A következő címkéjű bejegyzések mutatása: disznótor. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: disznótor. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. január 1., vasárnap

... nagykarácsony

Túl vagyunk az ünnepeken. A kiskarácsony után jött a nagykarácsony. Elkezdődött az ünnepek előtti roham az üzletekben. Szerencsére mi már nagyrészt túl voltunk a vásárlásokon, de így is kellett néhány kört futni még az utolsó héten. Aztán a sütés főzés, a vendégjárás, ahogy ilyenkor illik. Volt mázeskalácssütés, fenyőfa díszítés - immár a nagy karácsonyfa díszítése. A nagy evések és ivások sem maradtak el. Tulajdonképpen egy hétig szinte minden nap karácsony volt nálunk. Hol nálunk voltak látogatóban, hol mi voltunk.
Bár az idén nem írtam Jézuskának, elég gazdag karácsonyunk volt, és azt hiszem, minden amit hozott, nagyon jól jött. Igazából arra jöttem rá, hogy a karácsony igazából a gyermekeknek szól. Sokkal meghittebb és családiasabb volt így. A legnagyobb ajándék persze ő maga, és a legjobban annak örülünk, ami neki örömet szerez.
Na és az ilyenkor szokásos disznóvágás sem maradhatott el, bár a derekam beállt kissé azért igyekeztem helyt állni és kivenni a részem a munkából, mivel I. M-el volt elfoglalva, így ő nem annyira tudott másban segíteni.
Egyvalami maradt ki az ünnepekből. 'A' film: Igazából szerelem. Szerintem vidámabb, romantikusabb és karácsonyibb, mint a másik klasszikus, Bridget Jones. Nekem ez a csúcs ebben a a kategóriában, és bár többször láttam, nagyon sajnáltam, hogy idén karácsonykor nem tudtam megnézni, pedig több csatornán is futott.  Úgyhogy, a jövő évi listára fel is veszem és megírom a Jézuskának. Igazából szerelem DVD-t kérek!

2011. március 30., szerda

projektek

ideje már egy gyors helyzetjelentésnek. Megint egy hónap is letelt már az előző bejegyzésem óta. Hűűű, Hogy repül az idő! Mi is történt azóta? Voltunk 'vendégségben'  a családnál. Szülők, unokatestvérek, keresztszülők, nagy- és kisnénik látogatása már időszerű volt, mert vannak akikkel évek óta nem találkoztunk és mióta M.-t várjuk, több okból is illendő és fontos a látogatás, meg a kapcsolattartás. El is láttak bennünket mindenfélékkel, főleg M.-t. Örült is ám neki, szerintem ha lett volna helye még ugrándozott is volna a pocakban. De annyira nagy helye nincs azért. De valahogy soha sem elégedett, én ezt nem is értem. Hetek óta babkocsi lázban ég - és persze mi is - csak mi türelmesebbek vagyunk :) volt disznóvágás, amiről I. betegsége miatt végül is lemaradtunk, azért az utómunkálatokból igyekeztem kivenni a részem. Vezettem is megint, nyár vége, ősz eleje óta először. Már azt hittem, mindent elfelejtettem, de nem ám! de jó is volt. Aztán voltak nekünk is vendégeink, Nikker N. Nagy és a Bogár a holdról :) izgis volt. Most hétvégén Anyu jön látogatóba, lesz ünneplés meg csavargás biztos. Erről mjad legközelebb beszámolok.

Amúgy most mindenféle projektekben vagyok/vagyunk.
első -  Maszat - projekt. Igaziból önműködő projekt, mert jól el van, szépen növekszik, néha I. agyára megy, minden úgy van ahogy lennie kell. Mi pedig készülünk a fogadására, anyán keresztül ellát bennünket már most utasításokkal és jótanácsokkal. Ha ilyen lesz mikor kibújik és öntudatra ébred, akkor makacs, önfejű és akaratos lesz. De majd odafigyelünk hogy azért jól viselkedjen. Vele kapcsolatban éppen folyamatban van a babkocsi ügylet, de erről majd ha túl leszünk rajta.
második - házasság - projekt. Ez is jól halad. Szerintem az ismerősök és családtagok többsége azt hitte csak vicc, hogy a célunk, hogy hárman legyünk a fényképen. Úgy értve, hogy Anya azaz menyasszony, Apa azaz vőlegény és M. Anya pocakjában. Úgy tűnik, ez is összejön hamarosan - aki tud számolni, gondolhatja hogy nem sok idő van már M. érkezéséig -  már a bürokrácia ködös és kanyargós ösvénéyére léptünk, de erről többet nem árulhatok el. Még lehet hogy eltévedünk :) húúú furcsa ám azért leírni hogy menyasszony meg vőlegény. Ehhez képest az anya meg apa bakfitty.
harmadik - szám.tech - projekt. Informatikus vagyok vagy sem - a szó szoros értelmében egyébként nem - nagy fába vágtam a fejszét. Új gép, új élet, mondhatnánk, mostantól linuxul tanulok. Voltak kezdeti nehézségek, bár igaziból nem is szoftveres hanem hardveres probléma okozta.Én még kicsit BASIC kel meg DOSsal kezdtem a pályafutásom és PASCAL is volt közben, szóval ez a parancsokat adok dolog ismerős és bizonyos értelemben izgalmas is. De persze kihívás egy új rendszerrel ismerkedni.
Egy hét szenvedés után egy apró beállítás és minden sínen van. Emiatt a többi otthoni szám.tech projekt csúszik kicsit, de mostantól újult erővel és jobb technikai háttérrel vetem bele magam. Hajlamos vagyok elveszni ezekben a telepítős beállítós részletekben, de a cél mindig az, hogy a céljaimnak megfelelően alakítsam ki a dolgokat, végül is olyan ez, mint egy lakást berendezni. ha nincs rend és nem praktikus az elrendezés, akkor nem lehet hatékonyan tevékenykedni. Lényeg a lényeg, hogy bármennyire is szeretek ilyenekkel bíbelődni,. azt még jobban szeretem, ha kész és végre azt tudom vele csinálni amire való. Dolgozni. De ez az egy hét azért engem is kicsinált. Kezdtem elveszíteni a türelmem és azon voltam hogy hagyom az egészet úgy, ahogy eredetileg volt, csak a munka egy részéhez kellett még a jól bevált win. is. NNa mindegy. Szerintem I. is kezdte már elveszíteni a türelmét, bár ő is biztatott, meg minden, de a végére szerintem nagyon unta, de nem vallotta volna be. Ezt most jó részletesen kifejtettem, ugye?

további projektek - munkahely - erről egyrészt máshol már beszámoltam, másrészt nagyon nincs változás, halad a munka ezerrel és most van látszatja is, szóval elégedett vagyok. Ennyi.

Legyetek jók és vidámak. Süt a nap, tavasz van.

2011. január 3., hétfő

ünnepek - és egyéb állatságok

Elteltek az ünnepek, új év, sőt, új évtized kezdődött. Pécs búcsúzik, mint Európa kulturális fővárosa, miközben Magyarország az EU soros elnöke lesz. Jó üzletet csináltunk? Na de nem is ezzel akartam foglalkozni.
Lássuk csak, hogyan is teltek az ünnepek, az én szememmel. A karácsony hirtelen jött, nagyon hirtelen. szinte minden átmenet nélkül csöppentünk a napi rutinból az ünnepi készülődésbe. Valahogy próbáltuk is kihúzni, szóval már 23-án megkezdődött a készülődés, az ünnepi halászlé főzés. Nekem is a kedvencem, sőt mára I. is bevallottan jobban szereti a bajai halászlét, mint azt a fajtát, amit korábban megszokott. Azért ez nagy dolog. Mi tulajdonképpen 3 napig mást sem ettünk, csak halászlét. de ezzel semmi gond. Az ünnepi készülődés a hosszú hónapok alatt begyűjtött ajándékok csomagolásából és a kis fenyőfa díszítéséből állt. Szegény fenyőnek szűkös helye volt az erkélyen, így az ágai kicsit görbécskék ugyan. Kicsi is, görbe is ... de a miénk :)
Aztán már 24-én délután megkezdődött a vendégjárás, ajándékozás, bár a jézuska még csak később jött. A szokásos 24-e délutáni J. családi összejövés, testvérek, unokatestvérek. Az én csládom már szekin ünnepelt, nagycsaládosan. Mi csak másnap reggel indultunk, de a meghitt pillanatokra így sem sok jutott. Mindenesetre nagy boldogságban telt a szenteste így is.
A 25-e reggelén már útra keltünk, a szokásos ceremóniákkal. Szeleburdi család útra kel, felmálházva, 2-3 forduló le a kocsihoz, imádkozás, hogy Szürke Villám (SzV)is el akarjon indulni, aztán örülés, hogy indul. Suhanás esőben és szélben szekire, találkozás hugomékkal, akik amúgy közel laknak hozzánk, de mégsem sűrűn találkoztunk mostanság :( és nagy nagy meglepetések, de ezekről nem beszélhetek. Hugom is belépett a 3. x be. Tulajdonképp váltjuk egymást, ők tovább, mi maradunk, Anyu munkából haza, így újabb meghitt családi pillanatok következnek.
Másnap sajnos megint útra kell kelnünk, az előző napi havazás következtében ismét elég rizikós út következik, de legalább SzV simán indul. Irány I. szüleihez. amint odaérünk, havazni kezd és esik kb. másfél napig, aminek eredménye a gyönyörű havas táj. Képek is készültek ám!!
Származási hely: téli utazás
Szép szép, talán már mondtam, fehér karácsony jó dolog, kivéve, ha utazni kell.
A családi karácsony itt sem teljesen úgy alakul ahogy eredetileg tervben volt. I. tesójáék később érkeznek betegség miatt, így a jézuskázás is szűkebb körű volt, de halogatni nem sok értelme volt. Másnap komoly feladat várt ránk. mert
Hajnalban jött Öcsi. Kicsit fura nekem, na de van ilyen. Öcsi ugyanis kb. 2 méter magas, közben vékonyabb mindenkinél, de pedig nagyon erős is, mert rövidke kergetőzés után leterítette malackát, aki már régen volt malacka, mert legalább 3 mázsát nyomott. Hát ennyit a szeretet ünnepéről, másnap hajnalban már vérfürdőzünk, a disznó 2 órán belül már kiterítve és feldarabolva várt jobb sorsára, Öcsi pedig 2-3 pálinka, kávé és cigaretta elfogyasztása után vidáman kerekezett újabb áldozata felé. Az ő munkája végeztével kezdődött csak igazán a mi munkánk. darabolás, gyúrás, kavargatás. Úgy tűnik, már hagyomány, hogy (1) a kolbászhús gyúrásában részt veszek. A (2) d.sajtnak aprítás, fűszerezés töltés az én feladatom - bár a végső ítélet nem az én dolgom. (3) és a hurka keverés nemes feladata is az enyém. Egyébként én vagyok a leggyengébb láncszem, olyan értelemben, hogy nem rendelkezem nagy tapasztalattal - közben mégis mindig ott vagyok ahol a leginkább elkel egy segítő kéz.
Nos, a munka jól haladt, mire a nagyja kész volt, befutottak, a testvérék is, bár ezután is leginkább lélekben erősítették a csapatot, azét rájuk is várt néhány feladat. Kb fél nap kemény munka után mondhattuk, hogy készen van minden, bár maradt még tennivaló másnapra is. Ezek után ismét jézuska következett, a későn befutó rokonok miatt. Én kb úgy estem be az ágyba ...
A következő nap már semmi miatt nem kellene felkelni, ilyenkor következik az, hogy mikor végre aludhatnál, tuti, hogy hajnalban ébredsz. Bár úgy volt, hogy lehet hogy hazajövünk, végül maradunk még egy napot,amit jól tettünk mert az útviszonyok sokkal jobbak lettek. Kihasználjuk ezt a bónusz napot a szokásosra. Turi, séta a hóban, látogatás a rokonoknál, újabb jézuskák... nagy kajálások.
Majd következő nap irány haza, csomagolás, aggódás, vajon milyen lesz az út, vajon SzV indul-e? Minden rendben lezajlik persze, és a szokásos jelenet sem marad el, szeleburdi család megérkezik, csomagokat ki a kocsiból, 3-4 forduló fel a 3.ra. És mikor megérkezel, jöhet a "romeltakarítás" vagyis az előszobában felhalmozott csomagok éltüntetése. Mindezek után érthető, hogy a fennmaradó pár napot pihenéssel próbáljuk tölteni, bár ...
... szilveszter közeleg. És ha szilveszter akkor újabb előkészületek, sütés főzés, hidegtál és lencse, nem mintha nem lenne egy hétre elegendő meleg és még két hétre való hideg élelem a hűtőben. Na de mi már csak ilyenek vagyunk.
Mindezek után a szilveszter éjszakát tele hassal, félálomban töltöd, mert semmi kedved kimozdulni és ha nem lennél hulla fáradt, a sok kajától amúgy is ólom nehéznek érzed magad. Mindenesetre hősiesek voltunk, még I. is kitartott éjfélig, hogy az elfogyasztott 1 doboz citromos sör után kölyökpezsgővel koccintsunk és boldog új évet kívánjunk majd álomra hajtsuk fejünk, hogy reggel újult erővel ne csak egy új napra, hanem sokkal boldogabb új évre is ébredjünk.
És mire a történettel idáig elértem, már szombat és a hétfővel megkezdődik újra a napi rutin és a munka, ami persze a nagy semmittevések után még jól is tud esni, de miért nem érzem úgy, hogy annyi semmit tettem volna?

Tapasztalatok
1. Jó ötlet volt írni a jézuskának az ünnepek előtt. Nem tudom, hogy a szépen kérés, a fenyegetőzés, vagy mi volt az oka, de a jézuska tudta minek örülnék igazán, ráadásul a mi jézuskánknak is segített, hogy valóban olyan ajándékokkal készüljön, amivel igazán örömet tudunk szerezni.
2. Az idei karácsony sem volt olyan mint a tavalyi, de ezt még egyelőre nem mondom meg miért, de igaziból a jövő karácsonyunk még érdekesebb lesz. Sokat gondolok én is és szerintem I. is arra, vajon jövőre milyen lesz. Megváltozik az életünk. És nemcsak azért mert egy nullával kevesebbet és egy egyessel többet írunk.
3. Kevesebbet enni és kevesebbet főzni. Sajnos, magyar ember, jó vendéglátó nem tud annyit főzni ami az ünnepek alatt el is fogyna. Magyar ember, jó vendég pedig többet eszik mint amennyit feltétlenül kellene. És sajnos még így sem fogy el amit főztél...
4. Újévi fogadalmat továbbra sem teszek, de immár szokásommá vált valami évzáró évnyitó számvetést tenni. Ez az idén sem marad el, sőt, már többé kevésbé el is készült. Figyeljetek, mert jön a következő!!

2010. december 14., kedd

kar(ácsony)i

Jön az év vége és persze a várva várt karácsony. Eszembe jutnak a régi gyerekkori ünnepváró napok, hetek. Kishúgom már kb. húsvétkor a karácsonyt várta és ilyenkor már bőszen számolgatta mennyit is kell aludni. Fehér karácsonyról és plafonig érő fenyőfáról fantáziáltunk. hmm, milyen jó is volt. Mára sok minden változott. Szép dolog a fehér karácsony, főleg a jó meleg szobából nézve. De ha körbe kell járni a családot karácsonykor, akkor már nem olyan vicces a dolog. Ha kocsival ezért, ha busszal/vonattal, azért. Márpedig mi utazunk, kb. 700 km-t, hogy a szülőket meglátogassuk és családi körben töltsük az ünnepet. Nagyon szeretem a fenyő illatát a szobában, de arra is emlékszem, hogy mit szívtam vele mire valahogy hazacipeltem, talpra állítottam és beleapplikáltam a talpába, hogy aztán jókat nevessünk rajta, hogy nekünk van a legferdébb fánk a világon és aztán szuggeráljuk: ott maradsz ... nem dőlsz el ... A vízzel töltött fenyőfatalpról külön sztorim is van, de azt a gyengébb idegzetűek kedvéért nem is mesélem el. Na most, ha arra gondolok, hogy nincs téli szünet, és nem vagy otthon már napokkal az ünnepek előtt, hanem csak beesel a fa alá akkor ezt a kérdést is átértékelem. Nem kell nekem plafonig érő fa, mert drága, dög nehéz, pöttyösre szúrja a kezem és több órás szenvedés után sem akar úgy kinézni mint egy becsületes karácsonyfa a képeslapokon :D Tavaly vettem egy cserepes fenyőcskét. Túlélte az ünnepeket és az évet is. Nem kellett faragni és még fenyőillat is volt hozzá. Na majd ha gyerekek lesznek, biztos kell a nagy fenyő, de hátha addigra a fa is megnő :)
Na de még mielőtt a fenyőfa állna, elkezdődik az ünnepi készülődés, ráhangolódás. Hát, mi még most ott tartunk, hogy mint a mérgezett egér járjuk az üzleteket, pedig már hónapok óta készülünk, listát is írtunk, kinek mit szeretnénk - már akiről egyáltalán volt elképzelés hogy milyen ajándéknak örülne. Persze tudom, nem is ez a lényeg, hogy ajándék, meg milyen, főleg, hogy mennyiért, de ha mindenkit csak valami kis aprósággal lepsz meg, akkor is vagyonokat költhetsz. Én inkább annak vagyok a híve, hogy akkor inkább költs kicsit többet, de olyat vegyél, aminek aztán van értelme is. Valami hasznos, de olyan amit nélkülözni is tudnál, ezért nem is biztos hogy magadnak megvennéd. Remélem értitek. Nos, iszonyú hogy mi van ilyenkor. A múltkor az egyik hipermarket elől fordultunk vissza, mert megláttuk, hogy az emberek mint a sáskák elleptek mindent. Szóval vagy elindulsz korán, vagy próbálsz utat vágni a tömegben magadnak. Kiábrándító, tényleg. Szóval még ebben a fázisban vagyunk, hogy pipálgatjuk a listát, de ha minden igaz, már a végén járunk. Nagy a család...
A karácsony a szeretet ünnepe. Ilyenkor mindenki családi körben ünnepel, a nagy rohanás, bevásárlás, faállítás, sütés főzés után jön egy kis megnyugvás. Jobb lenne persze kevesebb rohanás és több megnyugvás. Jó a családdal lenni, de mit ér a szeretet ünnepe a szerelmed nélkül? Végigcsináltam pár ünnepet, többek között egy karácsonyt is I. nélkül.
Azóta a kedvenc nótám a következő:
>
főleg mióta láttam az igazából szerelem című remek filmet, amit ajánlok is mindenkinek karácsonyra megnézni.
Addig azt hittem, attól magányosak az ünnepek, hogy páratlan vagyok. Hát párosan még magányosabb a dolog, ha családi körben vagy is, de a párod nélkül. Szóval nem szeretnék többé megválni tőle, ilyenkor pláne nem. Végül is új, saját családot alapítottam, vagy mi.
És ha a karácsony eltelik, jön az új év és a hideg napokra való tekintettel jön a disznótor is. Hogy milyen sorrendben, az még kialakul. De erről majd később, mert az ilyen eseményekről mindig van mit mesélni.

Kellemes ünnepeket mindenkinek - Békés boldog karácsonyt - sikeres új évet.

2010. november 25., csütörtök

ez+az

Történt egy s más az elmúlt hetekben, bár lehet hogy fele sem fog eszembe jutni. Az idő halad szalad, jönnek a sötét és hideg napok, közeledik a karácsony és az év vége. Én már írtam a Jézuskának is, hogy még addig ki tudja választani a listából, mit hozzon nekem :) Ti már megírtátok a listát???
Egyébként a bajai lakással megint majdnem gond volt, most a konyhával. Állítólag a fürdőnél már nem, de ott még mindig valami szivárgás van. Bár nem akarom elkiabálni, megnézte a vizes és azt mondta nélam minden ok. Bár a múltkor is így indult, majd felhívtak, hogy mégis nálam és hogy zúzhatják-e. Na és ha azt mondom: nem? Erre mondá Hugom, hogy a saját lakással csak baj van. Na köszi. Bár ha nincs hol lakni az is elég nagy gond.
Az év vége közeledtével számvetést szoktam csinálni. Hát már elkezdtem számolni meg vetegetni, de még nem zártam le a dolgot, hiszen még bármi történhet ugyebár... De a mérlegem eddig jó.
Ebben a hónapban szerencsére nem utaztunk, bár azért volt családi program így is. Nagynénémhez is lejutottunk kb. egy hónap után, merthogy akkor voltunk Szénáson családi bulin és hoztuk az ajándékait. Voltunk hugomnál is, sőt, egyszer ő is nálunk aludt. Voltunk Béciéknél szülinapi partin, bár azt hiszem, oda nem is vendégnek, inkább vendéglátónak hívtak bennünket. "Vigyáztunk" Anyura meg Mátéra egy egy napig, szóval nem unatkoztunk. Csavarogtunk is sokat, bár ha nagyon gonosz akarok lenni, nem csavargás volt, hanem plázázás, de nálunk az már kirándulás számba megy. Kirándulás majd karira lesz, ország körüli túra, igazi falusi disznóvágással egybekötve. Bár ez még nem biztos. A többit majd látjuk. most úgyis kiszaladt minden a fejemből.

2009. február 2., hétfő

disznó-túra

Itt vagyok, épségben, egészségben és nagyon boldogan. A hétvégét túléltem (disznótor volt) körbeutaztam a fél országot és még nem is értem teljesen haza, bár már úgy érzem megérkeztem. Azon gondolkodtam, hogy kb 15 éve voltam utoljára igazi falusi disznótoron. Nem mintha lehetne más egy disznótor, mint igazi falusi. :) Na mindegy. Szóval 15 éve még kis suttyó voltam, akkor egész más volt minden. Most, felnőtt fejjel azért a munkából is kivettem a részem, képességeimhez mérten. Azért a nap végére elfáradtam rendesen, részben a munkától, részben attól, hogy csomó számomra idegen ember vett körül. Mindenki kedvesen fogadott, ahogy azt kis családom is megjósolta, és baleset sem történt velem, ha azt nem számítjuk, hogy leöntöttem magam a mosogatólével és hogy birkózás közben összefejeltem a gyerekekkel. Lényeg, hogy nem csak a disznóval, de a családdal is megküzdöttem, ami azért kemény - ha nem is vérre menő - küzdelem volt, és bátran kijelenthetem, hogy nyertem, de legalábbis nem vesztettem.
És most, kezdek visszarázódni a dolgos hétköznapokba. Dolgozom, és örömmel állapítom meg, hogy halad is a munka.