A következő címkéjű bejegyzések mutatása: költözés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: költözés. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. október 4., vasárnap

Munkálatok - a költözés előtt

lomi
M. is kivette a
részét a munkából
Megkezdődtek a munkálatok a háznál. A mesterekkel párhuzamosan mi is végeztük, amit tudtunk. Néha úgy tűnt, soha nem lesz kész semmi. Reménytelennek és kilátástalannak tűnt a harcunk a lomokkal.

Pedig az idő sürgetett, mert a vevőink adtak ugyan némi haladékot, de a határidő rohamosan közeledett.

Így, amíg a háznál is rengeteg tennivaló volt, addig a lakásban is hozzá kellett fogni a csomagoláshoz.

A csúcs a költözés előtti napokban következett, szerdán levonult a mester, csütörtökön még gyorsan leraktuk a parkettát az utolsó szobában, pénteken csomagoltunk és szombaton költöztünk.

Rengeteg holmink volt, a költöztetők is meglepődtek, hogy fértünk el a lakásban. Mikor a házat meglátták, azt mondták, nem fog beférni ennyi cucc. Mondjuk a kanapé nem is fért be az ajtón, sem a fagyasztó a kamrába. De végül minden megoldódott.

Ezzel persze a munkálatok nem fejeződtek be, de a folytatásról majd talán egy következő bejegyzésben.

Posted via Blogaway

2011. június 5., vasárnap

visszaszámlál

Elérkezett a várva várt június. Kinek miért, de sokaknál kezdődik a visszaszámlálás.
Ha másért nem is, gondoljuk csak az O IÓ CIÓ ÁCIÓ KÁCIÓ AKÁCIÓ VAKÁCIÓ-ra. Az oktatási év vége engem már kevésbé érint, más - fontosabb - okok miatt én is visszaszámolok. Itt a nyár, I. már nem dolgozik, mivel rohamosan közeledik a nagy nap, M. születése már sokáig nem várat magára. Persze furcsa ez a visszaszámlálás, mert bár meg van a kitűzött dátum, ez korántsem tekinthető fixnek. Ettől függetlenül minden nappal közelebb kerülünk hozzá.
Ahogy a költözéshez is, mármint a múzeum/könyvtár tekintetében, ami M.-el egy napra van kitűzve. M. jön, mi megyünk a tervek szerint. Azért remélem sikerül összehangolni a kettőt, vagyis inkább szét, hogy ne egyszerre történjen minden. Ez persze nem szervezés és tervezés kérdése, egyiket sem tudom igazából befolyásolni. Mindenesetre visszaszámolok, csak azt nem tudom, hánytól kezdjek számolni...

... Ezt írtam május 31-én kedden, de valamiért még a mai napig nem tettem közzé.

Hát most annyival egészíteném ki,  hogy 3-2-1 és tessék, itt van 'Maszat', vagyis Vass Maja. Mindenkit meglepett, hogy ilyen hamar megérkezett, de úgy tűnik ő már készen állt rá. És amúgy is unatkoztak otthon anyával. Bár I. nek még tervei voltak a hétvégére meg a jövő hétre, ami most így ugrott :) sebaj. Nem lehettem ott mellettük sajnos, de nagyon meghatódtam mikor meghallottam hogy M. felsír. Hát még amikor megláttam és a karomba foghattam... Boldog vagyok, és bevallom nagyon büszke is. Nézzétek ezt el nekem.

2010. január 28., csütörtök

új-ság

Sokmindenről kell beszámolnom előző bejegyzésem óta, hát el is kezdem szépen sorban. Először is, néhány napja sikeres vizsgát tettem forgalomból, a havas jeges idő ellenére vagy épp annak köszönhetően, nem tudom. Hihetetlen, igaz? Rettegjetek :D
Épp másfél éve, hogy megismertem I-t, ez pedig életem egy új szakaszának kezdetét jelentette. Egy korábbi, szintén meghatározó szakasz ugyanakkor most zárult le számomra. Véget értek a bajai, főiskolás évek. Tegnap az utolsó (záró)vizsganappal befejeztem bajai pályafutásom, bár hivatalosan vasárnapig még a főiskola kötelékébe tartozom. Mától teljesen I-hez, Budapestre költöztem és most már bátran mondhatom, hogy az új életem elkezdődött. Lehet, hogy fájó szívvel gondolok eddigi életemre, ezzel együtt is BOLDOG vagyok!
Azért a költözés még elég felemás, de most már nem ingázom és nem élem a kétlaki életet, bár a cuccaim nagyobb része még ott vár rám.
A Baján töltött évek nem múltak el nyomtalanul. A szívem visszahúz és a tanítást sem adtam fel teljesen, de átmenetileg úgy tűnik szüneteltetem. Nos, mindenkinek köszönök mindent, és ígérem nem feledkezem meg a barátokról, kollegákról, jelt fogok adni magamról. Ha máshol nem, akkor itt a blogon.
Ha már Bajánál tartunk, sok érdekes dolgot fedeztem fel az utóbbi időben. Lett drive-in büfé és lett ingyenes tes*ó járat. Hmm. Mik vannak! Fejlődünk, de haladunk is?
És mi vár a folytatásban? Fogadkozni nem akarok, de jönnek az újabb kihívások, mint pl a nyelvvizsga meg a phd, most hogy a kettőből egy állás lett és már vezetni nem tanulok. Legalábbis nem járok tanfolyamra meg oktatóhoz. Na de ezt majd meglátjuk...

2009. december 16., szerda

számvetés

Az év elején találkoztam pár éves horoszkóppal. Nem szoktam rendszeresen olvasni és általában nem is tulajdonítok neki nagy jelentőséget, de több egymástól független helyen is azt olvastam, hogy a 2009-es év nagy változásokat hozhat.
Közeledik az év vége és ideje számvetést készítenem. Nem szoktam ilyet, de most úgy érzem, van mit összegezni.
Az idei év valóban hozott változásokat, bár a változások még 2008-ban indultak, amikor megismertem I-t. Az idei évben mégis sokminden történt, ami meghatározó a jelenlegi és jövőbeli életem szempontjából.
Tehát mi is történt velem az idén? Kapcsolatom I-vel még szorosabbá vált. Nem mondom, hogy mindigminden felhőtlen volt, de egy biztos, boldog vagyok és szerelmes, mi több, egyre szerelmesebb. Ennek következtében életem egyre jobban hozzá és városához kötődik. Emiatt korábbi életem fokozatosan fel kell adnom.
Mitt tettem az ügy érdekében?
Félig már I-hez költöztem, legalábbis a napi használati tárgyaim, ruháim itt is, ott is megtalálhatók. Ezt Ő néha nehezebben viselte, mint én, de talán kezd hozzászokni. Szoktam, szokom az együttélést. Nekem tetszik.
Munkát kerestem, és találtam. Ezzel megint komoly döntések elé állított az élet. Az új munkahely nem csak lakóhley, munkahely de hivatás váltást is jelent. Emiatt már az idén is két helyen dolgozom, ami kicsit megterhelő azért. Év végére el is kapott valami nyavalya, de talán azt is sikerül legyőzni. Mindeközben vállaltam néhány külön melót, tartottam pár előadást is. Pályáztam és nyertem az egyesülettel. Megtanultam vezetni - bár a vizsgabiztost erről nem sikerült meggyőzni :( MEgismerkedtem I családjával és úgy tűnik, befogadtak.
Ennyi jut eszembe így hirtelen. De akkor Mit nem tettem az idén?
Nem sokat foglalkoztam a családommal, sem a barátaimmal. A munkatársaim is elhanyagoltam. Nem írtam a doktorimat, sőt nyelveket sem tanultam. Nem szerveztem kirándulást sem és nem építettem ki szakmai kapcsolataimat. Blogot se nagyon írtam. A bicajozást is hanyagoltam.
Hogy mik a terveim jövőre? Hát,hogy őszinte legyek, nem nagyon tervezgetek. Szeretnék boldogan élni tovább I-vel, szeretném rendezni az életem... majd látjuk. BUÉK mindenkinek

2009. február 5., csütörtök

hétköznap

Beköltöztünk az új helyre. Birtokba vettük. Szép is új is jó is. De még meg kell szokni, meg kell találni mindennek a helyét. Közben elkezdődött a munka is, így azért néha káoszos kicsit, hogy senki nem tudja, hogy ki hol van, meg mit hol kell intéázni, meg ki vegye akulcsot, ki hozza a postát, stb. tényleg hétköznapi dolgok, de most minden új és szokni kell. Emiatt még több olyan dolog van, amit intézni kell. És vannak vicces dolgok. Van pl. egy kollega (remélem nem olvassa :)) itt a szomszéd szobában. 2 napja üldözzük egy 10 mp-es dolog miatt, de elég nehéz elérni. Bezárkózik és ha benn van a helyén, akkor sem nyit ajtót. Tehát, innen a szomszédból felhívom és ha felveszi, bejelentkezem és utána átmehetek hozzá. :) Még jó hogy ilyen közel van.
Amúgy jól vagyok. A hétvégét kipihentem, és igazából feltöltődtem nagyon. De már várom a hétvégét és főleg I-t. CSók a családnak

2009. január 29., csütörtök

költözés

Tegnap birtokba vettem az új irodámat. Nagyon szép helyünk lett, bár a kilátás nem a legjobb, de annyi baj legyen. A legpozitívabb, hogy olyan közel vagyok a könyvtárhoz, hogy közelebb nem is lehetnék. Márpedig a könyvtár nekem lételemem, szóval vidám vagyok. Azért hiányzik a régi hely is és a kollégák is akikkel ezután nem fogok nap mint nap találkozni. Ma megérkezett az első vizsgázó is, bár hivatalosan még nem vagyok itt. sok meló van azért ezzel a költözéssel, még akkor is, ha sok mindent a cég intéz.
Egyébként ki vagyok. Ki vagyok a szűnni nem akaró esőzéstől. Hallom, hogy máshol havazik, itt meg az eső szakad. Elég lehangoló. Ki vagyok I hiányától. Leginkább ettől vagyok ki egyébként. Különben az eső sem érdekelne. És kicsit ki vagyok a hétvégétől ami rám vár. Nem mintha bármi okom lenne rá, de mégis izgulok. De majd erről később.
Inkább mosolygok és kacsintok az esőfelhőknek. Hát csak sírjatok, más úgysem tehettek. Én majd helyettetek is nevetek.