A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szekszárd. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szekszárd. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. október 28., vasárnap

hosszúú

Túl vagyunk már egy hosszú hétvégén, amikor is szokás szerint utaztunk a Nagymamához. Készültünk már rá nagyon, ráadásul Kereszt Nagymama is eljött, hogy lásson bennünket, főleg M.-t. A bölcsiben most valami fránya vírus terjedt el, ami Gondozó Néniket is leterítette, M. szinte tünetmentesen átvészelte, de azért úgy tűnik, nekünk is hozott haza belőle, így a hosszú hétvége nagy része lábadozással telt, Tervek ide vagy oda, még sétálni sem nagyon tudtunk menni, bár szerencsére még előtte beiktattunk egy villámlátogatást Baján, így az ottani ügyek is rendben vannak egy időre. Míg mi azt sem tudtuk hogy feküdjünk, és merre dőljünk, M. mindig megtalálta valamelyikünket, fogta a kezünket és húzott. Sétált fel, s alá. Hát nem így képzelte ő sem ezt a pár napot a Mamánál, úgyhogy a végére kezdett nyűgös is lenni. Mire magunkhoz tértünk, jöhettünk haza, aztán kezdődött is a következő hét. Otthon minden szalad, nem tudunk felülkerekedni a dolgainkon, ez pedig csak húz lefelé mindenkit. Most a rövid hétvége ki tudja mire elég, de már látjuk a következő hosszú hétvégét. Vajon mi lesz addig? és mi lesz akkor?

2012. augusztus 23., csütörtök

látogatók

Látogatók voltak nálunk. Na nem a jövőből jöttek, csak Londonból, Szekszárd érintésével. És nem is olyan szuper verdával mint a mellékelt videóban :) Bár ők Bogarak a holdról vagy a partról, azért nem olyan furcsák, mint ezek itt a filmen.  Hozták magukkal a Nagymamát is, és kis időt eltöltöttek nálunk. Hoztak magukkal csomó meglepetést és finomságot, hoztak jó kedvet, vidámságot. Köszi hogy itt voltatok. Ha majd egy ilyen kocsit beszereztek, gyakrabban láthatjuk egymást :) de ilyen kaja pasztillát nem kell ám hozni, van nálunk rendes ennivaló.
Voltunk sétálni, meg hintázni közösen, bár M. kissé megijedt, mikor meglátta a 'torzonborz' nagybácsit, és mikor a nagynéni is beleült a hintába, ezt leszámítva szuperül érezte magát. Bár ahogy lenni szokott, mikor látogatóink jönnek, megint valami hihetetlen fáradtság telepedett rá. De most legalább nem volt beteg.
nagynénivel hintázunk
Aztán a Nagymama még egyszer itt volt azóta. Eljött felvigyázónak, amíg mi nagyok részt vettünk életünk első szülői értekezletén! Nagyon komolyan hangzik, de hogy milyen is valójában, azt majd egy következő bejegyzésben kifejtem. A látogatónál maradva, M. végre nem kapott sikítófrászt, sőt, nagyon örült, ahogy Nagynéninek és Nagybácsinak is örül azóta, ha videofonálunk. Mamával csupa móka és kacagás az élet. Na de milyen is lehetne egy nagyival? Mi is látogattunk, unokatesót, meg másik nagynénit és bácsit. M. most nem volt olyan lelkes ettől, mint szokott sajnos. :(
Közben visszatért a 'lovagunk' is a nyaralásból, így a játszótér is egyre érdekesebb. Ejj cukika!!

2012. július 19., csütörtök

nyaralás második hét

A nyaralásból hazatértünk kis időre, hogy erőt merítsünk az újabb kiruccanáshoz, a másik mamához. A szokásos menet, ébredés, készülődés, utazás, csomagok cipelése. Sajnos az utazóágyunkat ott kellett hagynunk, mert nem tudtuk összecsukni, így sürgősen be kellett szerezni egy másikat. Szerencsére sikerült is, még talán jobbat, mint az eredeti volt. Bár én még azt sem írtam le teljesen. Kis pihenő után irány a másik nagymama. Ahogy lenni szokott, ha megyünk, biztos hogy kapunk némi égi áldást, hol hó, hol eső formájában. Bár az esőre sem volt túl sok kilátás, azért jutott belőle, kb. az út felét szakadó esőben tettük meg. M. imádja a másik nagymamát. Azt beszéltük, hogy mindkettőt imádja, de valahogy máshogy, és máshogy is viselkedik velük. Bár végül is mindenki más és mi is mások vagyunk mindenkivel biztos.
Ennek ellenére az idő nagyon kellemes volt, és igazán nyaralósan telt. Bár a mama dolgozott közben, azért tudtunk közösen is csavarogni, meg aztán I.vel és M. el is végigjártuk a turikat és nagyokat sétáltunk. A strandolás sajna elmaradt, de így is nagyon jól éreztük magunkat. Sajnos jó hintát nem találtunk a közelben így a hintázás elmaradt. :(
A kocsival szervízben voltunk, szerencsére nincs semmi baja, csak visszahívásos volt és nem is tartott sokáig amíg megcsinálták.
Kirándultunk Bajára is, megnéztük a lakást és sétáltunk egy nagyot. Jaj, de nagyon szeretem azt a várost! Mindent összevetve észre sem vettem és eltelt ez a hét is, és aztán megint utazás vissza és már kezdődtek is a megszokott hétköznapok, I. újra dolgozik, mi pedig M.-el itthon molyolunk. Próbálom utolérni magam itthon is, de még annyira nem sikerült.
M. nagyon sokat fejlődött az elmúlt egy hónapban, de erről részletesebben majd egy következő irományban.

2012. április 25., szerda

bicaj-tor-túra

Szeretek vonatozni. De azt is szeretem, ha elindulok valahová, akkor oda érek emberi idő alatt, időben. Ha vonatra szállok, mindig eszembe jutnak a 'boldog békeidők' amikor még gyakrabban vonatoztam. Amikor Bajára kezdtem járni, idestova 15 éve már, az egyik érv ami a vonat mellett szólt, hogy rövidebb a menetidő mint a busszal. Azóta persze sok víz lefolyt a Dunán és sok minden változott. Nem vagyok kollégista, sem egyedülálló, nem ingázom sem Szekszárd-Baja sem Budapest-Szekszárd-Baja között. És nem utazom már Debrecenbe sem. De haladtunk a korral, ennek megfelelően a menetidő nem csökkent, hanem nőtt. Emlékszem még, hogy annak idején, mikor még Kishúgomhoz ruccantam fel Budapestre, vagy valami más okból, még jártak sebesvonatok Bajáról Budapestre, sőt olyan is volt, ami megállt Budatétényben, ami akkor is jó volt és most is nagyon jó lenne. De ha nem állna meg, csak Kelenföldön, az is mennyei lenne. Átszállás nélkül! Igaz, félúton az ellenvonatok - azt hiszem így nevezik őket - bevárták egymást és mozdonyt cseréltek, ami eltartott vagy fél órát is néha, de nem kellett le-fel cuccolni és mondjuk most is ácsoroghatsz ennyit a csatlakozásra várva a peronon.
Hogy mindez miért jutott most eszembe? Mert elzakatoltam Szekszárd érintésével Bajára, majd visszafelé felszedtem a biciklim is, ami Szekszárdon parkolt, tulajdonképp már évek óta. Hogy mindezt miért? Hát mert hiába megyünk családostul kocsival, mellém, I. és M. mellé a bicaj már nem fér be. A benzin nagyon drága és a vonaton lehet kerékpárt szállítani. Az előnyök és hátrányok figyelembe vételével ez tűnt a legjobb megoldásnak, a rendes menetidőt számolva, ami nem kevesebb 4 és fél óránál. Ez annak idején legalább egy órával kevesebb volt. Ezzel szemben,
- az előre lefixált találkozó csúszott kb 2 órával
- így a tervezett útiterv borult
- a vonatok menetrend szerint is állnak 10-20-30 perceket egyes megállókban
- a vonatok késnek, amelyik nem, az útközben robban le.
- mindezt összevetve a vonaton ülve - míg a vonat áll egy állomáson - , vagy csatlakozásra várva másfél órát várakoztam - Ezzel eleve hosszabb a menetidő
- nem számítva, hogy a bicajt menet közben vettem fel - hála a várakozási időnek ez kényelmesen megtörténhetett - kettő átszállással értem célba ez az ideális nullához képest és a reálisnak tűnő 1-hez képest is több, pláne kerékpárral.
- hozzátéve a vonat lerobbanását, az indulásra várakozást, még egy átszállást és még közel 1 óra késést jelent. vagyis, 170 Km kb. 5 és fél óra alatt barátok közt is nagyon sok. Főleg, ha még emlékszel, hogy 3 és fél alatt is meg lehet járni, illetve ha eszedbe jut, hogy Debrecenbe eljutottál 7 óra alatt 2 átszállással.

Szóval kicsit sok volt most nekem ez a vonatozás, pláne, mikor szembesültem vele, hogy vasárnap este nincs  jegypénztár egy megyeszékhely vasútállomásán. A régi szép időkben sorok kígyóztak vasárnap este a pénztárnál, kollégisták, vidéken dolgozók, akik szüleiket látogatták, vagy éppen csak kirándultak. Azt gondolnám, ilyenkor többen vesznek jegyet, mint egy átlag hétköznap, mert aki ninden nap utazik, az bérlettel jár?
Azért küldök nektek egy igazi vasutas nótát

Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy el lehet jutni Bajára vonattal, átszállás nélkül, 3 óra alatt is. Van talán 2 ilyen járat naponta. Szerintem lehetne több is.

Na de végül is az utazásomról még annyit, hogy
- majdnem bőgtem, hogy itthon kellett hagyni I.-t és M-t. nagyon hiányoztak, és gondolom én is nekik
- nagyon szeretek Baján, csak az a kár hogy mostanában ha megyek mindig rohanás van és pont az vész el amitől annyira jó ott lenni. A nyugalom.
- az ügyek, amik miatt mentem, elintéződtek, tehát siker.
- a bicaj végre megérkezett, vagyis megint siker. Mostantól akár bringázhatnék is a munkába, bár egyelőre ez nem aktuális :)

2012. április 16., hétfő

húsvét és egyebek

Mik is történtek előző bejegyzésem óta? M. 10 hónapos lett, azóta túl vagyunk a húsvéton, sőt már eltelt egy hét azóta. Hűű, hogy rohan az időő! Utaztunk megint, most a másik nagymamát látogattuk meg. Nála nincsenek cicák, sem kutyusok, de azért volt pár érdekes játék M. számára is. Például a napelemes billegő virág, vagy a labda. Nagyon tetszett. És a húsvéti menü is ízlett. Leginkább a sonka :)
M. egyébként nagyon izgága volt, aludni nagyon nem akart,  - ennek erőteljesen hangot is adott: 'ajajajajjjj jajajjjjajajjj1 - az utazóágyban forgolódott, éjszaka is nyöszörgött és dobálta magát. Gondoltuk, hogy talán amiatt, hogy nem a megszokott helyén van, de azóta kiderült, itthon sem adta alább a pörgésből. Bál nagyon nyugtalanul aludt, azért az éjszakákat végigaludta, bár biztos jobban el is fáradt, mert itthon nem alussza végig az éjszakát, viszont reggel ettől függetlenül korán kel. Szóval aktívan telnek a napjaink.
Voltunk kereszt-szüleimnél, unokatestvérekkel találkoztunk. Szinte mint régen, akkor is a húsvétokat általában ott töltöttünk anyukám szülőfalujában. Én hosszú évek óta újra locsoltam is. M.-et első húsvétján illett meglocsolnom. És így mindenki mást is meglocsoltam.
Azután voltunk M.el szemészeten is. Mivel I. és én is szemüveges, javasolták hogy nézessük meg M. szemét. nem mintha bármit is tudnának vele tenni, úgy tűnik, nem rövidlátó, reméljük más problémája sem lesz.
I. szabadságot vett ki a hétre, így miután hazajöttünk, hármasban töltöttük a hét további napjait. Jaj, nagyon kellemes így lenni.
Szóval az elmúlt héten nagyon sok újdonságot tanultunk. M. egyre mozgékonyabb, nem csak napközben de éjszaka is. Bár csecsemő kora óta mindig hason alszik, mostanában mire felébred mindig a hátán fekszik. Van hogy álmában megfordul és háton alszik tovább. Napközben jön megy, kúszik, mászik, mindenen keresztül. Sőt, megtanult tapsikolni is, ha elkezdjük mondani a süti süti-t, vagy tapsit mondunk, üti össze a tenyerét. És imád hason fekve táncolni. Megállíthatatlan.
És nem csak mozgékony, de egyre beszédesebb is. Nem csak panaszkodni tud egyre változatosabban, de egyre többet magyaráz. Igaz, hogy mindent ami mozog cicának nevez, de akkor is. És például kukucskálni is szeret, és mondja hogy kakok, kuka, kuk és hasonlók. Nagyon cuki.
És ma megint hétfő van. I. dolgozni megy és maradunk itthon kettesben M.-el. M. utálja a hétfőket. :(

2011. május 10., kedd

kerék-pár

Az élet néha ezt hoz, néha azt. Kölyök voltam még, és nálunk otthon Szekszárdon minden nyáron nagy nemzetközi kerékpárversenyt rendeztek (Gemenc nagydíj) Az év egyik legnagyobb eseménye volt számomra a profik esti villanyfényes háztömb körüli versenye. Akkor csapott meg először a kerékpárok szele. Egy alkalommal indultam is. Persze nem a nagyokkal, hanem a gyerekekkel, anyukám gyerekkori camping biciklijén. Finoman szólva is ducinak lehetett mondani és hát nem voltam valami nagy kondiban. Azt hiszem utolsó lettem, de nagyon büszke voltam magamra akkor is. Aztán felnőttem, a régi campingre már nem ültem többet és az élet úgy hozta, hogy a  nagydíjat felváltották a bajai népünnepélyek.
Néhány évvel ezelőtt valami miatt odaragadtam a TV elé a legnagyobb országúti kerékpárverseny közvetítése előtt. Pedig soha nem voltam sport rajongó, valahogy úgy voltam vele mindig, hogy csinálni jobb mint nézni. Nem csináltam, nem is néztem, épp ezért. De aztán jött ez a Tour de France meg Lance Armstrong a hős. Nem csak mint kerékpáros, mint ember is. Szerintem. És persze nem csak ő. Sok kis hős, sok kis történet, sok kis halál.
Aztán más okból is el kellett gondolkodnom azon, hogy valamit mozogjak, sportoljak és legnagyobb örömömre a kerékpározás az ajánlott sportok között volt. Akkor már/még Baján a lehetőség adott volt, sík vidék, sok biciklis, aktív kétkerekű közösség, stb. megadta a végső lökést. vettem egy használt bicajt. Rájöttem mennyire praktikus közlekedési eszköz, de azért sportnak még nem tekintettem, legfeljebb életformának. A biciklit aztán ellopták, de újat vettem. Fogyókúrába is kezdtem, bár már nem voltam annyira duci mint tizenévesen, de azért nem ártott. És itt jött a sport, az 'edzés' a kiruccanások a töltésen, egyre hosszabb, hosszabb utak, míg végül gondoltam egyet és hazatekertem Bajáról Szekszárdra. 40 km, háztól házig 2 óra. Vonattal az út 1 óra, háztól házig az is benne van kettőben.
Aztán az élet megint mást hozott. Megismertem I-t, Elhagytam Baját és a TV közvetítéseket is. Volt jobb dolgom is ennél. Megszakadt a kapcsolat a kerékpársporttal és sajnos az életformával is. A bicikli még nem került fel a fővárosba, bár itt is életforma a tekerés.
Nemrégiben bekúszott a nappalinkba a kábel, ami már évek óta csak az előszobáig merészkedett. És a kábellel együtt sok-sok csatorna, melyek között ott a sportcsatorna ami tavasztól őszig szinte minden nagyobb kerékpáros versenyről beszámol. És épp a hétvégén indult az "olasz kör" és bár I. nem túl boldog tőle, pár órára megint odaragadtam a TV elé, bámulom a gyönyörű olasz tájat és hallgattam a kerékpárok monoton zümmögését. Furcsa. Órákat tudnék róla mesélni mennyire nagyszerű és összetett sport ez és mekkora teljesítmény pusztán végigcsinálni. Engem lenyűgöz akkor is, ha rém unalmasnak tűnik órákon át bámulni ahogy csoportba verődve tekergőznek az úton. De nem ezért kezdtem bele ebbe a bejegyzésbe.
Az élet néha ezt hoz, néha azt, de általában nem azt amit várnál tőle. Az úgy volt, hogy leültem egyszer a TV elé és .... és így lett belőlem kerékpáros.