A következő címkéjű bejegyzések mutatása: blog. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: blog. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. december 23., szerda

ünnep

Elérkezett hát az ünnep előestéje. M. szorgalmasan nyitogatja az ablakokat az adventi naptáron, és boldogan konstatálja: már csak egy van! Én pedig olvasom a Karácsonyi rejtélyt. Már csak egyet kell olvasni és talán minden tikokra fény derül. M.-nek is ezt mondtuk, miután majdnem lebuktunk, miközben a Jézuska angyalkáit játszottuk.
El is határoztam, még a naptáramba is beírtam, úgy 3 év múlva megszerzem M. nek adventi naptár helyett. Hát majd látjuk. 
Nekem valahogy hirtelen jött ez a karácsony. Bár már pénteken letettük a lantot, mindenki itthon van, és a mama is meglátogatott bennünket, mégis csak úgy beestünk a karácsonyba. Nem volt nagy készülődés, meg ráhangolódás - szerencsére a tömött bevásárlóközpontokban és azokon kívül elszenvedett fejvesztett kapkodás és rohanás sem jellemezte a megelőző időszakot. Vagy csak én maradtam ki belőle, mert I. elintézte mire én oda jutottam volna?
Most I. süt főz, M. karácsonyi képeslapokat gyárt, én pedig, ahogy elnézem őket alkotás közben, nekem is kedvem támadt alkotni és megosztani pár sort veletek.
Régen nagy levélíró voltam, amikor az emberek többsége nem drótpostát és főleg nem a közösségi médiát használta arra, hogy jókívánságokat küldjön. Sokszor szerintem túlzásba is vittem a levélírást ... 
Persze most sokkal egyszerűbb lenne a dolog, de valahogy nem visz rá a lélek. Ezért is indítottam annak idején ezt a blogot, így a 'leveleim' egyszerre mindenkihez eljuthatnak, aki kíváncsi rá(m). Mindenesetre nem is számítottam rá, hogy a posta képeslapok tömegét hordja ide nekem - én sem adtam postára karácsonyi üdvözlőlapokat. Ehelyett itt kívánok minden kedves családtagnak, barátnak, ismerősnek és ismeretlennek áldott ünnepet és nagyon eredményes új évet ezzel a dallal - amit mi is énekeltünk annak idején ...


2011. október 25., kedd

újjászületés

na nem valós, csak virtuális értelemben. Történt valami furcsa dolog a hétvégén. Kezdődött azzal, hogy az email fiókomba való belépéshez ellenőrző kódot küldtek és új jelszót kértek. De ekkor még nem is gyanakodtam, időnként ellenőrzik a biztonsági címeket és egyebeket. De aztán bejelentkezve a rendszer visszadobott nekem egy halom olyan levelet, amit nem tudott továbbítani ... és amiket elvileg én küldtem, pedig nem is. Na ez már kicsit ijesztő volt. De amikor épp hozzáfogtam volna, hogy megosszam a nagyérdeművel, mi is jár mostanában a fejemben, akkor ért csak igazi meglepetés. Ezt a blogot sajnos már eltávolították. Ezen a címen új blog nem hozható létre. Ez volt az üzenet. De hát én nem is akarok új blogot. A régit akarom vissza de most! Gondoltam először, valami rossz tréfa. Na meg hogy nem olyan egyszerű csak úgy törölni egy blogot, általában ezeket még vissza is lehet csinálni. Igen, igen ... na de nem. Rágugliztam, és kiderült, nem én  vagyok az egyetlen, még csak nem is az első akivel ilyesmi történik. Részletes utasítások, lépésről lépésre, olvasd el ezt, csináld azt és ha mindent úgy csináltál ahogy, akkor van rá esélyed, hogy pár nap körömrágás után újraminősítik a blogod és kiderül hogy semmi illegálisat nem követtél el. Csak éppen az volt a bökkenő, hogy engem elvileg nem is minősítettek közveszélyesnek vagy mi. Elsirattam már a kis blogom. Nagyon szomorú voltam miatta, mert eszemben sem volt megválni tőle. Nem hiszem egyébként, hogy rajtam kívül másnak is hiányzott volna. De el kellett gondolkodnom, hogy új 'életet' kezdek egy új blogban. De azért reménykedtem. És, lássatok csodát: csendesblog visszatért. Ahogy azt sem tudom, hogy tűnt el, azt sem igazán értem, hogy jött vissza. De nem bánom. Örülök neki nagyon. Úgyhogy most majd pótolom a kimaradt bejegyzéseket...