A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fogzás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fogzás. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. július 20., péntek

turbó

M. a kisgyermekkorba lépett. Ez persze elsőre csak olyan dolognak tűnik, hogy egyik nap még csecsemő, másnaptól már kisgyermek, de az elmúlt hetek bizonyítják, hogy igen jelentős változások történnek az életnek ebben a szakaszában. M. bár kicsit le van/volt maradva bizonyos tekintetben, azért 13 hónaposan már egyértelműen nem csecsemő, hanem nagykislány vagy kisnagylány ha úgy tetszik. Turbó fokozatra kapcsolt fejlődés tekintetében. A tornának köszönhetően a mozgása, tartása is megváltozott. Először csak az látszott, hogy egyre ügyesebben mozog, másképp használja kezét lábát, és máshogy tartja magát. Mára már stabilan ül, és bő egy hete nem csak próbál, hanem ténylegesen mászik. Egyedül. Felkapaszkodik mindenhová, ha valami érdekli. És nem csak ügyesebb, de egyre gyorsabb is. Pakol, rendezkedik, és általában nagyon büszke magára ha valamit sikerül megkaparintani, vagy sikerül valahová feljutni.
A fogai, amik miatt annyira nem jól volt bő másfél hónapja, most szinte észrevétlen bújtak ki. Hirtelen megduplázódott a számuk.
Eddig is elég öntudatos volt, mostanra viszont egyre jobban kifejezi magát és megérteti velünk hogy mit szeretne. Egyre többet beszél, vagyis egyre több kifejezést mond utánunk és tanul meg a maga nyelvén. Nem csak öntudatos, de egyre huncutabb is ez a lány. Igazán életrevaló és imádni való. Csak azt vesszük észre, ha sétálni megyünk, hogy mindenki mosolyog, aki szembe jön velünk. Imádja a gyerekeket és az állatokat, főleg a cicákat :)

2012. június 12., kedd

BeEtetés

Szülinapos nagylányunk az elmúlt héten aszkéta életmódot folytatott. Indok persze mint mindig most is van. Enyhe láz, fogzásos tünetek mellett sztrájkba kezdett és szinte semmit nem volt hajlandó magához venni. Miközben mi finomabbnál finomabb és táplálóbb étkekkel próbáltuk erősíteni, hogy mihamarabb legyőzze a kórt, ő eltökélte, hogy nem hajlandó szilárd táplálékot magához venni. Amit mégis a szájába vett, azt ki is köpte, miután megrágta. A beetetés legkülönbözőbb formáit választottuk: kínáltuk kanálból, villáról, tányérból, kézből, próbáltuk az ő kezébe adni az irányítást, mindhiába. Először kínáltuk, aztán kérleltük, könyörögtünk, hogy egyen. Aztán ráhagytuk, vagy épp elvettük előle az ételt (csak mintha el akartuk volna venni). Minden próbálkozás az első falatig bizonyult sikeresnek. Tetézte a bajt a számtalan szájon át beadandó csillapító és antibio, aminek következménye lett az egyre határozottabb ellenállás minden táplálékkal szemben és egy kiadós csalánkiütés is. Egy hét alatt kétszer voltunk Doktor Néninél. Mára sem láz, sem kiütés nincs. Mondanom sem kell, hogy a foga még mindig nem bújt ki.
Amiknek M. ebben a lázas étvágytalan állapotban sem tudott ellenállni, a következők: Szőnyegszösz, vagy bármilyen szösz, porcica, purhab, papírzsepi, újságpapír, bármi ami papír, korábban megrágott, kiköpött, eldobott és megszáradt ételdarabok, virágföld. Kihagytam valamit? Ezen felbuzdulva kitaláltam egy jó módszert az etetésre. Elkerítünk M.nek egy kis területet, ahol nyugodtan kúszhat, mászhat, játszhat. Berendezzük neki mindennel amire szüksége lehet. És aztán beszórunk mindenféle ételdarabokat, amiket felszedhet, ha olyan kedve van. Attól talán hízna is :D
Mindez éppen a Nagymama látogatásával esett egybe. Hát nem a legjobb formájában találta M.-et és azt hiszem engem sem, sajnos. Ettől függetlenül jókat játszottak együtt. Imádják egymást és ez így van rendjén.

2012. február 16., csütörtök

fele sem tréfa

Az egészségről írt bejegyzésem végéről lemaradt egy mondat, mégpedig, hogy "én még tartom magam". Hát változott a helyzet. Kiderült, hogy M.-nak bújnak a fogai, most a felsők, gyakorlatilag egyszerre indult meg a 4 első foga. Ez okozhatta a lázat, és minden egyebet, bár az orrfolyást nem indokolja szerintem. Mindenesetre kicsit megnyugodtunk, bár azért így is megszenvedi szegény. És sajnos a megfázás veszélye sem múlt el teljesen, mert most én kerültem sorra :( Igyekszem távol maradni tőle, ami elég nehéz, mivel ketten vagyunk itthon és a fogzás miatt amúgy is bújósabb a lelkem. I. viszont szépen gyógyul, szerencsére. Remélem én is hamar túl jutok rajta.