A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fejlődés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fejlődés. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. október 17., péntek

Bátorság

M. igazi szájhős azt hiszem.
Ha felmerül, hogy valahová megyünk, hogy valami érdekeset csinálunk, és tetszene neki, nagyon lelkes és azonnal indulna.

Aztán mikor a tettek mezejére kell lépni, hamar inába száll a bátorsága. Így volt ez a balettal is, amit hallgattunk legalább fél éven keresztül, hogy menni szeretne, aztán mikor menni kellett volna, szabályos pánikroham tört rá és kétségbe esve könyörgött, hogy ne menjünk. Hát az élmények nem jönnek házhoz.

Vagy a pónizás, amivel szintén egy hétig nyaggatott bennünket, alig tudta kivárni hogy menjünk, majd a ló hátán ülve valamitől megriadt, és azonnal le kellett szállni. Utána persze büszkén mesélte, hogy póni lovagolt.

Elég, ha csak szóba kerül, hogy valaki jön hozzánk, vagy váratlanul megszólal a csengő, azonnal kétségbe esik.
Eddig ő rémisztgetett szörnnyel meg dinóval, vagy menekült 'apaszörny' elől nevetve. Most viszont egy mesebeli sárkánytól annyira megijedt, hogy a könyvet is ki kellett dobni. Azóta a könyvekkel is óvatos.

Nem rossz az óvatosság, vagy a bizalmatlanság, de a bénító rettegés semmiképp sem jó. Azt hittük, az óvodával ez kicsit változni fog, hiszen láthatóan megnyílt bizonyos értelemben, de a hét tapasztalata, hogy sajna az oviban is bepánikol azért, ha váratlan helyzet, ismeretlen személy érkezik.
Persze mindennek oka van, és biztos lehetne mélyebbre ásni, valahol természetes dolog, ha félünk az ismeretlentől.

Szerintem ez is egyfajta fejlődési lépcső, hogy látjuk a korlátainkat, illetve, hogy beismerjük ha félünk. Ne izgulj kis M. mi veled vagyunk!

2014. szeptember 1., hétfő

Mik az első óvódahét tapasztalatai? - milyen közösségi ember vagy(ok)?

 Az óvodában töltött egy hét alatt nagyon sokat tanultam, nem csak M számára, de számomra is erőpróba, egyúttal önismereti tréning / lelki gyakorlat volt a 'próbaidő'. Megpróbálom ezeket a tapasztalatokat nagyon röviden összefoglalni.

2014. augusztus 30., szombat

Hogyan lettem Óvodás?

Túl vagyunk az első próba héten, megismerkedtünk az óvodával. Egy hétig én is ovis voltam, M csoporttársa :-) - Beszélgettünk ugyanis, hogy mi lesz ott, és ki lesz ott, kit ismerünk, kik lesznek a csoporttársak. 'De apa ott lesz velem?' Hangzott a kérdés. Így egyértelmű a válasz, apa lesz a csoport társ. Ezt túl komolyan is vettük, mert nem nagyon akart mással játszani, csak apával. Vegyes érzelmekkel nézek a jövőbe, mert bár minden nap egy fokkal jobb volt, az igazi próba a jövő hét lesz, amikor már élesben megy a dolog, M egyedül és egész nap ott marad.
 

2013. december 19., csütörtök

Apasztapasz

Aszta paszta, gondoltam, mikor először meghallottam ezt M-től nemrégiben, s nyugtáztam, hogy valakitől eltanulta a bölcsiben. Elég gyakran használta, akárcsak az OK-t, amit otthon tanult el, mivel gyakorta használtuk, mikor próbáltunk vele alkut kötni valamivel kapcsolatban. Én azon gondolkodtam, vajon mennyire tudja, érti, hogy mit mond. Mára tudom, hogy semennyire, mert ra kellett jönnöm, hogy az ártalmatlan azta paszta helyett valami egészen mást, valami cifrábbat és csúnyábbat hallott el valahonnan - mert folytatása is van az apasztapasznak,  - aminek az értelmét nehezen foghatna fel ésszel. Bár talán jobb is ez igy...
Hogy teljes legyen a kép, ím egy Emil Rulez nóta: Kukuruku.

2013. október 29., kedd

Bulika

M egyre fejlődik, most a leg látványosabb a beszéd terén bekövetkezett változás. Nagyon erdekes és mulatságos, ahogy a hallott kifejezéseket próbálja utánozni, ahogy ragoz. Izgalmas látni hogyan asszociál, és hogyan fejezi ki magát. Van egy kifejezés, ami ilyen szempontból a kedvencem.
Történt nemrégiben, hogy vendégeink jöttek, és velük együtt terveztük, hogy megnézzük a helyi borfesztivált. Az előző évben M nagyot mulatott a zenés programok alatt. Ezért mi mást mondhattunk volna, minthogy megyünk buliba. Az idén kevésbé volt ráhangolva, de végül meg lett az öröme, sikerült (szükelüt) két lufit is szerezni - az első sajnos csúfosan végezte. Nagy öröm, sőt nagy buli volt ez M számára. A második lufi azóta is bírja és M azóta is Bulikának nevezi. Ehhez képest a csapikám = papucsom is teljesen logikus szó képzésnek tűnik.
bulija volt amúgy is, mert miután a multkor a cicás mamát meglátogattuk, most eljött a másik mama, és jöttek nagynénik és nagybácsik is, régen látottak és M számára ismeretlenek is. A hirtelen megnövekedett létszám ellenére sem tört ki rajta a pánik, na és a gyurmászom meg a kiTi nyomdám után már nem is számított más :-)
Hát egyelőre ennyit, még folytatom, remélhetőleg hamarosan.

2013. június 7., péntek

2

M. most már 'hivatalosan' is 2 éves lett, legalábbis Védő Néni is látta és igazolta, hogy elértük a kort, felmérte mind fizikailag, mind szellemileg, hogy korának megfelelően fejlődik-e. M. 85 cm és 10 kg jelenleg, ezzel a per cent il tábla szerint még mindig alultáplált, bár nem tűnik soványnak cseppet sem. Azért így jobb, mintha túlsúlyos lenne. A mozgásfejlődése is ok, bár még nem ugrál, de próbálkozik. Ha azt vesszük mennyire le volt maradva ezen a téren, szerintem ez teljesen rendben van. Lehet, hogy nem beszél alany állítmányban, mert inkább csak mutogat, és csak azt mondja ki, amit biztosan ki tud mondani, egyébként mindent megért és neg is érteti magát mindenkivel.
Hogy mennyire jól nevelt, arról is beszélhetnénk, bár ez nem volt a status vizsgálat része. Gondozó néni jól tudja kezelni, és ha kell azért tud viselkedni, de otthon már a fejünkre nőtt. Ő a főnök, nem vitás. Nagyon határozottan tudja érvényesíteni akaratát, miközben olyan mimóza ha valami váratlan helyzet áll elő. És teljes pánikroham tör rá bizonyos helyzetekben, ránk pedig a frászt hozza, nehogy attól legyen baja, hogy annyira kikészül. Sajnáljuk, féltjük. Az akaratos hiszti rohanok viszont bennünket készítenek ki. Fáradtak is vagyunk, mert nincs egy perc pihenés vagy megállás mellette, de ezt leszámítva nincs okunk panaszra. Az élet szép, ahogy Roberto Benini mondaná :-)

2013. május 9., csütörtök

Programoz

Nagyon régen írtam már, szégyenlem is, nem mintha nem történt volna semmi érdekes, csak hát mostanában folyamatos Időzavarban vagyok. Egyrészt a munka is lekötötte szellemi kapacitásaimat, másrészt otthon sincs kedvem vagy időm a gép előtt ülni. Igaziból alkalom is ritkán adódik alkalom az alkotó tévékenységre, mert M. folyamatosan foglalkoztat bennünket. Főleg Anya a sztár, ha jelen van és szabad, de ha nincs, akkor Apucika is megteszi. egyébként folyamatosan úton vagyunk és programozunk. Nekünk persze program egy bevásárlás vagy a játszóterezés is, de az utóbbi időben kijutott az igazi programokból is. Majális is volt és ringató is volt a múlt héten. A hirtelen jött tavasz vagy nyár sokkal nagyobb szabadságot és több lehetőséget kínál a programokra és ezt ki is használjuk. Szóval a hétvégék csavargással telnek, M korán kel és amint kinyitja a szemét, máris indulna. Mi pedig próbáljuk utolérni mert ugyebár jó lenne még kicsit lustálkodni legalább hétvégén. Amúgy olyan jó érzés látni,  hogy ilyen energia bomba ez a kis Manó.
Így a napok és hetek gyorsan telnek. Észre sem vesszük, csak időnként Rácsodálkozunk, mennyit fejlődött.
Ha belegondolok, milyen nehezen indult el, most pedig már egyedül felmászik bárhová. Megért mindent, nár mondani nem sokat akar azért megérteti magát és eléri amit akar. Kedvenc szava a 'nem' de szépen mondja hogy anya és apucika.
Hát ennyi... Folyt köv.

2012. november 13., kedd

mérföldkövek

Komoly mérföldkövekhez értünk, elsősorban M. tekintetében. A legutóbbi torna hatására egyre biztosabban jár egyedül is, tulajdonképpen szinte teljesen eltűnt a négykézláb közlekedés az életünkből, és otthon kapaszkodás nélkül közlekedünk. Az utcán a biztonságérzet kedvévér még fogja a kezünket, vagyis egy ujjunkat általában, de egyre többször el is engedi azért.
A közelmúltban be/átrendeztük a gyerekszobát, a játékok már mind odaköltöztek, van matrac a földön és van kuckó meg játéksarok is. Mára oda jutottunk, hogy M. nem hajlandó a kiságyban aludni, csak a matracon. Ott több hely van forgolódni, ficánkolni, mert hihetetlenül aktív, nem csak ébren, de álmában is. Így mi nagyok a nappaliba költöztünk, M. pedig egyedül bitorolja a dupla ágymatracot :) Ezért a hétvégén elérkezettnek láttam az időt, hogy a kiságyat végleg felszámoljam.
Vasárnap általában a méretkőzés napja. Miután M. nem volt valami nagy evő és a súlya miatt a Doktor és Védő Nénik is aggódtak, emiatt bennünket is stresszelt a nem evés és nem gyarapodás, a hét kulcseseménye volt a vasárnap esti mázsálás. Mivel a babamérleget már kinőttük, I. állt vele a mérlegre, majd megmérte magát M. nélkül is és a különbözet adta ki a kis M. súlyát. hol kicsit több, hol kicsit kevesebb, de szép lassan gyarapodott azért. Mindig voltak bűvös értékek, amiket csak közelítettünk de soha nem értünk el. Jelentem, most vasárnap M. egyedül állt a mérlegre - persze tudott volna már korábban is csak nem mert :) - és jelentem, elértük a kerek egész 9 kg-ot!!! Tudom ez nem nagy kunszt, de nálunk ez hír értékkel bír. Köszönhető ez az utóbbi hetekben megnövekedett étvágyának is gondolom. Már nincs probléma az evéssel, nem kell könyörögni, hogy egyél legalább egy falatot, nem kell ötfélével kínálni csak hogy valamit egyen, sőt, sokszor van hogy kiürül a tányér és néz, hogy hol marad a kaja?
A babkocsis időszaknak is leáldozott, ha nem is teljesen, de most úgy tűnik váltunk. Eddig mi tologattuk M.-t, most M. tologatja a saját (játék)babkocsiját. Húú de milyen mérges tud lenni mikor nem arra megy a kocsi amerre ő elgondolta. Veszekszik vele, kiabál, sír .... Ebből is látszik hogy egy kis öntudatos, akaratos fruska lett belőle.
Egyébként mondhatjuk, hogy a bölcsőde réme lett a kis M. Jaj annak aki ellene szegül, azonnal mar és harap mindenkit. Nem szép dolog, bár a Gondozó Néni is azt mondta, ilyennek kell lenni egy lánynak. Határozottnak, aki érvényesíteni tudja az akaratát, és ha kell, meg tudja védeni magát. Ezt már én mondom, és még annyit, hogy pipa, ezt teljesítettük.
Bár M. nem az a bújós szeretgetős fajta, azért néha ő is úgy gondolja, és már tud igazi cuppanós puszit adni. Ennek mi nagyon örülünk is, ezen felbuzdulva most osztogatja a cuppanókat. Na de ez egy közel másfél éves nagylánytól igazán elvárható.....

2012. július 20., péntek

turbó

M. a kisgyermekkorba lépett. Ez persze elsőre csak olyan dolognak tűnik, hogy egyik nap még csecsemő, másnaptól már kisgyermek, de az elmúlt hetek bizonyítják, hogy igen jelentős változások történnek az életnek ebben a szakaszában. M. bár kicsit le van/volt maradva bizonyos tekintetben, azért 13 hónaposan már egyértelműen nem csecsemő, hanem nagykislány vagy kisnagylány ha úgy tetszik. Turbó fokozatra kapcsolt fejlődés tekintetében. A tornának köszönhetően a mozgása, tartása is megváltozott. Először csak az látszott, hogy egyre ügyesebben mozog, másképp használja kezét lábát, és máshogy tartja magát. Mára már stabilan ül, és bő egy hete nem csak próbál, hanem ténylegesen mászik. Egyedül. Felkapaszkodik mindenhová, ha valami érdekli. És nem csak ügyesebb, de egyre gyorsabb is. Pakol, rendezkedik, és általában nagyon büszke magára ha valamit sikerül megkaparintani, vagy sikerül valahová feljutni.
A fogai, amik miatt annyira nem jól volt bő másfél hónapja, most szinte észrevétlen bújtak ki. Hirtelen megduplázódott a számuk.
Eddig is elég öntudatos volt, mostanra viszont egyre jobban kifejezi magát és megérteti velünk hogy mit szeretne. Egyre többet beszél, vagyis egyre több kifejezést mond utánunk és tanul meg a maga nyelvén. Nem csak öntudatos, de egyre huncutabb is ez a lány. Igazán életrevaló és imádni való. Csak azt vesszük észre, ha sétálni megyünk, hogy mindenki mosolyog, aki szembe jön velünk. Imádja a gyerekeket és az állatokat, főleg a cicákat :)