A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hónap. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hónap. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. november 3., szombat

kotkot

Eltelt egy újabb hét előző bejegyzésem óta. Eljött a november, vele a hideg, esős, szeles és ködös idő, ahogy az lenni szokott. Utaztunk megint, most a szénási Mamához, vittünk magunkkal oda is egy kis vírust emlékbe :( Az úton végig esett, szerencsére M. jól viselte. Szeret utazni, kocsikázni, csavarogni. Amennyire nem szeretett az elején, annyira élvezi most. Jókat alszik is a kocsiban és boldog, hogy megyünk valahová. A vidéken töltött napok is nagyon kellemesen teltek, főként, mert volt ottan cika (vagyis cicuka) és vauvau na és az új sláger a kotkot. Rengeteg kotkot volt ott az udvarban, mindegy volt, hogy fehér vagy fekete, kacsa vagy tyúk, netán kakas, mind mind kotkot volt. Szaladtunk a cikák meg a kotkotok után. Még jobb lett volna, ha nem esik és kisüt a nap, de abból sajnos nem nagyon jutott. Még jobb lett volna, ha Mama nem betegedik le. Mindezek ellenére jól éreztük magunkat 
anorákosAzóta visszatértünk a nagyvárosba, itthon vagyunk végre, hármasban, sütünk, főzünk, csavargunk és lustálkodunk, és van még egy napunk, mielőtt újra megkezdődnek a dolgos hétköznapok. Szuper jó érzés és már nagyon kellett.
M. egyébként ma lett 17 hónapos. Hihetetlen belegondolni, hogy másfél éve még a világon sem volt. Hogy egy évvel ezelőtt még épp csak készültem az igazi kispapa létre és mára már vége is. Mármint a főállású kispapaságnak. Egyébként, teljes értékű szülő vagyok én is, ahogy I. szokta mondani. Na nem nekem, inkább M.nek, aki néha azt is elfelejti, hogy a világon vagyok, annyira ragaszkodik most az Anyához.
Szóval M. egyre nagyobb lány. Azért ő sem úszta meg Doktor Néni nélkül az utazást, mert a bölcsiből kiszakadva csúnya köhögést kapott, ami makacsul megmaradt. Muszáj volt végül valami szakembernek megmutatni. Végül még gyógyszert is kaptunk, és végül tán el is múlik a makacs köhögés.

2012. szeptember 4., kedd

15

Itt van az ősz... Bár az idő még nem annyira őszies, de ez sem változtat azon a tényen, hogy megkezdődik az iskola szezon, számunkra is, bár nem iskolába fogunk járni, de mégis. M. ma 15 hónapos, ami nem éppen egy kerek szám, 1 és egy negyed év csak. Sokat fejlődött megint, elérkezett az idő amikor szeretne már felegyenesedni és egyedül, két lábon járni. Igényli, hogy fogjuk a kezét és sétáljon, felkapaszkodik mindenhol ... és időnként elenged mindent egy-egy pillanatra és áll kapaszkodás nélkül.
Voltak a múlt héten látogatóink is, a gondozónénik a bölcsődéből. M. nagyon nagylányosan és okosan viselkedett. Mi is voltunk látogatóban, M. kis barátjánál a hétvégén. Nagyon kellemesen eltelt az idő, a gyerekek és mi is élveztük a társaságot.
Túl vagyunk már a 15-hónapos oltáson is, rögtön 2-t kaptunk. M. Szirénázott végig az úton, jelezve, hogy sürgős és nagyon komoly esetről van szó, amit azonnal orvosolni kell. Általában amint rájön, hogy
1. nem a játszótár felé megyünk
2. a paneldzsungelből a családi házak felé vesszük az irányt - ti. a doktornő/védőnő/gyógytornász is olyan részen található
3. nem a kényelmes séta tempót produkáljuk
4. látja hogy készülünk valamire - mi is előre izgulunk
azonnal szirénázik. Ez bizonyos szempontból jó, mert azt jelenti, hogy nagyon okos. Más szempontból azt is előrevetíti, hogy mennyire akaratos és hisztis (lesz) ha valami nem úgy alakul ahogy ő azt elgondolta.
Egyébként szerintem jobban sokkolta hogy nem a játszótérre, hanem valami rendelőbe vittem, mint maga az oltás.
A jövő héten pedig megkezdődik a nagybetűs számára is. Csak reménykedni tudok, hogy jól fogja érezni magát a bölcsiben, mert akkor amint meglátja, hogy valami jó következik, a sziréna lelkendezésre vált, ugrál, sikongat, röpköd.

2012. március 10., szombat

kilenc

Tavaszodik. Végre. Már nagyon elegem volt a sötétből és a hidegből. Bár még most is hűvös van azért, de a napsütés azért sokat dob a hangulatomon, és a kemény mínuszok után ez az idő is felüdülés. Már érezhető, hogy korábban világosodik reggel és később sötétedik délután. A szél sem fúj, szóval ideális az idő a sétákhoz. Furcsa fordulat állt be ezen a téren. Mert kellett a kimozdulás nekem is, és M.nek is, de én gyomorgörccsel indultam neki, M. pedig amint megérezte a friss levegőt tudomásomra hozta, hogy ő ugyan nem akar csavarogni. Jobb neki a megszokott környezet, a meleg lakás. Azért erőltettük a friss levegő és a mozgás miatt, még ha igazán csak én mozgok akkor is. Aztán a múlt héten, minden előzmény nélkül, mintha kicserélték volna, a keserves üvöltést és visítást  - ami jóindulattal is max 10 percet engedélyezett a levegőn - felváltotta a kacagás és az incselkedés. M.-el nagy sétákat tettünk, fél órát meghaladóan is! Bár a nagymama érkezése kissé megzavarta ezt az idilli állapotot, gyorsan túltettük magunkat rajta. Szóval, itt volt a nagymama is a hétvégén, nagyokat játszottak M.-el, aki láthatóan imád a mamával, bár az első fél órában ennek ellenkezőjét bizonyította. Na de ez ilyen korszak, nincs mit tenni. Ugyanis M. időközben 9 hónapos komoly nagylány lett. Ennek megfelelően viselkedik. Tányérból szeretne enni, mint a nagyok, nem holmi babatálból. És nem a pépes étel kell, hanem a darabos. De nem az amit neki készítünk, hanem ami a mi tányérunkon van. :)
Gyakorolja a mászást és a felülést is. Egyre jobban megy, bár nem úgy ahogy szeretné. De azért amit igazán akar, eléri. Addig forog, gurul, míg végül megkaparintja. Nagyon eleven és érdeklődő, leginkább azok a dolgok érdeklik amivel más, ti. mi 'játszunk': távirányító, újság, telefon.
Volt nálunk a védőnéni is, és mindent összevetve elégedett volt. Bár megállapította, hogy tényleg nem eszik sokat M. de a súlya rendben. És későbbi tanulási nehézségekkel fenyegetett, ha véletlenül előbb állna lábra, minthogy mászni kezdene. Bár szerintem az hogy még nem mászik, nem jelenti, hogy előbb fog mászni. De hallottunk már ilyet, hogy a gyerek gondolt egyet és felrúgva a fejlődési folyamat megszokott rendjét, egyszerűen felállt. Na most én nem tudom, akkor mit lehet tenni? Nyomjam vissza a gyereket és fenyegessem meg, hogy amíg nem mászik, addig állni sem szabad? Mindenesetre egyelőre úgy néz ki, közelebb van a mászáshoz mint a járáshoz.
Kaptam megint kimenőt is I.-től, így beugrottam a Múzeumba is, egy kis ünneplés kedvéért. Jó volt látni a rég látott kollégákat.

2012. január 3., kedd

hét-köz-nap

Hét hónapja, hogy M. megérkezett hozzánk és azóta nap mint nap boldogít bennünket. Csupa csuda dolgot csinál már. Növekszik, mosolyog, forog, fog és fogzik.
Eltelt a karácsony boldogságban és békében, elérkezett az újév is, szerencsésen. Hogy milyen lesz, még nem tudom, szerintem meglepetésekkel teli. M. biztosan tartogat csomó meglepetést. Feladat lesz bőven. Az ünnepek elmúltával először is vissza kell térni a hétköznapokba. Ez most különösen nehéz, hiszen itthon vagyunk hármasban már kb. egy hónapja. Fura lesz, ha I. újra dolgozni kezd. Nekem is vissza kell rázódni a hétköznapokba, aktivizálni magam, mert elégedetlen vagyok magammal. Jut eszembe, az évértékelésből kimaradt, és ugyan nem teszek fogadalmakat, de az ünnepek után különösen időszerű lenne fogyni kicsit.

2011. december 7., szerda

6 hó

Eltelt hat hónap, vagyis fél év, mióta M. megérkezett hozzánk. Mi is történt az elmúlt fél évben? Nagyon sokat nevettünk, figyeltük a kis csodát, ahogy napról napra cseperedett. Több fényképet készítettünk, mint előtte három évig összesen. Kicsit komolyabbak lettünk, ugyanakkor kicsit visszagyerekedtünk. Szerintem mindkettő szükséges, hogy (jó) szülők legyünk.
M. napról napra nem csak nagyobb, de ügyesebb is. Mi próbáljuk megőrizni tekintélyünket, ő pedig próbálja  uralni életünket. A lakás egyre inkább egy nagy gyerekszobára hasonlít, mi pedig győzünk rendet tartani. Mi lesz majd ha már jön-megy és pakol?? Hűű!! Sokszor eszembe jut, lesz még gondunk vele, de örömmel nézek elébe akkor is.
Voltunk védőnéninél is, mert fél évesen esedékes egy ellenőrzés, hogy fejlődik, mit tud és egyebek. Itthon vagyunk mindketten, így családostul mentünk, de tulajdonképpen én vagyok most a főállású pesztra. Fura ez is. Itthon vagyok már kb. 1 hónapja, de elég jól tudtam követni a napokat. Aztán, most, hogy I. is szabad, én pedig voltam pár napot a munkahelyen, utána teljesen hétvége hangulatom lett, pedig hét közben volt. Most kezdem elveszteni az időérzékem.
Várjuk az ünnepeket is,. készülünk, azt hiszem nem is elsősorban magunk miatt, sokkal inkább M. miatt. Készülünk, most kezd eluralkodni rajtunk a karácsonyi őrület, vásárlási láz és egyebek. Azért valahogy túl leszünk ezen is. Jó lesz kicsit családi körben. Várjuk a nagymamákat/papákat, nagynéniket és nagybácsikat.