A következő címkéjű bejegyzések mutatása: József Attila. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: József Attila. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. január 2., szombat

kész a leltár

Aki követte a blogom az tudja, hogy a 2015-ös év elég mozgalmasan alakult számomra. Szokásom volt korábban is év végi számvetést tartani. Egy ilyen év után ezt semmiképp nem hagyhatom ki.

Munka
Most a munkaügyekkel kezdem - egyrészt mert új munkahelyem van, másrészt, mert rögtön egy nagy feladattal kezdtem - könyvtári állomány ellenőrzés teljes körűen. Mindez úgy, hogy az állományt, a könyvtári rendet is eközben ismertem meg. Voltak buktatók és felesleges körök, végül úgy tűnik, hogy határidőre elkészült a leltár - az új évet tiszta lappal és újabb feladatokkal kezdem.

Egészség
Visszatekintve az elmúlt évre, volt azért néhány sötétebb időszak, de azt gondolom, összességében egészségesek voltunk. I-nek és talán nekem is volt egy eléggé elhúzódó köhögős betegségem, bár ebben nyilván szerepet játszott a hajtás és a stressz is. Maja sajnos kórházba is került, ami nagyon rossz élmény volt mindannyiunknak - de nagyon hősiesen viselte. Viszont, visszagondolva az elmúlt évre, úgy emlékszem, a kisebb betegségek inkább elkerültek mindenkit. Maja is jobban bírta az oviban - nem kapott el annyi nyavalyát, nekünk pedig időnk sem volt betegnek lenni. Vagy csak eltörpült minden az egyéb ügyek mellett? És, a következő pontnak köszönhetően többet mozogtunk, és sokkal többet voltunk a friss levegőn - szóval egészségesebben élünk.

Lakás
Bár még az előző előző évben történt, hogy túladtam a bajai lakáson. De ez is kellett, hogy rá egy évre kertes házat tudtunk venni. Szóval az év leginkább a ház keresés, az ingatlan adás-vétel körül forgott. Így kicsit nem M. volt a középpontban - bár, ha úgy vesszük, hogy azt kívánta, hogy a szülinapján kertes házban tartsunk kerti partit, akkor nyugodtan mondhatom, hogy őérte csináltunk mindent. Na nem úgy értem, hogy a kedvéért mindent megt/veszünk. Még persze nincs kész minden, de már nagyon otthonosan berendezkedtünk.


Tervek
Az új évre is vannak tervek, főleg a házzal kapcsolatban, amire már nem volt idő, energia és pénz sem - folytatjuk az utat és főkként előre tekintünk. Azért visszatekerjük néha az órát, vagy a naptár lapjait, ha úgy tetszik. Főleg, mert elég látványos a változás, és még mindig az események hatása alatt vagyunk. A terveinkkel, ha a világot nem is váltjuk meg, de az életünket még jobbá próbáljuk tenni.

2012. március 8., csütörtök

Nőnap van ma. Én azt vallom, hogy minden napon meg kell emlékeznünk a nőkről. Nem kell több, csak vegyük eszre a nőt, a nőiességet, nyugtázzuk csupán egyetlen pillantással. Megéri. Én ezt próbálom tenni, remélem azért néha sikerül. Figyeljünk nőtársainkra és becsüljük őket amennyire szívünkből telik.
Egy kedves idős és bölcs férfi ismerősöm mondta egyszer (sajnos nem tudom pontosan idézni de a lényeg ez volt): A nők sokkal jobban tudnak vigyázni az értékeikre. Ezért bízom rájuk én is magam. Sajnos  nem csak a férfiak nem becsülik a nőket, de sokszor maguk a nők sem tudják becsülni magukat. Így nem várhatják el mástól sem a megbecsülést.
 Hölgyeim, ha egy kis öztönzés kell, olvassák el Eve Ensler: Vagina monológok c. írását. Jó néhány éve színházban láttam és azóta a könyvet is megtaláltam a könyvtárban. Sugárzik belőle az erő.

Mára ez a nap különösen fontos nekem, hiszen már nem egy, hanem két nővel élek egy fedél alatt. És ők minden nap megajándékoznak engem szeretetükkel, figyelmükkel. Én sem tehetek másképp.

Hát ezúton kívánok nagyon boldog nőnapot minden lánynak és asszonynak, minden anyának és nagymamának!

Végül pedig egy versrészlet és egy szál igazán nőies virág:
Irisz, vagy Nőszirom
Ne bántsd  
Ne bántsd a gyenge nőt, ha már szeretted,
magadat érte kínokba veretted
s nem adtál két pofont neki.
Telefirkáltad a falat vele. ... (József Attila)

2009. május 12., kedd

felpörögve

felpörögtem mostanában. Ne persze ez a blogomon nem látszik. Naná hogy a többin sem. Igazából az események pörögnék én pedig igyekszem sodródni velük. Na jó, azért nem hagyom magam, felvettem a kesztyűt és belehúztam. Megmutatom éna világnak, hogf ynem olyna könnyű engem leírni. Persze ez azt jelenti, hogy pár kökemény hét van a hátam mögött. Mondd nyugodtan, azért annál régebben írtam. Na ja. MAjd bepótolom ezt is egyszer. No és előttem is áll mág néhány hét, de most kicsit fellélegeztem. Látom a végét és úgy tűnik, hogy amivel nagyon kell, azzal végeztem, végezni fogok. Nem gondoltam volna ezt még néhány hete. Amúgy is komoly dolgokon jár az eszem, de ezt most még nem árulhatom el. Ha tetszik, babonából, ha tetszik azért mert még én sem tudom mi lesz. Persze ez a pörgés azért megviselt, néha erőmön felül vagy inkább annak a határán voltam, de ezt sem éreztem. Mindenre van doppingszer és higyjétek el, teljesen legális :) No de biztos sokmindent hanyagoltam is ezekben az időkben és még hanyagolnom is kell kis ideig - és most elsősorban nem a blogolásra értem. Nézzétek ezt el nekem, jó? Egy verssel próbálom ezt magyarázni, bár biztos nem úgy értitek ahogy én:

József Attila

Vidám és jó volt s tán konok,
ha bántották vélt igazában.
Szeretett enni s egyben másban
istenhez is hasonlitott.
Egy zsidó orvostól kapott
kabátot és a rokonok
úgy hívták: Többé-itt-ne-lássam.
A görög-keleti vallásban
nyugalmat nem lelt, csak papot -
országos volt a pusztulásban,

no de hát ne búsuljatok.
1928 eleje

2009. február 25., szerda

Úgy fest mostanában József Attilás hangulatban vagyok. Napról napra, pillanatról pillanatra ugranak be sorai amelyek érékletesen kifejezik azokat a gondolatokat amiket én nehezen tudnék megfoglamazni.

íme egy rövid két soros

József Attila: KÉT HEXAMETER

Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!
Mért ne legyek tisztességes? Kiterítenek úgyis.

1936

Hát ezen a két soron morfondíroztam már éppen eleget és valahogy mindig a tisztesség felé hajlottam, bár elszomorított, hogy a vége ugyanaz úgyis. Hát mostanság kezdem elveszíteni a hitemet ezzel kapcsolatban. Úgy értve, minek gürcöl az ember, minek tartja be a szabályokat, miért kötelességtudó, ha végül semmibe veszik amit csinál, miközben mások élik világukat, csak magukkal foglalkoznak és mégis többre viszik, csak mert tudják mikor kinek mit kell mondani, mikor hol kell lenni és mert a lelküket is eladnák csak hogy érvényesüljenek. Na jó, azt hiszem erre mégsem lennék képes. MAradok tisztességes. A magam módján.