A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Baja. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Baja. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. október 28., vasárnap

hosszúú

Túl vagyunk már egy hosszú hétvégén, amikor is szokás szerint utaztunk a Nagymamához. Készültünk már rá nagyon, ráadásul Kereszt Nagymama is eljött, hogy lásson bennünket, főleg M.-t. A bölcsiben most valami fránya vírus terjedt el, ami Gondozó Néniket is leterítette, M. szinte tünetmentesen átvészelte, de azért úgy tűnik, nekünk is hozott haza belőle, így a hosszú hétvége nagy része lábadozással telt, Tervek ide vagy oda, még sétálni sem nagyon tudtunk menni, bár szerencsére még előtte beiktattunk egy villámlátogatást Baján, így az ottani ügyek is rendben vannak egy időre. Míg mi azt sem tudtuk hogy feküdjünk, és merre dőljünk, M. mindig megtalálta valamelyikünket, fogta a kezünket és húzott. Sétált fel, s alá. Hát nem így képzelte ő sem ezt a pár napot a Mamánál, úgyhogy a végére kezdett nyűgös is lenni. Mire magunkhoz tértünk, jöhettünk haza, aztán kezdődött is a következő hét. Otthon minden szalad, nem tudunk felülkerekedni a dolgainkon, ez pedig csak húz lefelé mindenkit. Most a rövid hétvége ki tudja mire elég, de már látjuk a következő hosszú hétvégét. Vajon mi lesz addig? és mi lesz akkor?

2012. július 19., csütörtök

nyaralás második hét

A nyaralásból hazatértünk kis időre, hogy erőt merítsünk az újabb kiruccanáshoz, a másik mamához. A szokásos menet, ébredés, készülődés, utazás, csomagok cipelése. Sajnos az utazóágyunkat ott kellett hagynunk, mert nem tudtuk összecsukni, így sürgősen be kellett szerezni egy másikat. Szerencsére sikerült is, még talán jobbat, mint az eredeti volt. Bár én még azt sem írtam le teljesen. Kis pihenő után irány a másik nagymama. Ahogy lenni szokott, ha megyünk, biztos hogy kapunk némi égi áldást, hol hó, hol eső formájában. Bár az esőre sem volt túl sok kilátás, azért jutott belőle, kb. az út felét szakadó esőben tettük meg. M. imádja a másik nagymamát. Azt beszéltük, hogy mindkettőt imádja, de valahogy máshogy, és máshogy is viselkedik velük. Bár végül is mindenki más és mi is mások vagyunk mindenkivel biztos.
Ennek ellenére az idő nagyon kellemes volt, és igazán nyaralósan telt. Bár a mama dolgozott közben, azért tudtunk közösen is csavarogni, meg aztán I.vel és M. el is végigjártuk a turikat és nagyokat sétáltunk. A strandolás sajna elmaradt, de így is nagyon jól éreztük magunkat. Sajnos jó hintát nem találtunk a közelben így a hintázás elmaradt. :(
A kocsival szervízben voltunk, szerencsére nincs semmi baja, csak visszahívásos volt és nem is tartott sokáig amíg megcsinálták.
Kirándultunk Bajára is, megnéztük a lakást és sétáltunk egy nagyot. Jaj, de nagyon szeretem azt a várost! Mindent összevetve észre sem vettem és eltelt ez a hét is, és aztán megint utazás vissza és már kezdődtek is a megszokott hétköznapok, I. újra dolgozik, mi pedig M.-el itthon molyolunk. Próbálom utolérni magam itthon is, de még annyira nem sikerült.
M. nagyon sokat fejlődött az elmúlt egy hónapban, de erről részletesebben majd egy következő irományban.

2012. április 25., szerda

bicaj-tor-túra

Szeretek vonatozni. De azt is szeretem, ha elindulok valahová, akkor oda érek emberi idő alatt, időben. Ha vonatra szállok, mindig eszembe jutnak a 'boldog békeidők' amikor még gyakrabban vonatoztam. Amikor Bajára kezdtem járni, idestova 15 éve már, az egyik érv ami a vonat mellett szólt, hogy rövidebb a menetidő mint a busszal. Azóta persze sok víz lefolyt a Dunán és sok minden változott. Nem vagyok kollégista, sem egyedülálló, nem ingázom sem Szekszárd-Baja sem Budapest-Szekszárd-Baja között. És nem utazom már Debrecenbe sem. De haladtunk a korral, ennek megfelelően a menetidő nem csökkent, hanem nőtt. Emlékszem még, hogy annak idején, mikor még Kishúgomhoz ruccantam fel Budapestre, vagy valami más okból, még jártak sebesvonatok Bajáról Budapestre, sőt olyan is volt, ami megállt Budatétényben, ami akkor is jó volt és most is nagyon jó lenne. De ha nem állna meg, csak Kelenföldön, az is mennyei lenne. Átszállás nélkül! Igaz, félúton az ellenvonatok - azt hiszem így nevezik őket - bevárták egymást és mozdonyt cseréltek, ami eltartott vagy fél órát is néha, de nem kellett le-fel cuccolni és mondjuk most is ácsoroghatsz ennyit a csatlakozásra várva a peronon.
Hogy mindez miért jutott most eszembe? Mert elzakatoltam Szekszárd érintésével Bajára, majd visszafelé felszedtem a biciklim is, ami Szekszárdon parkolt, tulajdonképp már évek óta. Hogy mindezt miért? Hát mert hiába megyünk családostul kocsival, mellém, I. és M. mellé a bicaj már nem fér be. A benzin nagyon drága és a vonaton lehet kerékpárt szállítani. Az előnyök és hátrányok figyelembe vételével ez tűnt a legjobb megoldásnak, a rendes menetidőt számolva, ami nem kevesebb 4 és fél óránál. Ez annak idején legalább egy órával kevesebb volt. Ezzel szemben,
- az előre lefixált találkozó csúszott kb 2 órával
- így a tervezett útiterv borult
- a vonatok menetrend szerint is állnak 10-20-30 perceket egyes megállókban
- a vonatok késnek, amelyik nem, az útközben robban le.
- mindezt összevetve a vonaton ülve - míg a vonat áll egy állomáson - , vagy csatlakozásra várva másfél órát várakoztam - Ezzel eleve hosszabb a menetidő
- nem számítva, hogy a bicajt menet közben vettem fel - hála a várakozási időnek ez kényelmesen megtörténhetett - kettő átszállással értem célba ez az ideális nullához képest és a reálisnak tűnő 1-hez képest is több, pláne kerékpárral.
- hozzátéve a vonat lerobbanását, az indulásra várakozást, még egy átszállást és még közel 1 óra késést jelent. vagyis, 170 Km kb. 5 és fél óra alatt barátok közt is nagyon sok. Főleg, ha még emlékszel, hogy 3 és fél alatt is meg lehet járni, illetve ha eszedbe jut, hogy Debrecenbe eljutottál 7 óra alatt 2 átszállással.

Szóval kicsit sok volt most nekem ez a vonatozás, pláne, mikor szembesültem vele, hogy vasárnap este nincs  jegypénztár egy megyeszékhely vasútállomásán. A régi szép időkben sorok kígyóztak vasárnap este a pénztárnál, kollégisták, vidéken dolgozók, akik szüleiket látogatták, vagy éppen csak kirándultak. Azt gondolnám, ilyenkor többen vesznek jegyet, mint egy átlag hétköznap, mert aki ninden nap utazik, az bérlettel jár?
Azért küldök nektek egy igazi vasutas nótát

Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy el lehet jutni Bajára vonattal, átszállás nélkül, 3 óra alatt is. Van talán 2 ilyen járat naponta. Szerintem lehetne több is.

Na de végül is az utazásomról még annyit, hogy
- majdnem bőgtem, hogy itthon kellett hagyni I.-t és M-t. nagyon hiányoztak, és gondolom én is nekik
- nagyon szeretek Baján, csak az a kár hogy mostanában ha megyek mindig rohanás van és pont az vész el amitől annyira jó ott lenni. A nyugalom.
- az ügyek, amik miatt mentem, elintéződtek, tehát siker.
- a bicaj végre megérkezett, vagyis megint siker. Mostantól akár bringázhatnék is a munkába, bár egyelőre ez nem aktuális :)

2012. március 24., szombat

albérlő kerestetik

A lakás 2012.áprilistól ismét kiadó!
Szerintem jó helyen van, (Baja, Újváros) a lakótelep és a lépcsőház csendes, az ablakok egy kis zöldre néznek, a városközpont könnyen és gyorsan megközelíthető. Van bolt, gyógyszertár, iskola, óvoda a közelben.
A szomszédok csendesek és nyugodtak (nagyrészt fiatal, kisgyerekes családok), de tőlem/tőled is ezt fogják elvárni.
Maga a lakás a 3. emeleten van. Egy szobás, de a szoba hatalmas és sem a fürdő sem a konyha nem mini. Szóval el lehet férni benne akár ketten is, ha egy párról van szó.Vízórával felszerelt.
A rezsi szerintem alacsony, bár a központi fűtés azért megdobja, de ma már lehet hogy ez sem durvább mint bármi más fűtést fizetni.

Néhány ízelítő kép a lakásról



Olyan bérlőt keresek, aki megbízható, nem megy a szomszédok agyára (mert különben kirakatják), a lakásra vigyáz és rendesen fizeti a rezsit. Lehetőleg nem néhány hónapra, hanem akár évekre is maradni szándékozik. Ha nem tudtál meg eleget, írj vagy telefonálj +36309665933
  Hirdetés feladás

2012. január 18., szerda

nosztalgia

Azt mondják, az öregedés első biztos jele a nosztalgia. Vagy valahogy így. Hát én most nosztalgiázom. Talán megöregedtem, talán csak megváltozott az életem.
Bajára és a csoporttalálkozóra készültem a múlt héten. Sok-sok régi emléket húztam elő az emlékezetes főiskolás évekről. Gondolatban felkerestem a régi ismerősöket, és a régi helyeket.
Aztán eszembe jutott a főiskolai újság talán első száma, amit annak idején olvastam. Volt benne egy cikk, amit elődeink írtak felemlegetve a híres/hírhedt vagy legendás helyeket. Olyanokról, amelyeket én is csak hallomásból ismertem, és olyanokról, amelyekhez még volt szerencsém, de mára azok is legendákká váltak. Említettek egy Süsü nevű kuplerájt, amiről nem tudom, hogy létezett-e még akkor mikor még kis főiskolás voltam - soha nem tudtam meg hol van/volt, nem jártam ott. Említették a Golfpályát és a 958-at és még sok sok más helyet.
Nekem is vannak emlékezetes helyeim, amikhez események és emberek köthetők. Helyek, ahol gyakran megfordultam és sok-sok emberrel találkoztam.
Próbáltam végiggondolni, a főiskolás évek alatt melyek voltak ezek a helyek. Próbáljuk csak végigjárni őket.

E-klub
a csütörtöki állandó TK-s, főiskolás buli helyszín és a 'mindennapok' állandó kelléke.

Torelli
amiről már akkor is sokan megemlékeztek, milyen volt régen.  Magam is sok élménnyel gazdagodtam ott. Rég leégett és mára csak egy üres betonplacc jelöli a helyét.
Evig
amit már akkor is Black Outnak hívtak, mégis mindenki az Evigbe járt.
Armstrong
magyarul erőkar, vagy Jazz klub, ahová bulizni is sokat jártunk - akkoriban keddenként a vízügyes bulikba.
Szikla
amit elődeink golfpályaként ismertek, és amit mi golfpálya nélkül fedeztünk fel újra - Szikla néven.
Stúdió mozi - Uránia filmszínház
Amit régen 958-nak neveztek és amit én csak stúdió moziként ismertem. Mára a stúdió mozi sem létezik. Sőt, az Uránia mozi sem létezik. Pedig mennyi időt töltöttünk ott is!
Oázis
ahol még egy rabszolgát is beüzemeltem és K.Kóval még a falra is kikerültünk.
Proszit
ahová nem jártunk rendszeresen, de az a néhány alkalom megérte a kitérőt
Mini
ami az évek során sokat változott, felette is eljárt az idő ahogy felettünk, de a mai napig maradt egy biztos találkozási pont.
Hát ennyi jutott eszembe így hirtelen. Persze mesélhetnék még sokat ezekről a helyekről és másokról is, de most csak gyorsan összeszedtem, ami eszembe jutott. lesz még tán folytatás.
A csoporttalálkozóról csak annyit, hogy nem voltunk ugyan sokan, de nagyon jól éreztük magunkat és, talán kitaláljátok, a Miniben voltunk :)

2012. január 10., kedd

kezdődik

Bár az ünnepeknek már vége, úgy igazán most kezdődik az új év, most térünk vissza a szokásos kerékvágásba. A fenyőfát lebontottunk, az ajándékokat elpakoltuk. Nekem megfordult a fejemben, hogy ezután már nem csak turkálót, de játékboltot is nyithatnánk akár, de ez persze nem baj. A lakás néha úgy néz ki, mint egy nagy gyerekszoba. De ez sem zavar. bár néha fura, hogy nem találok helyet, ahová kényelmesen leülhetnék. Na akkor már baj van. És valahogy ha leülünk, általában a földre ülünk, mintha nem lenne egyetlen ülő alkalmatosság sem a szobában. És így M.-hez is közelebb vagyunk.
Szóval az ünnepek elteltével jönnek a szokásos tennivalók: ügyintézés, sorban állás, posta, bank dokik és hasonlók. A lakással ugyanez a helyzet, most kivételesen nem Baján, hanem itt Budapesten vártunk vízszerelőket. De ha már itt tartunk, úgy néz ki, Bajára is eljutok. Végre nem lesz annyira szorított a tempó és kicsit a várost és a lakást is meg tudom nézni. És, jut idő a barátokra, ismerősökre is. Sajna I. és M. nem jön velem. Pedig I. is szeret ott és M.-nek is szeretnék már mindent megmutatni. Talán majd tavasszal vagy nyáron?? meglátjuk.
Nagyon jót tett ez a bő hónap hármasban. Pihentünk, nagyokat nevettünk meg 'buliztunk'. M. imádja a zenét és imád táncolni is :) I. újra örömmel főzött, sőt a sütéshez is megjött a kedve. Egy szuper jó süti receptet találtunk. Bár nem szoktam recepteket posztolni, de ezt lehet hogy fogom! Aztán csavarogtunk is sokat, bár ez nálunk elsősorban a karácsony előtti bevásárlásokat jelenti, meg a ház körüli sétákat. Jó filmeket néztünk a héten, mint például az Elveszett jelentés és A nő kétszer. Ajánlom mindenki figyelmébe. Kár, hogy ennek az időszaknak vége.
I. ismét dolgozó nő lesz, holnaptól, de úgy alakult, hogy már ma 'bemelegít' a munkahelyen. Én pedig visszavedlek főállású kispapává megint. Persze közben a plusz feladatok is befutnak és a kitűzött célok megvalósításába is bele kell vetni magam. Egyelőre ennyi.

2011. november 24., csütörtök

egyebek

Az előzőből kimaradt pár dolog. Először is, I. és M. egy hétre elutazott még hónapokkal ezelőtt, de ezt lehet hogy említettem is. Én is mentem utánuk és pár napot a nagymamánál töltöttünk, aztán pár napra a másik nagymamához is elutaztunk. Voltam Baján is, kocsival, szóval vezettem is kicsit. Persze megint villámlátogatás volt, de sikerült elintézni néhány hivatalos ügyet, amiktől sokkal könnyebbnek érzem magam. Még mindig van azért néhány dolog, ami függőben van és amik nyomják a lelkem, de talán azok is rendeződnek egyszer. És ha belegondolok, ennek is már egy hónapja. Fura érzés, hogy nem kell járni dolgozni, persze így is meg van a napi rutin, ráadásul hétvégén is ugyanúgy, mint hét közben. M. maholnap fél éves lesz. Nagyot fordult a világ. Úgy van ez tényleg, ahogy beszéltük nemrég, hogy vannak M. előtti és M. utáni idők. Még egy hónap és itt a karácsony. Bár nálunk lehet hogy előbb is, meg később is lesz :) Tavaly, itt ültünk a kis lakásban, I. hasa éppen gömbölyödött csak, erre most már hárman ültük körbe az első adventi gyertyát. Mintha tegnap lett volna. Kicsit összevissza vagyok azt hiszem...

2011. október 27., csütörtök

kimozdul

Kimozdultam a héten kicsit, kihasználtam, hogy nem húz haza a szívem I-hez és M-hez, tekintve, hogy nincsenek otthon, így nem vár haza senki. Én sem siettem haza, mert attól sem láttam volna őket hamarabb.
Jó volt egyébként, régen fordult elő ilyesmi, mióta Bogarak sincsenek elérhető közelségben, semmi közösségi élet nem volt.
Megbeszéltük, hogy milyen jó lenne gyakrabban találkozni, mármint nem csak kétévente :) és ezen elgondolkodtam. Valójában itt ez a nagy város, rengeteg jó és számomra még felfedezetlen hellyel, a lehetőségek végtelen tárháza, én mégsem élek ezekkel a lehetőségekkel. Talán ha I. és M. nem lenne más lenne a helyzet. Egy időben, főként amíg Baján éltem, elég kimozdulós voltam, amit talán egyesek rossz szemmel néznek/néztek. Cseppet sem bánom ezt, mert annyi élménnyel gazdagodtam, annyiféle embert ismertem meg, akik/amik nélkül sokkal szegényebbnek érezném magam. feltéve, hogy tudnám, mit mulasztottam el. Más ember lennék, olyan mint azelőtt, magányos és szürke, bár lehet hogy most is szürke vagyok, de magányos nem.
Szóval, ha kis családom nem lenne, biztos most is kimozdulós lennék, de ha I. nem lett volna, eszembe sem jut ebbe a Nagyvárosba költözni. Most viszont van I. és van M. akik sokkal nagyobb vonzerővel rendelkeznek mint a város ezer helye és eseménye. Hát ez van. Ettől függetlenül eszemben sincs elzárkózni a közösségi élettől, legfeljebb jobban meggondolom, hogy mikor és hova.

2011. május 10., kedd

kerék-pár

Az élet néha ezt hoz, néha azt. Kölyök voltam még, és nálunk otthon Szekszárdon minden nyáron nagy nemzetközi kerékpárversenyt rendeztek (Gemenc nagydíj) Az év egyik legnagyobb eseménye volt számomra a profik esti villanyfényes háztömb körüli versenye. Akkor csapott meg először a kerékpárok szele. Egy alkalommal indultam is. Persze nem a nagyokkal, hanem a gyerekekkel, anyukám gyerekkori camping biciklijén. Finoman szólva is ducinak lehetett mondani és hát nem voltam valami nagy kondiban. Azt hiszem utolsó lettem, de nagyon büszke voltam magamra akkor is. Aztán felnőttem, a régi campingre már nem ültem többet és az élet úgy hozta, hogy a  nagydíjat felváltották a bajai népünnepélyek.
Néhány évvel ezelőtt valami miatt odaragadtam a TV elé a legnagyobb országúti kerékpárverseny közvetítése előtt. Pedig soha nem voltam sport rajongó, valahogy úgy voltam vele mindig, hogy csinálni jobb mint nézni. Nem csináltam, nem is néztem, épp ezért. De aztán jött ez a Tour de France meg Lance Armstrong a hős. Nem csak mint kerékpáros, mint ember is. Szerintem. És persze nem csak ő. Sok kis hős, sok kis történet, sok kis halál.
Aztán más okból is el kellett gondolkodnom azon, hogy valamit mozogjak, sportoljak és legnagyobb örömömre a kerékpározás az ajánlott sportok között volt. Akkor már/még Baján a lehetőség adott volt, sík vidék, sok biciklis, aktív kétkerekű közösség, stb. megadta a végső lökést. vettem egy használt bicajt. Rájöttem mennyire praktikus közlekedési eszköz, de azért sportnak még nem tekintettem, legfeljebb életformának. A biciklit aztán ellopták, de újat vettem. Fogyókúrába is kezdtem, bár már nem voltam annyira duci mint tizenévesen, de azért nem ártott. És itt jött a sport, az 'edzés' a kiruccanások a töltésen, egyre hosszabb, hosszabb utak, míg végül gondoltam egyet és hazatekertem Bajáról Szekszárdra. 40 km, háztól házig 2 óra. Vonattal az út 1 óra, háztól házig az is benne van kettőben.
Aztán az élet megint mást hozott. Megismertem I-t, Elhagytam Baját és a TV közvetítéseket is. Volt jobb dolgom is ennél. Megszakadt a kapcsolat a kerékpársporttal és sajnos az életformával is. A bicikli még nem került fel a fővárosba, bár itt is életforma a tekerés.
Nemrégiben bekúszott a nappalinkba a kábel, ami már évek óta csak az előszobáig merészkedett. És a kábellel együtt sok-sok csatorna, melyek között ott a sportcsatorna ami tavasztól őszig szinte minden nagyobb kerékpáros versenyről beszámol. És épp a hétvégén indult az "olasz kör" és bár I. nem túl boldog tőle, pár órára megint odaragadtam a TV elé, bámulom a gyönyörű olasz tájat és hallgattam a kerékpárok monoton zümmögését. Furcsa. Órákat tudnék róla mesélni mennyire nagyszerű és összetett sport ez és mekkora teljesítmény pusztán végigcsinálni. Engem lenyűgöz akkor is, ha rém unalmasnak tűnik órákon át bámulni ahogy csoportba verődve tekergőznek az úton. De nem ezért kezdtem bele ebbe a bejegyzésbe.
Az élet néha ezt hoz, néha azt, de általában nem azt amit várnál tőle. Az úgy volt, hogy leültem egyszer a TV elé és .... és így lett belőlem kerékpáros.

2011. február 3., csütörtök

aktuál

Számvetésem óta nem jelentkeztem. Végül is csak egy hosszú hónap telt el azóta. Mi is történt azóta? Sok minden, bár nem biztos hogy össze tudom szedni. Munka terén komoly dolgok vannak kialakulóban. Beindultak különféle projektek, pályázat, könyvtári adatrögzítés és költözés vannak kilátásban. Ez az elkövetkező néhány hónapra komoly hajtást helyez kilátásba, de talán a feltételek is adottak lesznek végre a hatékony munkához. Erről bővebben már írtam a biztoskönyvtáron. A bajai lakás ügyek átmeneti üresedés és rettegés után hosszú távra rendeződtek, remélem kölcsönös megelégedéssel. I és M jól vannak, szépen növekednek, egészségesek és pocakosak :D Úgy néz ki, hogy az eddigi egy helyett már két nő van az életemben. Hogy melyik az első számú és melyik a második, ezt nehéz lenne eldönteni. De szerencsére nem is nagyon kell...

2010. november 25., csütörtök

ez+az

Történt egy s más az elmúlt hetekben, bár lehet hogy fele sem fog eszembe jutni. Az idő halad szalad, jönnek a sötét és hideg napok, közeledik a karácsony és az év vége. Én már írtam a Jézuskának is, hogy még addig ki tudja választani a listából, mit hozzon nekem :) Ti már megírtátok a listát???
Egyébként a bajai lakással megint majdnem gond volt, most a konyhával. Állítólag a fürdőnél már nem, de ott még mindig valami szivárgás van. Bár nem akarom elkiabálni, megnézte a vizes és azt mondta nélam minden ok. Bár a múltkor is így indult, majd felhívtak, hogy mégis nálam és hogy zúzhatják-e. Na és ha azt mondom: nem? Erre mondá Hugom, hogy a saját lakással csak baj van. Na köszi. Bár ha nincs hol lakni az is elég nagy gond.
Az év vége közeledtével számvetést szoktam csinálni. Hát már elkezdtem számolni meg vetegetni, de még nem zártam le a dolgot, hiszen még bármi történhet ugyebár... De a mérlegem eddig jó.
Ebben a hónapban szerencsére nem utaztunk, bár azért volt családi program így is. Nagynénémhez is lejutottunk kb. egy hónap után, merthogy akkor voltunk Szénáson családi bulin és hoztuk az ajándékait. Voltunk hugomnál is, sőt, egyszer ő is nálunk aludt. Voltunk Béciéknél szülinapi partin, bár azt hiszem, oda nem is vendégnek, inkább vendéglátónak hívtak bennünket. "Vigyáztunk" Anyura meg Mátéra egy egy napig, szóval nem unatkoztunk. Csavarogtunk is sokat, bár ha nagyon gonosz akarok lenni, nem csavargás volt, hanem plázázás, de nálunk az már kirándulás számba megy. Kirándulás majd karira lesz, ország körüli túra, igazi falusi disznóvágással egybekötve. Bár ez még nem biztos. A többit majd látjuk. most úgyis kiszaladt minden a fejemből.

2010. október 19., kedd

nagyon nagyon

...régen írtam már. Címnek nem is választhatok mást mint egy korrábbi állapotjelzést, amit lehet nagyon pozitívan és negatívan is értelmezni, hiszen ki tudja mi van nagyon nagyon? Hát most én sem. Ez is, az is. Sok történés, semmi eredmény. Mi is történt előző bejegyzésem óta? az még nyáron volt, szóval pl. itt van az ősz. Ami már hosszú évek óta tanévkezdést jelentett számomra. Gyakorlatilag nálam szeptemberrel köszöntött az új év. Hát ennek ezennel vége, hosszú tusakodás és huzavona után úgy tűnik hosszabb időre szakítottam a (felső)oktatással, bár volt még egy utolsó kísérlet, mézes madzag vagy mi, de nem vállaltam be, mindent összevetve azt gondolom, helyesen tettem. Az ősszel együtt a csapadékos napok száma is növekszik, de nálam nem az égből hulló nedvességgel voltak gondok, hanem a víznek egy csatornázott formájával, illetve azzal ami nem a neki biztosított csatornán közlekedik. Na szóval, hogy érthető legyen, valami csőtörés, repedés szivárgásfélém volt a bajai lakomban, annak is nagyon alattomos változata, vagyis hogy látszólag semmi, valahol mégis szivárog a víz. Hát ebből fürdőszoba bombázás lett, ami azért a hátam közepére sem hiányzott, sem az utazás egy héten kétszer Bajára. Amúgy szívesen mennék bármikor, de így a Baján töltött időből pont a kellemes részek maradtak ki sajna. És persze a szerelés javítás költségei és gondjai sem hiányoztak. Mindegy, most elmondhatom, hogy megint jelentős időt, energiát és természetesen pénzt áldoztam lakásom állagmegóvására. Sajnos a baráti kapcsolatokról ugyanez nem mondható el, mert Baján senkivel nem találkoztam, sőt a Bp-i ismerősökkel megbeszélt találkát is le kellett mondanom :( De majd pótoljuk. Érlelődik már bennem a gondolat, hogy mindenkit, akivel eddig találkoztam, vagy majdnem találkoztam, vagy csak úgy volt, hogy találkozom, összecsődítem valami jó kis helyre és akkor legalább a személyes kapcsolatok terén is helyre billen az egyensúly. Ha már személyes kapcsolatokról beszélünk, I-vel továbbra is nagyon nagyon boldog vagyok, sőt, ha lehet, egyre boldogabb.
Nos, ennyi jutott eszembe és az időm is elfogyott. Biztos sok érdekes történt még, ezekről majd legközelebb. Üdv mindenkinek!!

2010. július 12., hétfő

szabadság

Hát ezt is megértük. Bár nehezen, de sikerült egy egész hétre szabadságra mennem. Szükség is volt rá, mert az elmúlt közel egy évben 1,5-2 munkahelyen dolgozni úgy hogy a kettő között 170 km van azért akárhogy is nézve húzós. Ráadásul szabadság se sok van a jelenlegi helyemen tehát kicsit rá kellett dolgozni hogy ez összejöjjön. Na de ne is siránkozzunk, lényeg hogy egy teljes hét, mi több 9 nap munka nélkül azért nagyon jól jött most.
Mi is történt a hosszú szabadság alatt? Nem mondhatom hogy önfeledt pihenéssel telt, mindenesetre kikapcsolódás és némi lustálkodás is belefért. Bejártuk a fél országot kocsival, meglátogattuk I szüleit és az enyémet, mindeközben érintve Budapestet és Baját is. Bő 700 kilcsi, ebből kb 70-et én vezettem (két részletben). És egész jól ment. Ahhoz képest, hogy hónapok óta nem is ültem volánnál és eddig ez volt a legtöbb amit egyhuzamban vezettem. Leszámítva persze azt az időt amit mg az oktatóm mellett produkáltam. Az utazás szüneteiben boldogítottuk kis családunkat és ők bennünket :), szokás szerint megdobtuk a szénási turi forgalmát, nagyokat ettünk és aludtunk. Feltérképeztük Szénás és Baja után a szekszárdi turkálókat is. Napoztunk a sugóparton (én fürödtem is), ettünk bucit, limonádéztunk a halászparton ahogy illik, szóval megmutattuk magunkat a városnak. Tulajdonképpen az egy bajai nap volt olyan igazi nyaralós, bár a többi is nagyon jól alakult. Nyertünk lottón (na nem az ötöst) és sorozatban vesztettem sakkban. Mi is volt még??? hmm nem is tudom. Csupacsupa élmény. Most visszatértem a munkához, bár még nincs meg a kellő lendület, de az is lesz hamar, érlelődnek a világmegváltó tervek. A könyvtárban egyedül vagyok egész júliusban, így tudok majd még blogolni is tán. De azért várom már a folytatást, mármint a szabadságos folytatást, mert nagyon jó lenne elvonulni a világtól kicsit és csak magunkkal foglalkozni... na meg a világmegváltó terveinkkel. De erről még nem beszélünk ;) ha tetszik babonából, ha nem, akkor mert titkos.

2010. május 7., péntek

mostanság

Régen adtam már hírt magamról. Az a helyzet, hogy elég zsúfoltak a napjaim, ráadásul nagyrészt számítógép és internetmentesen élek, ami néha jó, máskor nem annyira. A blogolás szempontjából mindenesetre erősen visszavet. Utolsó bejegyzésem óta eltelt már lassan egy félév. Mi is történt azóta? Dolgoztam sokat aminek szerencsére látszik is az eredménye. Olyan könyvtárforma könyvtáram kezd lenni, na nem a web 2-es értelemben, mert számítógép nélkül nem nagyon lehet online katalógust sem építeni, pedig már párszor nekirugaszkodtam, hogy valami jó megoldást találjak, ami nem is kerülne pénzbe és mégis megfelelne a mai elvárásoknak. a lehetőség már adott tényleg csak gép kéne amin lehet feldolgozni a könyveket. Na de sebaj, így legalább eljutok oda, hogy hagyományos módon is kereshető és áttekinthető az állomány. Azért messze van ez még az elvárásimtól és a használói igényektől is. Apropó, felhasználók. Már volt egy kutatóm, sőt már úton van a következő is, de végül nem ért be a héten.
A bajai munka a félév végével úgy tűnik végleg véget ér. Sajnálom a várost, a főiskolát és a hallgatókat is, bár ezt már biztos mondtam párszor. Ennek ellenére úgy gondolom minden jól alakult, a lakás is rendben van, el is költöztem már és találtam bérlőt is végre a lakásra. Ez mind mind jó hír. Olyan szempontból különösen, hogy ha ezek a dolgok elrendeződnek, több időm jut magamra, vagyis egész pontosan magunkra I-vel. Ami már nagyon jó lenne. És képzeld, már kicsit se élvezi azt a néhány napot amikor véletlenül távol vagyok. Megszokta a jelenlétem, mi több hiányzik neki. Nagyon jól megvagyunk és úgy érzem boldogok vagyunk. Jöhet a következő lépés. Úgyis azt kérdi mindenki, lesz-e esküvő és hogy mikor jön a gyerek. Türelem, mindent a maga idejében. Úgy tűnik anyagilag is helyre rázódom kicsit, a függő dolgaim többé kevésbé rendeződtek, leszámítva persze a lakáshitelt, de az nem most fog rendeződni, hacsak nem történik csoda, vagy nem nyerünk a lottón. Bár az is csoda lenne azt hiszem. Itt a nyár, bár az időjárást ez cseppet sem hatja meg és ha már nyár akkor nyaralni is kell. Vágyom már nagyon egy kis pihenésre és kikapcsolódásra mert másfél munkahely és az ingázás mellett erre nem nagyon jutott idő. Bár nincs sok szabadságom, azért úgy tűnik legalább egy hétre ki tudok szabadulni a hétköznapokból én is.
Még egy komoly adósságom van, aminek nagyon neki kellene feküdni, mégpedig a doktori. Bár most hiányzik a kötelesség kényszere, a ráfordított anyagiak, idő és energia nem veszhet kárba. És talán az esélyeim is növelné ha ezen túljutnék egyszer. Most ennyi, majd még jelentkezem úgyis. Szép napot és még szebb nyarat.

2010. március 2., kedd

kiadó Baján lakás

Ez volt rég...
Bár nem hagytam el Baját mégsem teljesen, sokat agyaltam rajta hogy mi legyen. A szívem fáj, a várost és a lakást szeretem, meg is dolgoztam érte keményen, hogy legyen, így Végül elhatároztam, hogy ha egy mód van rá, el nem adom, de jó lenne kiadnom kis lakásom.
...és ez is mér a múlt:
A várost elhagytam és az év végéig minden hivatalos kapcsolatom megszakad a főiskolával is. A lakás pedig januártól ismét kiadó.
Szerintem jó helyen van, a lakótelep és a lépcsőház csendes, az ablakok egy kis zöldre néznek, a városközpont könnyen és gyorsan megközelíthető. Van bolt, gyógyszertár, iskola, óvoda a közelben.
A szomszédok csendesek és nyugodtak (nagyrészt fiatal, kisgyerekes családok), de tőlem/tőled is ezt fogják elvárni.
Maga a lakás a 3. emeleten van. Egy szobás, de a szoba hatalmas és sem a fürdő sem a konyha nem mini. Szóval el lehet férni benne akár ketten is, ha egy párról van szó.
A rezsi szerintem alacsony, bár a központi fűtés azért megdobja, de ma már lehet hogy ez sem durvább mint bármi más fűtést fizetni.

Néhány ízelítő kép a lakásról



Olyan bérlőt keresek, aki megbízható, nem megy a szomszédok agyára (mert különben kirakatják), a lakásra vigyáz és rendesen fizeti a rezsit. Lehetőleg nem néhány hónapra, hanem akár évekre is maradni szándékozik. Ha nem tudtál meg eleget, írj vagy telefonálj +36309665933
  Hirdetés feladás

2010. február 11., csütörtök

aktuális események

Nos, hol is kezdjem. Új munkahely, új kollegák, új feladatok. Igaz, hogy itt vagyok már október óta, de valójában ez az első hónap, amikor rendes munkarendben és minden nap dolgozom. Ki ilyen, ki olyan de alapvetően jó. Eddig minden rendben. Mint a viccben, aminek a végét nem tudom, de lehet hogy nincs is vége. De ha tudnám a végét akkor sem tudnám rendesen elmondani. Nem vagyok egy storydealer.
Új Kollegák. Tegnap múzeumi szakma kocsmája, farsangi hangulatban volt itt a múzeumban. I.-t is személyesen hívta meg a főnök, nem volt kibúvó. A társaság nekünk tök idegen, még kollégák se nagyon voltak, a 'zenekar' (1 személyes) a pánsíppal virtuózan bánt de a szinti meg az ének elég egyhangú volt. Mindenesetre jót táncoltunk azért, jó későn értünk haza.
Új feladatok. Rögtön becsöppentem egy pályázatba. TÁMOP a bűvös szó, akinek volt benne része, tudja mit jelent. Kolleganő beteg lett, így most egymagam próbálom. De legalább a géphez tudok ülni. Kicsit nehéz, hogy nem tudom, kit, mikor mivel és hogyan. Sok sok ötletem van, megy a szöveggyártás. Na nem üres szövegelés, mert az nem megy. Konkrét, megvalósítható tervek, amik nagyon melósak lesznek, ha bejönnek, és ha csak szakmailag is, de nagy haszonnal kecsegtetnek. Hogy mennyire lesznek adottak a lehetőségek, az már egy másik kérdés. Remélem abban sem lesz hiba. Szóval a sok sok ötlet gondolat itt kavarog a fejemben, de mindezt keretekbe, mondatokba meg max. karakterszámokba préselni nem könnyű, szóval most pihenésképpen itt szövegelek.
régi-új munkahely. Miután roham tempóban szakadt meg a munkaviszonyom, és még el sem fogyott az utolsó fizetésem :) már visszahívtak. Kollegám (volt) elment és kell az ember. A fél éves ingázást még ki se pihentem, kezdem elölről, igaz, csak heti 1 nap jelenésem lesz Baján, és igaz, mindenki mondja, van jogsi meg kocsi, szóval így azért könnyebb lehet a dolog. Bár nem annyira éri meg kocsival, arról nem beszélve, hogy leszámítva azt a pár kört a L..l parkolóban még nem vezettem a jazzyt. De majd biztos belerázódom. A régi új munkának viszont örülök, mert így még megmarad a bajai vonal és a fősuli meg a tanítás sem marad ki az életemből. El ne felejtsem, köszönhető ez a főnökömnek is, aki elengedett arra az egy napra, én pedig bevállaltam hogy becsülettel ledolgozom. Aki ismer, tudja hogy úgy is lesz.
Lakás még meg van, de a háziállatok már elköltöztek :) Legalább lesz hova visszamenni.
Nos, röviden ennyi. legalábbis most ezt sem tudom tovább írni. Siker pénz csillogás helyett: Szeretet, béke, boldogság, karrier. Hajrá, fiúk lányok.

2010. január 28., csütörtök

új-ság

Sokmindenről kell beszámolnom előző bejegyzésem óta, hát el is kezdem szépen sorban. Először is, néhány napja sikeres vizsgát tettem forgalomból, a havas jeges idő ellenére vagy épp annak köszönhetően, nem tudom. Hihetetlen, igaz? Rettegjetek :D
Épp másfél éve, hogy megismertem I-t, ez pedig életem egy új szakaszának kezdetét jelentette. Egy korábbi, szintén meghatározó szakasz ugyanakkor most zárult le számomra. Véget értek a bajai, főiskolás évek. Tegnap az utolsó (záró)vizsganappal befejeztem bajai pályafutásom, bár hivatalosan vasárnapig még a főiskola kötelékébe tartozom. Mától teljesen I-hez, Budapestre költöztem és most már bátran mondhatom, hogy az új életem elkezdődött. Lehet, hogy fájó szívvel gondolok eddigi életemre, ezzel együtt is BOLDOG vagyok!
Azért a költözés még elég felemás, de most már nem ingázom és nem élem a kétlaki életet, bár a cuccaim nagyobb része még ott vár rám.
A Baján töltött évek nem múltak el nyomtalanul. A szívem visszahúz és a tanítást sem adtam fel teljesen, de átmenetileg úgy tűnik szüneteltetem. Nos, mindenkinek köszönök mindent, és ígérem nem feledkezem meg a barátokról, kollegákról, jelt fogok adni magamról. Ha máshol nem, akkor itt a blogon.
Ha már Bajánál tartunk, sok érdekes dolgot fedeztem fel az utóbbi időben. Lett drive-in büfé és lett ingyenes tes*ó járat. Hmm. Mik vannak! Fejlődünk, de haladunk is?
És mi vár a folytatásban? Fogadkozni nem akarok, de jönnek az újabb kihívások, mint pl a nyelvvizsga meg a phd, most hogy a kettőből egy állás lett és már vezetni nem tanulok. Legalábbis nem járok tanfolyamra meg oktatóhoz. Na de ezt majd meglátjuk...

2009. december 16., szerda

számvetés

Az év elején találkoztam pár éves horoszkóppal. Nem szoktam rendszeresen olvasni és általában nem is tulajdonítok neki nagy jelentőséget, de több egymástól független helyen is azt olvastam, hogy a 2009-es év nagy változásokat hozhat.
Közeledik az év vége és ideje számvetést készítenem. Nem szoktam ilyet, de most úgy érzem, van mit összegezni.
Az idei év valóban hozott változásokat, bár a változások még 2008-ban indultak, amikor megismertem I-t. Az idei évben mégis sokminden történt, ami meghatározó a jelenlegi és jövőbeli életem szempontjából.
Tehát mi is történt velem az idén? Kapcsolatom I-vel még szorosabbá vált. Nem mondom, hogy mindigminden felhőtlen volt, de egy biztos, boldog vagyok és szerelmes, mi több, egyre szerelmesebb. Ennek következtében életem egyre jobban hozzá és városához kötődik. Emiatt korábbi életem fokozatosan fel kell adnom.
Mitt tettem az ügy érdekében?
Félig már I-hez költöztem, legalábbis a napi használati tárgyaim, ruháim itt is, ott is megtalálhatók. Ezt Ő néha nehezebben viselte, mint én, de talán kezd hozzászokni. Szoktam, szokom az együttélést. Nekem tetszik.
Munkát kerestem, és találtam. Ezzel megint komoly döntések elé állított az élet. Az új munkahely nem csak lakóhley, munkahely de hivatás váltást is jelent. Emiatt már az idén is két helyen dolgozom, ami kicsit megterhelő azért. Év végére el is kapott valami nyavalya, de talán azt is sikerül legyőzni. Mindeközben vállaltam néhány külön melót, tartottam pár előadást is. Pályáztam és nyertem az egyesülettel. Megtanultam vezetni - bár a vizsgabiztost erről nem sikerült meggyőzni :( MEgismerkedtem I családjával és úgy tűnik, befogadtak.
Ennyi jut eszembe így hirtelen. De akkor Mit nem tettem az idén?
Nem sokat foglalkoztam a családommal, sem a barátaimmal. A munkatársaim is elhanyagoltam. Nem írtam a doktorimat, sőt nyelveket sem tanultam. Nem szerveztem kirándulást sem és nem építettem ki szakmai kapcsolataimat. Blogot se nagyon írtam. A bicajozást is hanyagoltam.
Hogy mik a terveim jövőre? Hát,hogy őszinte legyek, nem nagyon tervezgetek. Szeretnék boldogan élni tovább I-vel, szeretném rendezni az életem... majd látjuk. BUÉK mindenkinek

2009. szeptember 14., hétfő

évnyitó

Halihó! Voltam ma évnyitón. Szerencsére belefértem a csini öltönyömbe :) Érdekes volt. Legalábbis nekem. Mindig az, de most különösen. Főként a díszdiplomások miatt, akik 50-60 éve kezdték meg tanulmányaikat a főiskola falain belül. Miért érdekes ez?
1. 50 éve lett főiskolai szintű a pedagógsképzés.
2. Az akkori hallgatók közül többen tanáraim voltak a főiskolán
3. Az egyik "bácsi" aki a díszdiplomások nevében beszélt és sok érdekeset mondott. Pl. hogy ő mindig tanítónak vallja magát, annak ellenére, hogy tanított már gimnáziumban, sőt a főiskolán is. Én is így vagyok a könyvtárossággal :). Mondott jókat a jövő generációnak is: pl. hogy vigyázzanak, mert Baja fertőző. Aki ide beteszi a lábát, az a szívében kicsit mindig bajai lesz. Ezt érzem is és tapasztalom, mert bárkivel találkozom, és járt már itt, a város nevét hallva felcsillan a szeme és előtörnek belőle a szép, kellmes emlékek.
4. Az évnyitón részt vett néhány BV tiszt is. És nem a hallgatók között! :)

Más. Lesz járda a házunk előtt. Na jó eddig is volt, de csak az egyik oldalon. Most lesz a másikon is. Tök jó. Ma reggel 6 óta csinálják. Szuper. Vagy a gépek zúgását halgatom, vagy a munkásbácsik kiabálását. Mennyei :) Na de most ezt is kizárom és fejest ugrok a komoly melóba.

Szép napot, és mosolyogni tessék!!

2009. szeptember 12., szombat

kritikus

Bár korán keltem, elég későn tudtam rávenni magam, hogy kimozduljak. Úgy 10 óra lehetett, mire "kilovagoltam" a városba. tettem egy tiszteletkört, majd irány haza. Nem volt nagy kedvem semmihez. Szívem hölgye nélkül semmi érdekes nincs abban, ha a főutcán korzózom, a kirakatokat bámulom, meg iylenek. És be kellett vallanom, még nem vagyok egészen jól :( De jó uton haladok, jövő hétre meg kell gyógyulni. Ja és fontos hír, idén is lesz autómentes nap, no és
Criticalmass


Baján is. És ami nekem most a legjobb, hogy hétköznap, kedd este. Lesz a szokásos tekerésen és bringaemelésen kívül, az fotókiállítás és filmvetítés.

Ha érdekelnek a részletek, a következő oldalakat ajánlom:
CriticalMass Baja | BIKEBaja
bajaCrewzer NincsPardon