A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hinta. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hinta. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. augusztus 24., péntek

szocializáció

M. egyre ügyesebben mozog, ennek következtében nem csak itthon, de a játszótéren is egyre több lehetőség adódik a mozgásra, játékra és a szocializációra.
Kezdetben még a babakocsis séták jelentették a kimozdulást számunkra, volt idő amikor ezek a séták nagyon rövidek voltak, M. végig üvöltött a kocsiban, de kellett a friss levegő.
Aztán valahogy megbarátkozott a kocsival, és nagyokat lehetett sétálni, vagy ücsörögni a padon. Azért ilyenkor is előfordult, hogy valakivel ismerkedtünk, kisgyermekes, babakocsis szülőkkel, vagy nénikkel, akik bekukucskáltak a kocsiba, bár ezek az alkalmak gyakran visításba torkolltak.
Ahogy M. egyre ügyesebb lett, és többé kevésbé biztosan tudott ülni, a hinta és vele együtt a játszótér egyre vonzóbb célpontnak mutatkozott. Persze akkor még egyet jelentett nekünk a hintával, hiszen M. számára nagy élmény volt, hogy nem a babkocsiban ül, és hogy hintázik. Számunkra is új élményeket hozott, hiszen a hinta nem egymagában, hanem általában párban van kialakítva, így időről időre találkoztunk más kisgyerekekkel és más szülőkkel is. Fura helyzet áll elő. Ott állsz egy sorstársaddal a hinta előtt, a gyerek hintázik feeeel és leeee, majdnem olyan, mint beszállni egy liftbe egy idegennel. Kicsit nagyobb a hely, de több időt is "utaztok" együtt. Vannak, akik tudomást sem akarnak venni a másikról, és a köszönésig is csak kényszerből jutnak el. És vannak, akiket zavar, hogy állunk egymás mellett bambán és némán. Na meg a gyerek jó ürügy a beszélgetésre, vagy mert ő szólal meg először, vagy mert hozzá lehet szólni először, még akkor is, ha válaszolni a szülő kénytelen. Sokfélék vagyunk, de a gyerek közös és kimeríthetetlen téma. Mennyi idős, mit tud már és mit nem, mennyit eszik és mennyit alszik, nyűgös szokott-e lenni.... És M. is látja, hogy vannak más gyerekek, látja, hogy másznak, járnak, játszanak. Nagyon érdekli is a többi gyerek.

A következő lépés a rugós lovacskás hinta volt, hiszen ha már tud ülni és megtanulta hogy kapaszkodni kell, akkor már bátran felülhet rá, még ha vigyázunk is, nehogy leboruljon. A lovacskától egyenes út vezet a csúszdáig, körülötte pedig ott a Kánaán: a homokozó.
A homokozóban nagyon jó jönni menni, ücsörögni, homokot szórni, kavicsot enni. És ott a sok ismeretlen játék szétszórva. És ott van sok gyerek meg Anyuka is akikkel lehet ismerkedni. Nem csak M., de mi is ismerkedünk. Bár én nem vagyok valami beszédes, azért igyekszem, I. pedig inkább mindenkivel leáll beszélgetni, minthogy bután hallgassunk egymás mellett. Szóval barátkozunk.Persze csak azokkal, akikkel lehet. Vannak, akik féltik a gyereküket, a játékaikat más gyerekektől, és vannak akik köszönni sem hajlandók, így velük elég nehéz bármiféle kommunikációt kezdeményezni. És valljuk be, nem is szívesen beszélgetnék olyannal, aki átnéz rajtam és még a köszönésem sem viszonozza.
Hát ezek mennek mostanság. M. egyébként mindenkit levesz a lábáról, főleg néniket és bácsikat, akik látják a kocsiban ülve, és mosolyog, meg kacsintgat rájuk. Integetni is szokott általában, de mire eszébe jut, addigra már általában nem látjuk azt akinek integet. Régen ügyesebb volt ebben.

2012. július 19., csütörtök

nyaralás első hét

I. két hét szabadságot vett ki és mielőtt még útra keltünk volna rápihentünk egy napot. Nagyon kellett neki, mert eléggé fáradt volt, és nekünk is, hogy kicsit hármasban lehettünk. Reggel a szokás szerinti ébredés készülődés, indulás. M. korán ébredt, ezt kihasználva mire az idő igazán felforrósodott, már a mamánál voltunk. A cicás mamánál. Nála kezdtünk, mert a családi ház, az udvar ígéretesnek tűnt a panel szauna után. Így is lett, bár ott sem volt kimondottan hűvös. És végre M. sem esett kétségbe mikor meglátta a mamát... A szokásos programok mellett, úgy mint nagynénik és turik, voltak extra programok is. Kirándulás tatával a kórházba, vásárlás a nagybevásárlóban, és a háztáji tennivalókból is akadt bőven a nyár hevében. Ezzel együtt valóban nyaraltunk. Kirándultunk, tettünk egy kudarcba fulladt kirándulást Szarvason, és strandra jártunk Gyopárosfürdőre. M. első találkozása a gyermekmedencével ugyan sikítással végződött, de a második próba annyira jól sikerült, hogy ki sem akart szállni. Megérte az úszógumit is kerülgetni napokig a lakásban, bár hamar rájött, hogy jobb a kezünkben pancsolni mint az úszógumiban. Igazi pancsoló kislány lett M. Itt egy kis zenei aláfestés:
 Ráadásul otthon, a kertben volt cica is, és lehetett dézsában fürdeni meg hintázni is. Szuper jó volt. M. új szokásokat vett fel és nagyon sokat fejlődött. Azért bemutatta a rosszabb oldalát is a mamáéknak :) De nagyon élvezte a pikniket a kertben, a kutyát, a cicákat és a többi sok állatot. Bár kisebb sokkot kapott, amikor meglátta mama vérengzését az udvaron. Csirkét vágott, és ezt M. is látta. Na de aki a csirkepörit szereti...
I. és M. találkoztak a barátnőikkel is, én vezettem sokat, bár nem túl hosszú távon, de szinte minden nap kicsit. Úgy érzem jót tett, de ezt az utasaim biztos jobban meg tudják ítélni. Jó volt a szabad levegőn és még a munkát is élveztem. Ez történt.

2012. május 21., hétfő

tornáz

Megint jól el vagyok maradva a bejegyzésekkel, már 2 hét is eltelt az utolsó szösszenet óta. És két hét nagyon hosszú idő, bár úgy eltelik, mintha csak két nap lett volna. A napi rutinszerű tevékenységeknek és eseményeknek köszönhetően sokszor azt sem tudom, hogy bizonyos dolgok tegnap, vagy a múlt héten történtek. Ennek ellenére szinte minden napra jut valami meglepetés. Az én életemben talán két hét nem olyan sok idő, M. fejlődése szempontjából viszont annál több, hiszen az már egy fél hónap és így már közelebb kerültünk az elő születésnapjához, mint amennyire a 11 hónapos korától vagyunk. És az egy év azért nagy vízválasztó, bár mondtam ezt már korábban is, de pl. két hét múlva már ehet bizonyos ételeket, amiket 11,5 hónaposan nem :D Aztán, Ahogy betölti első életévét, egyre inkább években és nem hónapokban fogjuk mérni az életkorát.
Lássuk mi is történt ezalatt a két hét alatt!
Már egészen megszoktuk a napi két sétát, ami  mindannyiunk örömére szolgál, mert ha az idő is jó, akkor nagyon kellemes a szabad levegőn. Ráadásul M.-t addig is lekötik az élmények a cicák és vauvauk a lakótelepen. Újabb elemet építettünk be a napi sétákba. Hintázunk. Vagyis én hintáztatom M.-t. I. Most hétvégén szembesült vele először, és kissé sokkolta a bátorságom hintáztatás terén.
M. akármilyen ügyes és okos, valljuk be, a korosztálya beliek többsége már ül és mászik, sőt vannak akik ilyenkor már mennek is. Hát úgy tűnik, ő jól érzi magát hason kúszva, mi viszont egyre jobban aggódunk emiatt. Így a csomó jó tanács és javaslat hatására/ellenére utána jártunk néhány fejlesztő gyakorlatnak, gyógytornásznak és hasonlóknak. Ennek eredménye egy gimnasztikai labda és a gyakori tornáztatás. A lakás egyre jobban hasonlít egy játszótérre, a helyzetet azért némiképp javítja egy új asztal, ami kisebb helyet foglal, ugyanakkor igény esetén sokkal nagyobb is lehet belőle. A tornának néhány nap után is látható eredménye van, M. négykézlábra állt. De ezt már biztos nem hiszi el nekem senki, mert csak én láttam. I.-nek nem mutatta meg a hétvége alatt.
Voltunk amúgy csavarogni is egyszer-egyszer, sőt, tegnap eljutottunk a Múzeumok Majálisára is. Kollégáim ott voltak kinn, őket is meglátogattuk, no meg élményekkel gazdagítottuk a hétvégét. Villamoson is ültünk ám!