A következő címkéjű bejegyzések mutatása: háztartás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: háztartás. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. május 3., vasárnap

Stressz

Kissé hanyagoltam mostanában a blog írást. Húsvét óta nem jelentkeztem, közben pedig már itt a majális meg Anyák napja.

Nincs ennek más oka, csak annyi, hogy nem tudtam összeszedni a gondolataimat, vagy csak nem tudtam ráhangolódni az írásra.

Más dolgok kötötték le a gondolataimat. Hosszas tervezgetés és álmodozás után egy komoly projekt indul most.  Nagy változások vannak, még nagyobbak lesznek és ez kihat mindenre. Éppen ezért stresszes ez az időszak. Az elmúlt hetek is azok voltak, és valószínú, még stresszesebb időszakok várnak ránk.


Nem csak én, de I is hasonlóan felfokozott állapotban volt, van és lesz. Ez pedig M.-et is stresszeli. Amúgy is olyan érzékeny, és mostanában különösen. De alapvetően úgy érzem, ez most inkább előre visz bennünket, nem pedig visszafog.

2015. március 6., péntek

Tiszteletkör

Ez a hét a tiszteletkörökről szólt, vagyis inkább olyan feleslegesnek tűnő körökről, amiknek túl sok értelmét nem láttam, kizárólag a szervezetlenségből és átgondolatlanságból adódóan kellett megtenni őket. Bosszantó dolgok ezek, mikor az ember azzal szembesül, hogy olyan dolgokra kell pazarolnia az idejét, energiáját, amiket már nem is olyan rég megtett, és ha kicsit odafigyelne / odafigyelnének arra amit csinál, nem is lenne szükség rájuk. Szervezetlen és szétszórt vagyok én is persze időnként. köszönhető ez annak is, hogy bárhová indulok, bármibe fogok, valaki, valahol megakaszt valami mással. És hiába szeretnék mindent egyszerre, hiába kapkodnék, hogy gyorsan sokat elérjek, attól nem lesz meg semmi hamarabb. Ideje lenne talán egy kis slow programnak, bár egyesek szerint így is elég lassú vagyok.

tarts egy csendes napotDe egy csendes napot szívesen tartanék.
A héten sokszor elgondolkodtam, hogy én vagyok retardált, vagy, csak mások néznek ennyire hülyének. Ha választhatnék, nem tudom, melyik lenne a jobb.

2014. november 7., péntek

Gyúr

Maja nyújtja a tésztát
M. Kedvenc elfoglaltsága mostanság a tészta gyúrás. Egyébként is szeret gyurmázni, a kis konyha szekrénye is erősen igénybe van véve, de a gyurma és a játékból főzésnél sokkal izgalmasabb igazi tésztát gyúrni, kavarni, aztán, ha elkészült kinyújtani, szaggatni. Csak egy baj van, hogy mindent jobban tud - nem engedi azt sem, hogy megmutassuk, hogyan is kellene csinálni a dolgokat.
Nagyon élvezi ezt a munkát. Szereti, ha feladatot kap, ha ő is dolgozhat. Fontosnak érzi magát, mint a felnőttek.
Sajnos a végeredmény kevésbé érdekli - ha már kisült, tőle nyugodtan meg is ehetjük a tésztát.

Posted via Blogaway

2012. október 8., hétfő

dolog

Letelt a kispapaságom és házitündérből dolgozó lettem ismét. Ahogy a játszótéren egy ismerős mondta, apukából ismét ember lettem. Egyrészről vártam kicsit, hogy újra emberek között legyek, hogy találkozzam a kollégákkal, másrészről ahogy az utolsó hét közeledett, egyre nehezebben viseltem az M.-től való elválás gondolatát. Igaz, amit sokan mondanak, ez a szülőnek nehezebb időszak  mint a gyereknek. Bár történt egy s más, és változott is néhány dolog amíg nem jártam a munkahelyen, alapvetően olyan volt visszatérni mintha nem is 10 hó csak 10 nap lett volna amíg távol voltam. Persze kellett némi idő, amíg beleszokom, amíg feltérképezem a változásokat és amíg mindent tudok, hogy hol van. Ha azt gondolod, hogy a reggeli kelés okozott esetleg problémát, hát nem. Korábban is M. ébresztett, de ha tovább aludt, akkor I. vel keltem reggel. Hát az utazás, a tömeg és a dugók nem hiányoztak cseppet sem, de ennek is meg van a varázsa, több havi otthon ülés után.
Kis kimozdulás is volt a héten, mert egy volt csoporttárssal találkoztam a Bambi presszóban. Élmény volt! Remélem lesz még ilyen. Csak egy baj van a kimozdulással: hogy I.-t és M.-t nélkülöznöm kellett. :(
Amit újra meg kell tanulni, az a napirend, mert eddig M.-hez igazodtam és az ő napirendjéhez. Legalábbis az ébredés és az étkezések határozták meg, hogy mikor indulunk és meddig maradunk. Csak egy-egy kivételes alkalom volt, amikor időre kellett menni, de akkor is volt idő jó előre rákészülni vagy korábban indulni, hogy biztosan odaérjünk. Hát ez most a reggeli indulással már nem így van. Neki is kelni kell, és el kell indulni időben, hogy én is időben érjek. Nekem pedig nem csak magamat kell indulásra kész állapotba hozni, hanem őt is. Esténként pedig be kell szorítani minden olyan tennivalót, amit korábban napközben kényelmesen el lehetett végezni. Amit muszáj, azt muszáj. Amit nem, és nem sikerül, az marad hétvégére. Így már a hétvégéink is aktívabban telnek. Nincs lustálkodás amúgy sem, mert M. gondoskodik akkor is az ébresztőről.
Most hétvégén átrendeztük a lakást, egész pontosan Kialakítottuk M. gyerekszobáját, kuckóval, játszó sarokkal és minden egyéb tutisággal. Kicsit féltem, hogy megszokta, hogy az egész lakás egy nagy játszótér, de végül is annyira örült a szobájának, hogy szerintem nem fog nagyon kikívánkozni onnan.

2012. június 19., kedd

műszaki

Volt idő, mikor a leghasznosabb műszaki cikk egy vízforraló volt a háztartásunkban. Azóta nagyon jól felszerelt lakásunk van, de ahogy azt mondani szokták, ha egyszer valami elromlik, akkor tuti, hogy sorban  minden más is. Van még pár dolog, amit régóta várólistán tartunk, de az utóbbi időben jó pár dolgot cserélnünk kellett, és talán még néhányat kelleni fog a közeljövőben.
Ha valakit érdekelnek az alábbi dolgok, kérem jelezze:
Vasaló, ami nem melegít rendesen - így kb. azt tudod vele kivasalni ami amúgy sem volt nagyon gyűrött. - cserélni kellett. I. ügyesen választott helyette, ugyanaz a típus, csak nem digitális kijelzős/szabályozós és más a színe. Utólag jött rá hogy nem is azt nézte ki. De bevált. :)
CD lejátszó, ami nem játssza le a CD-t. Talán nem létszükséglet, de az esti rituálék fontos eszköze, emiatt sürgős volt.
A sor folytatódott I. telefonjával, ami úgy tűnik, egyelőre túlélte. Csak éppen nem tudott olyan számot tárcsázni, amiben 0 van - gyakorlatilag minden telefonszámban van - és nem tudta a hívást befejezni. De ez ugye nem baj.Végül is
Porszívó, ami nem szív rendesen, de cserébe zajos és folyton szétesik - megérett a cserére
És, amire nem számítottunk, a kocsi akksija is tönkrement :(

Ami még várólistán van:
Fényképezőgép, de annak a cseréje legalább halasztható.
Fagyasztó - még bírja, de ki tudja meddig. Főleg helyszűke miatt lenne jó ládáról szekrényre cserélni.

Szóval, ha eddig nem lett volna mire költeni, hát most van. A többiről majd külön bejegyzésben.

2012. április 2., hétfő

cica

A hosszú hétvége után egy hosszú hét következett, majd egy normál hosszúságú. Csupa egyforma nap, azt az egy vasárnapot leszámítva, ami épp csak arra volt elég, hogy kicsit együtt legyünk. És végre elérkezett egy normál hétvége. Persze mondhatjátok, hogy nekem aztán minden nap olyan mint egy hétvége, ami részben igaz is. Nem járok dolgozni. Azért itthon tartani a frontot sem mindig könnyű, bár örömteli. Azért én is fellélegzem kicsit, ha I. itthon van és ő is figyel M.re. Másrészt nagyon jó hármasban tölteni az időt. Ezt a normál hétvégét azzal töltöttük, hogy megpróbáltuk behozni a lemaradásunkat, ami a háztartást illeti. Mostunk folyamatosan, mert a szárítónk beadta a kulcsot, és mire sikerült pótolni, addigra felgyűlt a mosatlan. És takarítottunk, amit nagyon nem lehet hét közben, mert egyrészt M.-et nem nagyon lehet őrizet nélkül hagyni, másrészt a porszívótól időnként sokkot kap. Az őrizetről pedig csak annyit, hogy ha valamit meglát, azonnal oda kúszik, és nem tágít amíg meg nem szerzi. Legyen szó az asztal alatt futó kábelekről, a konnektorról, vasalóról, vagy épp az asztalról lelógó tárgyakról és persze a szárítóról. Már a küszöb sem akadály, kimászott a szobából az előszobába és innentől kezdve egy pillanat alatt elérhetők további potenciális veszélyhordozók is.
Egyébként a nagyszülőknél tett utolsó látogatásunk óta a cica lett a sztár. Eddig találgathattunk, meg álmodozhattunk, hogy M. első szava vajon anya, vagy apa lesz. Mostanra  szinte biztos, hogy a cica lesz az első szavunk. Bár legjobb lenne egy élő, szaladgáló kiscica, de éppen elég ebbe a lakásba M.cica aki szaladgál. Van viszont cica képen és cica plüssállat, ami hasonlóképpen felkelti M. érdeklődését. Bár itt a lakótelepen is vannak cicák, meg kutyák is, azokat távolról csodáljuk. Jobban felkeltik M. érdeklődését mint a kisbabák, pedig azoktól is teljesen belelkesedik. Sétáink során egyre több mindenkivel találkozunk, azért még mindig előfordul hogy hiszti van, ha valaki bekukucskál a babkocsiba. Távolról persze nagyon érdekes a jövés menés. és M. integet boldog boldogtalanak... csak nehogy túl közel jöjjön.
Volt közben más élményünk is. Hajvágás volt, én örültem neki, M. már kevésbé, ugyanis az ő haját is levágtuk. Nem ollóval, géppel. Márpedig a gép zúg, búg, és a gépek félelmetesek.
Nálunk a tavasz az ünnepekről szól. Főleg a március név- és születésnapokkal van teletűzdelve, de jut belőle azért áprilisra is. M. névnapjára dobozt kapott. Építőkockák vannak benne. De a kockákhoz még fel kell nőnie, egyelőre a doboz is nagyon jól leköti. :) És persze közeledik a húsvét is. Egyelőre ennyi. Cicapuszik mindenkinek

2012. január 3., kedd

hét-köz-nap

Hét hónapja, hogy M. megérkezett hozzánk és azóta nap mint nap boldogít bennünket. Csupa csuda dolgot csinál már. Növekszik, mosolyog, forog, fog és fogzik.
Eltelt a karácsony boldogságban és békében, elérkezett az újév is, szerencsésen. Hogy milyen lesz, még nem tudom, szerintem meglepetésekkel teli. M. biztosan tartogat csomó meglepetést. Feladat lesz bőven. Az ünnepek elmúltával először is vissza kell térni a hétköznapokba. Ez most különösen nehéz, hiszen itthon vagyunk hármasban már kb. egy hónapja. Fura lesz, ha I. újra dolgozni kezd. Nekem is vissza kell rázódni a hétköznapokba, aktivizálni magam, mert elégedetlen vagyok magammal. Jut eszembe, az évértékelésből kimaradt, és ugyan nem teszek fogadalmakat, de az ünnepek után különösen időszerű lenne fogyni kicsit.

2011. november 24., csütörtök

kispapa

Kispapa lettem, most már igaziból is. I. lassan egy hete jár dolgozni, így M.-el kettesben töltjük itthon a napok nagy részét, amit ő változó lelkesedéssel fogad. Bár eddig is aktív részese voltam az életének, azért fel kell vennem vele a ritmust, rá kell hangolódnom a napi rutinjára. Úgy tűnik, valahogy jobb a kedve, ha reggel látja Anyát, mielőtt munkába megy, így megelégedéssel nyugtázza, hogy Anya nem veszett el. egyébként jól el vagyunk, mókázunk, játszunk, jókat rötyögünk, olvasunk újságot és mesekönyvet. Vagyis és olvasom, M. pedig eszi a könyveket. :) Mindent összevetve elég jól el vagyunk, M. egy tündér, persze biztos elfogult vagyok, de akkor is.
Csuda jó búcsú ajándékot kaptam a kollégáktól, mikor elköszöntem, volt meglepetésparti meg minden, de a legjobb a Maja-Papa napló, aminek minden oldalára valami kérdés van írva, amire választ kell majd adnom, vagy fotót beragasztani. Már egy hét alatt is sok minden gyűlt bele. Lehet, hogy el is kezdem valahová jegyezni a dolgokat, amiket majd szépen bevezetek a naplóba.
Azért a munka világától sem szakadtam el teljesen, online intézem még a könyvtár ügyeit és valószínű pár napra még visszatérek a Múzeumba is.
Itthon pedig belevetem magam a házimunkába, igyekszem minden hónapok vagy évek óta halogatott dolgot megcsinálni. Mert házi-tündérnek már gyakorlottabb vagyok, mint kispapának. Bár M. mellett ez sem ugyanaz, mert ügyesen be kell osztani a dolgokat. Amikor alszik, akkor lehet dolgozni, viszont zajt csapni annyira nem szabad, ha ébren van, akkor meg elsősorban vele vagyok elfoglalva. Hát ilyen ez, de gondolom ezzel nem nagyon mondok újat.