A következő címkéjű bejegyzések mutatása: apaszületik. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: apaszületik. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. július 31., vasárnap

Új élet

Hosszú hetek óta nem írtam, ez többek között új kis főnökünknek köszönhető. Nyolc hete érkezett hozzánk, azóta leginkább csak alszik, de mikor felébred, azonnal követeli az ételt és italt. Elvárja, hogy minden igényei szerint történjen, amíg éber gondoskodjunk a szórakoztatásáról. Egész pici, mégis teljesen a hatalma alatt állunk, alávetjük magunkat akaratának. Nyolc hete, lassan két hónapja kislányunk körül forog minden. Ennek a kicsi új életnek érkezése gyökeresen felforgatta életünket, közben mégis olyan , mintha mindig is hármasban lettünk volna.
Általában ha valaki nap mint nap lát valakit, kevésbé veszi észre a változást. Annak ellenére, hogy Maszatot minden nap látjuk, határozottan észrevehető a változás rajta. napról napra nő, már több mint egy kg-ot és kb 10 cm-t gyarapodott. Egyre élénkebb és érdeklődőbb, figyel a környezetére, mosolyog, mi több kacag, sikongat. emeli és forgatja a fejét, nyújtózik, az öklét rágja és ehhez hasonlók. Egy tündér. Mi legalábbis teljesen oda vagyunk érte. Látták már a nagymamák, nagynénik és nagybácsik, eddig mindenki el volt tőle ájulva, szóval talán nem vagyunk nagyon elfogultak. Persze minden kiegyensúlyozott boldog csecsemő gyönyörű. Mikor esténként a hasfájás kínozza, akkor talán nem olyan édes, de akkor viszont nagyon aggódunk érte és sajnáljuk. Hát ez van.
Egyébként persze zajlanak a szokásos hétköznapok. Míg a lányok itthon várnak én dolgozni járok. Nagyon rossz itthon hagyni őket, de biztos nekik is rossz itthon nélkülem néha. A munkahely a régi, mégis új helyre járok, a múzeum elköltözött. Elég nagy volt a felfordulás, én pedig amúgy is kicsit szétszórt voltam. Rend(szer)szerető ember vagyok, de most át kell állni M. rendszerére. Bár még annyira nem rendszerű az élete. A munka mellett ott vannak a  hivatali ügyek, a bevásárlás, ami nagyrészt rám marad, bár mostanában már gyakran megyünk hármasban is. Így azért vezetek is. M. imádja ha mozgásban van, így a vásárlást is. De csak a 'tűrés határáig'. Várakozni nem szeret. Hogy kire ütött ez a gyerek??
Most ennyi jut eszembe, nem ülök tovább rajta, mert aztán megint valaki vagy valami megzavar és újabb két hónap telik el egy rendes bejegyzés megírásáig. Mindent összevetve, apuka lettem, és apukának lenni jó dolog.

2011. április 22., péntek

Február óta nem írtam. Húú, jó sok minden történt azóta, nem is tudom mi minden. De azért megpróbálom összeszedni. A projektek jól haladnak. Az utóbbi hetekben elég aktívak voltunk magunkhoz képest. Csomót csavarogtunk, vásároltunk, főleg M-nak persze. Jelentem, egész jól állunk, úgy tűnik már minden nagyobb, szükséges dolog beszerezve. Nagyobbak alatt ne valami hű de nagy dologra gondoljatok, csak olyanokra amiket nem fogsz csak úgy az első boltba beugorva megvenni és a csíkzsebből kipengetni. A többi már apróság, és talán később is ráér beszerezni. A múltkor kisebb sokkot is kaptam, mikor a pénztárnál kiderült hogy mennyi az annyi, pedig "semmit se" vettünk, legalábbis ketten egy fordulóval  könnyedén felvittük a harmadikra. Ez nálunk semmi :) Méretre ugyan kicsit nagy, súlyra viszont pille könnyű és pihe puha.
Azért érdekes, hihetetlen dolog ez. Magára sokszor sajnálja az ember a kiadásokat, de a (születendő) gyerekének a legjobbat akarja. Persze ezzel vissza is élnek a kereskedők, mert horribilis áron adnak mindent a babáknak. szerintem. csak azért mert babaholmi. Vagy azért mert antiallergén vagy mit tudom én mi fene. Az én bőröm sem allergizál a sima pamuttal. Persze azért annyira nekem sincs már baba bőröm. Na mindegy, kár is ezen filozofálgatni.
Amúgy is nagy élet van nálunk. Közelednek az ünnepek, és mindenféle Bogarak és egyéb állatfajták jelennek meg nálunk. Az utolsó nagy utazásra készülünk I-vel, még M. érkezése előtt elzarándokolunk szüleihez.  Lesz majd sonka meg minden finomságok biztos. Aztán jövő héten hozzánk zarándokol a szűkebb család és mi leszünk a középpontban kicsit, bár ezt a részt kihagynám azért. Még addig intézzük ügyes bajos ügyeinket de utána nyugi jön átmenetileg. Pihenünk talán, és készülünk, kettesben várjuk hogy M. végre megérkezzen. Ki kell használni az utolsó heteket mert utána minden gyökeresen megváltozik. Nemrég találtam egy blogot, ajánlom figyelmetekbe: http://apaszuletik.blog.hu/ lehet rajta sírni és nevetni és lehet belőle tanulni is. Kicsit vissza is vetett, mármint a blogolás tekintetében. Én nem tudok ilyen jól írni sajnos. Csak szeretnék.
Most ennyi. Vigyázzatok magatokra és szeressétek egymást. Jönnek az ünnepek, pihenjetek és érezzétek jól magatokat, vigyázzatok az úton és ha lehet óvatosan a kölnivel és a vízzel, a sonkával és a tojással na meg az italozással is!