A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gyerek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gyerek. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. október 27., hétfő

Helyzetjelentés

Remekül vagyok természetesen.

Hétköznap
hajnalban kelek, hogy a reggeli játszmák - erről majd legközelebb részletesen - ellenére is időben el tudjunk indulni és viszonylag időben beérjek a munkába. De ki korán kel, aranyat lel.
Hétvégén - amikor végre nem kell menni sehová, M. ébreszt hajnalban.
Munka után rohanok haza, hogy még kicsit együtt legyen a család. De el kell látni a napi teendőket is, előkészülni a következő napra. Hamar eljön a lefekvés ideje, mire M. Elalszik, I. is. Nekem sincs már nagyon erőm semmire.
Az agyam mint a szita, és hiába van noteszem, nincs eszem, hogy jegyezzem - mire felírnám, elfelejtem.

Szabad idő? 
Könyvet nem olvasok, filmet nem nézek, viszont kívülről fújom az összes mesét. A TV-ben mese megy, jó, ha egy híradót meg tudok nézni, ha M. addigra lefekszik aludni. I. azt sem látja, mert épp mesét olvas M.nek.
Ha a számítógépet bekapcsolom, azon is mesét néznünk vagy játszunk, ezért nincs sem e-mail, sem internet, sem skype vagy ilyesmi.
A telefonomon is játékok vannak. De azon legalább rá tudok nézni az e-mailekre. Többre nem jut idő úgysem. Blogot, e-mailt a buszon írok, munkába jövet-menet. Ott úgyis elég sok időt töltök.

A hétvége 
is M. körül forog természetesen, miközben próbálunk felül kerekedni a káoszon. Ami olyan, mint széllel szemben vizelni, mert amint valamit el raknánk, M. biztosan kitalálja, hogy épp az kell neki. Ha nem, akkor valami mást szór szét helyette.
Fáradtak vagyunk, és gyakorlatilag nincs saját életünk, nincs időnk sem egymásra, sem magunkra. Beszélgetni sem nagyon tudunk, mert M. nem hagyja - ha együtt vagyunk, egyikünk próbál valami hasznosat tenni, míg másikunk vele játszik. Ha egy légtérben tartózkodunk, akkor vagy kitalál valami feladatot, valamelyikünknek, vagy csak egyszerűen elzavar. Ha nem, akkor pl. nem hallja a mesét, vagy ha valamiről elkezdünk beszélni, ő is elkezdi mondani a magáét.

De
nincs okom panaszra, még ha a lakás úgy is néz ki, mint egy játszóház, amin egy forgószél söpört végig. Magam pedig, mint egy marionett báb, amit össze vissza rángatnak. Mindig vidámak és boldogak vagyunk, ha együtt lehetünk. Jó érzés látni, hallani M. örömét ha "együtt a család"
Illyenkor próbáljuk az együtt töltött perceket egymásra és nem másra fordítani.

2014. szeptember 1., hétfő

Mik az első óvódahét tapasztalatai? - milyen közösségi ember vagy(ok)?

 Az óvodában töltött egy hét alatt nagyon sokat tanultam, nem csak M számára, de számomra is erőpróba, egyúttal önismereti tréning / lelki gyakorlat volt a 'próbaidő'. Megpróbálom ezeket a tapasztalatokat nagyon röviden összefoglalni.

2012. október 8., hétfő

dolog

Letelt a kispapaságom és házitündérből dolgozó lettem ismét. Ahogy a játszótéren egy ismerős mondta, apukából ismét ember lettem. Egyrészről vártam kicsit, hogy újra emberek között legyek, hogy találkozzam a kollégákkal, másrészről ahogy az utolsó hét közeledett, egyre nehezebben viseltem az M.-től való elválás gondolatát. Igaz, amit sokan mondanak, ez a szülőnek nehezebb időszak  mint a gyereknek. Bár történt egy s más, és változott is néhány dolog amíg nem jártam a munkahelyen, alapvetően olyan volt visszatérni mintha nem is 10 hó csak 10 nap lett volna amíg távol voltam. Persze kellett némi idő, amíg beleszokom, amíg feltérképezem a változásokat és amíg mindent tudok, hogy hol van. Ha azt gondolod, hogy a reggeli kelés okozott esetleg problémát, hát nem. Korábban is M. ébresztett, de ha tovább aludt, akkor I. vel keltem reggel. Hát az utazás, a tömeg és a dugók nem hiányoztak cseppet sem, de ennek is meg van a varázsa, több havi otthon ülés után.
Kis kimozdulás is volt a héten, mert egy volt csoporttárssal találkoztam a Bambi presszóban. Élmény volt! Remélem lesz még ilyen. Csak egy baj van a kimozdulással: hogy I.-t és M.-t nélkülöznöm kellett. :(
Amit újra meg kell tanulni, az a napirend, mert eddig M.-hez igazodtam és az ő napirendjéhez. Legalábbis az ébredés és az étkezések határozták meg, hogy mikor indulunk és meddig maradunk. Csak egy-egy kivételes alkalom volt, amikor időre kellett menni, de akkor is volt idő jó előre rákészülni vagy korábban indulni, hogy biztosan odaérjünk. Hát ez most a reggeli indulással már nem így van. Neki is kelni kell, és el kell indulni időben, hogy én is időben érjek. Nekem pedig nem csak magamat kell indulásra kész állapotba hozni, hanem őt is. Esténként pedig be kell szorítani minden olyan tennivalót, amit korábban napközben kényelmesen el lehetett végezni. Amit muszáj, azt muszáj. Amit nem, és nem sikerül, az marad hétvégére. Így már a hétvégéink is aktívabban telnek. Nincs lustálkodás amúgy sem, mert M. gondoskodik akkor is az ébresztőről.
Most hétvégén átrendeztük a lakást, egész pontosan Kialakítottuk M. gyerekszobáját, kuckóval, játszó sarokkal és minden egyéb tutisággal. Kicsit féltem, hogy megszokta, hogy az egész lakás egy nagy játszótér, de végül is annyira örült a szobájának, hogy szerintem nem fog nagyon kikívánkozni onnan.

2012. augusztus 24., péntek

szocializáció

M. egyre ügyesebben mozog, ennek következtében nem csak itthon, de a játszótéren is egyre több lehetőség adódik a mozgásra, játékra és a szocializációra.
Kezdetben még a babakocsis séták jelentették a kimozdulást számunkra, volt idő amikor ezek a séták nagyon rövidek voltak, M. végig üvöltött a kocsiban, de kellett a friss levegő.
Aztán valahogy megbarátkozott a kocsival, és nagyokat lehetett sétálni, vagy ücsörögni a padon. Azért ilyenkor is előfordult, hogy valakivel ismerkedtünk, kisgyermekes, babakocsis szülőkkel, vagy nénikkel, akik bekukucskáltak a kocsiba, bár ezek az alkalmak gyakran visításba torkolltak.
Ahogy M. egyre ügyesebb lett, és többé kevésbé biztosan tudott ülni, a hinta és vele együtt a játszótér egyre vonzóbb célpontnak mutatkozott. Persze akkor még egyet jelentett nekünk a hintával, hiszen M. számára nagy élmény volt, hogy nem a babkocsiban ül, és hogy hintázik. Számunkra is új élményeket hozott, hiszen a hinta nem egymagában, hanem általában párban van kialakítva, így időről időre találkoztunk más kisgyerekekkel és más szülőkkel is. Fura helyzet áll elő. Ott állsz egy sorstársaddal a hinta előtt, a gyerek hintázik feeeel és leeee, majdnem olyan, mint beszállni egy liftbe egy idegennel. Kicsit nagyobb a hely, de több időt is "utaztok" együtt. Vannak, akik tudomást sem akarnak venni a másikról, és a köszönésig is csak kényszerből jutnak el. És vannak, akiket zavar, hogy állunk egymás mellett bambán és némán. Na meg a gyerek jó ürügy a beszélgetésre, vagy mert ő szólal meg először, vagy mert hozzá lehet szólni először, még akkor is, ha válaszolni a szülő kénytelen. Sokfélék vagyunk, de a gyerek közös és kimeríthetetlen téma. Mennyi idős, mit tud már és mit nem, mennyit eszik és mennyit alszik, nyűgös szokott-e lenni.... És M. is látja, hogy vannak más gyerekek, látja, hogy másznak, járnak, játszanak. Nagyon érdekli is a többi gyerek.

A következő lépés a rugós lovacskás hinta volt, hiszen ha már tud ülni és megtanulta hogy kapaszkodni kell, akkor már bátran felülhet rá, még ha vigyázunk is, nehogy leboruljon. A lovacskától egyenes út vezet a csúszdáig, körülötte pedig ott a Kánaán: a homokozó.
A homokozóban nagyon jó jönni menni, ücsörögni, homokot szórni, kavicsot enni. És ott a sok ismeretlen játék szétszórva. És ott van sok gyerek meg Anyuka is akikkel lehet ismerkedni. Nem csak M., de mi is ismerkedünk. Bár én nem vagyok valami beszédes, azért igyekszem, I. pedig inkább mindenkivel leáll beszélgetni, minthogy bután hallgassunk egymás mellett. Szóval barátkozunk.Persze csak azokkal, akikkel lehet. Vannak, akik féltik a gyereküket, a játékaikat más gyerekektől, és vannak akik köszönni sem hajlandók, így velük elég nehéz bármiféle kommunikációt kezdeményezni. És valljuk be, nem is szívesen beszélgetnék olyannal, aki átnéz rajtam és még a köszönésem sem viszonozza.
Hát ezek mennek mostanság. M. egyébként mindenkit levesz a lábáról, főleg néniket és bácsikat, akik látják a kocsiban ülve, és mosolyog, meg kacsintgat rájuk. Integetni is szokott általában, de mire eszébe jut, addigra már általában nem látjuk azt akinek integet. Régen ügyesebb volt ebben.

2012. augusztus 23., csütörtök

induló

Intro

Ahogy azt már beharangoztam, jöjjön most pár sor a szülői értekezletről. M. hamarosan bölcsődés lesz, és ehhez hozzá tartozik egy szülői értekezlet, amit félelemmel vegyes várakozás előzött meg a mi (szülők) részéről. Mert ugyebár ilyen még nem volt, a mi életünkben is egy fontos esemény és jelentős változás lesz, ha M. megkezdi az óvó szülői szemektől független, önálló életét egy eddig ismeretlen közösségben. Szakavatott kezekbe kerül, de amíg mi csak róla gondoskodtunk, a nevelők sok más kis minit is vigyáznak, nevelnek majd. Másképp fognak hozzáállni, és másképp fognak róla gondoskodni, elfogulatlanul és bizonyos távolságból szemlélve fejlődését.

Nos a nagy eseménye I.vel közösen mentünk, amíg M. otthon maradt a Nagymamával. Kicsit félve hagyjuk magára mással, már attól is aggódunk, vajon mi lehet vele amíg mi nem vagyunk ott. Persze sokszor észre sem veszi hogy elmentünk, és persze ezután majd egyre több időt fog másokkal tölteni, mint velünk.

Az esemény

Bár mi és még jó néhány szülő teljesen az ismeretlenre készültünk sokan már gyakorlott bölcsisként nagyjából tudták mire számíthatnak. Kaptunk némi általános tájékoztatót, házi- és napirendet, jó néhány feladatot és javaslatot és persze a fizetnivalók listáját.

A csoport

A nagy közös után következett a jövőben nagyon fontos csoportbeosztás, névsorolvasás. Megtudtuk melyik csoportba kerül M. és aztán megismerkedtünk a csoportszobával, a gondozókkal és a többi csoporttárs szüleivel is. Újabb tudnivalók és újabb fizetnivalók után elérkezett az esemény legsarkalatosabb pontja, a jelek és a beszoktatás időpontjának kiválasztása. Harcra készültünk I.-vel, vérre menő küzdelemre, de annyira nem volt vészes, mint számítottuk, igaz, elég határozottak és szemfülesek voltunk, így a végeredménnyel is elégedettek lehetünk. Szeptember 10-én indul a mandula, vagyis M. a bölcsibe.

A lista

Hogy M. megkezdhesse életét a bölcsődében be kell szerezni pár igazolást:
- a védőnőtől
- a háziorvosától
- a fogorvostól
plusz, éppen esedékes egy oltás, tehát azt is meg kell kapnia. Tekintve, hogy M. retteg mindenféle rendelőtől és mindentől ami annak néz ki, ez kemény menetnek ígérkezik. Bár, ha belegondolok, hogy mindkét szülőben van egy adag fehér köpeny fóbia, ez nem is meglepő.
Ezen felül be kell szerezni pár holmit, amit majd visz(ünk) magával. Ez már részben kipipálva.

1 pipa

A fenti listából a fogorvos kipipálva! Kisebb kalandtúrának beillő utazáson vettünk részt, hogy megtaláljuk a magas házak között megbúvó kis rendelőt. A vizsgálat maga nem is volt sokkoló, tekintve, hogy M. már mire odaértünk úgy visított, hogy egy laikus szemlélő mindenféle műszer nélkül megállapíthatta, hogy hány foga van, és azok mennyire épek. Mi lett volna, ha fáj a foga???? Na de a java még csak ezután következik!!

Utózöngék

Napi szokásos sétánk a bölcsőde mellett vezet. Gyakran megállunk, megnézzük hogy játszanak a gyerekek az udvaron, ők gyakran odaszaladnak, integetnek. A napokban egy gondozó néni is a közelben volt és megpróbált barátkozni M.-el aki ezt a szokásos mosoly és integetés helyett kiadós visítással jutalmazta. Azóta ezt majd' minden nap eljátsszuk.

Éppen ma folytattam érdekes csevegést egy kisfiúval aki néhány napja/hete bánatosan nézett bennünket a kerítés túloldaláról. Ma nem volt egyedül és egyáltalán nem volt bánatos. Büszkén újságolta, hogy:
- Voltam ma vásárolni! Ti hová mentek?
Közben két társa is megérkezett, egyikük boldogan kiabálta, hogy:
- Mi verekedünk ám! - majd újra az előző kérdés, amire másodszorra is azt mondtam, mint elsőre:
- Mi is megyünk vásárolni - és még hozzátettem - meg a játszótérre. - Egyikük le is vonta a komoly következtetést, amit azonnal meg is osztott társaival
- A játszótérre mennek vásárolni!
És még két fontos kérdés merült fel: - Miért nincs a kisbabán zokni? illetve, hogy az én kisbabám-e a kisbaba?
Hát ez történt. M. nem visított és még a sarkon túlról integetett is a fiúknak :)
A továbbiakról majd később beszámolok.



2012. január 3., kedd

hét-köz-nap

Hét hónapja, hogy M. megérkezett hozzánk és azóta nap mint nap boldogít bennünket. Csupa csuda dolgot csinál már. Növekszik, mosolyog, forog, fog és fogzik.
Eltelt a karácsony boldogságban és békében, elérkezett az újév is, szerencsésen. Hogy milyen lesz, még nem tudom, szerintem meglepetésekkel teli. M. biztosan tartogat csomó meglepetést. Feladat lesz bőven. Az ünnepek elmúltával először is vissza kell térni a hétköznapokba. Ez most különösen nehéz, hiszen itthon vagyunk hármasban már kb. egy hónapja. Fura lesz, ha I. újra dolgozni kezd. Nekem is vissza kell rázódni a hétköznapokba, aktivizálni magam, mert elégedetlen vagyok magammal. Jut eszembe, az évértékelésből kimaradt, és ugyan nem teszek fogadalmakat, de az ünnepek után különösen időszerű lenne fogyni kicsit.

2012. január 1., vasárnap

... nagykarácsony

Túl vagyunk az ünnepeken. A kiskarácsony után jött a nagykarácsony. Elkezdődött az ünnepek előtti roham az üzletekben. Szerencsére mi már nagyrészt túl voltunk a vásárlásokon, de így is kellett néhány kört futni még az utolsó héten. Aztán a sütés főzés, a vendégjárás, ahogy ilyenkor illik. Volt mázeskalácssütés, fenyőfa díszítés - immár a nagy karácsonyfa díszítése. A nagy evések és ivások sem maradtak el. Tulajdonképpen egy hétig szinte minden nap karácsony volt nálunk. Hol nálunk voltak látogatóban, hol mi voltunk.
Bár az idén nem írtam Jézuskának, elég gazdag karácsonyunk volt, és azt hiszem, minden amit hozott, nagyon jól jött. Igazából arra jöttem rá, hogy a karácsony igazából a gyermekeknek szól. Sokkal meghittebb és családiasabb volt így. A legnagyobb ajándék persze ő maga, és a legjobban annak örülünk, ami neki örömet szerez.
Na és az ilyenkor szokásos disznóvágás sem maradhatott el, bár a derekam beállt kissé azért igyekeztem helyt állni és kivenni a részem a munkából, mivel I. M-el volt elfoglalva, így ő nem annyira tudott másban segíteni.
Egyvalami maradt ki az ünnepekből. 'A' film: Igazából szerelem. Szerintem vidámabb, romantikusabb és karácsonyibb, mint a másik klasszikus, Bridget Jones. Nekem ez a csúcs ebben a a kategóriában, és bár többször láttam, nagyon sajnáltam, hogy idén karácsonykor nem tudtam megnézni, pedig több csatornán is futott.  Úgyhogy, a jövő évi listára fel is veszem és megírom a Jézuskának. Igazából szerelem DVD-t kérek!

2011. szeptember 18., vasárnap

ember tervez...

Most nézem, megint eltelt vagy egy hónap előző bejegyzésem óta. Repül az idő. Mi is történt azóta? Bogarak átszelték fél Európát, és a csatornát, majd partra szálltak britföldön. Új élet kezdődött nekik is. főleg Kishúgom számára csupa új dolog következik. Nekünk is furcsa, hogy távol vannak. Hogy hogyan lesz ezután, majd meglátjuk. Kíváncsian várjuk a fejleményeket.
Nálunk a szokásos élet zajlik, I. és M. várnak haza minden nap, míg én dolgozom. M. szépen fejlődik, bár a doktornéninek nem tetszett, hogy a súlya elmarad attól az átlag értéktől ami a nagy könyvben meg van írva. Pedig szép kis hurkái vannak, és lehet hogy nem széles, de annál hosszabb. Gügyög és gagyog, vigyorog, de nagyon huncutul. Sok baj lesz még vele, már most látom. Pedig nagyon jó kislány egyébként.
Egyre gyakrabban jut eszembe egy ismerős jó tanácsa: Legjobb lesz ha szerzel egy puskát és még az ajtóban lelövöd. mármint a leány udvarlóját. Mondhatjátok persze, hogy hol van az még. Én azt mondom, hamarabb itt lesz mint gondolnád. Mert mindnenkit levesz a lábáról. Tényleg mindenkit. Okos, ügyes és szép. És lehet hogy elfogult vagyok de akkor is! Sziasztok! Itt vagyunk! Apa M.-el:
Amúgy pedig épp egy hét szabadságon vagyok túl. A munkahelyen sikeresen lezárult a költözés utáni első nagy projekt, a könyvtár kipakolás, de erről majd hamarosan a biztoskönyvtáron írok inkább. Ennek örömére gyorsan ki is vettem egy hét pihenőt, tele tervekkel és programokkal vártam a hetet a lányokkal, de aztán minden egészen másképp alakult...
Az aktív pihenés helyett passzivitásra és pihenésre kárhoztattam, a kellemes időtöltés, utazás, csavargás helyett pedig olyan helyekre kellett járnom és olyan dolgokkal kellett az időm töltenem amiket a legkevésbé szeretek, bár azt hiszem ezzel nem csak én vagyok így.
Egy pillanat alatt megfordult minden. Hihetetlen, hogy milyen kevés elég ahhoz, hogy mindaz a szép és jó ami az életben körülvesz, egy pillanat alatt eltűnhet. Napokig egyvalamire voltam képes, bár talán jobb lett volna ha nem teszem: gondolkodni, rágódni az élet kisebb és nagyobb dolgain, látni azt, hogy mik az igazán fontosak és mik a kevésbé. Be kellett látnom, hogy perpetuum mobile nem létezik, még akkor sem ha én hajtom. Be kellett látnom, hogy semmi sem tart örökké. És itt most eszembe jutnak Semprun szavai ismét:
A boldogságot és a boldogtalanságot viseld nyugtalanul - minden örök, csak te nem vagy az. 
  vagy fordítva
A boldogságot és a boldogtalanságot viseld egyaránt nyugodtan: minden elmúlik, s elmúlsz te is.
 Szóval a nyugalom nagyon fontos dolog. Nem csak a felszínen, de a mélyben is. És bármennyire nagynak érezzük magunkat, bármennyire fontosnak, vagy nélkülözhetetlennek, nem vagyunk azok, viszont vannak pótolhatatlan dolgok az életben, amikről senki nem szeretne lemaradni. De aztán úgy van ahogy mondani szokták: Ember tervez, Isten végez. Nem tudom, hogy az én terveim és az Ő tervei mennyire vannak összhangban, de remélem még sok terve van velem! :)
Mára ennyit. Lehet hogy szentimentális vagyok, na de mindig az voltam. És vannak pillanatok az életben, mikor el kell gondolkodni bizonyos dolgokon.

2011. július 31., vasárnap

Új élet

Hosszú hetek óta nem írtam, ez többek között új kis főnökünknek köszönhető. Nyolc hete érkezett hozzánk, azóta leginkább csak alszik, de mikor felébred, azonnal követeli az ételt és italt. Elvárja, hogy minden igényei szerint történjen, amíg éber gondoskodjunk a szórakoztatásáról. Egész pici, mégis teljesen a hatalma alatt állunk, alávetjük magunkat akaratának. Nyolc hete, lassan két hónapja kislányunk körül forog minden. Ennek a kicsi új életnek érkezése gyökeresen felforgatta életünket, közben mégis olyan , mintha mindig is hármasban lettünk volna.
Általában ha valaki nap mint nap lát valakit, kevésbé veszi észre a változást. Annak ellenére, hogy Maszatot minden nap látjuk, határozottan észrevehető a változás rajta. napról napra nő, már több mint egy kg-ot és kb 10 cm-t gyarapodott. Egyre élénkebb és érdeklődőbb, figyel a környezetére, mosolyog, mi több kacag, sikongat. emeli és forgatja a fejét, nyújtózik, az öklét rágja és ehhez hasonlók. Egy tündér. Mi legalábbis teljesen oda vagyunk érte. Látták már a nagymamák, nagynénik és nagybácsik, eddig mindenki el volt tőle ájulva, szóval talán nem vagyunk nagyon elfogultak. Persze minden kiegyensúlyozott boldog csecsemő gyönyörű. Mikor esténként a hasfájás kínozza, akkor talán nem olyan édes, de akkor viszont nagyon aggódunk érte és sajnáljuk. Hát ez van.
Egyébként persze zajlanak a szokásos hétköznapok. Míg a lányok itthon várnak én dolgozni járok. Nagyon rossz itthon hagyni őket, de biztos nekik is rossz itthon nélkülem néha. A munkahely a régi, mégis új helyre járok, a múzeum elköltözött. Elég nagy volt a felfordulás, én pedig amúgy is kicsit szétszórt voltam. Rend(szer)szerető ember vagyok, de most át kell állni M. rendszerére. Bár még annyira nem rendszerű az élete. A munka mellett ott vannak a  hivatali ügyek, a bevásárlás, ami nagyrészt rám marad, bár mostanában már gyakran megyünk hármasban is. Így azért vezetek is. M. imádja ha mozgásban van, így a vásárlást is. De csak a 'tűrés határáig'. Várakozni nem szeret. Hogy kire ütött ez a gyerek??
Most ennyi jut eszembe, nem ülök tovább rajta, mert aztán megint valaki vagy valami megzavar és újabb két hónap telik el egy rendes bejegyzés megírásáig. Mindent összevetve, apuka lettem, és apukának lenni jó dolog.

2011. május 5., csütörtök

új élmények

Csupa nem mindennapi élményben volt részem mostanság, amiről szeretnék most beszámolni . Nem akarom húzni az idegeket, nem akarok olyan dolgokról írni amik csak nekem érdekesek, de azért néhány szóban:
1. találkoztam a doktorbácsival aki I-t és M.-t rendszeresen megvizsgálja. Tényleg olyan ahogy I. elmondta, aranyos mackós bácsi, kicsit olyan mint én csak még nagyobb és több haja van :D Ja és ha lehet még nálam is halkabban beszél. Az ügy apropója a szokásos havi ellenőrzés volt, amire végül én is odaértem, így M.-ot is láthattam, a képernyőn, amint az ujját szopja és integet. Nagy élmény! Azt hiszem nem fogom elfelejteni soha.
2. voltunk a szülészeten, ahol a tervek szerint M. meglátja majd a napvilágot - mellékesen itt is összefutottunk doktorbácsival.
3. találkoztunk itt egy szülésznénivel aki megmutatta a szülőszobát meg ilyeneket. Nagyon barátságos a légkör amúgy ahhoz képest, hogy kórház, de azért így is benne van valami rideg, hátborzongató érzés. Még egy vajúdó kismamát is láttunk. Hát nem a kitörő lelkesedés volt az arcára írva, hogy hamarosan megpillanthatja gyermekét. Ja, feladat: be kell szereznem valami ruhát ha ott akarok lenni I. mellett a nehéz pillanatokban. Olyan leszek mint egy műtősfiú, gondolom.
4. Voltam már többedszerre az anyakönyvvezetőnél és megkaptam az anyakönyvi kivonatunkat, amivel igazolni tudjuk, hogy egybekeltünk. És, ráadásul nem csak magyarul, de angolul és franciául is rajta van minden. hűűűűha.
Nos ennyi.Más most nem jut eszembe. Páá

2011. április 29., péntek

a nagy nap

Közeleg a nagy nap. Na de milyen nagy? és melyik az igazán nagy? És mikor? Nem aggódni, minden kérdésre válaszolok. Ma van ugye a 'Royal Wedding', szóval a mai is egy nagy nap. De nem nekem :) Nekem holnap jön el a napja, hogy nősülök. Nem lesz olyan nagy hacacáré mint királyéknál, de nekem így is túl sok ha belegondolok. Nem gondolom, hogy az életem gyökerestül megváltozik ettől, de azért ha valahol a családi állapotom kérdezik, nem írhatom be többé hogy nőtlen vagy ilyesmik. És innentől hivatalosan is összekötjük az életünket I.-vel. De igaziból már régen összekötöttük azt, ha nem is hivatalosan.
Aztán ha ezt a feladatot is teljesítettük, még egy jó hónap és várjuk M. érkezését. Na az lesz igazán nagy nap, amikor megérkezik. Onnantól változik meg igazán az élet. Szóval nekem majd az lesz az igazán nagy nap. De nem kell már addig olyan sokat várni! Mindenesetre a holnapra készülök. Ilyen sem gyakran van az ember életében. Végül is házasodni nem szokott az ember minden nap. Ez igaz. Jó esetben egyszer van ilyen az életedben, rosszabb esetben még párszor. Ha elcseszted, vissza nem csinálhatod, de újra kezdheted. Viszont a gyerekkel kicsit másképp van ez a dolog. Azt nem lehet újra kezdeni, és valljuk be, az életben többször is születhet gyereked, de olyan sokszor azért nem fog. és ha újabb születik, nem a régit cseréled le, hanem egy újabb lesz mellé. Most ebbe jól belebonyolódtam, igaziból csak azt akartam mondani, hogy nagy napok jönnek és a holnapi csak az első kis nagy nap a még nagyobbak felé. Most ennyi. Nálunk nem lesz élő közvetítés, de majd beszámolok. Üdv, szép hétvégét mindenkinek.

2011. március 30., szerda

projektek

ideje már egy gyors helyzetjelentésnek. Megint egy hónap is letelt már az előző bejegyzésem óta. Hűűű, Hogy repül az idő! Mi is történt azóta? Voltunk 'vendégségben'  a családnál. Szülők, unokatestvérek, keresztszülők, nagy- és kisnénik látogatása már időszerű volt, mert vannak akikkel évek óta nem találkoztunk és mióta M.-t várjuk, több okból is illendő és fontos a látogatás, meg a kapcsolattartás. El is láttak bennünket mindenfélékkel, főleg M.-t. Örült is ám neki, szerintem ha lett volna helye még ugrándozott is volna a pocakban. De annyira nagy helye nincs azért. De valahogy soha sem elégedett, én ezt nem is értem. Hetek óta babkocsi lázban ég - és persze mi is - csak mi türelmesebbek vagyunk :) volt disznóvágás, amiről I. betegsége miatt végül is lemaradtunk, azért az utómunkálatokból igyekeztem kivenni a részem. Vezettem is megint, nyár vége, ősz eleje óta először. Már azt hittem, mindent elfelejtettem, de nem ám! de jó is volt. Aztán voltak nekünk is vendégeink, Nikker N. Nagy és a Bogár a holdról :) izgis volt. Most hétvégén Anyu jön látogatóba, lesz ünneplés meg csavargás biztos. Erről mjad legközelebb beszámolok.

Amúgy most mindenféle projektekben vagyok/vagyunk.
első -  Maszat - projekt. Igaziból önműködő projekt, mert jól el van, szépen növekszik, néha I. agyára megy, minden úgy van ahogy lennie kell. Mi pedig készülünk a fogadására, anyán keresztül ellát bennünket már most utasításokkal és jótanácsokkal. Ha ilyen lesz mikor kibújik és öntudatra ébred, akkor makacs, önfejű és akaratos lesz. De majd odafigyelünk hogy azért jól viselkedjen. Vele kapcsolatban éppen folyamatban van a babkocsi ügylet, de erről majd ha túl leszünk rajta.
második - házasság - projekt. Ez is jól halad. Szerintem az ismerősök és családtagok többsége azt hitte csak vicc, hogy a célunk, hogy hárman legyünk a fényképen. Úgy értve, hogy Anya azaz menyasszony, Apa azaz vőlegény és M. Anya pocakjában. Úgy tűnik, ez is összejön hamarosan - aki tud számolni, gondolhatja hogy nem sok idő van már M. érkezéséig -  már a bürokrácia ködös és kanyargós ösvénéyére léptünk, de erről többet nem árulhatok el. Még lehet hogy eltévedünk :) húúú furcsa ám azért leírni hogy menyasszony meg vőlegény. Ehhez képest az anya meg apa bakfitty.
harmadik - szám.tech - projekt. Informatikus vagyok vagy sem - a szó szoros értelmében egyébként nem - nagy fába vágtam a fejszét. Új gép, új élet, mondhatnánk, mostantól linuxul tanulok. Voltak kezdeti nehézségek, bár igaziból nem is szoftveres hanem hardveres probléma okozta.Én még kicsit BASIC kel meg DOSsal kezdtem a pályafutásom és PASCAL is volt közben, szóval ez a parancsokat adok dolog ismerős és bizonyos értelemben izgalmas is. De persze kihívás egy új rendszerrel ismerkedni.
Egy hét szenvedés után egy apró beállítás és minden sínen van. Emiatt a többi otthoni szám.tech projekt csúszik kicsit, de mostantól újult erővel és jobb technikai háttérrel vetem bele magam. Hajlamos vagyok elveszni ezekben a telepítős beállítós részletekben, de a cél mindig az, hogy a céljaimnak megfelelően alakítsam ki a dolgokat, végül is olyan ez, mint egy lakást berendezni. ha nincs rend és nem praktikus az elrendezés, akkor nem lehet hatékonyan tevékenykedni. Lényeg a lényeg, hogy bármennyire is szeretek ilyenekkel bíbelődni,. azt még jobban szeretem, ha kész és végre azt tudom vele csinálni amire való. Dolgozni. De ez az egy hét azért engem is kicsinált. Kezdtem elveszíteni a türelmem és azon voltam hogy hagyom az egészet úgy, ahogy eredetileg volt, csak a munka egy részéhez kellett még a jól bevált win. is. NNa mindegy. Szerintem I. is kezdte már elveszíteni a türelmét, bár ő is biztatott, meg minden, de a végére szerintem nagyon unta, de nem vallotta volna be. Ezt most jó részletesen kifejtettem, ugye?

további projektek - munkahely - erről egyrészt máshol már beszámoltam, másrészt nagyon nincs változás, halad a munka ezerrel és most van látszatja is, szóval elégedett vagyok. Ennyi.

Legyetek jók és vidámak. Süt a nap, tavasz van.

2011. január 6., csütörtök

számvetés

Illendő dolog egy év lezárásával és egy új kezdetén valamiféleképpen visszatekinteni, mi is történt. Volt valami ilyesmi tavaly is, hát megtartom a hagyományt. Szóval, milyen a 2010-es év mérlege?

Pénzügyek
A pénzügyi mérleg készítése a legkönnyebb, hiszen nem áll másból mint kiadás/bevétel, tartozik/követel terhelés/jóváírás. nos nem fogok számszerű mérleget közölni azért, de
1. lejárt a munkáltatói kölcsönöm, amiből végül is szekrényem lett a bajai lakásban és amit onnan elmozdítani nem is tudok már. De a tartozás nullázva.
2. lenulláztam és felszámoltam a hitelkártyám és ezzel több dolgot is nyertem. Megszabadultam egy komoly veszélyforrástól, hogy felelőtlenül költekezzem. Ebből következik, hogy megtanultam még jobban beosztani a forrásaimat. Felszámoltam a tartalék bankszámlám. Sajnálom kicsit, mert azzal a bankkal elégedett voltam, a színe is jobban tetszett ugyebár :D de a másikat muszáj megtartani, lásd 5. pont.
3. beázás miatt festés, (vagy az még 2009?) csőrepedés miatt vízszerelés, burkolás - az utóbbi csak a legszükségesebb. Együttesen több mint 100e kiadás.
4. visszafizettem a felmondott tanulmányi szerződésem. ismét elmondhatom, hogy önerőből taníttattam magam. Fájt, hogy ennyit ki kell adni. Fájt, hogy nem tudtam másra fordítani. De hálát adhatok, hogy sikerült kifizetni, büszke lehetek hogy megcsináltam, egyedül és elmondhatom, hogy nem tartozom senkinek, és tényleg 'felszabadultam' a fősulitól.
5.Nem lettem bedőlt lakáshiteles még eddig, ami nagyon pozitív ... de még pozitívabb lenne, ha nem lennék lakáshiteles ugyebár.
6. Mindemellett sikerült még megtakarítanom is, ami a mai világban igazán nagy szó. Persze mindez nem sikerült volna, ha nincs I, aki nem csak erkölcsileg támogatott abban, hogy ezt megtegyem, de anyagilag is, hiszen soha nem panaszkodott, ha kevesebb részt vállaltam a közös kiadásokból. Na de az enyém az övé is, és fordítva.

Összefoglalva: Egy éve nem sok reményt fűztem hozzá, hogy ki tudom fizetni mindazt ami az idén rám vár. Vagyis, nagyon sokat takarítottam meg, amiből már nem sok látszik, csak a nullázott számlák. Még az extra kiadásokra is futotta. Ráadásul, azok a kiadások amiktől így megszabadultam, (elvileg) azt jelentik, hogy jövőre még többet tudok megtakarítani. Úgy legyen!

Munka
Januárban még két másfél munkahelyen húztam az igát, ami nagyban hozzájárult a pozitív pénzügyi mérleghez. De az Csáth Gézával élve ez az egészség komplex rovására ment. Kikészültem kicsit. Most csak egy van... még meg van és most már úgy tűnik, meg is marad. Hurrá!! Biztosabb szerződés, várhatóan sokkal több munka, ugyanannyi bér. Csendben jegyzem meg, lehetne rosszabb is.

Egészség
A stressz és a hajtás következtében nem éppen a legjobb kondiban voltam. Nem tudtam enni - pedig az nálam már komoly bajt jelent! Ennek következtében és ettől függetlenül is voltam pár kivizsgáláson, de végül, hála Istennek semmi komoly bajt nem találtak nálam. De oda kell figyelni és - így az ünnepek után - feltétlenül diétázni kellene.

Szerelem, család
ezt helyenként ketté bontják, de én nem tudom. Nekem a szerelem a család és a család a szerelem. Azért itt is vannak ám eredmények
1. megkértem I. kezét és igent mondott. Szóval az összegabalyodás után most már össze is kötöttük az életünket. jelképesen
2. megfogant az elhatározás, hogy a közeljövőben gyermeket szeretnénk
3. az elhatározást tett követte, és röviddel azután, hogy a tettek mezejére léptünk, megfogant egy kis vassdarab, alias Maszatka. Nagy az öröm!!
azért volt negatívum is - párszor összebalhéztam a húgommal. Ebben végül is csak a meglepő, hogy általában inkább nyelek, minthogy balhézzak. Lehet hogy változom???

Tudományos munka
ezen a téren nincs sok dicsekedni valóm, de van új koncepció, ami kicsit konkrétabb és sokkal több értelmét látom mint az eddigieknek. Haladtam is vele. Kikértem az abszolutóriumot...

Lakás
a bajairól már beszámoltam a pénzügyeknél, a Bp. lakás fejleményeiről azonban kevésbé szoktam. Lássuk csak, mi is történt. Az első jelentős beruházások (parketta, konyhabútor, ajtók) után, 2010-ben új bútorokra tettünk szert. Egy részét kaptuk, más részét vettük. Lett új menő lapos TV, új szőnyeg egy két új kütyü, szekrény, könyvespolc, de a mikró elromlott :(  - a Jézuska hozott újat. Lettek új fotelek, lett új konyhaasztal székekkel. Azért ezt így együtt látni nem semmi!

Egyebek
jogosítványt szereztem, még januárban. Azóta volt pár utam, de mindent összeadva még csak pár száz kilométernél tartok.... Más most nem jut eszembe

Tervek a 2011. évre
1. még jobban odafigyelek az egészségemre
2. megpróbálok biztos egzisztenciális hátteret teremteni
3. megpróbálok minél többet spórolni
4. megházasodni - nincs időpont, lényeg, hogy az esküvői fotón már hárman legyünk
5. gyereket szülni - bár ezt nem én fogom véghezvinni - de igyekszem asszisztálni hozzá
6. megpróbálok jó férj és apuka lenni.
7. nyelvvizsgát szerzek, publikálok, disszertációt írok ...
8. megpróbálok többet vezetni, mert hamarosan az élet is rákényszerít, hogy volán mögé üljek.

Hűűű!! nem lesz ez kicsit sok??? - majd egy év múlva látjuk, mi teljesül.