A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bölcsőde. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bölcsőde. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. július 18., péntek

Bölcsi Ovi

a bánatos bohóc
Az ünnepnapok mellett a 'tanév' rendje és az ottani jelentős események jelzik az idő múlását. M. már második éve jár a bölcsibe. Hamarosan az óvoda kovetkezik.
Volt pl.

farsang
is. M. hónapokkal előbb eldöntötte, bohóc lesz, szerencsére ki is tartott az elképzelése emellett. Nagyon várta és nagyon készült. Találó a jelmez, mert úgy gondoljuk, olyan kis mókamester szerepét töltheti be.
Ahogy lenni szokott, alig várta, hogy elérkezzen a nap, lelkesen indult, de amint meglátta, hogy rajtunk kívül más is van a farsangon, egyből vissza rettent.
3.

Szülinap
Határozott elképzeléssel vártuk a szülinapot is, a rendelést is leadta M. Kacicás tortát
és dollert (roller) rendelt, amit meg is kapott persze. A bölcsis szülinapot is várta, bár kb. minden nap azzal jött haza, hogy neki volt szülinapja a bölcsiben.

Kacica :)
Ballagás
Az év vége és a nyári zárás közeledtével a bölcsis ballagás is soron volt, miután szeptembertől óvodába készülünk, így őt is elbúcsúztatták. Bohóc néni is volt, bár az mintha egy külön alkalom lett volna. M. nagyon örült neki, de szerepelni nem akart, ahogy lenni szokott, inkább félre vonul ha túl sokan vannak.

Ovi
Közben megérkezett a felvételi értesítő, hogy M. felvételt nyert az Oviba. Igaz, nem oda, ahová készültünk, a körzetileg kijelölt óvodába sajnos többünket nem vettek fel, így a bölcsis társak közül akikkel szerettünk volna, nem fogunk együtt járni. Szerencsére van egy közeli 'hercegnős' óvoda és szerencsére ott is lesznek ismerősök a csoportban.
Szülői értekezlet is volt már, így I legalább már látta, hová fogunk járni. M. egyelőre várja hogy óvodás legyen, bár amúgy mindig kisbaba szeretne lenni. Márpedig kisbabák nem járhatnak óvodába.

Szünet
A bölcsi egy hónapra bezárt, ahogy szokott, ez volt a nyári szünet, mi is ehhez igazítottuk a szabadságot, és a nyaralást. A nyári élményekről és az egyéb programokról majd egy külön bejegyzésben részletesen is beszámolok, de térjünk vissza még kicsit a bölcsödébe. A szünet után még egy bő hónap van hátra az óvodáig, addig bölcsike van. M. nek már hiányoztak a barátnői, de így sem nagyon lelkesedett, hogy Anya és Apa is dolgozik, neki pedig menni kell. Ahhoz képest, hogy volt amikor hétvégén is menni akart, ez kicsit új. Csak remélni merem, hogy az ovi iránti lelkesedése meg marad akkor is, ha már oda kell járni. :-)

2013. december 19., csütörtök

Apasztapasz

Aszta paszta, gondoltam, mikor először meghallottam ezt M-től nemrégiben, s nyugtáztam, hogy valakitől eltanulta a bölcsiben. Elég gyakran használta, akárcsak az OK-t, amit otthon tanult el, mivel gyakorta használtuk, mikor próbáltunk vele alkut kötni valamivel kapcsolatban. Én azon gondolkodtam, vajon mennyire tudja, érti, hogy mit mond. Mára tudom, hogy semennyire, mert ra kellett jönnöm, hogy az ártalmatlan azta paszta helyett valami egészen mást, valami cifrábbat és csúnyábbat hallott el valahonnan - mert folytatása is van az apasztapasznak,  - aminek az értelmét nehezen foghatna fel ésszel. Bár talán jobb is ez igy...
Hogy teljes legyen a kép, ím egy Emil Rulez nóta: Kukuruku.

2013. október 2., szerda

Ősz

Elég régen írtam, holott sok minden történt, sajna több bejegyzésem maradt befejezetlen. Eltelt a nyár Bölcsi szünettel és szabadsággal, nyaraltunk mindannyian, együtt és külön külön is. Ne gondolj semmi extrára, nem jutottunk el a riviérára az idén sem :-) de helyette átrendeztük a lakást. M. kicsit nehezen de megbarátkozott a vízzel, így nagyot strandolt néhányszor.
Aztán az ősz us ujra eljött és vele a Bölcsi is újra indult, M. legnagyobb örömére. Sajnos az ősz a lehűlés és a megfázások időszaka, szoval megint előkerült a porszívó, a vitaminok, és folyamatos készültség van, ha esetleg komolyabb betegség támadna. Ezt leszámítva, minden nagyon szép és jó. Visszatért az a régi furcsa érzés ami iskola kezdés előtt keletkezik az emberben ugy gyomor és szív tájékon, pedig nem járunk már iskolába. Mostantól M. élete szakaszólódik szeptembertől szeptemberig.
Egyébként M. sokat nőtt és fejlődött. Nagyon mozgékony, imád ugrálni és tud már egyedül bukfencezni is. Rengeteget beszél, most már nem csak a cuki töredék szavait jegyezhetjük, de aranyköpéseit is. A hétvége legjobb szövege volt, mikor a levesben talált (petrezselyem) levél láttán közölte: postás hozta.

2012. december 31., hétfő

Terápia

Jó ideje nem írtam már, pedig történt egy s más az utóbbi időben. M. már hosszú ideje küzdött a köhögéssel, végül nem volt mit tenni, a Doktor Néninél kötöttünk ki. DN kísérleti terápiát alkalmazott nála, vagyis
adtuk neki az általános recept nélküli gyogyókat, és vártuk hogy csodát tesznek. Hiába. Akkor kísérletet tettünk némi erősebb és célirányos gyógyszerrel. Sajnos a kúra végére rosszabbul lett mint előtte volt. Ekkor az utolsó pillanatban egy helyettes orvos újabb gyogyó segítségével sikeresen feljavította az állapotát. Ezzel telt advent első 3 hete. M. 2,5 hétig kimaradt a bölcsiből, mi pedig - megosztva - a munkából. A végén már terápiás célzattal a bölcsibe is bementünk sószobába. Eljött az utolsó hét is karácsony előtt, amikor is úgy terveztük együtt leszünk hármasban. Mivel M. sokat kihagyott és az ünnepek miatt újabb tervezett kihagyás jött, úgy döntöttünk, szintén terápiás célzattal M. mégis bölcsibe jár. Már rá is fért, mert láthatóan uncsi volt már velünk. Mi ezalatt I-vel édes kettesben takarítottunk, és a karácsonyi bevásárlást intéztük, mert korábban nem nagyon sikerült ráhangolódni az ünnepekre. 4 nap hajtás után nagyjából készen állt a Mama fogadására és az ünnepi hangulatra, miközben mi I-vel kezdtünk kidőlni. M. csak bontotta sorra az adventi naptár csomagjait, mások már azt számolták, hányat kell még aludni karácsonyig, mi a listán pipáltuk mit kell még addig elintézni, közben az időjárás jelentést lestük: @leszehókarácsonykor? Na nem a fehér karácsony miatt, hanem hogy el tudunk e utazni és ha elutaztunk, vajon haza jutunk e...

2012. november 13., kedd

mérföldkövek

Komoly mérföldkövekhez értünk, elsősorban M. tekintetében. A legutóbbi torna hatására egyre biztosabban jár egyedül is, tulajdonképpen szinte teljesen eltűnt a négykézláb közlekedés az életünkből, és otthon kapaszkodás nélkül közlekedünk. Az utcán a biztonságérzet kedvévér még fogja a kezünket, vagyis egy ujjunkat általában, de egyre többször el is engedi azért.
A közelmúltban be/átrendeztük a gyerekszobát, a játékok már mind odaköltöztek, van matrac a földön és van kuckó meg játéksarok is. Mára oda jutottunk, hogy M. nem hajlandó a kiságyban aludni, csak a matracon. Ott több hely van forgolódni, ficánkolni, mert hihetetlenül aktív, nem csak ébren, de álmában is. Így mi nagyok a nappaliba költöztünk, M. pedig egyedül bitorolja a dupla ágymatracot :) Ezért a hétvégén elérkezettnek láttam az időt, hogy a kiságyat végleg felszámoljam.
Vasárnap általában a méretkőzés napja. Miután M. nem volt valami nagy evő és a súlya miatt a Doktor és Védő Nénik is aggódtak, emiatt bennünket is stresszelt a nem evés és nem gyarapodás, a hét kulcseseménye volt a vasárnap esti mázsálás. Mivel a babamérleget már kinőttük, I. állt vele a mérlegre, majd megmérte magát M. nélkül is és a különbözet adta ki a kis M. súlyát. hol kicsit több, hol kicsit kevesebb, de szép lassan gyarapodott azért. Mindig voltak bűvös értékek, amiket csak közelítettünk de soha nem értünk el. Jelentem, most vasárnap M. egyedül állt a mérlegre - persze tudott volna már korábban is csak nem mert :) - és jelentem, elértük a kerek egész 9 kg-ot!!! Tudom ez nem nagy kunszt, de nálunk ez hír értékkel bír. Köszönhető ez az utóbbi hetekben megnövekedett étvágyának is gondolom. Már nincs probléma az evéssel, nem kell könyörögni, hogy egyél legalább egy falatot, nem kell ötfélével kínálni csak hogy valamit egyen, sőt, sokszor van hogy kiürül a tányér és néz, hogy hol marad a kaja?
A babkocsis időszaknak is leáldozott, ha nem is teljesen, de most úgy tűnik váltunk. Eddig mi tologattuk M.-t, most M. tologatja a saját (játék)babkocsiját. Húú de milyen mérges tud lenni mikor nem arra megy a kocsi amerre ő elgondolta. Veszekszik vele, kiabál, sír .... Ebből is látszik hogy egy kis öntudatos, akaratos fruska lett belőle.
Egyébként mondhatjuk, hogy a bölcsőde réme lett a kis M. Jaj annak aki ellene szegül, azonnal mar és harap mindenkit. Nem szép dolog, bár a Gondozó Néni is azt mondta, ilyennek kell lenni egy lánynak. Határozottnak, aki érvényesíteni tudja az akaratát, és ha kell, meg tudja védeni magát. Ezt már én mondom, és még annyit, hogy pipa, ezt teljesítettük.
Bár M. nem az a bújós szeretgetős fajta, azért néha ő is úgy gondolja, és már tud igazi cuppanós puszit adni. Ennek mi nagyon örülünk is, ezen felbuzdulva most osztogatja a cuppanókat. Na de ez egy közel másfél éves nagylánytól igazán elvárható.....

2012. november 10., szombat

felemás

Felemás nap ez a mai, van is és lesz is még pár az idén. Félig munkanap, félig hétvége. A múltkor én dolgoztam és I. meg M. maradt itthon, most én maradtam itthon meg M., I. pedig dolgozik. Mert a bölcsi ilyenkor nem nagyon üzemel. Jól el vagyunk itthon M.el. Folyton megy, mára szinte teljesen elmaradt a négykézláb mászás, sőt, annyira jól begyakorolta a héten a Tornász Néninél, hogy mára inkább szaladgál fel és le a szobában. Pakol ki a szekrényemből és hordja nekem egyenként a bélyegeket, a papírokat és mindent amit csak elér. Na persze nem mindig sikerül úgy, ahogy azt szeretné, ilyenkor vagy fenékre, vagy két kézre esik. De legalább nem az állát üti be, mint korábban többször is, aminek lehet hogy maradandó nyoma is lesz. Kis cukika nagyon okos, ha valamit szeretne megmutatja, odavezet, és ha kérdezünk valamit, bólogat, vagy rázza a fejét. Folyton pörög, már délután fáradt, de este sem akar lefeküdni, nehogy lemaradjon valamiről. Éjszaka forgolódik álmában is, és már hajnalban éber. Na persze mit várunk, mikor mi magunk is ilyenek voltunk, vagyunk. Nincs nyugtunk soha, na de ez viszi előre az embert, hogy terveket sző, jön megy, küzd, dolgozik. Én most, hogy már úgy másfél hónapja visszatértem a munkába, felvettem a ritmust, átláttam újra a terepet, új terveket szöttem, és rendezem a terepet magam körül. Egyre otthonosabbá válik a munkakörnyezet, és egyre jobban belevetem magam a munkába. Egyszerre több szálon futnak a dolgok, és időközben bele bele szövődnek váratlan dolgok is, hozzá jönnek mind újabb elemek, így kissé kuszának tűnhet a dolog, és ha a kezem meg is ál néha, az agyam akkor is tovább dolgozik. Nem tud megállni....

2012. november 5., hétfő

november rain

Elérkezett a november, és vele a fagyos reggelek, a szeles, esős, borús idő. A kedvem is ilyen, főleg egy vidéken illetve otthon töltött hét után. Azt mondják, az esős időben többen előveszik a kocsit. Ez pedig egyet jelent itt a fővárosban a dugóval. Azon gondolkodtam ma, hogy ha többen ülnek kocsiba, vajon miért van, hogy ilyenkor a tömegközlekedéses járatokon is tömegnyomor van, a szokásosnál is nagyobb. Egyetlen értelmes magyarázatot találtam. Azért, mert a buszok a dugóban araszolnak, miközben a megállókban csak gyűlik a nép. Volt időm ezen agyalni, amíg a buszom araszolt végig a városon. Szóval most utálom a hétfőt. Az esőt is utálom. Főleg az esős hétfőket utálom. Mennyi mindenre lehetne használni ezeket a végtelenített utazásokat...
Szerintem M. is utálja a hétfőket. Amúgy is cicás, időnként kifejezetten Garfieldos. Biztos nagyon élvezte az elmúlt hetet, hogy vele vagyunk, és ugráltathat bennünket reggeltől estig. Hát vége a jó világnak, megint bölcsi van és nem az amit ő akar. Napsütötte, játszóteres, homokozós, sétálós hétvégéket minden nap! Ráadásul most szembesülök az óraállítás következményeivel. Reggel ugyan világosabb volt, de mire munkából hazaindulok, bizony már sötét van :( mára ennyit, holnapra talán kiderül az idő és a kedvem is :)

2012. október 28., vasárnap

hosszúú

Túl vagyunk már egy hosszú hétvégén, amikor is szokás szerint utaztunk a Nagymamához. Készültünk már rá nagyon, ráadásul Kereszt Nagymama is eljött, hogy lásson bennünket, főleg M.-t. A bölcsiben most valami fránya vírus terjedt el, ami Gondozó Néniket is leterítette, M. szinte tünetmentesen átvészelte, de azért úgy tűnik, nekünk is hozott haza belőle, így a hosszú hétvége nagy része lábadozással telt, Tervek ide vagy oda, még sétálni sem nagyon tudtunk menni, bár szerencsére még előtte beiktattunk egy villámlátogatást Baján, így az ottani ügyek is rendben vannak egy időre. Míg mi azt sem tudtuk hogy feküdjünk, és merre dőljünk, M. mindig megtalálta valamelyikünket, fogta a kezünket és húzott. Sétált fel, s alá. Hát nem így képzelte ő sem ezt a pár napot a Mamánál, úgyhogy a végére kezdett nyűgös is lenni. Mire magunkhoz tértünk, jöhettünk haza, aztán kezdődött is a következő hét. Otthon minden szalad, nem tudunk felülkerekedni a dolgainkon, ez pedig csak húz lefelé mindenkit. Most a rövid hétvége ki tudja mire elég, de már látjuk a következő hosszú hétvégét. Vajon mi lesz addig? és mi lesz akkor?

2012. október 27., szombat

hétköznapok

Mennek a napok, egyik a másik után, ahogy eddig is. Mégis más. Újra dolgozom, ami akár egyhangúvá is tehetné a hétköznapokat, de minden hétre/napra jut valami, amitől változatosan telik el. Csak azt nehéz megszokni, hogy M. nincs velem, vagy hogy én nem vagyok vele. Az együtt töltött idő jelentősen lecsökkent, kb. 2 órára, aminek egyik fele a reggeli készülődést, a másik meg az esti rutint tartalmazza. Bár újra voltunk kis kényszerpihenőn pár napig, és adódik pár hosszú hétvége mostanság, azért az az idő amit együtt töltünk édes kevés. M. eddig jól érezte magát a bölcsiben, és ha örül is nekem mikor végre hazaérek, most I. a sztár. Nem tud leszakadni róla egy pillanatra sem. Na és elérkezett az az idő is, amikor rájött, hogy bizony jó jó a bölcsiben, na de velünk még jobb. legalábbis gondolom, mert már nem azzal a lelkesedéssel megyünk be reggel, mint az elején. M. egyébként nagyon jól viselkedik odabenn, legalábbis azt mondják, bár vannak összezördülések, hajtépés, harapdálás, gondolom hisztik kíséretében. Történnek balesetek, elesünk, leesünk, de ilyen otthon is van azért. Egyre ügyesebb is ez a lány, állítólag egyedül iszik, eszik odabenn, és képzeljétek, feláll kapaszkodók nélkül és elindul egyedül. Egyelőre persze csak belátható távolságokat tesz meg, de már nem csak egyenesen, hanem kanyarodik is. Volt már, hogy elszaladt előlünk :)

2012. október 8., hétfő

dolog

Letelt a kispapaságom és házitündérből dolgozó lettem ismét. Ahogy a játszótéren egy ismerős mondta, apukából ismét ember lettem. Egyrészről vártam kicsit, hogy újra emberek között legyek, hogy találkozzam a kollégákkal, másrészről ahogy az utolsó hét közeledett, egyre nehezebben viseltem az M.-től való elválás gondolatát. Igaz, amit sokan mondanak, ez a szülőnek nehezebb időszak  mint a gyereknek. Bár történt egy s más, és változott is néhány dolog amíg nem jártam a munkahelyen, alapvetően olyan volt visszatérni mintha nem is 10 hó csak 10 nap lett volna amíg távol voltam. Persze kellett némi idő, amíg beleszokom, amíg feltérképezem a változásokat és amíg mindent tudok, hogy hol van. Ha azt gondolod, hogy a reggeli kelés okozott esetleg problémát, hát nem. Korábban is M. ébresztett, de ha tovább aludt, akkor I. vel keltem reggel. Hát az utazás, a tömeg és a dugók nem hiányoztak cseppet sem, de ennek is meg van a varázsa, több havi otthon ülés után.
Kis kimozdulás is volt a héten, mert egy volt csoporttárssal találkoztam a Bambi presszóban. Élmény volt! Remélem lesz még ilyen. Csak egy baj van a kimozdulással: hogy I.-t és M.-t nélkülöznöm kellett. :(
Amit újra meg kell tanulni, az a napirend, mert eddig M.-hez igazodtam és az ő napirendjéhez. Legalábbis az ébredés és az étkezések határozták meg, hogy mikor indulunk és meddig maradunk. Csak egy-egy kivételes alkalom volt, amikor időre kellett menni, de akkor is volt idő jó előre rákészülni vagy korábban indulni, hogy biztosan odaérjünk. Hát ez most a reggeli indulással már nem így van. Neki is kelni kell, és el kell indulni időben, hogy én is időben érjek. Nekem pedig nem csak magamat kell indulásra kész állapotba hozni, hanem őt is. Esténként pedig be kell szorítani minden olyan tennivalót, amit korábban napközben kényelmesen el lehetett végezni. Amit muszáj, azt muszáj. Amit nem, és nem sikerül, az marad hétvégére. Így már a hétvégéink is aktívabban telnek. Nincs lustálkodás amúgy sem, mert M. gondoskodik akkor is az ébresztőről.
Most hétvégén átrendeztük a lakást, egész pontosan Kialakítottuk M. gyerekszobáját, kuckóval, játszó sarokkal és minden egyéb tutisággal. Kicsit féltem, hogy megszokta, hogy az egész lakás egy nagy játszótér, de végül is annyira örült a szobájának, hogy szerintem nem fog nagyon kikívánkozni onnan.

2012. szeptember 25., kedd

szabadságfokok

Most, hogy M. túl van a két hét próbaidőn és hivatalosan is bölcsődés, írok a szabadságfokaimról. Amikor itthon maradtam vele, kettesben, időnk minden percét együtt töltöttük. Rajta kellett tartani a szemem minden percben, kivéve amikor aludt. De akkor is fél szemmel őriztem álmát. Így bárhová ment én is mentem, bárhová mentem, ő is jött. Akkor még ősz és hideg tél volt, ami meglehetősen korlátozta a mozgásterünket is. Pláne, hogy akkoriban utált a babakocsiban sétálni, ami vagy a hidegnek, vagy a mozgásbeli hiányosságának volt betudható, legalábbis később erre jutottunk. A néhány perces kötelező egészségügyi séták alatt folyamatosan üvöltött.
Aztán ahogy a tornát elkezdtük, és az idő is jobb lett, a sírás elmaradt, egyre több időt tudtunk a szabadban tölteni. De nem távolodtunk el a háztól még jó darabig. Ma már órákat tudnánk eltölteni a levegőn, és mostanában azért van hiszti, mert inkább kiszállna a kocsiból és sétálna, na meg azért mert haza kell menni. Így már bárhová eljuthattunk, probléma és sírás nélkül, kivéve persze Doktor/Tornász/Védő Néniket. Ez már az első szabadságfoknak tekinthető.
Amikor elkezdte a bölcsit, és először kaptam kimenőt, még fel sem fogtam. Csak a fura hiányérzet volt bennem, gyerek és babakocsi nélkül sétáltam haza, és itthon is csak akkor ijedtem meg, mikor megláttam, hogy a szoba és a kiságy üres. Mintha M. csak aludt volna. Aztán a kimenők egyre hosszabbak lettek, és ezalatt az idő alatt bármit be tudtam fejezni itthon, amit elkezdtem. Igaz, egyre jobban éreztem M. hiányát. Ez már a második szabadságfok.
Lejárt a GYED, bár még szabadságon vagyok, hivatalosan munkába álltam. Van bérletem is, ami a fővárosban nagy szabad mozgásteret biztosít, így ha szeretnék, bárhová eljuthatok, anélkül, hogy számolgatnom kelljen, hány átszállás, hány vonaljegy kell az utazáshoz. Elvből nem bliccelek, így a mennyi tényleg annyi. Tapasztalatom, hogy ha minden nap a szokásos munkába-haza utazást teljesítem, elenyésző számú alkalommal találkozom ellenőrrel. Ha viszont alkalmanként, jeggyel, akkor biztos, hogy az utazás során legalább egyszer ellenőrrel találkozom. Nem sűrűn mozdultam ki, de olyankor általában volt ellenőr. Hát ennyi. Szóval a bérlet a harmadik szabadságfok.
Holnap újra munkába állok, bő 10 hónap után ismét, nap mint nap járműre szállok, zötyögök Dél-Budáról Óbudára. Egyedül, mivel M.-t  a bölcsiben hagyom reggel. Délután I. megy érte, így hazafelé, ha kedvem tartja, vagy a szükség úgy hozza, útba ejthetek bármit, bárkit. Természetesen csak a 'tűrés határáig', mert I. és M. itthon várnak majd, én pedig 'négykézláb rohanok majd utánuk'.
Szóval, akinek ígértem, és akinek nem, de úgy érzi, hogy hiányzom neki itt a városban, jelentkezzen, most már alkalmas egy-egy munka utáni találka. Ez a negyedik szabadságfok.

2012. szeptember 24., hétfő

rossz

Hogy milyen a jó munkaerő? Hát fiatal, mert buzog benne az energia és a tettvágy, terhelhető, a fizikai munkát is bírja.. Magasan képzett, és folyamatosan bővíti ismereteit, természetesen szabad idejében. Egyedülálló, se kutyája se macskája, nem várja otthon sem a család, sem senki, így nincs miért haza sietnie. Legfeljebb a haverokkal menne el sörözni de azt legfeljebb hétvégente esténként, addig meg ráér, dolgozhat megállás nélkül Elhivatott, így minden idejét és energiáját munkájának szenteli. Egészséges, soha nem megy táppénzre, sőt, még szabadságra sincs szüksége. Úgysem tudna mit kezdeni a sok szabad idővel. És, természetesen férfi, mert a férfi a tudomány mai állása szerint nem szül gyereket. És ha később mégis úgy gondolná, hogy megállapodik, és családot alapít, akkor sem esik ki hosszabb időre a munkából, mert nem szül, nem szoptat, nem nevel gyereket. Az asszony maradjon csak a pelenkánál az ember meg húzza az igát...
Én rossz lettem. Megállapodtam, családot alapítottam. Onnantól kezdve,  hogy I-t megismertem, igyekeztem a lehető legtöbb időt vele tölteni. Ekkor indultam el lefelé a lejtőn. Egyre rosszabb lettem. Aztán megszületett M. és még jobban siettem haza, hogy velük lehessek.
Ez már önmagában is elég rossz, de amikor felmerül a kérdés, hogy ki maradjon otthon a gyermekkel, és a jóhiszemű vezető arra eszmél, hogy a férfi ember akit azzal a tudattal alkalmazott, hogy biztosan nem fog szülni, mégis otthon marad újszülött gyermekével, a világba vetett hitünk és a róla alkotott képünk összedőlni látszik.
Nem elég, hogy én egyre rosszabb lettem, I. is rossz Anya lett, mert úgy döntött, visszatér a munka világába, hogy jobb megélhetést biztosíthasson családunknak és M.-t Apára bízta - amire adott a lehetőség, de egyelőre úgy tűnik, társadalmunkban ma, ez csak elvi lehetőség -  aki így hosszú hónapokra kiesik a munka világából. A tervezett x hónap lejárt, M. bölcsibe jár, én pedig készülök visszatérni, már a visszaszámlálásnál tartok. Na de az eredeti terv máris borult, mert:
1. a beszoktatás nem egyszerre történik. Mire kiderül, hogy mikor kezdhetjük, már le kellett volna mondani a GYED-ről. Mire sorra kerülünk, máris eltelt 1 hét és ezzel az elsők között vagyunk.
2. A szoktatás további 2 hét, amennyiben minden flottul megy, és M. nem betegszik meg. Mint azt korábban leírtam, a 2 hétbe belecsúszott némi kényszerpihenő.

És, úgy tűnik, a helyzet csak fokozódik, mert amire a 2 hét véget ér, újabb és újabb kérdések merülnek fel.
1. ki viszi, és mikor, ki hozza el és mikor a bölcsődéből a gyereket? - Te szeretnél gyermekeddel minél több időt tölteni. A munkahelyeden nyilvánvalóan azt várják, hogy időben beérj. A bölcsődében meg azt, hogy lehetőleg minél később add le gyermeked? Ugyanez visszafelé. Ha később érsz a munkahelyre, később fogsz eljönni onnan. A Bölcsődében azt várják, minél hamarabb vedd ki a gyereket. Te pedig szeretnéd is, hogy a lehető legtöbb időt tölthesd gyermekeddel, mielőtt este álomra hajtja fejét.

2. mi lesz, ha M. beteg lesz? Ki marad vele otthon? Bár jómagam eddig egyszer vettem igénybe a táppénz intézményét, amiatt is bűntudatom volt. Ha M. beteg lesz, valakinek vele kell maradni, mert a bölcsibe nem mehet. Nem tervezhető előre a dolog, és akár hosszabb ideig is eltarthat. Aminek a munkahelyen megint nem biztos hogy örülnek. Csak nehogy a végén táppénzcsalónak tituláljanak!! Mert ma már az is gyanús, ha túl sokat vagy beteg.

Rossz munkaerő lettem, megbélyegzett, kisgyermekes szülő. És ez így is marad egészen addig, amíg M. nem lesz akkora, hogy reggel egyedül indulhat el, és ha beteg is lesz, egyedül maradhat otthon. Vagyis legalább általános iskola felső tagozatáig gondolom.
És ráadásul rossz szülők is lettünk, mert szeretnénk megélni és szeretnénk a munkahelyen is megfelelni,  ezért beadtuk ilyen kicsi gyermekként a bölcsibe, ahelyett, hogy gyermekünkkel töltenénk az időt amíg még lehet.
Nem tudom, mások hogyan oldják ezt meg. Hogy lehetséges, hogy csak úgy adhatom be gyermekem, ha dolgozom, és mégis, M. az első akit reggel beviszek, és valószínű ő lesz az utolsó akit délután elhozunk. Hogy tudják megoldani a szülők, hogy reggel 8 körül viszik a gyereket reggel, és délután 4-kor már szinte senki nincs ott? Talán majd erre is választ kapok.
Micsoda szerencse, hogy van családtámogatás, és vannak családbarát intézmények, mégis, ha jót akarsz magadnak és meg akarsz élni, akkor mihamarabb vissza kell térned a munkába, a gyermeket pedig ott kell hagynod a bölcsiben. Micsoda szerencse, hogy a bölcsi 10 órán át nyitva tart, mégis azt várják, hogy 5 óránál hosszabb időre ne hagyd ott gyermeked.
Boldog vagyok. Boldog, hogy van munkahelyem, boldog, hogy van szerető családom, egy imádnivaló gyermekem, és így már nem verem az imádnivaló feleségem. :)

Nem mintha eddig vertem volna...

2012. szeptember 18., kedd

kényszerpihenő

Túl vagyunk az első bölcsődei héten. A tapasztalatokat összegezve, eseménydús egy hét volt. Mint azt az előző bejegyzésben említettem, az oltás miatt nagyon aggódtunk. Nem ok nélkül persze, de pont mire kiengedtünk volna, hogy minden rendben, akkor jött a mélyütés...
M. láthatóan nagyon  jól érzi magát a bölcsődei közegben. Jól el játszik egyedül is, úgy tűnik, mikor ott vagyok, akkor sem különösebben foglalkozik velem, ha elmegyek, akkor sincs vele gond, és ha visszatérek, az sem hatja meg különösebben. Talán szomorkodnom kellene, de alapvetően jó ez most így. Legalább nem okoz gondod az elválás. Eddig... A Gondozó Nénik, és a csoporttársak is nagyon cukik. És, ha hiszitek, ha nem, a kaja is jó :) Én is olyan izgalommal várom, hogy menjünk, mintha legalábbis én járnék. Bevallom, nekem is csupa új élmény, a megszokott hétköznapokhoz képest, új emberek, új feladatok, új tapasztalatok. Jó látni, ahogy M. önállósodik, ahogy ügyesedik. És szeret ott lenni. Még a hét elején azért panaszkodott, mert nem a játszótér felé vesszük az irányt, a hétvégére már az volt a baj, hogy nem megyünk be a bölcsibe. Így kisebb sorscsapásként éltük meg, hogy vasárnapra lebetegedett a kincsünk. Önmagában is eléggé megvisel bennünket, ha látjuk, hogy szenved, de így ráadásul az ütemezett program is felborult. Hétfő reggel így a bölcsőde helyett a Doktor Néni felé vettük az irányt, aki legnagyobb bánatunkra kényszerpihenőt rendelt el. Felfoghatjuk úgy is, hogy kaptunk még pár napot, amit együtt tölthetünk, de őszintén szólva alig várjuk, hogy mehessünk újra a bölcsibe...

2012. szeptember 4., kedd

15

Itt van az ősz... Bár az idő még nem annyira őszies, de ez sem változtat azon a tényen, hogy megkezdődik az iskola szezon, számunkra is, bár nem iskolába fogunk járni, de mégis. M. ma 15 hónapos, ami nem éppen egy kerek szám, 1 és egy negyed év csak. Sokat fejlődött megint, elérkezett az idő amikor szeretne már felegyenesedni és egyedül, két lábon járni. Igényli, hogy fogjuk a kezét és sétáljon, felkapaszkodik mindenhol ... és időnként elenged mindent egy-egy pillanatra és áll kapaszkodás nélkül.
Voltak a múlt héten látogatóink is, a gondozónénik a bölcsődéből. M. nagyon nagylányosan és okosan viselkedett. Mi is voltunk látogatóban, M. kis barátjánál a hétvégén. Nagyon kellemesen eltelt az idő, a gyerekek és mi is élveztük a társaságot.
Túl vagyunk már a 15-hónapos oltáson is, rögtön 2-t kaptunk. M. Szirénázott végig az úton, jelezve, hogy sürgős és nagyon komoly esetről van szó, amit azonnal orvosolni kell. Általában amint rájön, hogy
1. nem a játszótár felé megyünk
2. a paneldzsungelből a családi házak felé vesszük az irányt - ti. a doktornő/védőnő/gyógytornász is olyan részen található
3. nem a kényelmes séta tempót produkáljuk
4. látja hogy készülünk valamire - mi is előre izgulunk
azonnal szirénázik. Ez bizonyos szempontból jó, mert azt jelenti, hogy nagyon okos. Más szempontból azt is előrevetíti, hogy mennyire akaratos és hisztis (lesz) ha valami nem úgy alakul ahogy ő azt elgondolta.
Egyébként szerintem jobban sokkolta hogy nem a játszótérre, hanem valami rendelőbe vittem, mint maga az oltás.
A jövő héten pedig megkezdődik a nagybetűs számára is. Csak reménykedni tudok, hogy jól fogja érezni magát a bölcsiben, mert akkor amint meglátja, hogy valami jó következik, a sziréna lelkendezésre vált, ugrál, sikongat, röpköd.

2012. augusztus 23., csütörtök

induló

Intro

Ahogy azt már beharangoztam, jöjjön most pár sor a szülői értekezletről. M. hamarosan bölcsődés lesz, és ehhez hozzá tartozik egy szülői értekezlet, amit félelemmel vegyes várakozás előzött meg a mi (szülők) részéről. Mert ugyebár ilyen még nem volt, a mi életünkben is egy fontos esemény és jelentős változás lesz, ha M. megkezdi az óvó szülői szemektől független, önálló életét egy eddig ismeretlen közösségben. Szakavatott kezekbe kerül, de amíg mi csak róla gondoskodtunk, a nevelők sok más kis minit is vigyáznak, nevelnek majd. Másképp fognak hozzáállni, és másképp fognak róla gondoskodni, elfogulatlanul és bizonyos távolságból szemlélve fejlődését.

Nos a nagy eseménye I.vel közösen mentünk, amíg M. otthon maradt a Nagymamával. Kicsit félve hagyjuk magára mással, már attól is aggódunk, vajon mi lehet vele amíg mi nem vagyunk ott. Persze sokszor észre sem veszi hogy elmentünk, és persze ezután majd egyre több időt fog másokkal tölteni, mint velünk.

Az esemény

Bár mi és még jó néhány szülő teljesen az ismeretlenre készültünk sokan már gyakorlott bölcsisként nagyjából tudták mire számíthatnak. Kaptunk némi általános tájékoztatót, házi- és napirendet, jó néhány feladatot és javaslatot és persze a fizetnivalók listáját.

A csoport

A nagy közös után következett a jövőben nagyon fontos csoportbeosztás, névsorolvasás. Megtudtuk melyik csoportba kerül M. és aztán megismerkedtünk a csoportszobával, a gondozókkal és a többi csoporttárs szüleivel is. Újabb tudnivalók és újabb fizetnivalók után elérkezett az esemény legsarkalatosabb pontja, a jelek és a beszoktatás időpontjának kiválasztása. Harcra készültünk I.-vel, vérre menő küzdelemre, de annyira nem volt vészes, mint számítottuk, igaz, elég határozottak és szemfülesek voltunk, így a végeredménnyel is elégedettek lehetünk. Szeptember 10-én indul a mandula, vagyis M. a bölcsibe.

A lista

Hogy M. megkezdhesse életét a bölcsődében be kell szerezni pár igazolást:
- a védőnőtől
- a háziorvosától
- a fogorvostól
plusz, éppen esedékes egy oltás, tehát azt is meg kell kapnia. Tekintve, hogy M. retteg mindenféle rendelőtől és mindentől ami annak néz ki, ez kemény menetnek ígérkezik. Bár, ha belegondolok, hogy mindkét szülőben van egy adag fehér köpeny fóbia, ez nem is meglepő.
Ezen felül be kell szerezni pár holmit, amit majd visz(ünk) magával. Ez már részben kipipálva.

1 pipa

A fenti listából a fogorvos kipipálva! Kisebb kalandtúrának beillő utazáson vettünk részt, hogy megtaláljuk a magas házak között megbúvó kis rendelőt. A vizsgálat maga nem is volt sokkoló, tekintve, hogy M. már mire odaértünk úgy visított, hogy egy laikus szemlélő mindenféle műszer nélkül megállapíthatta, hogy hány foga van, és azok mennyire épek. Mi lett volna, ha fáj a foga???? Na de a java még csak ezután következik!!

Utózöngék

Napi szokásos sétánk a bölcsőde mellett vezet. Gyakran megállunk, megnézzük hogy játszanak a gyerekek az udvaron, ők gyakran odaszaladnak, integetnek. A napokban egy gondozó néni is a közelben volt és megpróbált barátkozni M.-el aki ezt a szokásos mosoly és integetés helyett kiadós visítással jutalmazta. Azóta ezt majd' minden nap eljátsszuk.

Éppen ma folytattam érdekes csevegést egy kisfiúval aki néhány napja/hete bánatosan nézett bennünket a kerítés túloldaláról. Ma nem volt egyedül és egyáltalán nem volt bánatos. Büszkén újságolta, hogy:
- Voltam ma vásárolni! Ti hová mentek?
Közben két társa is megérkezett, egyikük boldogan kiabálta, hogy:
- Mi verekedünk ám! - majd újra az előző kérdés, amire másodszorra is azt mondtam, mint elsőre:
- Mi is megyünk vásárolni - és még hozzátettem - meg a játszótérre. - Egyikük le is vonta a komoly következtetést, amit azonnal meg is osztott társaival
- A játszótérre mennek vásárolni!
És még két fontos kérdés merült fel: - Miért nincs a kisbabán zokni? illetve, hogy az én kisbabám-e a kisbaba?
Hát ez történt. M. nem visított és még a sarkon túlról integetett is a fiúknak :)
A továbbiakról majd később beszámolok.



2012. július 19., csütörtök

ősz

Ma reggel az ablakon kinézve megéreztem az ősz illatát a levegőben. Ez július közepén elég furcsa érzés. Bár tagadhatatlanul közeledik, és mintha ismét iskolás lennék, már látom a végét a hosszú nyári szünetnek. Igazán nem is én, hanem M. fogja megkezdeni ősszel, nem is az iskolát, hanem a bölcsit, na de az élet rendje, ritmusa megint hosszú évekig olyan iskolás lesz. Ismét szeptember táján köszöntünk majd új évet. Mi nagyok már kinőttünk belőle, pár éve már én sem iskolarendben gondolkodom, M. számára viszont ez lesz az első év. És számunkra is bizonyos értelemben, hiszen szülőként most először éljük át az igazi elválást, és veszünk részt először szülői értekezleten. No de ne szaladjunk előre, hogy mivel jár ez még nem is igazán tudom, csak sejtem, élvezzük a nyarat és inkább tekintsünk vissza kicsit az időben...

2012. január 26., csütörtök

csatangolások M-val

Nosztalgia után vissza a hétköznapokba. Mi is történt az elmúlt hetekben? csupa csupa érdekes és izgalmas dolog. Volt nálunk látogatóban a Nagymama és a Keresztnagymama. Igen, nekünk olyan is van! :) Aztán volt nagybácsi nagynéni is. Bár nem túl sok időre jöttek, így is élménydús volt a találkozás. M.-el csavarogtunk sokat.
A karácsonyi nagy bevásárlások óta most először vált szükségessé egy nagyobb bevásárlás is, így a bevásárló központba is elcsavarogtunk.
Voltunk a szomszédos bölcsiben, be kellett szaladnunk egy papírért, hogy intézni tudjuk a jelentkezésünket. A héten beugrottunk a védőnénihez is egy receptért és a nagy bölcsibe is elzarándokoltunk, hogy a papírokat leadjunk és bejelentkezzünk. Bár M. még kislány a bölcsihez, de ha utána számolok, lassan 8 hónapos és 8 hónap múlva már igaziból is a bölcsődébe fogunk készülni. Sőt, buszoztunk is ám! Fel is idéztük I.-vel, mikor M. még a pocakjában lakott, nagyon szeretett buszozni, és volt hogy elvittük 'kirándulni' is. Hát most kicsit félve indultam el, mert egyszer már vonatoztunk is, de az nem sikerült valami jól. Végigüvöltöttük az utat.
Azért valljuk be, így nem olyan izgalmas a kocsiban ülni órákig, ide oda furikázni, hol megállni hol elindulni. Mindezt bebugyolálva húsz rétegbe, hát tényleg nem lehet kellemes. De M. igazi hős volt, nagyon jól viselte az utat. Nem volt hiszti, bár azért panaszkodott néha. És a buszozás kifejezetten tetszett neki. Nagyon ügyes kislányunk van. Örülök azért, hogy sikeresen túl vagyunk ezeken a kalandokon. Szerintem M. is. Néha az az érzésem, hogy tele van a hócipője ezzel a jövés menéssel. Máskor meg úgy tűnik, annyira élvezi. Hát, végülis ezzel mi is így vagyunk.
Más. Említettem, hogy az ünnepek után időszerű lenne egy fogyókúra. Annak idején még Baján simán tartottam is, mivel egymagam voltam, magamra is főztem. Ha együtt élsz valakivel, közös háztartás, közös főzés és evés, már sokkal nehezebb. De most I. is elhatározásra jutott, így együtt kezdjük, amíg bírjuk. Nem ártana néhány kilótól megszabadulni.