A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Budapest. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Budapest. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. február 2., hétfő

Budapest, de csodás

Nap mint nap a főváros legszebb belvárosi területein haladok keresztül, a Duna jobb partján, a budai hegyek lábait súrolva. Megcsodálhatom a Gellért szállót és a Gellért hegyet, a Várkert bazárt és a Budavári palotát. A Duna és a hidak látványa önmagáért beszél, ha mégis távolabbra nézek, megcsodálhatom a pesti oldalon a Vigadót, a Gresham palotát vagy a Parlamentet. Gyönyörű ez a város.
Gyönyörű. A látképet munka gépek és munka gödrök teszik még változatosabbá. Van idő nézelődni, miközben a járművek araszolva kerülgetik az útjukban álló akadályokat. A megszokott látvány egyhangúságát terelő utak szakítják meg. Újabb és újabb utcáit fedezhetem fel a városnak.

2012. április 25., szerda

bicaj-tor-túra

Szeretek vonatozni. De azt is szeretem, ha elindulok valahová, akkor oda érek emberi idő alatt, időben. Ha vonatra szállok, mindig eszembe jutnak a 'boldog békeidők' amikor még gyakrabban vonatoztam. Amikor Bajára kezdtem járni, idestova 15 éve már, az egyik érv ami a vonat mellett szólt, hogy rövidebb a menetidő mint a busszal. Azóta persze sok víz lefolyt a Dunán és sok minden változott. Nem vagyok kollégista, sem egyedülálló, nem ingázom sem Szekszárd-Baja sem Budapest-Szekszárd-Baja között. És nem utazom már Debrecenbe sem. De haladtunk a korral, ennek megfelelően a menetidő nem csökkent, hanem nőtt. Emlékszem még, hogy annak idején, mikor még Kishúgomhoz ruccantam fel Budapestre, vagy valami más okból, még jártak sebesvonatok Bajáról Budapestre, sőt olyan is volt, ami megállt Budatétényben, ami akkor is jó volt és most is nagyon jó lenne. De ha nem állna meg, csak Kelenföldön, az is mennyei lenne. Átszállás nélkül! Igaz, félúton az ellenvonatok - azt hiszem így nevezik őket - bevárták egymást és mozdonyt cseréltek, ami eltartott vagy fél órát is néha, de nem kellett le-fel cuccolni és mondjuk most is ácsoroghatsz ennyit a csatlakozásra várva a peronon.
Hogy mindez miért jutott most eszembe? Mert elzakatoltam Szekszárd érintésével Bajára, majd visszafelé felszedtem a biciklim is, ami Szekszárdon parkolt, tulajdonképp már évek óta. Hogy mindezt miért? Hát mert hiába megyünk családostul kocsival, mellém, I. és M. mellé a bicaj már nem fér be. A benzin nagyon drága és a vonaton lehet kerékpárt szállítani. Az előnyök és hátrányok figyelembe vételével ez tűnt a legjobb megoldásnak, a rendes menetidőt számolva, ami nem kevesebb 4 és fél óránál. Ez annak idején legalább egy órával kevesebb volt. Ezzel szemben,
- az előre lefixált találkozó csúszott kb 2 órával
- így a tervezett útiterv borult
- a vonatok menetrend szerint is állnak 10-20-30 perceket egyes megállókban
- a vonatok késnek, amelyik nem, az útközben robban le.
- mindezt összevetve a vonaton ülve - míg a vonat áll egy állomáson - , vagy csatlakozásra várva másfél órát várakoztam - Ezzel eleve hosszabb a menetidő
- nem számítva, hogy a bicajt menet közben vettem fel - hála a várakozási időnek ez kényelmesen megtörténhetett - kettő átszállással értem célba ez az ideális nullához képest és a reálisnak tűnő 1-hez képest is több, pláne kerékpárral.
- hozzátéve a vonat lerobbanását, az indulásra várakozást, még egy átszállást és még közel 1 óra késést jelent. vagyis, 170 Km kb. 5 és fél óra alatt barátok közt is nagyon sok. Főleg, ha még emlékszel, hogy 3 és fél alatt is meg lehet járni, illetve ha eszedbe jut, hogy Debrecenbe eljutottál 7 óra alatt 2 átszállással.

Szóval kicsit sok volt most nekem ez a vonatozás, pláne, mikor szembesültem vele, hogy vasárnap este nincs  jegypénztár egy megyeszékhely vasútállomásán. A régi szép időkben sorok kígyóztak vasárnap este a pénztárnál, kollégisták, vidéken dolgozók, akik szüleiket látogatták, vagy éppen csak kirándultak. Azt gondolnám, ilyenkor többen vesznek jegyet, mint egy átlag hétköznap, mert aki ninden nap utazik, az bérlettel jár?
Azért küldök nektek egy igazi vasutas nótát

Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy el lehet jutni Bajára vonattal, átszállás nélkül, 3 óra alatt is. Van talán 2 ilyen járat naponta. Szerintem lehetne több is.

Na de végül is az utazásomról még annyit, hogy
- majdnem bőgtem, hogy itthon kellett hagyni I.-t és M-t. nagyon hiányoztak, és gondolom én is nekik
- nagyon szeretek Baján, csak az a kár hogy mostanában ha megyek mindig rohanás van és pont az vész el amitől annyira jó ott lenni. A nyugalom.
- az ügyek, amik miatt mentem, elintéződtek, tehát siker.
- a bicaj végre megérkezett, vagyis megint siker. Mostantól akár bringázhatnék is a munkába, bár egyelőre ez nem aktuális :)

2012. január 10., kedd

kezdődik

Bár az ünnepeknek már vége, úgy igazán most kezdődik az új év, most térünk vissza a szokásos kerékvágásba. A fenyőfát lebontottunk, az ajándékokat elpakoltuk. Nekem megfordult a fejemben, hogy ezután már nem csak turkálót, de játékboltot is nyithatnánk akár, de ez persze nem baj. A lakás néha úgy néz ki, mint egy nagy gyerekszoba. De ez sem zavar. bár néha fura, hogy nem találok helyet, ahová kényelmesen leülhetnék. Na akkor már baj van. És valahogy ha leülünk, általában a földre ülünk, mintha nem lenne egyetlen ülő alkalmatosság sem a szobában. És így M.-hez is közelebb vagyunk.
Szóval az ünnepek elteltével jönnek a szokásos tennivalók: ügyintézés, sorban állás, posta, bank dokik és hasonlók. A lakással ugyanez a helyzet, most kivételesen nem Baján, hanem itt Budapesten vártunk vízszerelőket. De ha már itt tartunk, úgy néz ki, Bajára is eljutok. Végre nem lesz annyira szorított a tempó és kicsit a várost és a lakást is meg tudom nézni. És, jut idő a barátokra, ismerősökre is. Sajna I. és M. nem jön velem. Pedig I. is szeret ott és M.-nek is szeretnék már mindent megmutatni. Talán majd tavasszal vagy nyáron?? meglátjuk.
Nagyon jót tett ez a bő hónap hármasban. Pihentünk, nagyokat nevettünk meg 'buliztunk'. M. imádja a zenét és imád táncolni is :) I. újra örömmel főzött, sőt a sütéshez is megjött a kedve. Egy szuper jó süti receptet találtunk. Bár nem szoktam recepteket posztolni, de ezt lehet hogy fogom! Aztán csavarogtunk is sokat, bár ez nálunk elsősorban a karácsony előtti bevásárlásokat jelenti, meg a ház körüli sétákat. Jó filmeket néztünk a héten, mint például az Elveszett jelentés és A nő kétszer. Ajánlom mindenki figyelmébe. Kár, hogy ennek az időszaknak vége.
I. ismét dolgozó nő lesz, holnaptól, de úgy alakult, hogy már ma 'bemelegít' a munkahelyen. Én pedig visszavedlek főállású kispapává megint. Persze közben a plusz feladatok is befutnak és a kitűzött célok megvalósításába is bele kell vetni magam. Egyelőre ennyi.

2011. október 27., csütörtök

kimozdul

Kimozdultam a héten kicsit, kihasználtam, hogy nem húz haza a szívem I-hez és M-hez, tekintve, hogy nincsenek otthon, így nem vár haza senki. Én sem siettem haza, mert attól sem láttam volna őket hamarabb.
Jó volt egyébként, régen fordult elő ilyesmi, mióta Bogarak sincsenek elérhető közelségben, semmi közösségi élet nem volt.
Megbeszéltük, hogy milyen jó lenne gyakrabban találkozni, mármint nem csak kétévente :) és ezen elgondolkodtam. Valójában itt ez a nagy város, rengeteg jó és számomra még felfedezetlen hellyel, a lehetőségek végtelen tárháza, én mégsem élek ezekkel a lehetőségekkel. Talán ha I. és M. nem lenne más lenne a helyzet. Egy időben, főként amíg Baján éltem, elég kimozdulós voltam, amit talán egyesek rossz szemmel néznek/néztek. Cseppet sem bánom ezt, mert annyi élménnyel gazdagodtam, annyiféle embert ismertem meg, akik/amik nélkül sokkal szegényebbnek érezném magam. feltéve, hogy tudnám, mit mulasztottam el. Más ember lennék, olyan mint azelőtt, magányos és szürke, bár lehet hogy most is szürke vagyok, de magányos nem.
Szóval, ha kis családom nem lenne, biztos most is kimozdulós lennék, de ha I. nem lett volna, eszembe sem jut ebbe a Nagyvárosba költözni. Most viszont van I. és van M. akik sokkal nagyobb vonzerővel rendelkeznek mint a város ezer helye és eseménye. Hát ez van. Ettől függetlenül eszemben sincs elzárkózni a közösségi élettől, legfeljebb jobban meggondolom, hogy mikor és hova.

2011. május 10., kedd

kerék-pár

Az élet néha ezt hoz, néha azt. Kölyök voltam még, és nálunk otthon Szekszárdon minden nyáron nagy nemzetközi kerékpárversenyt rendeztek (Gemenc nagydíj) Az év egyik legnagyobb eseménye volt számomra a profik esti villanyfényes háztömb körüli versenye. Akkor csapott meg először a kerékpárok szele. Egy alkalommal indultam is. Persze nem a nagyokkal, hanem a gyerekekkel, anyukám gyerekkori camping biciklijén. Finoman szólva is ducinak lehetett mondani és hát nem voltam valami nagy kondiban. Azt hiszem utolsó lettem, de nagyon büszke voltam magamra akkor is. Aztán felnőttem, a régi campingre már nem ültem többet és az élet úgy hozta, hogy a  nagydíjat felváltották a bajai népünnepélyek.
Néhány évvel ezelőtt valami miatt odaragadtam a TV elé a legnagyobb országúti kerékpárverseny közvetítése előtt. Pedig soha nem voltam sport rajongó, valahogy úgy voltam vele mindig, hogy csinálni jobb mint nézni. Nem csináltam, nem is néztem, épp ezért. De aztán jött ez a Tour de France meg Lance Armstrong a hős. Nem csak mint kerékpáros, mint ember is. Szerintem. És persze nem csak ő. Sok kis hős, sok kis történet, sok kis halál.
Aztán más okból is el kellett gondolkodnom azon, hogy valamit mozogjak, sportoljak és legnagyobb örömömre a kerékpározás az ajánlott sportok között volt. Akkor már/még Baján a lehetőség adott volt, sík vidék, sok biciklis, aktív kétkerekű közösség, stb. megadta a végső lökést. vettem egy használt bicajt. Rájöttem mennyire praktikus közlekedési eszköz, de azért sportnak még nem tekintettem, legfeljebb életformának. A biciklit aztán ellopták, de újat vettem. Fogyókúrába is kezdtem, bár már nem voltam annyira duci mint tizenévesen, de azért nem ártott. És itt jött a sport, az 'edzés' a kiruccanások a töltésen, egyre hosszabb, hosszabb utak, míg végül gondoltam egyet és hazatekertem Bajáról Szekszárdra. 40 km, háztól házig 2 óra. Vonattal az út 1 óra, háztól házig az is benne van kettőben.
Aztán az élet megint mást hozott. Megismertem I-t, Elhagytam Baját és a TV közvetítéseket is. Volt jobb dolgom is ennél. Megszakadt a kapcsolat a kerékpársporttal és sajnos az életformával is. A bicikli még nem került fel a fővárosba, bár itt is életforma a tekerés.
Nemrégiben bekúszott a nappalinkba a kábel, ami már évek óta csak az előszobáig merészkedett. És a kábellel együtt sok-sok csatorna, melyek között ott a sportcsatorna ami tavasztól őszig szinte minden nagyobb kerékpáros versenyről beszámol. És épp a hétvégén indult az "olasz kör" és bár I. nem túl boldog tőle, pár órára megint odaragadtam a TV elé, bámulom a gyönyörű olasz tájat és hallgattam a kerékpárok monoton zümmögését. Furcsa. Órákat tudnék róla mesélni mennyire nagyszerű és összetett sport ez és mekkora teljesítmény pusztán végigcsinálni. Engem lenyűgöz akkor is, ha rém unalmasnak tűnik órákon át bámulni ahogy csoportba verődve tekergőznek az úton. De nem ezért kezdtem bele ebbe a bejegyzésbe.
Az élet néha ezt hoz, néha azt, de általában nem azt amit várnál tőle. Az úgy volt, hogy leültem egyszer a TV elé és .... és így lett belőlem kerékpáros.