A következő címkéjű bejegyzések mutatása: család. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: család. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. január 2., szombat

kész a leltár

Aki követte a blogom az tudja, hogy a 2015-ös év elég mozgalmasan alakult számomra. Szokásom volt korábban is év végi számvetést tartani. Egy ilyen év után ezt semmiképp nem hagyhatom ki.

Munka
Most a munkaügyekkel kezdem - egyrészt mert új munkahelyem van, másrészt, mert rögtön egy nagy feladattal kezdtem - könyvtári állomány ellenőrzés teljes körűen. Mindez úgy, hogy az állományt, a könyvtári rendet is eközben ismertem meg. Voltak buktatók és felesleges körök, végül úgy tűnik, hogy határidőre elkészült a leltár - az új évet tiszta lappal és újabb feladatokkal kezdem.

Egészség
Visszatekintve az elmúlt évre, volt azért néhány sötétebb időszak, de azt gondolom, összességében egészségesek voltunk. I-nek és talán nekem is volt egy eléggé elhúzódó köhögős betegségem, bár ebben nyilván szerepet játszott a hajtás és a stressz is. Maja sajnos kórházba is került, ami nagyon rossz élmény volt mindannyiunknak - de nagyon hősiesen viselte. Viszont, visszagondolva az elmúlt évre, úgy emlékszem, a kisebb betegségek inkább elkerültek mindenkit. Maja is jobban bírta az oviban - nem kapott el annyi nyavalyát, nekünk pedig időnk sem volt betegnek lenni. Vagy csak eltörpült minden az egyéb ügyek mellett? És, a következő pontnak köszönhetően többet mozogtunk, és sokkal többet voltunk a friss levegőn - szóval egészségesebben élünk.

Lakás
Bár még az előző előző évben történt, hogy túladtam a bajai lakáson. De ez is kellett, hogy rá egy évre kertes házat tudtunk venni. Szóval az év leginkább a ház keresés, az ingatlan adás-vétel körül forgott. Így kicsit nem M. volt a középpontban - bár, ha úgy vesszük, hogy azt kívánta, hogy a szülinapján kertes házban tartsunk kerti partit, akkor nyugodtan mondhatom, hogy őérte csináltunk mindent. Na nem úgy értem, hogy a kedvéért mindent megt/veszünk. Még persze nincs kész minden, de már nagyon otthonosan berendezkedtünk.


Tervek
Az új évre is vannak tervek, főleg a házzal kapcsolatban, amire már nem volt idő, energia és pénz sem - folytatjuk az utat és főkként előre tekintünk. Azért visszatekerjük néha az órát, vagy a naptár lapjait, ha úgy tetszik. Főleg, mert elég látványos a változás, és még mindig az események hatása alatt vagyunk. A terveinkkel, ha a világot nem is váltjuk meg, de az életünket még jobbá próbáljuk tenni.

2015. december 23., szerda

ünnep

Elérkezett hát az ünnep előestéje. M. szorgalmasan nyitogatja az ablakokat az adventi naptáron, és boldogan konstatálja: már csak egy van! Én pedig olvasom a Karácsonyi rejtélyt. Már csak egyet kell olvasni és talán minden tikokra fény derül. M.-nek is ezt mondtuk, miután majdnem lebuktunk, miközben a Jézuska angyalkáit játszottuk.
El is határoztam, még a naptáramba is beírtam, úgy 3 év múlva megszerzem M. nek adventi naptár helyett. Hát majd látjuk. 
Nekem valahogy hirtelen jött ez a karácsony. Bár már pénteken letettük a lantot, mindenki itthon van, és a mama is meglátogatott bennünket, mégis csak úgy beestünk a karácsonyba. Nem volt nagy készülődés, meg ráhangolódás - szerencsére a tömött bevásárlóközpontokban és azokon kívül elszenvedett fejvesztett kapkodás és rohanás sem jellemezte a megelőző időszakot. Vagy csak én maradtam ki belőle, mert I. elintézte mire én oda jutottam volna?
Most I. süt főz, M. karácsonyi képeslapokat gyárt, én pedig, ahogy elnézem őket alkotás közben, nekem is kedvem támadt alkotni és megosztani pár sort veletek.
Régen nagy levélíró voltam, amikor az emberek többsége nem drótpostát és főleg nem a közösségi médiát használta arra, hogy jókívánságokat küldjön. Sokszor szerintem túlzásba is vittem a levélírást ... 
Persze most sokkal egyszerűbb lenne a dolog, de valahogy nem visz rá a lélek. Ezért is indítottam annak idején ezt a blogot, így a 'leveleim' egyszerre mindenkihez eljuthatnak, aki kíváncsi rá(m). Mindenesetre nem is számítottam rá, hogy a posta képeslapok tömegét hordja ide nekem - én sem adtam postára karácsonyi üdvözlőlapokat. Ehelyett itt kívánok minden kedves családtagnak, barátnak, ismerősnek és ismeretlennek áldott ünnepet és nagyon eredményes új évet ezzel a dallal - amit mi is énekeltünk annak idején ...


2015. október 18., vasárnap

Tavasztól őszig 2

Tavasztól őszig tartó visszatekintésem elsősorban a lakás és a ház projekt körül forgott. Úgy tűnhet, hogy szórakozásra nem is jutott idő.

Ha követted az előző bejegyzéseket, sejtheted, hogy igazi nyaralás nem volt az idén - bár M. nagyon szeretett volna elmenni a házba, ahol tavaly voltunk.
Még a szokásos nagymamáknál nyaralás is elmaradt. Bánt is kicsit, hogy így elhanyagoltuk M. t bár mindent megér, hogy látom jól érzi magát. Szívesen tesz vesz ő is a kertben és a ház körül.

Élményekkel teli volt a vadregényes kert és a félkész ház is. Igyekeztünk M. számára is elviselhetőbbé tenni az átmeneti időszakot - első teendőink között volt, hogy homokozót készítettük - sajnos csak egy lavórból. Lett hinta is és végül M. nagy kívánsága teljesült: Cicája is lett. Igaz, hogy párszor már le is mondtunk a hűtlen csavargóról.

Azért visszanézve a fotókat - nem csak a felújításról készültek - élmény dús időszak van mögöttünk. Voltunk állatkertben és
borfesztiválon, volt Kati Party és pár kerti parti, jártak nálunk barátok és barátnők.
Felfedeztük +Budafok Borvárost és "majdnem megnyertük" a Futafokot.

Szóval, nem jártunk a Balatonon és nem is repülőztünk, de így is sok minden történt, és talán ezekre is sor kerül hamarosan.


2015. május 3., vasárnap

Stressz

Kissé hanyagoltam mostanában a blog írást. Húsvét óta nem jelentkeztem, közben pedig már itt a majális meg Anyák napja.

Nincs ennek más oka, csak annyi, hogy nem tudtam összeszedni a gondolataimat, vagy csak nem tudtam ráhangolódni az írásra.

Más dolgok kötötték le a gondolataimat. Hosszas tervezgetés és álmodozás után egy komoly projekt indul most.  Nagy változások vannak, még nagyobbak lesznek és ez kihat mindenre. Éppen ezért stresszes ez az időszak. Az elmúlt hetek is azok voltak, és valószínú, még stresszesebb időszakok várnak ránk.


Nem csak én, de I is hasonlóan felfokozott állapotban volt, van és lesz. Ez pedig M.-et is stresszeli. Amúgy is olyan érzékeny, és mostanában különösen. De alapvetően úgy érzem, ez most inkább előre visz bennünket, nem pedig visszafog.

2015. április 6., hétfő

Húsvét

HiggsBozon matricák
Sok minden történt mostanában, de a legnagyobb esemény mégis Nagynéni és Nagybácsi látogatása. M. nagyon várta a ritkán látott rokonokat és nem csak a különleges matricák miatt.

Volt sok közös program, kirándulás, utazás, kaland. Voltunk turisták a fővárosban, fogaskerekűztünk és halászcsárdáztunk.

A hétvégét a maminál töltöttük. 
Volt sonka és tojás is persze. Meg kellett állapítanom, hogy ez igazán M ünnepe. A húsvét kulcsszava a hús volt. Eddig nem lehetett M.-t semmivel sem rávenni, hogy egyen, hogy asztalhoz üljön. Most, a husi vezényszóra azonnal ugrott és valóban evett is. Bár a tojás is a kedvencei közé tartozik, most inkább a sonka volt a nyerő. A süti, a csokitojás és más nyalánkságok nem hatották meg.
M. Apával

Igen kellemesen telt az együtt töltött pár nap és igen ritka pillanatot sikerült a szemfüles fotósnak elcsípni:


2015. január 2., péntek

Manó karácsony

Túl vagyunk az ünnepek előtti zúzáson. Nagy rohanás volt még az utolsó pillanatokban is, de végül minden elkészült időben.
Az ütemezett családi programok egymást követték, nem unatkoztunk.

Na akkor most lehet főzni
Eltelt a karácsony, amit nagyon vártunk, bár azért a mamát jobban vártuk, mint a Jézuskát. Ez igazán örömteli. És végül mama hamarabb is jött, mint Jézuska. Nagy öröm volt, egymást váltották a mamák, közben pedig a Jézuska is jött. Dömping volt, egymást követő napokon, volt, hogy többször is hozott csomagot. M. még tegnap is bontani akart, de már nem volt mit. Pedig a szenteste elég érdekesen alakult, a családi délután után M kidőlt, így késő este fél álomban fedezte fel a csomagokat. Miután másnap már utaztunk, volt amit haza érkezésünk után újra felfedezett, és volt, amit csak akkor raktunk össze - lásd a fotón.
Mindenesetre volt öröm, mert mamák is voltak és Jézuska is eljött. És pont azt hozta, amire vágytunk.
Már az óévet is elbúcsúztattuk - M. nagyon jót bulizott, volt színes szalag, volt sisak, álarc és persze trombita is. Táncoltunk is egy jót, de az új év új kihívásokkal vár bennünket - ne vissza, hanem előre tekintsünk:

BÚÉK mindenkinek!

2014. december 2., kedd

Advent

A hétvégén a mamához készültünk, M. már hetek óta készül, szerintem még a Mikulásnál is jobban várta, hogy láthassa a nagyszülőket. Sajnos nem a tervek szerint alakultak a dolgok, I. kidőlt, sehová nem tudott menni, így aztán mi sem mentünk, mert M. a lakásból sem akarta kitenni a lábát Anya nélkül.  Úgyhogy most tényleg együtt volt a család - bár jobb lett volna, ha mindenki egészséges és vidám.
Mindenesetre elindult az Adventi időszak, M. általában a mikulás ünnepségekre időzíti a betegségeit, I. pedig karácsonyra szokott kidőlni, reméljük, most az ünnepek ez a része kimarad.

2014. október 24., péntek

Együtt a család

M. Hétvégente amint felébred, és azt látja hogy nem kezdünk azonnal lázasan készülődni, máris érzékeli, hogy nem a megszokott hétköznapi rutin következik, első kérdése, hogy:
be van zárva az ovi? 
Majd a következő, hogy
akkor együtt (ahogy ő mondja: ketten) lesz a család?
Örül persze, hogy nem kell menni oviba, de azt hiszem megtanulta értékelni az együtt töltött időt és vele bennünket is. Sajnos mindig kevesebb van belőle, mint szeretnénk, és sokszor ezt az időt sem rá fordítjuk teljes mértékben. Valamikor a háztartást is vezetni kell, és sokszor programot csinálunk, még ha program sem más, mint bevásárlás, amit szintén muszáj megoldani. Biztos lehetne úgy is, hogy amíg egyikünk otthon teszi a dolgát, másikunk ezeket a szükséges köröket rója, de akkor megint nem lenne együtt a család. Biztos rosszul osztjuk be energiáinkat, vagy időnket, vagy túlságosan is alárendeljük magunkat M.-nek, de nekünk ő a legfontosabb és minden más másodlagos.
Most végre itt a hosszú hétvége, M. köhögése 3 hete nem múlik, az idő pedig pocsék.

Most kicsit együtt lehet a család ... a négy fal közé zárva.

2014. július 9., szerda

Fél

Több mint fél év telt el előző bejegyzésem óta, most igyekszem pótolni az elmaradásokat. Próbálok időrendben haladni.
Karácsony
Még karácsony előtt írtam a tervezett projektekről, melyek egy része a karácsonyi készülodéshez kapcsolódott. Az adventi naptár elkészült, M. Nagy örömére, aki alig tudta kivárni hogy holnap legyen és apa is hazaérjen, hogy együtt örüljünk a meglepetésnek. De a lényeg, a legnagyobb öröm a jézuska volt, minden amit rendelt tőle, megérkezett. M. is megtett mindent az ügy érdekében, még hajat mosni is hajlandó volt, igaz sírva, de tűrte. A karácsony amúgy a családról szól, sajnos  az angliai  nagyneniék csak virtuálisan lehettek jelen :-( pedig hiányoznak, és bár ritkán látja őket, M sem feledkezik meg róluk. Számon tartja mit kapott D. nagynénitől és M. nagybácsitól és ha a kezébe kerül valamelyik kincs, nem győzi emlegetni Őket.
Értékel
A szokásos évértékelés is elmaradt, pedig van mit értékelni. A 13-as év sem volt szerencsétlen, ha nem is jött össze minden, amit szerettem volna, összességében pozitívan értékelem, minden tekintetben fejlődtünk és gyarapodtunk.
Új projektek
Az új évvel egyes peojektek zárultak, újabb projektek pedig indultak. Változó sikerrel, de haladunk előre minden téren.
Húsvét
A mindennapok megszokott rutinját az ünnepek törik meg időről időre, s M. még el sem búcsúzott a jézuskától, már a húsvétot várta, na meg a nyuszit. Mint általában, vele is ugy volt, hogy várta e az eljövetelét, de félt találkozni vele :-) Általában minden ismeretlentől fél, főleg ha hozzá jön valaki akit nem ismer. Mázlija volt, ahogy a télapóval, úgy a nyuszival is elkerulték egymást - azért mindegyik hagyott neki valamit :-)
Nyár
Hamar eljött a nyár is, de erről és egyebekről majd külön...

2012. december 4., kedd

Advent

Elérkezett az advent időszaka ismét. Tavaly ilyenkor M. Még csak fél évesen érdeklődve figyelte ténykedésünk, most viszont másfél évesen ha még nem is érti, sokkal fogékonyabb rá. Készültünk, készülünk is nagyon, főként az ő kedvéért. Esténként adventi naptárt gyártottunk, közben az itt ott felbukkanó mikulást nézegettük. Az adventi koszorút majdnem el is felejtettük. Végül az utolsó pillanatban előhúztuk, gyertya is került rá. De a mikulásnak nem adtuk le a rendelést, hogy a csomagban mi legyen, és Jézuska listája is elég foghíjas. De nem is a csomag meg a lista a lényeg, hanem a szeretet és meghittség ami ilyenkor még jobban átjárja a családot. Azt kívánom, mindenkinek legyen része benne.

2012. szeptember 24., hétfő

rossz

Hogy milyen a jó munkaerő? Hát fiatal, mert buzog benne az energia és a tettvágy, terhelhető, a fizikai munkát is bírja.. Magasan képzett, és folyamatosan bővíti ismereteit, természetesen szabad idejében. Egyedülálló, se kutyája se macskája, nem várja otthon sem a család, sem senki, így nincs miért haza sietnie. Legfeljebb a haverokkal menne el sörözni de azt legfeljebb hétvégente esténként, addig meg ráér, dolgozhat megállás nélkül Elhivatott, így minden idejét és energiáját munkájának szenteli. Egészséges, soha nem megy táppénzre, sőt, még szabadságra sincs szüksége. Úgysem tudna mit kezdeni a sok szabad idővel. És, természetesen férfi, mert a férfi a tudomány mai állása szerint nem szül gyereket. És ha később mégis úgy gondolná, hogy megállapodik, és családot alapít, akkor sem esik ki hosszabb időre a munkából, mert nem szül, nem szoptat, nem nevel gyereket. Az asszony maradjon csak a pelenkánál az ember meg húzza az igát...
Én rossz lettem. Megállapodtam, családot alapítottam. Onnantól kezdve,  hogy I-t megismertem, igyekeztem a lehető legtöbb időt vele tölteni. Ekkor indultam el lefelé a lejtőn. Egyre rosszabb lettem. Aztán megszületett M. és még jobban siettem haza, hogy velük lehessek.
Ez már önmagában is elég rossz, de amikor felmerül a kérdés, hogy ki maradjon otthon a gyermekkel, és a jóhiszemű vezető arra eszmél, hogy a férfi ember akit azzal a tudattal alkalmazott, hogy biztosan nem fog szülni, mégis otthon marad újszülött gyermekével, a világba vetett hitünk és a róla alkotott képünk összedőlni látszik.
Nem elég, hogy én egyre rosszabb lettem, I. is rossz Anya lett, mert úgy döntött, visszatér a munka világába, hogy jobb megélhetést biztosíthasson családunknak és M.-t Apára bízta - amire adott a lehetőség, de egyelőre úgy tűnik, társadalmunkban ma, ez csak elvi lehetőség -  aki így hosszú hónapokra kiesik a munka világából. A tervezett x hónap lejárt, M. bölcsibe jár, én pedig készülök visszatérni, már a visszaszámlálásnál tartok. Na de az eredeti terv máris borult, mert:
1. a beszoktatás nem egyszerre történik. Mire kiderül, hogy mikor kezdhetjük, már le kellett volna mondani a GYED-ről. Mire sorra kerülünk, máris eltelt 1 hét és ezzel az elsők között vagyunk.
2. A szoktatás további 2 hét, amennyiben minden flottul megy, és M. nem betegszik meg. Mint azt korábban leírtam, a 2 hétbe belecsúszott némi kényszerpihenő.

És, úgy tűnik, a helyzet csak fokozódik, mert amire a 2 hét véget ér, újabb és újabb kérdések merülnek fel.
1. ki viszi, és mikor, ki hozza el és mikor a bölcsődéből a gyereket? - Te szeretnél gyermekeddel minél több időt tölteni. A munkahelyeden nyilvánvalóan azt várják, hogy időben beérj. A bölcsődében meg azt, hogy lehetőleg minél később add le gyermeked? Ugyanez visszafelé. Ha később érsz a munkahelyre, később fogsz eljönni onnan. A Bölcsődében azt várják, minél hamarabb vedd ki a gyereket. Te pedig szeretnéd is, hogy a lehető legtöbb időt tölthesd gyermekeddel, mielőtt este álomra hajtja fejét.

2. mi lesz, ha M. beteg lesz? Ki marad vele otthon? Bár jómagam eddig egyszer vettem igénybe a táppénz intézményét, amiatt is bűntudatom volt. Ha M. beteg lesz, valakinek vele kell maradni, mert a bölcsibe nem mehet. Nem tervezhető előre a dolog, és akár hosszabb ideig is eltarthat. Aminek a munkahelyen megint nem biztos hogy örülnek. Csak nehogy a végén táppénzcsalónak tituláljanak!! Mert ma már az is gyanús, ha túl sokat vagy beteg.

Rossz munkaerő lettem, megbélyegzett, kisgyermekes szülő. És ez így is marad egészen addig, amíg M. nem lesz akkora, hogy reggel egyedül indulhat el, és ha beteg is lesz, egyedül maradhat otthon. Vagyis legalább általános iskola felső tagozatáig gondolom.
És ráadásul rossz szülők is lettünk, mert szeretnénk megélni és szeretnénk a munkahelyen is megfelelni,  ezért beadtuk ilyen kicsi gyermekként a bölcsibe, ahelyett, hogy gyermekünkkel töltenénk az időt amíg még lehet.
Nem tudom, mások hogyan oldják ezt meg. Hogy lehetséges, hogy csak úgy adhatom be gyermekem, ha dolgozom, és mégis, M. az első akit reggel beviszek, és valószínű ő lesz az utolsó akit délután elhozunk. Hogy tudják megoldani a szülők, hogy reggel 8 körül viszik a gyereket reggel, és délután 4-kor már szinte senki nincs ott? Talán majd erre is választ kapok.
Micsoda szerencse, hogy van családtámogatás, és vannak családbarát intézmények, mégis, ha jót akarsz magadnak és meg akarsz élni, akkor mihamarabb vissza kell térned a munkába, a gyermeket pedig ott kell hagynod a bölcsiben. Micsoda szerencse, hogy a bölcsi 10 órán át nyitva tart, mégis azt várják, hogy 5 óránál hosszabb időre ne hagyd ott gyermeked.
Boldog vagyok. Boldog, hogy van munkahelyem, boldog, hogy van szerető családom, egy imádnivaló gyermekem, és így már nem verem az imádnivaló feleségem. :)

Nem mintha eddig vertem volna...

2012. augusztus 23., csütörtök

látogatók

Látogatók voltak nálunk. Na nem a jövőből jöttek, csak Londonból, Szekszárd érintésével. És nem is olyan szuper verdával mint a mellékelt videóban :) Bár ők Bogarak a holdról vagy a partról, azért nem olyan furcsák, mint ezek itt a filmen.  Hozták magukkal a Nagymamát is, és kis időt eltöltöttek nálunk. Hoztak magukkal csomó meglepetést és finomságot, hoztak jó kedvet, vidámságot. Köszi hogy itt voltatok. Ha majd egy ilyen kocsit beszereztek, gyakrabban láthatjuk egymást :) de ilyen kaja pasztillát nem kell ám hozni, van nálunk rendes ennivaló.
Voltunk sétálni, meg hintázni közösen, bár M. kissé megijedt, mikor meglátta a 'torzonborz' nagybácsit, és mikor a nagynéni is beleült a hintába, ezt leszámítva szuperül érezte magát. Bár ahogy lenni szokott, mikor látogatóink jönnek, megint valami hihetetlen fáradtság telepedett rá. De most legalább nem volt beteg.
nagynénivel hintázunk
Aztán a Nagymama még egyszer itt volt azóta. Eljött felvigyázónak, amíg mi nagyok részt vettünk életünk első szülői értekezletén! Nagyon komolyan hangzik, de hogy milyen is valójában, azt majd egy következő bejegyzésben kifejtem. A látogatónál maradva, M. végre nem kapott sikítófrászt, sőt, nagyon örült, ahogy Nagynéninek és Nagybácsinak is örül azóta, ha videofonálunk. Mamával csupa móka és kacagás az élet. Na de milyen is lehetne egy nagyival? Mi is látogattunk, unokatesót, meg másik nagynénit és bácsit. M. most nem volt olyan lelkes ettől, mint szokott sajnos. :(
Közben visszatért a 'lovagunk' is a nyaralásból, így a játszótér is egyre érdekesebb. Ejj cukika!!

2012. április 25., szerda

bicaj-tor-túra

Szeretek vonatozni. De azt is szeretem, ha elindulok valahová, akkor oda érek emberi idő alatt, időben. Ha vonatra szállok, mindig eszembe jutnak a 'boldog békeidők' amikor még gyakrabban vonatoztam. Amikor Bajára kezdtem járni, idestova 15 éve már, az egyik érv ami a vonat mellett szólt, hogy rövidebb a menetidő mint a busszal. Azóta persze sok víz lefolyt a Dunán és sok minden változott. Nem vagyok kollégista, sem egyedülálló, nem ingázom sem Szekszárd-Baja sem Budapest-Szekszárd-Baja között. És nem utazom már Debrecenbe sem. De haladtunk a korral, ennek megfelelően a menetidő nem csökkent, hanem nőtt. Emlékszem még, hogy annak idején, mikor még Kishúgomhoz ruccantam fel Budapestre, vagy valami más okból, még jártak sebesvonatok Bajáról Budapestre, sőt olyan is volt, ami megállt Budatétényben, ami akkor is jó volt és most is nagyon jó lenne. De ha nem állna meg, csak Kelenföldön, az is mennyei lenne. Átszállás nélkül! Igaz, félúton az ellenvonatok - azt hiszem így nevezik őket - bevárták egymást és mozdonyt cseréltek, ami eltartott vagy fél órát is néha, de nem kellett le-fel cuccolni és mondjuk most is ácsoroghatsz ennyit a csatlakozásra várva a peronon.
Hogy mindez miért jutott most eszembe? Mert elzakatoltam Szekszárd érintésével Bajára, majd visszafelé felszedtem a biciklim is, ami Szekszárdon parkolt, tulajdonképp már évek óta. Hogy mindezt miért? Hát mert hiába megyünk családostul kocsival, mellém, I. és M. mellé a bicaj már nem fér be. A benzin nagyon drága és a vonaton lehet kerékpárt szállítani. Az előnyök és hátrányok figyelembe vételével ez tűnt a legjobb megoldásnak, a rendes menetidőt számolva, ami nem kevesebb 4 és fél óránál. Ez annak idején legalább egy órával kevesebb volt. Ezzel szemben,
- az előre lefixált találkozó csúszott kb 2 órával
- így a tervezett útiterv borult
- a vonatok menetrend szerint is állnak 10-20-30 perceket egyes megállókban
- a vonatok késnek, amelyik nem, az útközben robban le.
- mindezt összevetve a vonaton ülve - míg a vonat áll egy állomáson - , vagy csatlakozásra várva másfél órát várakoztam - Ezzel eleve hosszabb a menetidő
- nem számítva, hogy a bicajt menet közben vettem fel - hála a várakozási időnek ez kényelmesen megtörténhetett - kettő átszállással értem célba ez az ideális nullához képest és a reálisnak tűnő 1-hez képest is több, pláne kerékpárral.
- hozzátéve a vonat lerobbanását, az indulásra várakozást, még egy átszállást és még közel 1 óra késést jelent. vagyis, 170 Km kb. 5 és fél óra alatt barátok közt is nagyon sok. Főleg, ha még emlékszel, hogy 3 és fél alatt is meg lehet járni, illetve ha eszedbe jut, hogy Debrecenbe eljutottál 7 óra alatt 2 átszállással.

Szóval kicsit sok volt most nekem ez a vonatozás, pláne, mikor szembesültem vele, hogy vasárnap este nincs  jegypénztár egy megyeszékhely vasútállomásán. A régi szép időkben sorok kígyóztak vasárnap este a pénztárnál, kollégisták, vidéken dolgozók, akik szüleiket látogatták, vagy éppen csak kirándultak. Azt gondolnám, ilyenkor többen vesznek jegyet, mint egy átlag hétköznap, mert aki ninden nap utazik, az bérlettel jár?
Azért küldök nektek egy igazi vasutas nótát

Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy el lehet jutni Bajára vonattal, átszállás nélkül, 3 óra alatt is. Van talán 2 ilyen járat naponta. Szerintem lehetne több is.

Na de végül is az utazásomról még annyit, hogy
- majdnem bőgtem, hogy itthon kellett hagyni I.-t és M-t. nagyon hiányoztak, és gondolom én is nekik
- nagyon szeretek Baján, csak az a kár hogy mostanában ha megyek mindig rohanás van és pont az vész el amitől annyira jó ott lenni. A nyugalom.
- az ügyek, amik miatt mentem, elintéződtek, tehát siker.
- a bicaj végre megérkezett, vagyis megint siker. Mostantól akár bringázhatnék is a munkába, bár egyelőre ez nem aktuális :)

2012. január 26., csütörtök

csatangolások M-val

Nosztalgia után vissza a hétköznapokba. Mi is történt az elmúlt hetekben? csupa csupa érdekes és izgalmas dolog. Volt nálunk látogatóban a Nagymama és a Keresztnagymama. Igen, nekünk olyan is van! :) Aztán volt nagybácsi nagynéni is. Bár nem túl sok időre jöttek, így is élménydús volt a találkozás. M.-el csavarogtunk sokat.
A karácsonyi nagy bevásárlások óta most először vált szükségessé egy nagyobb bevásárlás is, így a bevásárló központba is elcsavarogtunk.
Voltunk a szomszédos bölcsiben, be kellett szaladnunk egy papírért, hogy intézni tudjuk a jelentkezésünket. A héten beugrottunk a védőnénihez is egy receptért és a nagy bölcsibe is elzarándokoltunk, hogy a papírokat leadjunk és bejelentkezzünk. Bár M. még kislány a bölcsihez, de ha utána számolok, lassan 8 hónapos és 8 hónap múlva már igaziból is a bölcsődébe fogunk készülni. Sőt, buszoztunk is ám! Fel is idéztük I.-vel, mikor M. még a pocakjában lakott, nagyon szeretett buszozni, és volt hogy elvittük 'kirándulni' is. Hát most kicsit félve indultam el, mert egyszer már vonatoztunk is, de az nem sikerült valami jól. Végigüvöltöttük az utat.
Azért valljuk be, így nem olyan izgalmas a kocsiban ülni órákig, ide oda furikázni, hol megállni hol elindulni. Mindezt bebugyolálva húsz rétegbe, hát tényleg nem lehet kellemes. De M. igazi hős volt, nagyon jól viselte az utat. Nem volt hiszti, bár azért panaszkodott néha. És a buszozás kifejezetten tetszett neki. Nagyon ügyes kislányunk van. Örülök azért, hogy sikeresen túl vagyunk ezeken a kalandokon. Szerintem M. is. Néha az az érzésem, hogy tele van a hócipője ezzel a jövés menéssel. Máskor meg úgy tűnik, annyira élvezi. Hát, végülis ezzel mi is így vagyunk.
Más. Említettem, hogy az ünnepek után időszerű lenne egy fogyókúra. Annak idején még Baján simán tartottam is, mivel egymagam voltam, magamra is főztem. Ha együtt élsz valakivel, közös háztartás, közös főzés és evés, már sokkal nehezebb. De most I. is elhatározásra jutott, így együtt kezdjük, amíg bírjuk. Nem ártana néhány kilótól megszabadulni.

2012. január 1., vasárnap

évértékel

Mint a nagyoknál, nálam is hagyományszámba megy az elmúlt év értékelése. Tartom magam a hagyományokhoz, sőt, előző évi számvetésemben terveket is fogalmaztam meg, hát lássuk először ezeket.

1. még jobban odafigyelek az egészségemre
Azt mondják, így 30 felett minden nap ajándék. :) Ettől függetlenül nem érzem magam öregnek és semmi okát nem látom, hogy az egészségem miatt kellne aggódnom. Ennke ellenére azért vannak intő jelek, az idén is volt ilyen, aminek a következménye kb. 1 hónap össze vissza szaladgálás egyik orvostól a másikig, különösebb eredmény nélkül, ami igazából jó hír, mert úgy tűnik nincs semmi komoly bajom. Ja, és még igazából nincs is vége a dolognak.

2. megpróbálok biztos egzisztenciális hátteret teremteni
Bár ezt már az elmúlt év végén is kilátásba helyeztem, az állásom megszilárdult, ettől függetlenül kérdezem én, ki érezheti manapság biztosnak a munkahelyét?
Egyébként most főállású kispapa lettem. Ez az egzisztencián kívül a 6. ponttal is összefüggésbe hozható. Egzisztencia szempontjából mindenképpen negatív irányba billlen a mérleg. A bevétel kevesebb, a kiadás ellenben több.

3. megpróbálok minél többet spórolni
Hát ez nehéz dolog. Mást sem hallani, minthogy az élet drágul. A fizetésünk ellenben évek óta változatlan, illetve az adó és járulék sakkozások közepette még kevesebb is lehet. kissé félve nézek az elkövetkező év elébe, hogy vajon mit vonnak még el, amiről azt gondoltam eddig, hogy megdolgoztam érte, az enyém és már nem vehetik el. Na de ez egyelőre az elmúlt év mérlege, erről majd később.
Bár az egyik oldalon felszabadultam bizonyos anyagi kötelezettségek alól, másik oldalról nőttek a kiadásaim, hiszen nem ketten, hanem hárman alkotjuk a családot, és egy gyermek érkezése számtalan előre látható és láthatatlan kiadással jár. Ráadásul, amíg magadtól megvonsz sok mindent, a gyermekedtől már nem sajnálod.
Alapvetően sikeresnek mondhatom ezt a tervet is, maradt tartalék, és a tartozásaim csökkentek. És ami a legfontosabb, nem dőltem be! Bár el kell mondanom, az elmúlt évekre visszatekintve, ha egyedül maradok, nem tudom most hol lennék.

4. megházasodni - nincs időpont, lényeg, hogy az esküvői fotón már hárman legyünk
Kipipálva. Megházasodtunk és a fotón már hárman voltunk, I., én és M. a pocakban. Nagy öröm!!

5. gyereket szülni - bár ezt nem én fogom véghezvinni - de igyekszem asszisztálni hozzá
megtörtént. Persze nem én szültem, sőt a papás szülés elé is váratlan akadályok gördültek, de ott voltam velük. Hihetetlen érzés volt hallani ahogy először felsír a kislányom, és aztán kézbe venni. Szerencsére mindenki egészséges...

Szóval a családi mérleg 2 esküvő (ebből 1 saját 1 a húgomé) és 2 gyerek (ebből 1 saját, egy a sógoromé), ez pedig mindenképp pozitívnak mondható. Azt hiszem, a saját terveinket sikeresen teljesítettük, sőt, ha a családi mérleget nézzük, elváráson felül teljesítettünk. Szerintem a gyerekek még jobban erősítik a család egységét, összehozzák a rég nem látott, vagy ritkán látott rokonokat. Ennek ellenére, az emlegetett Bogarak akik eddig szinte a legközelebb voltak, most a legtávolabb kerültek, de ez csak fizikai távolság.

6. megpróbálok jó férj és apuka lenni.
Hát erről I.-t és M.-t kellene megkérdezni, de eddig nem volt rám panasz. Már túl vagyok a főpróbákon is, miután I. dolgozni kezdett, én maradtam M.el itthon és bár az első napok nehezek voltak mindkettőnknek, sőt mindhármunknak, azért boldogultam. Mindenesetre az új évben derül ki minden igazán, mert eddig csak rövidebb időszakokra maradtunk ketten M.-el.


7. nyelvvizsgát szerzek, publikálok, disszertációt írok ...
Na ez az a projekt ami nem nagyon teljesült, bár foglalkoztam vele, mondhatom, mozdult előre kissé a dolog, bár tényleges kézzel fogható eredmény nincs. Előtérbe helyeztem inkább a család komplexet. De a terv és a téma egyre inkább körvonalazódik és a német nyelvkönyv is beszerezve...


8. megpróbálok többet vezetni, mert hamarosan az élet is rákényszerít, hogy volán mögé üljek.
nos, valóban, volt egy rövidke időszak, amíg I. és M. a kórházban voltak, na meg utána mikor még nem nagyon mozdulhattak ki sehová, valóban én voltam aki a kocsit vittem ide s oda, mentem eléjük és értük, jártam bevásárolni, meg ilyenek. De aztán ennek az időszaknak vége szakadt, újra együtt utaztunk, hármasban és nagyobb részt én kerültem a hátsó ülésre M. mellé. Ettől függetlenül azt hiszem még így is többet vezettem mint egy évvel korábban.

Összegezve az elmúlt év fordulóján kitűzött célok nagyobb részt teljesültek. A nem teljesülők, így a nyelvvizsga és a disszertáció az idei év elsődleges tervének tekinthetők. Én a 2011-es évet mind anyagilag, mind egzisztenciális, mind családi szempontból sikeresnek értékelem. És hogy mik a tervek az új évre?

1. a tavaly nem teljesültek pótlása azaz
1. a. nyelvvizsga
1.b. publikálás
1.c. disszertáció
félek, ebből továbbra sem fog mind teljesülni, de ha már egyet kipipálhatok, az is nagyon jó lesz.
2. túlélni - mert állítólag ez az év még nehezebb lesz mint az előző
3. spórolni - a tartozásokat tovább csökkenteni netán felszámolni - ez sokat javítana az életminőségemen.
4. testileg, lelkileg egészséges, vidám és elégedett gyermeket nevelni - jó családapa lenni
azt hiszem ezek is elég komoly tervek, bár nehezen kézzelfoghatók, más konkrét tervem nincs erre az évre vonatkozóan. De feladat lesz így is bőven...
Ja, és ha már itt vagyunk, az új évre néhány jókívánság, unokatesóméktól, amiben szerintem mindenkinek minden benne van:
"jó egészséget és kitartást mindenkinek, ahhoz amihez éppen neki kell!"

... nagykarácsony

Túl vagyunk az ünnepeken. A kiskarácsony után jött a nagykarácsony. Elkezdődött az ünnepek előtti roham az üzletekben. Szerencsére mi már nagyrészt túl voltunk a vásárlásokon, de így is kellett néhány kört futni még az utolsó héten. Aztán a sütés főzés, a vendégjárás, ahogy ilyenkor illik. Volt mázeskalácssütés, fenyőfa díszítés - immár a nagy karácsonyfa díszítése. A nagy evések és ivások sem maradtak el. Tulajdonképpen egy hétig szinte minden nap karácsony volt nálunk. Hol nálunk voltak látogatóban, hol mi voltunk.
Bár az idén nem írtam Jézuskának, elég gazdag karácsonyunk volt, és azt hiszem, minden amit hozott, nagyon jól jött. Igazából arra jöttem rá, hogy a karácsony igazából a gyermekeknek szól. Sokkal meghittebb és családiasabb volt így. A legnagyobb ajándék persze ő maga, és a legjobban annak örülünk, ami neki örömet szerez.
Na és az ilyenkor szokásos disznóvágás sem maradhatott el, bár a derekam beállt kissé azért igyekeztem helyt állni és kivenni a részem a munkából, mivel I. M-el volt elfoglalva, így ő nem annyira tudott másban segíteni.
Egyvalami maradt ki az ünnepekből. 'A' film: Igazából szerelem. Szerintem vidámabb, romantikusabb és karácsonyibb, mint a másik klasszikus, Bridget Jones. Nekem ez a csúcs ebben a a kategóriában, és bár többször láttam, nagyon sajnáltam, hogy idén karácsonykor nem tudtam megnézni, pedig több csatornán is futott.  Úgyhogy, a jövő évi listára fel is veszem és megírom a Jézuskának. Igazából szerelem DVD-t kérek!

2011. december 18., vasárnap

Kiskarácsony...

Itt van advent utolsó vasárnapja, úgy alakult, hogy nálunk már kiskarácsony van. Az úgy történt, hogy két évvel ezelőtt beruháztunk egy kicsi cserepes fenyőfára. Tényleg nem volt nagy, de nagyon örültünk neki, hogy élő fa, hogy majd kirakjuk az erkélyre, meg minden, aztán majd lesz vele valami ha megnő. Hát, két karácsonyt kibírt, de sajnos kinőtte a helyét az erkélyen, aztán sajnos tönkrement. Én nagyon sajnáltam. Idén ismét felmerült, hogy milyen fenyőfánk legyen, végül a műfenyőnél kötöttünk ki. Tuudom, tudom, húgommal évekig küzdöttünk, hogy rendes, élő és persze nagy fenyőfa legyen otthon. Na mármost azóta sok minden változott, például, hogy egyre kevesebb időt töltöttünk otthon a szülői házban az ünnepek alatt. Lényeg a lényeg, van hogy kompromisszumot kötünk, van, hogy megalkuszunk, és van, hogy "a medve esz meg téged". Szóval műfenyő. Futottunk pár kört, és végül, ár/érték arányban a legjobbat sikerült beszerezni, ahogy mondani szokták. Bár nincs fenyő illat, de legalább nagy a fa :) Nos ettől függetlenül nem tudom mit fog szólni a kishúgom :) Ismerve, és visszagondolva, hogy mennyire oda van Karácsonyért, szerintem azért így is örülni fog.
Persze még a szenteste odébb van, de azt mondta az Anyukám, akkor van karácsony, amikor együtt vagyunk, mert bár mi csak  párszáz, húgomék pont tízszer olyan messze vannak most.
Így hát, most első alkalommal úgy alakult, hogy nem kezdtünk komoly logisztikai tevékenységbe és nem kezdtünk egyeztetni, hogy mindig mindenhol, minden család együtt tudjon lenni, helyette egy merész húzással előre hoztuk a karácsonyt. Nyugi, lesz karácsony a jövő héten is, nem maradt ám le róla senki, de nálunk már az első kör lefutott. Nem csak ezért különleges ez a karácsony. Először fordult elő, hogy nem mi megyünk haza, hanem Anyu jött hozzánk, sőt, Bogarak is hozzánk jönnek. És, először fordul elő, hogy nem kettes, hanem hármas a kis család, bár ezt már írtam. Tavaly I.-t a kis cserepes fenyő mellett fotóztam, panoráma kép készült a pocakjáról is. Idén Mama, Anya és Manó ülte körül a fenyőt:
A képen mindenki rajta van, Mama, Anya és Manó, fényképezőgépek kereszttüzében.
Nem ezektől kicsi ez a karácsony,  sőt, szerintem sokkal nagyobb. De.
Azért neveztem el kiskarácsonynak, mert erre az ünnepre díszítettünk fát, de nem díszítettünk nagyot, csak kicsit. Tulajdonképp a nagy fa csúcsa került a talpba, így kisfenyőfát díszítettünk. Aztán majd eljön a szenteste és feldíszítjük a nagy fát, aminek a tetejébe állítjuk ezt a kicsit. Nos, az lesz a nagykarácsony. Szóval, tudod, a műfenyőnek is van ám előnye :) És, egyvalaki biztosan van aki irigyel a dupla karácsony miatt, az pedig az én legkedvesebb testvérem!
De most nem csak neki, hanem minden kedves családtagomnak, ismerősömnek, barátomnak és ellenségemnek szeretnék áldott, békés karácsonyt kívánni egy dallal: (nyugi, nem én éneklem :)

2011. október 27., csütörtök

kimozdul

Kimozdultam a héten kicsit, kihasználtam, hogy nem húz haza a szívem I-hez és M-hez, tekintve, hogy nincsenek otthon, így nem vár haza senki. Én sem siettem haza, mert attól sem láttam volna őket hamarabb.
Jó volt egyébként, régen fordult elő ilyesmi, mióta Bogarak sincsenek elérhető közelségben, semmi közösségi élet nem volt.
Megbeszéltük, hogy milyen jó lenne gyakrabban találkozni, mármint nem csak kétévente :) és ezen elgondolkodtam. Valójában itt ez a nagy város, rengeteg jó és számomra még felfedezetlen hellyel, a lehetőségek végtelen tárháza, én mégsem élek ezekkel a lehetőségekkel. Talán ha I. és M. nem lenne más lenne a helyzet. Egy időben, főként amíg Baján éltem, elég kimozdulós voltam, amit talán egyesek rossz szemmel néznek/néztek. Cseppet sem bánom ezt, mert annyi élménnyel gazdagodtam, annyiféle embert ismertem meg, akik/amik nélkül sokkal szegényebbnek érezném magam. feltéve, hogy tudnám, mit mulasztottam el. Más ember lennék, olyan mint azelőtt, magányos és szürke, bár lehet hogy most is szürke vagyok, de magányos nem.
Szóval, ha kis családom nem lenne, biztos most is kimozdulós lennék, de ha I. nem lett volna, eszembe sem jut ebbe a Nagyvárosba költözni. Most viszont van I. és van M. akik sokkal nagyobb vonzerővel rendelkeznek mint a város ezer helye és eseménye. Hát ez van. Ettől függetlenül eszemben sincs elzárkózni a közösségi élettől, legfeljebb jobban meggondolom, hogy mikor és hova.

2011. szeptember 18., vasárnap

ember tervez...

Most nézem, megint eltelt vagy egy hónap előző bejegyzésem óta. Repül az idő. Mi is történt azóta? Bogarak átszelték fél Európát, és a csatornát, majd partra szálltak britföldön. Új élet kezdődött nekik is. főleg Kishúgom számára csupa új dolog következik. Nekünk is furcsa, hogy távol vannak. Hogy hogyan lesz ezután, majd meglátjuk. Kíváncsian várjuk a fejleményeket.
Nálunk a szokásos élet zajlik, I. és M. várnak haza minden nap, míg én dolgozom. M. szépen fejlődik, bár a doktornéninek nem tetszett, hogy a súlya elmarad attól az átlag értéktől ami a nagy könyvben meg van írva. Pedig szép kis hurkái vannak, és lehet hogy nem széles, de annál hosszabb. Gügyög és gagyog, vigyorog, de nagyon huncutul. Sok baj lesz még vele, már most látom. Pedig nagyon jó kislány egyébként.
Egyre gyakrabban jut eszembe egy ismerős jó tanácsa: Legjobb lesz ha szerzel egy puskát és még az ajtóban lelövöd. mármint a leány udvarlóját. Mondhatjátok persze, hogy hol van az még. Én azt mondom, hamarabb itt lesz mint gondolnád. Mert mindnenkit levesz a lábáról. Tényleg mindenkit. Okos, ügyes és szép. És lehet hogy elfogult vagyok de akkor is! Sziasztok! Itt vagyunk! Apa M.-el:
Amúgy pedig épp egy hét szabadságon vagyok túl. A munkahelyen sikeresen lezárult a költözés utáni első nagy projekt, a könyvtár kipakolás, de erről majd hamarosan a biztoskönyvtáron írok inkább. Ennek örömére gyorsan ki is vettem egy hét pihenőt, tele tervekkel és programokkal vártam a hetet a lányokkal, de aztán minden egészen másképp alakult...
Az aktív pihenés helyett passzivitásra és pihenésre kárhoztattam, a kellemes időtöltés, utazás, csavargás helyett pedig olyan helyekre kellett járnom és olyan dolgokkal kellett az időm töltenem amiket a legkevésbé szeretek, bár azt hiszem ezzel nem csak én vagyok így.
Egy pillanat alatt megfordult minden. Hihetetlen, hogy milyen kevés elég ahhoz, hogy mindaz a szép és jó ami az életben körülvesz, egy pillanat alatt eltűnhet. Napokig egyvalamire voltam képes, bár talán jobb lett volna ha nem teszem: gondolkodni, rágódni az élet kisebb és nagyobb dolgain, látni azt, hogy mik az igazán fontosak és mik a kevésbé. Be kellett látnom, hogy perpetuum mobile nem létezik, még akkor sem ha én hajtom. Be kellett látnom, hogy semmi sem tart örökké. És itt most eszembe jutnak Semprun szavai ismét:
A boldogságot és a boldogtalanságot viseld nyugtalanul - minden örök, csak te nem vagy az. 
  vagy fordítva
A boldogságot és a boldogtalanságot viseld egyaránt nyugodtan: minden elmúlik, s elmúlsz te is.
 Szóval a nyugalom nagyon fontos dolog. Nem csak a felszínen, de a mélyben is. És bármennyire nagynak érezzük magunkat, bármennyire fontosnak, vagy nélkülözhetetlennek, nem vagyunk azok, viszont vannak pótolhatatlan dolgok az életben, amikről senki nem szeretne lemaradni. De aztán úgy van ahogy mondani szokták: Ember tervez, Isten végez. Nem tudom, hogy az én terveim és az Ő tervei mennyire vannak összhangban, de remélem még sok terve van velem! :)
Mára ennyit. Lehet hogy szentimentális vagyok, na de mindig az voltam. És vannak pillanatok az életben, mikor el kell gondolkodni bizonyos dolgokon.

2011. augusztus 21., vasárnap

családi élet

Lássuk csak, mi is történt az elmúlt néhány hétben? Zajlott az élet megint. Itt voltak a nagymamák megint, végre sikerült egymással is találkozniuk, személyesen. Igaz, csak váltották egymást, de volt alkalmuk kicsit beszélgetni. A találkozó apropója egy esküvő volt, a húgomék is összekötötték életüket, hivatalosan is. Az egyik mama az esküvőre jött, a másik pedig M-re vigyázott, mert az esküvőre mi is hivatalosak voltunk I-vel. Ennek  köszönhetően M-et először hagytuk huzamosabb ideig másra és I. először töltött hosszabb időt távol tőle. A  hosszabb idő kb. 6 óra volt, ami ha azt vesszük nem sok. Én nap mint nap több időt töltök otthontól távol,  szóval ha így nézem semmi. a úgy nézem, hogy M. ideális esetben is 3 óránként eszik és az étkezések szorosan I.-hez kötik, elég sok idő ez. Hogy I. hogy bírta? Az elején szerintem még kicsit élvezte is a hirtelen jött "szabadságot", bár kicsit olyan volt ez mint mikor én szemüveg nélkül vagyok - furcsa érzés, mintha egy testrészemtől váltam volna meg, nagyon szabad érzés, hogy nincs az orromon és a szemem előtt. Nehéz ezt elmagyarázni, annak aki nem élte meg. Olyan kicsit mintha pucér lennél és kiszolgáltatott, mert nem tudsz létezni nélküle. Hát így volt I. is M.el. Ahogy telt az idő, egyre idegesebb lett, egyre gyakrabban hívtuk nagymamát, hogy minden rendben van-e és a végén már szabályos fizikai fájdalmat okozott hiánya.
Szóval esküvőn voltunk, M. pedig otthon egyedül. Nagy élmény volt, minden szempontból. Jól éreztük magunkat. Biztos M. is jól érezte volna magát, bár nem bírta volna végig, az tuti. Majd legközelebb. Bár ki tudja, mikor megyünk legközelebb esküvőre??
Amúgy további nagynénik, nagybácsik, keresztmamák és barátnék jöttek, hogy megcsodálják kis Maszatot. Sőt, kirándultak is I-vel a munkahelyre. Mindenkit levett a lábáról. Minőségellenőrzés is volt, mindent rendben találtak.
M. kapott a hetekben két oltást és egy pár fülbevalót. Hősiesen viselt minden megpróbáltatást, csak az esti menetrendszerű hasfájás készíti ki. És persze bennünket is. :) Egyre ügyesebb és okosabb. Én elolvadok tőle minden alkalommal...