogy mindenféle papírok, nyilatkozatok meg igazolások kellenek ahhoz, hogy a nevedre vehesd a gyereked. Egyébként meg, ezek a körök nem azért mennek, hogy minden kétséget kizáróan megbizonyosodjanak róla, hogy valóban te vagy a gyerek apja. Az még bonyolultabb eljárás lenne.

A szertartás rövid volt és gördülékeny. Az elején a nevetéssel küzdöttünk, a végén a sírással. Aztán volt fotózás, kellemes ebéd, köszöntés, meghatódás, sírás, nevetés. Egyébként szolidan ünnepeltünk.

Beígértem a képeket, hát íme néhány.

Így most már másnaposak vagyunk. Na nem úgy!! Volt koccintás meg ünneplés, de nem volt nagy ereszd el a hajam, szóval csak a nagy nap utáni más-nap. Olyan ez, mint mikor betöltöd a húszat vagy a harmincat és megkérdik: milyen érzés? Hát semmi különös. Csak valahol legbelül motoszkál valami furcsa. A boldogító igennel sem változik ám semmi. Ugyanolyan szerelmes vagyok mint tegnap, vagy egy évvel ezelőtt. A legfurcsább a gyűrű hiánya a bal és megléte a jobb kézen. Ennyi. Na azért nem akarom ezzel azt mondani, hogy az egész semmi. Mert azért megható dolog és jó érzés hallani és kimondani az igent. (Szerencséd, az utóbbi mondattal vissza hoztad magad. - I. megjegyzése.) És azért furcsa, szívmelengető érzés kimondani hogy I. a feleségem. M. kicsit háttérbe szorult ezen a napon, bár az eredeti tervet teljesítettük. Az esküvői fotókon hármasban vagyunk.
Na de vissza a dolgos hétköznapokhoz. Nagy napok várnak még ránk de addig is van mit tenni.


2011. április 22., péntek

Február óta nem írtam. Húú, jó sok minden történt azóta, nem is tudom mi minden. De azért megpróbálom összeszedni. A projektek jól haladnak. Az utóbbi hetekben elég aktívak voltunk magunkhoz képest. Csomót csavarogtunk, vásároltunk, főleg M-nak persze. Jelentem, egész jól állunk, úgy tűnik már minden nagyobb, szükséges dolog beszerezve. Nagyobbak alatt ne valami hű de nagy dologra gondoljatok, csak olyanokra amiket nem fogsz csak úgy az első boltba beugorva megvenni és a csíkzsebből kipengetni. A többi már apróság, és talán később is ráér beszerezni. A múltkor kisebb sokkot is kaptam, mikor a pénztárnál kiderült hogy mennyi az annyi, pedig "semmit se" vettünk, legalábbis ketten egy fordulóval  könnyedén felvittük a harmadikra. Ez nálunk semmi :) Méretre ugyan kicsit nagy, súlyra viszont pille könnyű és pihe puha.
Azért érdekes, hihetetlen dolog ez. Magára sokszor sajnálja az ember a kiadásokat, de a (születendő) gyerekének a legjobbat akarja. Persze ezzel vissza is élnek a kereskedők, mert horribilis áron adnak mindent a babáknak. szerintem. csak azért mert babaholmi. Vagy azért mert antiallergén vagy mit tudom én mi fene. Az én bőröm sem allergizál a sima pamuttal. Persze azért annyira nekem sincs már baba bőröm. Na mindegy, kár is ezen filozofálgatni.
Amúgy is nagy élet van nálunk. Közelednek az ünnepek, és mindenféle Bogarak és egyéb állatfajták jelennek meg nálunk. Az utolsó nagy utazásra készülünk I-vel, még M. érkezése előtt elzarándokolunk szüleihez.  Lesz majd sonka meg minden finomságok biztos. Aztán jövő héten hozzánk zarándokol a szűkebb család és mi leszünk a középpontban kicsit, bár ezt a részt kihagynám azért. Még addig intézzük ügyes bajos ügyeinket de utána nyugi jön átmenetileg. Pihenünk talán, és készülünk, kettesben várjuk hogy M. végre megérkezzen. Ki kell használni az utolsó heteket mert utána minden gyökeresen megváltozik. Nemrég találtam egy blogot, ajánlom figyelmetekbe: http://apaszuletik.blog.hu/ lehet rajta sírni és nevetni és lehet belőle tanulni is. Kicsit vissza is vetett, mármint a blogolás tekintetében. Én nem tudok ilyen jól írni sajnos. Csak szeretnék.
Most ennyi. Vigyázzatok magatokra és szeressétek egymást. Jönnek az ünnepek, pihenjetek és érezzétek jól magatokat, vigyázzatok az úton és ha lehet óvatosan a kölnivel és a vízzel, a sonkával és a tojással na meg az italozással is!

2011. március 30., szerda

projektek

ideje már egy gyors helyzetjelentésnek. Megint egy hónap is letelt már az előző bejegyzésem óta. Hűűű, Hogy repül az idő! Mi is történt azóta? Voltunk 'vendégségben'  a családnál. Szülők, unokatestvérek, keresztszülők, nagy- és kisnénik látogatása már időszerű volt, mert vannak akikkel évek óta nem találkoztunk és mióta M.-t várjuk, több okból is illendő és fontos a látogatás, meg a kapcsolattartás. El is láttak bennünket mindenfélékkel, főleg M.-t. Örült is ám neki, szerintem ha lett volna helye még ugrándozott is volna a pocakban. De annyira nagy helye nincs azért. De valahogy soha sem elégedett, én ezt nem is értem. Hetek óta babkocsi lázban ég - és persze mi is - csak mi türelmesebbek vagyunk :) volt disznóvágás, amiről I. betegsége miatt végül is lemaradtunk, azért az utómunkálatokból igyekeztem kivenni a részem. Vezettem is megint, nyár vége, ősz eleje óta először. Már azt hittem, mindent elfelejtettem, de nem ám! de jó is volt. Aztán voltak nekünk is vendégeink, Nikker N. Nagy és a Bogár a holdról :) izgis volt. Most hétvégén Anyu jön látogatóba, lesz ünneplés meg csavargás biztos. Erről mjad legközelebb beszámolok.

Amúgy most mindenféle projektekben vagyok/vagyunk.
első -  Maszat - projekt. Igaziból önműködő projekt, mert jól el van, szépen növekszik, néha I. agyára megy, minden úgy van ahogy lennie kell. Mi pedig készülünk a fogadására, anyán keresztül ellát bennünket már most utasításokkal és jótanácsokkal. Ha ilyen lesz mikor kibújik és öntudatra ébred, akkor makacs, önfejű és akaratos lesz. De majd odafigyelünk hogy azért jól viselkedjen. Vele kapcsolatban éppen folyamatban van a babkocsi ügylet, de erről majd ha túl leszünk rajta.
második - házasság - projekt. Ez is jól halad. Szerintem az ismerősök és családtagok többsége azt hitte csak vicc, hogy a célunk, hogy hárman legyünk a fényképen. Úgy értve, hogy Anya azaz menyasszony, Apa azaz vőlegény és M. Anya pocakjában. Úgy tűnik, ez is összejön hamarosan - aki tud számolni, gondolhatja hogy nem sok idő van már M. érkezéséig -  már a bürokrácia ködös és kanyargós ösvénéyére léptünk, de erről többet nem árulhatok el. Még lehet hogy eltévedünk :) húúú furcsa ám azért leírni hogy menyasszony meg vőlegény. Ehhez képest az anya meg apa bakfitty.
harmadik - szám.tech - projekt. Informatikus vagyok vagy sem - a szó szoros értelmében egyébként nem - nagy fába vágtam a fejszét. Új gép, új élet, mondhatnánk, mostantól linuxul tanulok. Voltak kezdeti nehézségek, bár igaziból nem is szoftveres hanem hardveres probléma okozta.Én még kicsit BASIC kel meg DOSsal kezdtem a pályafutásom és PASCAL is volt közben, szóval ez a parancsokat adok dolog ismerős és bizonyos értelemben izgalmas is. De persze kihívás egy új rendszerrel ismerkedni.
Egy hét szenvedés után egy apró beállítás és minden sínen van. Emiatt a többi otthoni szám.tech projekt csúszik kicsit, de mostantól újult erővel és jobb technikai háttérrel vetem bele magam. Hajlamos vagyok elveszni ezekben a telepítős beállítós részletekben, de a cél mindig az, hogy a céljaimnak megfelelően alakítsam ki a dolgokat, végül is olyan ez, mint egy lakást berendezni. ha nincs rend és nem praktikus az elrendezés, akkor nem lehet hatékonyan tevékenykedni. Lényeg a lényeg, hogy bármennyire is szeretek ilyenekkel bíbelődni,. azt még jobban szeretem, ha kész és végre azt tudom vele csinálni amire való. Dolgozni. De ez az egy hét azért engem is kicsinált. Kezdtem elveszíteni a türelmem és azon voltam hogy hagyom az egészet úgy, ahogy eredetileg volt, csak a munka egy részéhez kellett még a jól bevált win. is. NNa mindegy. Szerintem I. is kezdte már elveszíteni a türelmét, bár ő is biztatott, meg minden, de a végére szerintem nagyon unta, de nem vallotta volna be. Ezt most jó részletesen kifejtettem, ugye?

további projektek - munkahely - erről egyrészt máshol már beszámoltam, másrészt nagyon nincs változás, halad a munka ezerrel és most van látszatja is, szóval elégedett vagyok. Ennyi.

Legyetek jók és vidámak. Süt a nap, tavasz van.

2011. január 3., hétfő

ünnepek - és egyéb állatságok

Elteltek az ünnepek, új év, sőt, új évtized kezdődött. Pécs búcsúzik, mint Európa kulturális fővárosa, miközben Magyarország az EU soros elnöke lesz. Jó üzletet csináltunk? Na de nem is ezzel akartam foglalkozni.
Lássuk csak, hogyan is teltek az ünnepek, az én szememmel. A karácsony hirtelen jött, nagyon hirtelen. szinte minden átmenet nélkül csöppentünk a napi rutinból az ünnepi készülődésbe. Valahogy próbáltuk is kihúzni, szóval már 23-án megkezdődött a készülődés, az ünnepi halászlé főzés. Nekem is a kedvencem, sőt mára I. is bevallottan jobban szereti a bajai halászlét, mint azt a fajtát, amit korábban megszokott. Azért ez nagy dolog. Mi tulajdonképpen 3 napig mást sem ettünk, csak halászlét. de ezzel semmi gond. Az ünnepi készülődés a hosszú hónapok alatt begyűjtött ajándékok csomagolásából és a kis fenyőfa díszítéséből állt. Szegény fenyőnek szűkös helye volt az erkélyen, így az ágai kicsit görbécskék ugyan. Kicsi is, görbe is ... de a miénk :)
Aztán már 24-én délután megkezdődött a vendégjárás, ajándékozás, bár a jézuska még csak később jött. A szokásos 24-e délutáni J. családi összejövés, testvérek, unokatestvérek. Az én csládom már szekin ünnepelt, nagycsaládosan. Mi csak másnap reggel indultunk, de a meghitt pillanatokra így sem sok jutott. Mindenesetre nagy boldogságban telt a szenteste így is.
A 25-e reggelén már útra keltünk, a szokásos ceremóniákkal. Szeleburdi család útra kel, felmálházva, 2-3 forduló le a kocsihoz, imádkozás, hogy Szürke Villám (SzV)is el akarjon indulni, aztán örülés, hogy indul. Suhanás esőben és szélben szekire, találkozás hugomékkal, akik amúgy közel laknak hozzánk, de mégsem sűrűn találkoztunk mostanság :( és nagy nagy meglepetések, de ezekről nem beszélhetek. Hugom is belépett a 3. x be. Tulajdonképp váltjuk egymást, ők tovább, mi maradunk, Anyu munkából haza, így újabb meghitt családi pillanatok következnek.
Másnap sajnos megint útra kell kelnünk, az előző napi havazás következtében ismét elég rizikós út következik, de legalább SzV simán indul. Irány I. szüleihez. amint odaérünk, havazni kezd és esik kb. másfél napig, aminek eredménye a gyönyörű havas táj. Képek is készültek ám!!
Származási hely: téli utazás
Szép szép, talán már mondtam, fehér karácsony jó dolog, kivéve, ha utazni kell.
A családi karácsony itt sem teljesen úgy alakul ahogy eredetileg tervben volt. I. tesójáék később érkeznek betegség miatt, így a jézuskázás is szűkebb körű volt, de halogatni nem sok értelme volt. Másnap komoly feladat várt ránk. mert
Hajnalban jött Öcsi. Kicsit fura nekem, na de van ilyen. Öcsi ugyanis kb. 2 méter magas, közben vékonyabb mindenkinél, de pedig nagyon erős is, mert rövidke kergetőzés után leterítette malackát, aki már régen volt malacka, mert legalább 3 mázsát nyomott. Hát ennyit a szeretet ünnepéről, másnap hajnalban már vérfürdőzünk, a disznó 2 órán belül már kiterítve és feldarabolva várt jobb sorsára, Öcsi pedig 2-3 pálinka, kávé és cigaretta elfogyasztása után vidáman kerekezett újabb áldozata felé. Az ő munkája végeztével kezdődött csak igazán a mi munkánk. darabolás, gyúrás, kavargatás. Úgy tűnik, már hagyomány, hogy (1) a kolbászhús gyúrásában részt veszek. A (2) d.sajtnak aprítás, fűszerezés töltés az én feladatom - bár a végső ítélet nem az én dolgom. (3) és a hurka keverés nemes feladata is az enyém. Egyébként én vagyok a leggyengébb láncszem, olyan értelemben, hogy nem rendelkezem nagy tapasztalattal - közben mégis mindig ott vagyok ahol a leginkább elkel egy segítő kéz.
Nos, a munka jól haladt, mire a nagyja kész volt, befutottak, a testvérék is, bár ezután is leginkább lélekben erősítették a csapatot, azét rájuk is várt néhány feladat. Kb fél nap kemény munka után mondhattuk, hogy készen van minden, bár maradt még tennivaló másnapra is. Ezek után ismét jézuska következett, a későn befutó rokonok miatt. Én kb úgy estem be az ágyba ...
A következő nap már semmi miatt nem kellene felkelni, ilyenkor következik az, hogy mikor végre aludhatnál, tuti, hogy hajnalban ébredsz. Bár úgy volt, hogy lehet hogy hazajövünk, végül maradunk még egy napot,amit jól tettünk mert az útviszonyok sokkal jobbak lettek. Kihasználjuk ezt a bónusz napot a szokásosra. Turi, séta a hóban, látogatás a rokonoknál, újabb jézuskák... nagy kajálások.
Majd következő nap irány haza, csomagolás, aggódás, vajon milyen lesz az út, vajon SzV indul-e? Minden rendben lezajlik persze, és a szokásos jelenet sem marad el, szeleburdi család megérkezik, csomagokat ki a kocsiból, 3-4 forduló fel a 3.ra. És mikor megérkezel, jöhet a "romeltakarítás" vagyis az előszobában felhalmozott csomagok éltüntetése. Mindezek után érthető, hogy a fennmaradó pár napot pihenéssel próbáljuk tölteni, bár ...
... szilveszter közeleg. És ha szilveszter akkor újabb előkészületek, sütés főzés, hidegtál és lencse, nem mintha nem lenne egy hétre elegendő meleg és még két hétre való hideg élelem a hűtőben. Na de mi már csak ilyenek vagyunk.
Mindezek után a szilveszter éjszakát tele hassal, félálomban töltöd, mert semmi kedved kimozdulni és ha nem lennél hulla fáradt, a sok kajától amúgy is ólom nehéznek érzed magad. Mindenesetre hősiesek voltunk, még I. is kitartott éjfélig, hogy az elfogyasztott 1 doboz citromos sör után kölyökpezsgővel koccintsunk és boldog új évet kívánjunk majd álomra hajtsuk fejünk, hogy reggel újult erővel ne csak egy új napra, hanem sokkal boldogabb új évre is ébredjünk.
És mire a történettel idáig elértem, már szombat és a hétfővel megkezdődik újra a napi rutin és a munka, ami persze a nagy semmittevések után még jól is tud esni, de miért nem érzem úgy, hogy annyi semmit tettem volna?

Tapasztalatok
1. Jó ötlet volt írni a jézuskának az ünnepek előtt. Nem tudom, hogy a szépen kérés, a fenyegetőzés, vagy mi volt az oka, de a jézuska tudta minek örülnék igazán, ráadásul a mi jézuskánknak is segített, hogy valóban olyan ajándékokkal készüljön, amivel igazán örömet tudunk szerezni.
2. Az idei karácsony sem volt olyan mint a tavalyi, de ezt még egyelőre nem mondom meg miért, de igaziból a jövő karácsonyunk még érdekesebb lesz. Sokat gondolok én is és szerintem I. is arra, vajon jövőre milyen lesz. Megváltozik az életünk. És nemcsak azért mert egy nullával kevesebbet és egy egyessel többet írunk.
3. Kevesebbet enni és kevesebbet főzni. Sajnos, magyar ember, jó vendéglátó nem tud annyit főzni ami az ünnepek alatt el is fogyna. Magyar ember, jó vendég pedig többet eszik mint amennyit feltétlenül kellene. És sajnos még így sem fogy el amit főztél...
4. Újévi fogadalmat továbbra sem teszek, de immár szokásommá vált valami évzáró évnyitó számvetést tenni. Ez az idén sem marad el, sőt, már többé kevésbé el is készült. Figyeljetek, mert jön a következő!!

2010. december 23., csütörtök

Békesség földön az embernek

utolsó nap ez a mai, vagy talán utolsó előtti?? Utolsó munkanap nekem és még biztos jó sok embernek az évben. Még egy utolsó roham az ünnepek előtt, hogy beszerezz minden ajándékot, ha még hiányzik valami a fa alól. Utolsó alkalom, hogy beszerezz mindent az ünnepi vacsorához. Utolsó, alkalom, hogy elküldd a karácsonyi üdvözlőlapokat, bár ha postán küldöd, lehet hogy csak jövőre érnek oda.
Szóval, ha ezen a napon szétnézel magad körül, mindenhol rohanó, kapkodó, ideges embereket látsz. Az utakon is, dugó, idegeskedés és türelmetlenség. Az üzletekben tömegek és szinte összeverekednek az utolsó akciós darabokért. A munkahelyen is stresszelsz talán, hogy az évet lezárd, és rendben hagyj mindent. Vagy azért, hogy mihamarabb haza indulhass, és hogy útközben ne felejts el semmit. Aztán hazaérsz, és kezdődik elölről. A készülődés, a sütés főzés, az ajándékok csomagolása, a közös programok szervezése. Ilyenkor nem tudunk leállni, én is ilyen vagyok, csak hajtok, hogy minél előbb minden a helyére kerüljön és kényelmesen, nyugodtam le tudjak ülni szeretteim körében. De a kapkodás és a stressz általában nem tesz jót a meghitt pillanatoknak. Akkor rontasz el valamit, mikor a legkevésbé kellene. Nem úgy szólsz valamiért és a másik, akinek szintén pattanásig feszülnek az idegei, ezt rossz néven veszi. Harag, düh és veszekedés jön.
Hát így indulunk neki a szeretet és a béke ünnepének.
Az én kívánságom az ünnepekre, egy kis nyugalom, amit szerelmemmel kettesben, vagy családi körben tölthetek. Én is úgy érzem, mintha valaki/mi folyton űzne, pedig nincs rá semmi okom. Nem történik semmi, ha az ünnepi vacsora kicsit később készül el, de akkor sem, ha nem sikerül tökéletesen. A készülődés, tulajdonképpen a várakozás, felkészülés időszaka. És azt gondolom, már nem az ajándékokat várjuk, mint gyerekkorunkban, mikor azért sürgettük a dolgot, hogy mihamarabb lefejthessük a díszes csomagolópapírt az ajándékokról. Szerintem mindenki azt a néhány órát várja, amikor testünk és lelkünk megnyugszik, szeretetbe burkolózik és a környezet minden zaját kizárja. Nem jó erre készülni? Nem jó ezt várni? Tulajdonképpen már a közös készülődés sem kellene hogy másról szóljon, mint az együttlétről és meghittségről. Szóval, én azt szeretném, és azt kívánom mindenkinek, hogy ha véget ért az utolsó munkanap, és sikerült a tömegen keresztül is hazavergődni, álljunk meg egy percre, hallgassunk, figyeljünk befelé és hagyjuk, hogy testünk, lelkünk megnyugodjon. És ha sikerül kicsit lenyugodni, akkor tartsuk meg ezt a nyugalmi állapotot a készülődés közben is. Nem kell kapkodni, nem kell rohanni, felejtsük el a határidőket legalább erre a pár napra.

Békés, nyugodt, boldog karácsonyt kívánok mindenkinek!!!

És végül, ajándékba küldök egy éneket, vagyis a szövegét, amit valaha én is énekeltem. Ezt most ha nem baj, másra bízom.

Református énekeskönyv 320-329. énekek

"326. Dicsőség mennyben az Istennek! 1855

1. Dicsőség mennyben az Istennek! Dicsőség mennyben az Isten -nek! Az angyali seregek Vígan így énekelnek: Dicsőség, dicsőség Istennek!
2. Békesség földön az embernek! :/: Békesség földön az embernek, Kit az igaz szeretet :/: A Jézushoz elvezet, Békesség, Békesség Embernek!
3. Dicsérjük a szent angyalokkal, :/: Imádjuk a hív pásztorokkal Az isteni Gyermeket, :/: Ki minket így szeretett, Dicsérjük, Imádjuk És áldjuk!
4. Ó, Jézus! ne vess meg bennünket, :/: Hallgasd meg buzgó kérésünket! Jászolodnál fogadjuk, :/: Hogy a vétket elhagyjuk, Ó, Jézus, Ne vess meg: Hallgass meg!
5. Dicsőség az örök Atyának :/: És értünk született Fiának, Mindkettő Szent Lelkének, :/: Áldások kútfejének: Dicsőség, Dicsőség Istennek!
Szent vagy, Uram, 1931. A szöveg a Lk 2,14 alapján"