A következő címkéjű bejegyzések mutatása: egészség. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: egészség. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. január 2., szombat

kész a leltár

Aki követte a blogom az tudja, hogy a 2015-ös év elég mozgalmasan alakult számomra. Szokásom volt korábban is év végi számvetést tartani. Egy ilyen év után ezt semmiképp nem hagyhatom ki.

Munka
Most a munkaügyekkel kezdem - egyrészt mert új munkahelyem van, másrészt, mert rögtön egy nagy feladattal kezdtem - könyvtári állomány ellenőrzés teljes körűen. Mindez úgy, hogy az állományt, a könyvtári rendet is eközben ismertem meg. Voltak buktatók és felesleges körök, végül úgy tűnik, hogy határidőre elkészült a leltár - az új évet tiszta lappal és újabb feladatokkal kezdem.

Egészség
Visszatekintve az elmúlt évre, volt azért néhány sötétebb időszak, de azt gondolom, összességében egészségesek voltunk. I-nek és talán nekem is volt egy eléggé elhúzódó köhögős betegségem, bár ebben nyilván szerepet játszott a hajtás és a stressz is. Maja sajnos kórházba is került, ami nagyon rossz élmény volt mindannyiunknak - de nagyon hősiesen viselte. Viszont, visszagondolva az elmúlt évre, úgy emlékszem, a kisebb betegségek inkább elkerültek mindenkit. Maja is jobban bírta az oviban - nem kapott el annyi nyavalyát, nekünk pedig időnk sem volt betegnek lenni. Vagy csak eltörpült minden az egyéb ügyek mellett? És, a következő pontnak köszönhetően többet mozogtunk, és sokkal többet voltunk a friss levegőn - szóval egészségesebben élünk.

Lakás
Bár még az előző előző évben történt, hogy túladtam a bajai lakáson. De ez is kellett, hogy rá egy évre kertes házat tudtunk venni. Szóval az év leginkább a ház keresés, az ingatlan adás-vétel körül forgott. Így kicsit nem M. volt a középpontban - bár, ha úgy vesszük, hogy azt kívánta, hogy a szülinapján kertes házban tartsunk kerti partit, akkor nyugodtan mondhatom, hogy őérte csináltunk mindent. Na nem úgy értem, hogy a kedvéért mindent megt/veszünk. Még persze nincs kész minden, de már nagyon otthonosan berendezkedtünk.


Tervek
Az új évre is vannak tervek, főleg a házzal kapcsolatban, amire már nem volt idő, energia és pénz sem - folytatjuk az utat és főkként előre tekintünk. Azért visszatekerjük néha az órát, vagy a naptár lapjait, ha úgy tetszik. Főleg, mert elég látványos a változás, és még mindig az események hatása alatt vagyunk. A terveinkkel, ha a világot nem is váltjuk meg, de az életünket még jobbá próbáljuk tenni.

2012. június 12., kedd

BeEtetés

Szülinapos nagylányunk az elmúlt héten aszkéta életmódot folytatott. Indok persze mint mindig most is van. Enyhe láz, fogzásos tünetek mellett sztrájkba kezdett és szinte semmit nem volt hajlandó magához venni. Miközben mi finomabbnál finomabb és táplálóbb étkekkel próbáltuk erősíteni, hogy mihamarabb legyőzze a kórt, ő eltökélte, hogy nem hajlandó szilárd táplálékot magához venni. Amit mégis a szájába vett, azt ki is köpte, miután megrágta. A beetetés legkülönbözőbb formáit választottuk: kínáltuk kanálból, villáról, tányérból, kézből, próbáltuk az ő kezébe adni az irányítást, mindhiába. Először kínáltuk, aztán kérleltük, könyörögtünk, hogy egyen. Aztán ráhagytuk, vagy épp elvettük előle az ételt (csak mintha el akartuk volna venni). Minden próbálkozás az első falatig bizonyult sikeresnek. Tetézte a bajt a számtalan szájon át beadandó csillapító és antibio, aminek következménye lett az egyre határozottabb ellenállás minden táplálékkal szemben és egy kiadós csalánkiütés is. Egy hét alatt kétszer voltunk Doktor Néninél. Mára sem láz, sem kiütés nincs. Mondanom sem kell, hogy a foga még mindig nem bújt ki.
Amiknek M. ebben a lázas étvágytalan állapotban sem tudott ellenállni, a következők: Szőnyegszösz, vagy bármilyen szösz, porcica, purhab, papírzsepi, újságpapír, bármi ami papír, korábban megrágott, kiköpött, eldobott és megszáradt ételdarabok, virágföld. Kihagytam valamit? Ezen felbuzdulva kitaláltam egy jó módszert az etetésre. Elkerítünk M.nek egy kis területet, ahol nyugodtan kúszhat, mászhat, játszhat. Berendezzük neki mindennel amire szüksége lehet. És aztán beszórunk mindenféle ételdarabokat, amiket felszedhet, ha olyan kedve van. Attól talán hízna is :D
Mindez éppen a Nagymama látogatásával esett egybe. Hát nem a legjobb formájában találta M.-et és azt hiszem engem sem, sajnos. Ettől függetlenül jókat játszottak együtt. Imádják egymást és ez így van rendjén.

2012. február 16., csütörtök

fele sem tréfa

Az egészségről írt bejegyzésem végéről lemaradt egy mondat, mégpedig, hogy "én még tartom magam". Hát változott a helyzet. Kiderült, hogy M.-nak bújnak a fogai, most a felsők, gyakorlatilag egyszerre indult meg a 4 első foga. Ez okozhatta a lázat, és minden egyebet, bár az orrfolyást nem indokolja szerintem. Mindenesetre kicsit megnyugodtunk, bár azért így is megszenvedi szegény. És sajnos a megfázás veszélye sem múlt el teljesen, mert most én kerültem sorra :( Igyekszem távol maradni tőle, ami elég nehéz, mivel ketten vagyunk itthon és a fogzás miatt amúgy is bújósabb a lelkem. I. viszont szépen gyógyul, szerencsére. Remélem én is hamar túl jutok rajta.

2012. február 14., kedd

egészség?

Említettem előző bejegyzésemben, hogy elhatároztuk, fogyókúrába kezdünk. Mint már korábban is, most is a 90 napos diétába kezdtünk, nekem nagyon bevált, szerettem is, és I.nek is jó tapasztalatai voltak vele. Nem is volt kérdés, hogy milyen diétát választunk. Messze még a 90. nap, de túl vagyunk már az első kemény héten, sőt már a 3. hétnél járunk. Bár az első napokban úgy éreztem, nem fogom bírni, mára teljesen beálltam és I. is, bár ő mindig is jobban bírta a koplalást is. Most viszont már egyáltalán nem érzem, hogy koplalnék. Természetesen ennyi idő alatt nem lehet túl sok eredményt felmutatni, azért mégis, a kilók szép lassan fokozatosan kopnak. Kissé már látható is, az eredmény, de igazából ami a legjelentősebb, az az érzés. A tudat, hogy egészségesebben étkezem, és bár éppen csak látszik valami fogyás, máris sokkal könnyebbnek érzem magam. Könnyebben mozgok, jobb a közérzetem, stb. Bár most odakinn tombolnak a mínuszok és azt mondják ilyenkor nem szabad diétázni, mert hiszen kell az energia és a szervezet természetes módon zsírpárnákkal védekezik a hideg ellen. De nem vagyunk már ősemberek, sem a vadon gyermekei, el vagyunk látva téli ruhával, meg fűtött lakással, szóval nem feltétlen szükséges, hogy téli védőréteget növesszünk. Egyébként sem vesszük olyan szigorúan a szabályokat, én korábban sem úgy csináltam, mégis eredményes volt a dolog. Szóval, jól érzem magam. És I. is, egyéb problémákat leszámítva.
Az történt ugyanis, hogy I.-t elkapta valami nyavalya, ami a hirtelen és tartós mínuszok beköszöntével azért benne volt a pakliban. Mi M.-el az orrunkat se mertük kidugni, a hideg mellett a havazás sem könnyítette meg a dolgot, bár a friss hóban jól vizsgázott a babkocsi. Nos I. a hét végére kifeküdt, így nekem állni kellett a sarat, mert I. is gondozásra szorult, M. közelébe pedig nem nagyon mehetett. Óvatosság és gyógykezelés ide vagy oda, a hétvége után M. is lebetegedett, reméljük gyorsan átvészeli a dolgot.

2012. január 1., vasárnap

évértékel

Mint a nagyoknál, nálam is hagyományszámba megy az elmúlt év értékelése. Tartom magam a hagyományokhoz, sőt, előző évi számvetésemben terveket is fogalmaztam meg, hát lássuk először ezeket.

1. még jobban odafigyelek az egészségemre
Azt mondják, így 30 felett minden nap ajándék. :) Ettől függetlenül nem érzem magam öregnek és semmi okát nem látom, hogy az egészségem miatt kellne aggódnom. Ennke ellenére azért vannak intő jelek, az idén is volt ilyen, aminek a következménye kb. 1 hónap össze vissza szaladgálás egyik orvostól a másikig, különösebb eredmény nélkül, ami igazából jó hír, mert úgy tűnik nincs semmi komoly bajom. Ja, és még igazából nincs is vége a dolognak.

2. megpróbálok biztos egzisztenciális hátteret teremteni
Bár ezt már az elmúlt év végén is kilátásba helyeztem, az állásom megszilárdult, ettől függetlenül kérdezem én, ki érezheti manapság biztosnak a munkahelyét?
Egyébként most főállású kispapa lettem. Ez az egzisztencián kívül a 6. ponttal is összefüggésbe hozható. Egzisztencia szempontjából mindenképpen negatív irányba billlen a mérleg. A bevétel kevesebb, a kiadás ellenben több.

3. megpróbálok minél többet spórolni
Hát ez nehéz dolog. Mást sem hallani, minthogy az élet drágul. A fizetésünk ellenben évek óta változatlan, illetve az adó és járulék sakkozások közepette még kevesebb is lehet. kissé félve nézek az elkövetkező év elébe, hogy vajon mit vonnak még el, amiről azt gondoltam eddig, hogy megdolgoztam érte, az enyém és már nem vehetik el. Na de ez egyelőre az elmúlt év mérlege, erről majd később.
Bár az egyik oldalon felszabadultam bizonyos anyagi kötelezettségek alól, másik oldalról nőttek a kiadásaim, hiszen nem ketten, hanem hárman alkotjuk a családot, és egy gyermek érkezése számtalan előre látható és láthatatlan kiadással jár. Ráadásul, amíg magadtól megvonsz sok mindent, a gyermekedtől már nem sajnálod.
Alapvetően sikeresnek mondhatom ezt a tervet is, maradt tartalék, és a tartozásaim csökkentek. És ami a legfontosabb, nem dőltem be! Bár el kell mondanom, az elmúlt évekre visszatekintve, ha egyedül maradok, nem tudom most hol lennék.

4. megházasodni - nincs időpont, lényeg, hogy az esküvői fotón már hárman legyünk
Kipipálva. Megházasodtunk és a fotón már hárman voltunk, I., én és M. a pocakban. Nagy öröm!!

5. gyereket szülni - bár ezt nem én fogom véghezvinni - de igyekszem asszisztálni hozzá
megtörtént. Persze nem én szültem, sőt a papás szülés elé is váratlan akadályok gördültek, de ott voltam velük. Hihetetlen érzés volt hallani ahogy először felsír a kislányom, és aztán kézbe venni. Szerencsére mindenki egészséges...

Szóval a családi mérleg 2 esküvő (ebből 1 saját 1 a húgomé) és 2 gyerek (ebből 1 saját, egy a sógoromé), ez pedig mindenképp pozitívnak mondható. Azt hiszem, a saját terveinket sikeresen teljesítettük, sőt, ha a családi mérleget nézzük, elváráson felül teljesítettünk. Szerintem a gyerekek még jobban erősítik a család egységét, összehozzák a rég nem látott, vagy ritkán látott rokonokat. Ennek ellenére, az emlegetett Bogarak akik eddig szinte a legközelebb voltak, most a legtávolabb kerültek, de ez csak fizikai távolság.

6. megpróbálok jó férj és apuka lenni.
Hát erről I.-t és M.-t kellene megkérdezni, de eddig nem volt rám panasz. Már túl vagyok a főpróbákon is, miután I. dolgozni kezdett, én maradtam M.el itthon és bár az első napok nehezek voltak mindkettőnknek, sőt mindhármunknak, azért boldogultam. Mindenesetre az új évben derül ki minden igazán, mert eddig csak rövidebb időszakokra maradtunk ketten M.-el.


7. nyelvvizsgát szerzek, publikálok, disszertációt írok ...
Na ez az a projekt ami nem nagyon teljesült, bár foglalkoztam vele, mondhatom, mozdult előre kissé a dolog, bár tényleges kézzel fogható eredmény nincs. Előtérbe helyeztem inkább a család komplexet. De a terv és a téma egyre inkább körvonalazódik és a német nyelvkönyv is beszerezve...


8. megpróbálok többet vezetni, mert hamarosan az élet is rákényszerít, hogy volán mögé üljek.
nos, valóban, volt egy rövidke időszak, amíg I. és M. a kórházban voltak, na meg utána mikor még nem nagyon mozdulhattak ki sehová, valóban én voltam aki a kocsit vittem ide s oda, mentem eléjük és értük, jártam bevásárolni, meg ilyenek. De aztán ennek az időszaknak vége szakadt, újra együtt utaztunk, hármasban és nagyobb részt én kerültem a hátsó ülésre M. mellé. Ettől függetlenül azt hiszem még így is többet vezettem mint egy évvel korábban.

Összegezve az elmúlt év fordulóján kitűzött célok nagyobb részt teljesültek. A nem teljesülők, így a nyelvvizsga és a disszertáció az idei év elsődleges tervének tekinthetők. Én a 2011-es évet mind anyagilag, mind egzisztenciális, mind családi szempontból sikeresnek értékelem. És hogy mik a tervek az új évre?

1. a tavaly nem teljesültek pótlása azaz
1. a. nyelvvizsga
1.b. publikálás
1.c. disszertáció
félek, ebből továbbra sem fog mind teljesülni, de ha már egyet kipipálhatok, az is nagyon jó lesz.
2. túlélni - mert állítólag ez az év még nehezebb lesz mint az előző
3. spórolni - a tartozásokat tovább csökkenteni netán felszámolni - ez sokat javítana az életminőségemen.
4. testileg, lelkileg egészséges, vidám és elégedett gyermeket nevelni - jó családapa lenni
azt hiszem ezek is elég komoly tervek, bár nehezen kézzelfoghatók, más konkrét tervem nincs erre az évre vonatkozóan. De feladat lesz így is bőven...
Ja, és ha már itt vagyunk, az új évre néhány jókívánság, unokatesóméktól, amiben szerintem mindenkinek minden benne van:
"jó egészséget és kitartást mindenkinek, ahhoz amihez éppen neki kell!"

2011. szeptember 18., vasárnap

ember tervez...

Most nézem, megint eltelt vagy egy hónap előző bejegyzésem óta. Repül az idő. Mi is történt azóta? Bogarak átszelték fél Európát, és a csatornát, majd partra szálltak britföldön. Új élet kezdődött nekik is. főleg Kishúgom számára csupa új dolog következik. Nekünk is furcsa, hogy távol vannak. Hogy hogyan lesz ezután, majd meglátjuk. Kíváncsian várjuk a fejleményeket.
Nálunk a szokásos élet zajlik, I. és M. várnak haza minden nap, míg én dolgozom. M. szépen fejlődik, bár a doktornéninek nem tetszett, hogy a súlya elmarad attól az átlag értéktől ami a nagy könyvben meg van írva. Pedig szép kis hurkái vannak, és lehet hogy nem széles, de annál hosszabb. Gügyög és gagyog, vigyorog, de nagyon huncutul. Sok baj lesz még vele, már most látom. Pedig nagyon jó kislány egyébként.
Egyre gyakrabban jut eszembe egy ismerős jó tanácsa: Legjobb lesz ha szerzel egy puskát és még az ajtóban lelövöd. mármint a leány udvarlóját. Mondhatjátok persze, hogy hol van az még. Én azt mondom, hamarabb itt lesz mint gondolnád. Mert mindnenkit levesz a lábáról. Tényleg mindenkit. Okos, ügyes és szép. És lehet hogy elfogult vagyok de akkor is! Sziasztok! Itt vagyunk! Apa M.-el:
Amúgy pedig épp egy hét szabadságon vagyok túl. A munkahelyen sikeresen lezárult a költözés utáni első nagy projekt, a könyvtár kipakolás, de erről majd hamarosan a biztoskönyvtáron írok inkább. Ennek örömére gyorsan ki is vettem egy hét pihenőt, tele tervekkel és programokkal vártam a hetet a lányokkal, de aztán minden egészen másképp alakult...
Az aktív pihenés helyett passzivitásra és pihenésre kárhoztattam, a kellemes időtöltés, utazás, csavargás helyett pedig olyan helyekre kellett járnom és olyan dolgokkal kellett az időm töltenem amiket a legkevésbé szeretek, bár azt hiszem ezzel nem csak én vagyok így.
Egy pillanat alatt megfordult minden. Hihetetlen, hogy milyen kevés elég ahhoz, hogy mindaz a szép és jó ami az életben körülvesz, egy pillanat alatt eltűnhet. Napokig egyvalamire voltam képes, bár talán jobb lett volna ha nem teszem: gondolkodni, rágódni az élet kisebb és nagyobb dolgain, látni azt, hogy mik az igazán fontosak és mik a kevésbé. Be kellett látnom, hogy perpetuum mobile nem létezik, még akkor sem ha én hajtom. Be kellett látnom, hogy semmi sem tart örökké. És itt most eszembe jutnak Semprun szavai ismét:
A boldogságot és a boldogtalanságot viseld nyugtalanul - minden örök, csak te nem vagy az. 
  vagy fordítva
A boldogságot és a boldogtalanságot viseld egyaránt nyugodtan: minden elmúlik, s elmúlsz te is.
 Szóval a nyugalom nagyon fontos dolog. Nem csak a felszínen, de a mélyben is. És bármennyire nagynak érezzük magunkat, bármennyire fontosnak, vagy nélkülözhetetlennek, nem vagyunk azok, viszont vannak pótolhatatlan dolgok az életben, amikről senki nem szeretne lemaradni. De aztán úgy van ahogy mondani szokták: Ember tervez, Isten végez. Nem tudom, hogy az én terveim és az Ő tervei mennyire vannak összhangban, de remélem még sok terve van velem! :)
Mára ennyit. Lehet hogy szentimentális vagyok, na de mindig az voltam. És vannak pillanatok az életben, mikor el kell gondolkodni bizonyos dolgokon.

2011. február 21., hétfő

láz

Beteg voltam. Lázas beteg. Mostanság ebben nincsen persze semmi különös, nagyjából mindenki beteg, de inden 2. ember tuti volt, van, vagy lesz beteg. Mert már jön a tavasz, de mégiscsak marad még a tél is. Én mindig olyankor kapom el, mikor ilyen átmeneti időszak van. És ebben sincs semmi különös, évente párszor engem is elkap ez a dolog, megfázás, miegymás. De. Lázas nem szoktam lenni, ha mégis, akkor nagy baj van. Hát most elkapott a láz, hirtelen jött, reggel még semmit nem éreztem, estére viszont ledöntött a lábamról. Így hétfőn az orvosnál kezdtem, bár odáig is nehezen jutottam el. Ki is írt a doki. Életemben először. Durva dolog ez, és majd jövő hónapban a fizetésem is durva lesz :( A legrosszabbkor jött a betegség, mint az lenni szokott. A hétvégére be voltunk jelentkezve, hogy megnézzük M.-t kicsit. Nem voltam valami jó állapotban, de lemondani nem lehetett. Már úgy volt, hogy nem is megyek, pedig miattam volt az egész, I. amúgy is látja havonta őt. Végül elmentünk és azért jó volt látni, bár valahogy többre, jobbra számítottam. Lényeg a lényeg, hogy láttam én is!!! Azért ennek örülök. A héten a munkahelyen is lett volna dolog épp elég. Amúgy is, de most fix programok voltak, amiknél számítottak rám és amiken meg kellett volna jelenni. Mindez kimaradt. Sajnos. :( Otthon is lett volna tennivaló, de a hét úgy telt el, hogy semmit sem tudtam csinálni, pedig aki ismer, tudja, hogy nem bírom a tétlenséget. A hétvégére azért kicsit összekaptuk magunkat, lásd alább.
Ha most nem feküdtem volna ki, akkor nem is tudom, milyen állapotban lennék. Ráadásul I.-t is elkapta a nyavalya, de azért nem olyan durván, mint engem. Nála ez különösen problémás, tekintettel az állapotára problémásan problémás és a szokásos gurgulázás sem nagyon segített, de túléltük mindannyian.
M. megsértődött, mert a néni akinél voltunk, hogy megnézzük, nem volt valami kedves. igaziból csak próbálta némi aktivitásra ösztönözni - hiába. Így kb. egy hétig duzzogott és nem akart életjelt adni magáról, vagyis nem sokat. De mikor a következő hétvégén kilátásba helyeztem, hogy kapni fog valami szépet, azonnal aktivizálta magát. Igazi nő, ha ruháról és egyéb csecsbecsékről van szó, azonnal felélénkül. :) Körbejártunk pár helyet és akciósan sikerült is beszerezni néhány apróságot, szóval örülhetett a kis M. Hát ennyi volt. Tudom, nem túl izgi, de majd lesz olyan is. Üdv. és ne legyetek betegek
.

2011. január 6., csütörtök

számvetés

Illendő dolog egy év lezárásával és egy új kezdetén valamiféleképpen visszatekinteni, mi is történt. Volt valami ilyesmi tavaly is, hát megtartom a hagyományt. Szóval, milyen a 2010-es év mérlege?

Pénzügyek
A pénzügyi mérleg készítése a legkönnyebb, hiszen nem áll másból mint kiadás/bevétel, tartozik/követel terhelés/jóváírás. nos nem fogok számszerű mérleget közölni azért, de
1. lejárt a munkáltatói kölcsönöm, amiből végül is szekrényem lett a bajai lakásban és amit onnan elmozdítani nem is tudok már. De a tartozás nullázva.
2. lenulláztam és felszámoltam a hitelkártyám és ezzel több dolgot is nyertem. Megszabadultam egy komoly veszélyforrástól, hogy felelőtlenül költekezzem. Ebből következik, hogy megtanultam még jobban beosztani a forrásaimat. Felszámoltam a tartalék bankszámlám. Sajnálom kicsit, mert azzal a bankkal elégedett voltam, a színe is jobban tetszett ugyebár :D de a másikat muszáj megtartani, lásd 5. pont.
3. beázás miatt festés, (vagy az még 2009?) csőrepedés miatt vízszerelés, burkolás - az utóbbi csak a legszükségesebb. Együttesen több mint 100e kiadás.
4. visszafizettem a felmondott tanulmányi szerződésem. ismét elmondhatom, hogy önerőből taníttattam magam. Fájt, hogy ennyit ki kell adni. Fájt, hogy nem tudtam másra fordítani. De hálát adhatok, hogy sikerült kifizetni, büszke lehetek hogy megcsináltam, egyedül és elmondhatom, hogy nem tartozom senkinek, és tényleg 'felszabadultam' a fősulitól.
5.Nem lettem bedőlt lakáshiteles még eddig, ami nagyon pozitív ... de még pozitívabb lenne, ha nem lennék lakáshiteles ugyebár.
6. Mindemellett sikerült még megtakarítanom is, ami a mai világban igazán nagy szó. Persze mindez nem sikerült volna, ha nincs I, aki nem csak erkölcsileg támogatott abban, hogy ezt megtegyem, de anyagilag is, hiszen soha nem panaszkodott, ha kevesebb részt vállaltam a közös kiadásokból. Na de az enyém az övé is, és fordítva.

Összefoglalva: Egy éve nem sok reményt fűztem hozzá, hogy ki tudom fizetni mindazt ami az idén rám vár. Vagyis, nagyon sokat takarítottam meg, amiből már nem sok látszik, csak a nullázott számlák. Még az extra kiadásokra is futotta. Ráadásul, azok a kiadások amiktől így megszabadultam, (elvileg) azt jelentik, hogy jövőre még többet tudok megtakarítani. Úgy legyen!

Munka
Januárban még két másfél munkahelyen húztam az igát, ami nagyban hozzájárult a pozitív pénzügyi mérleghez. De az Csáth Gézával élve ez az egészség komplex rovására ment. Kikészültem kicsit. Most csak egy van... még meg van és most már úgy tűnik, meg is marad. Hurrá!! Biztosabb szerződés, várhatóan sokkal több munka, ugyanannyi bér. Csendben jegyzem meg, lehetne rosszabb is.

Egészség
A stressz és a hajtás következtében nem éppen a legjobb kondiban voltam. Nem tudtam enni - pedig az nálam már komoly bajt jelent! Ennek következtében és ettől függetlenül is voltam pár kivizsgáláson, de végül, hála Istennek semmi komoly bajt nem találtak nálam. De oda kell figyelni és - így az ünnepek után - feltétlenül diétázni kellene.

Szerelem, család
ezt helyenként ketté bontják, de én nem tudom. Nekem a szerelem a család és a család a szerelem. Azért itt is vannak ám eredmények
1. megkértem I. kezét és igent mondott. Szóval az összegabalyodás után most már össze is kötöttük az életünket. jelképesen
2. megfogant az elhatározás, hogy a közeljövőben gyermeket szeretnénk
3. az elhatározást tett követte, és röviddel azután, hogy a tettek mezejére léptünk, megfogant egy kis vassdarab, alias Maszatka. Nagy az öröm!!
azért volt negatívum is - párszor összebalhéztam a húgommal. Ebben végül is csak a meglepő, hogy általában inkább nyelek, minthogy balhézzak. Lehet hogy változom???

Tudományos munka
ezen a téren nincs sok dicsekedni valóm, de van új koncepció, ami kicsit konkrétabb és sokkal több értelmét látom mint az eddigieknek. Haladtam is vele. Kikértem az abszolutóriumot...

Lakás
a bajairól már beszámoltam a pénzügyeknél, a Bp. lakás fejleményeiről azonban kevésbé szoktam. Lássuk csak, mi is történt. Az első jelentős beruházások (parketta, konyhabútor, ajtók) után, 2010-ben új bútorokra tettünk szert. Egy részét kaptuk, más részét vettük. Lett új menő lapos TV, új szőnyeg egy két új kütyü, szekrény, könyvespolc, de a mikró elromlott :(  - a Jézuska hozott újat. Lettek új fotelek, lett új konyhaasztal székekkel. Azért ezt így együtt látni nem semmi!

Egyebek
jogosítványt szereztem, még januárban. Azóta volt pár utam, de mindent összeadva még csak pár száz kilométernél tartok.... Más most nem jut eszembe

Tervek a 2011. évre
1. még jobban odafigyelek az egészségemre
2. megpróbálok biztos egzisztenciális hátteret teremteni
3. megpróbálok minél többet spórolni
4. megházasodni - nincs időpont, lényeg, hogy az esküvői fotón már hárman legyünk
5. gyereket szülni - bár ezt nem én fogom véghezvinni - de igyekszem asszisztálni hozzá
6. megpróbálok jó férj és apuka lenni.
7. nyelvvizsgát szerzek, publikálok, disszertációt írok ...
8. megpróbálok többet vezetni, mert hamarosan az élet is rákényszerít, hogy volán mögé üljek.

Hűűű!! nem lesz ez kicsit sok??? - majd egy év múlva látjuk, mi teljesül.