A következő címkéjű bejegyzések mutatása: diéta. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: diéta. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. augusztus 23., csütörtök

átváltozás 2

Megint eltelt lassacskán egy hónap és nem jelentkeztem. Itt az ideje írni pár sort, mert történés volt és lesz bőven. Előző bejegyzésemhez csak annyit, hogy diétába ugyan még nem kezdtem, de egy másik diéta leírásában nagyon jó gyakorlatokat találtam, amiket elkezdtem művelni. Négy egyszerű gyakorlat, napi pár perc és teljesen átmozgat. Amúgy is rám fért a mozgás. És nagyon odafigyelek közben, hogy mit és mennyit eszem. És bár nem látványosan, de fogyni kezdtem, ami jó érzéssel tölt el. De még messze vagyok az álomsúlytól :) De nem adom fel!
A többiről majd külön bejegyzésben.

2012. augusztus 3., péntek

átváltozás

Már készülök egy ideje az átváltozásomról mesélni. Na nem Kafkai értelemben, csak olyan szolidan alak- és ízlésbeli változásokra gondolok.
Kisgyerekként elég soványka voltam, erre nem nagyon emlékszem, csak mesélték, és a régi fotók is erről tanúskodnak. Sovány és beteges. Aztán a mandulaműtétem után jött az első nagy átváltozás. Hízni kezdtem, viszont nem voltam többé beteges. Állítólag a manduláknak köze van az anyagcseréhez. Hát emiatt biztos. Kisiskolásként és nagyiskolásként is elég pufók gyerek voltam. A korral haladva persze ez egyre jobban zavart, bár nem sokat tettem ellene. Ahogy emlékszem, leginkább az öltözködésben okozott ez először problémát és palástolni is így próbáltam. A nadrágok szára túl hosszú, a dereka túl szűk volt. Vagy mindkettő. Hosszú pólókat hordtam, amik felcsúsztak a fenekemen, fennakadtak a pocakomon. Próbáltam minél bővebb és hosszabb felsőket hordani, de azt hiszem csak érzetre javítottak a helyzetemen.
Aztán eljött az idő amikor már tenni kellett valamit. Még kiskoromban futottam is rendszeresen, de eredmény semmi. Aztán diétákba kezdtem, nulla szénhidrát és egyéb kísérletek is voltak. Konditerembe is jártam egy darabig. A kondi+diéta kombináció némi eredmény is mutatott, talán a kamaszkori megnyúlás is bejátszott, így nem lettem sovány, de talán kicsit arányosabb.
Igazi eredményt már felnőtt korban sikerült elérni. Kerékpározás, majd a 90 napos diéta hozott. Egész lefogytam, és elégedett is lettem a formámmal, súlyommal. Annyira, mint még korábban soha. És sikerült is tartani a súlyom. Az öltözködésem is megváltozott. Könnyedén találtam magamra nadrágot, derékban és hosszban egyaránt megfelelőt, sőt még csinosat is. Arról nem is beszélve, hogy pár mérettel kisebb ruhák kellettek. A ruhatáram lecserélődött, büszke voltam magamra. Másképp is öltözködtem, például bátran be mertem tűrni a nadrágba az ingeket, amit előtte nem tettem volna, hogy ne látsszon annyira a hasam. Persze attól még látszott, csak én nem akartam észre venni. :)
Aztán újabb átváltozás következett, lakhely, munkahely, életmód változás miatt nem csak az étrendem, de a szokásaim is változtak, a kerékpározás is elmaradt, és ennek következtében szép lassan megint hízni kezdtem. Nem tértem vissza az eredeti állapothoz, de már érzem a hatását. Kevésbé vagyok elégedett magammal, és a kedvenc ruháim sem annyira jönnek rám, vagy legalábbis nem állnak annyira jól :( Újra ruhatárat kell cserélni, mert a régiek már kikoptak, vagy még mindig nagyok lennének, az újabbakat pedig sajnos kihíztam. Ettől függetlenül megint egy átváltozásról álmodom, aminek köszönhetően újra a csúcsformám térhetne vissza. Remélem sikerül...

2012. február 14., kedd

egészség?

Említettem előző bejegyzésemben, hogy elhatároztuk, fogyókúrába kezdünk. Mint már korábban is, most is a 90 napos diétába kezdtünk, nekem nagyon bevált, szerettem is, és I.nek is jó tapasztalatai voltak vele. Nem is volt kérdés, hogy milyen diétát választunk. Messze még a 90. nap, de túl vagyunk már az első kemény héten, sőt már a 3. hétnél járunk. Bár az első napokban úgy éreztem, nem fogom bírni, mára teljesen beálltam és I. is, bár ő mindig is jobban bírta a koplalást is. Most viszont már egyáltalán nem érzem, hogy koplalnék. Természetesen ennyi idő alatt nem lehet túl sok eredményt felmutatni, azért mégis, a kilók szép lassan fokozatosan kopnak. Kissé már látható is, az eredmény, de igazából ami a legjelentősebb, az az érzés. A tudat, hogy egészségesebben étkezem, és bár éppen csak látszik valami fogyás, máris sokkal könnyebbnek érzem magam. Könnyebben mozgok, jobb a közérzetem, stb. Bár most odakinn tombolnak a mínuszok és azt mondják ilyenkor nem szabad diétázni, mert hiszen kell az energia és a szervezet természetes módon zsírpárnákkal védekezik a hideg ellen. De nem vagyunk már ősemberek, sem a vadon gyermekei, el vagyunk látva téli ruhával, meg fűtött lakással, szóval nem feltétlen szükséges, hogy téli védőréteget növesszünk. Egyébként sem vesszük olyan szigorúan a szabályokat, én korábban sem úgy csináltam, mégis eredményes volt a dolog. Szóval, jól érzem magam. És I. is, egyéb problémákat leszámítva.
Az történt ugyanis, hogy I.-t elkapta valami nyavalya, ami a hirtelen és tartós mínuszok beköszöntével azért benne volt a pakliban. Mi M.-el az orrunkat se mertük kidugni, a hideg mellett a havazás sem könnyítette meg a dolgot, bár a friss hóban jól vizsgázott a babkocsi. Nos I. a hét végére kifeküdt, így nekem állni kellett a sarat, mert I. is gondozásra szorult, M. közelébe pedig nem nagyon mehetett. Óvatosság és gyógykezelés ide vagy oda, a hétvége után M. is lebetegedett, reméljük gyorsan átvészeli a dolgot.

2012. január 26., csütörtök

csatangolások M-val

Nosztalgia után vissza a hétköznapokba. Mi is történt az elmúlt hetekben? csupa csupa érdekes és izgalmas dolog. Volt nálunk látogatóban a Nagymama és a Keresztnagymama. Igen, nekünk olyan is van! :) Aztán volt nagybácsi nagynéni is. Bár nem túl sok időre jöttek, így is élménydús volt a találkozás. M.-el csavarogtunk sokat.
A karácsonyi nagy bevásárlások óta most először vált szükségessé egy nagyobb bevásárlás is, így a bevásárló központba is elcsavarogtunk.
Voltunk a szomszédos bölcsiben, be kellett szaladnunk egy papírért, hogy intézni tudjuk a jelentkezésünket. A héten beugrottunk a védőnénihez is egy receptért és a nagy bölcsibe is elzarándokoltunk, hogy a papírokat leadjunk és bejelentkezzünk. Bár M. még kislány a bölcsihez, de ha utána számolok, lassan 8 hónapos és 8 hónap múlva már igaziból is a bölcsődébe fogunk készülni. Sőt, buszoztunk is ám! Fel is idéztük I.-vel, mikor M. még a pocakjában lakott, nagyon szeretett buszozni, és volt hogy elvittük 'kirándulni' is. Hát most kicsit félve indultam el, mert egyszer már vonatoztunk is, de az nem sikerült valami jól. Végigüvöltöttük az utat.
Azért valljuk be, így nem olyan izgalmas a kocsiban ülni órákig, ide oda furikázni, hol megállni hol elindulni. Mindezt bebugyolálva húsz rétegbe, hát tényleg nem lehet kellemes. De M. igazi hős volt, nagyon jól viselte az utat. Nem volt hiszti, bár azért panaszkodott néha. És a buszozás kifejezetten tetszett neki. Nagyon ügyes kislányunk van. Örülök azért, hogy sikeresen túl vagyunk ezeken a kalandokon. Szerintem M. is. Néha az az érzésem, hogy tele van a hócipője ezzel a jövés menéssel. Máskor meg úgy tűnik, annyira élvezi. Hát, végülis ezzel mi is így vagyunk.
Más. Említettem, hogy az ünnepek után időszerű lenne egy fogyókúra. Annak idején még Baján simán tartottam is, mivel egymagam voltam, magamra is főztem. Ha együtt élsz valakivel, közös háztartás, közös főzés és evés, már sokkal nehezebb. De most I. is elhatározásra jutott, így együtt kezdjük, amíg bírjuk. Nem ártana néhány kilótól megszabadulni.