A következő címkéjű bejegyzések mutatása: karácsony. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: karácsony. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. december 23., szerda

ünnep

Elérkezett hát az ünnep előestéje. M. szorgalmasan nyitogatja az ablakokat az adventi naptáron, és boldogan konstatálja: már csak egy van! Én pedig olvasom a Karácsonyi rejtélyt. Már csak egyet kell olvasni és talán minden tikokra fény derül. M.-nek is ezt mondtuk, miután majdnem lebuktunk, miközben a Jézuska angyalkáit játszottuk.
El is határoztam, még a naptáramba is beírtam, úgy 3 év múlva megszerzem M. nek adventi naptár helyett. Hát majd látjuk. 
Nekem valahogy hirtelen jött ez a karácsony. Bár már pénteken letettük a lantot, mindenki itthon van, és a mama is meglátogatott bennünket, mégis csak úgy beestünk a karácsonyba. Nem volt nagy készülődés, meg ráhangolódás - szerencsére a tömött bevásárlóközpontokban és azokon kívül elszenvedett fejvesztett kapkodás és rohanás sem jellemezte a megelőző időszakot. Vagy csak én maradtam ki belőle, mert I. elintézte mire én oda jutottam volna?
Most I. süt főz, M. karácsonyi képeslapokat gyárt, én pedig, ahogy elnézem őket alkotás közben, nekem is kedvem támadt alkotni és megosztani pár sort veletek.
Régen nagy levélíró voltam, amikor az emberek többsége nem drótpostát és főleg nem a közösségi médiát használta arra, hogy jókívánságokat küldjön. Sokszor szerintem túlzásba is vittem a levélírást ... 
Persze most sokkal egyszerűbb lenne a dolog, de valahogy nem visz rá a lélek. Ezért is indítottam annak idején ezt a blogot, így a 'leveleim' egyszerre mindenkihez eljuthatnak, aki kíváncsi rá(m). Mindenesetre nem is számítottam rá, hogy a posta képeslapok tömegét hordja ide nekem - én sem adtam postára karácsonyi üdvözlőlapokat. Ehelyett itt kívánok minden kedves családtagnak, barátnak, ismerősnek és ismeretlennek áldott ünnepet és nagyon eredményes új évet ezzel a dallal - amit mi is énekeltünk annak idején ...


2015. január 2., péntek

Manó karácsony

Túl vagyunk az ünnepek előtti zúzáson. Nagy rohanás volt még az utolsó pillanatokban is, de végül minden elkészült időben.
Az ütemezett családi programok egymást követték, nem unatkoztunk.

Na akkor most lehet főzni
Eltelt a karácsony, amit nagyon vártunk, bár azért a mamát jobban vártuk, mint a Jézuskát. Ez igazán örömteli. És végül mama hamarabb is jött, mint Jézuska. Nagy öröm volt, egymást váltották a mamák, közben pedig a Jézuska is jött. Dömping volt, egymást követő napokon, volt, hogy többször is hozott csomagot. M. még tegnap is bontani akart, de már nem volt mit. Pedig a szenteste elég érdekesen alakult, a családi délután után M kidőlt, így késő este fél álomban fedezte fel a csomagokat. Miután másnap már utaztunk, volt amit haza érkezésünk után újra felfedezett, és volt, amit csak akkor raktunk össze - lásd a fotón.
Mindenesetre volt öröm, mert mamák is voltak és Jézuska is eljött. És pont azt hozta, amire vágytunk.
Már az óévet is elbúcsúztattuk - M. nagyon jót bulizott, volt színes szalag, volt sisak, álarc és persze trombita is. Táncoltunk is egy jót, de az új év új kihívásokkal vár bennünket - ne vissza, hanem előre tekintsünk:

BÚÉK mindenkinek!

2014. december 13., szombat

elkezdődött

Igen, igen, elkezdődött a végső visszaszámlálás. Letelt az ünnepek előtti utolsó munkanapom, most koncentrálódok az otthoni ünnepi teendőkre. Azt hiszem, hogy ha az előttem álló kb. két szabad hetet csak az előkészületekre fordítanám, akkor sem érnék a végére a tennivalóknak. A világot most sem fogom megváltani sajnos, majd azt talán az újévi fogadalmak listájára veszem. Hajrá mindenkinek, az idő fogy, jönnek az ünnepek, azért remélem, mire oda jutunk, sikerül kicsit megpihenni és lelassulni kicsit. Addig pedig jöhet a zúzás :)

2014. december 2., kedd

Advent

A hétvégén a mamához készültünk, M. már hetek óta készül, szerintem még a Mikulásnál is jobban várta, hogy láthassa a nagyszülőket. Sajnos nem a tervek szerint alakultak a dolgok, I. kidőlt, sehová nem tudott menni, így aztán mi sem mentünk, mert M. a lakásból sem akarta kitenni a lábát Anya nélkül.  Úgyhogy most tényleg együtt volt a család - bár jobb lett volna, ha mindenki egészséges és vidám.
Mindenesetre elindult az Adventi időszak, M. általában a mikulás ünnepségekre időzíti a betegségeit, I. pedig karácsonyra szokott kidőlni, reméljük, most az ünnepek ez a része kimarad.

2014. július 9., szerda

Fél

Több mint fél év telt el előző bejegyzésem óta, most igyekszem pótolni az elmaradásokat. Próbálok időrendben haladni.
Karácsony
Még karácsony előtt írtam a tervezett projektekről, melyek egy része a karácsonyi készülodéshez kapcsolódott. Az adventi naptár elkészült, M. Nagy örömére, aki alig tudta kivárni hogy holnap legyen és apa is hazaérjen, hogy együtt örüljünk a meglepetésnek. De a lényeg, a legnagyobb öröm a jézuska volt, minden amit rendelt tőle, megérkezett. M. is megtett mindent az ügy érdekében, még hajat mosni is hajlandó volt, igaz sírva, de tűrte. A karácsony amúgy a családról szól, sajnos  az angliai  nagyneniék csak virtuálisan lehettek jelen :-( pedig hiányoznak, és bár ritkán látja őket, M sem feledkezik meg róluk. Számon tartja mit kapott D. nagynénitől és M. nagybácsitól és ha a kezébe kerül valamelyik kincs, nem győzi emlegetni Őket.
Értékel
A szokásos évértékelés is elmaradt, pedig van mit értékelni. A 13-as év sem volt szerencsétlen, ha nem is jött össze minden, amit szerettem volna, összességében pozitívan értékelem, minden tekintetben fejlődtünk és gyarapodtunk.
Új projektek
Az új évvel egyes peojektek zárultak, újabb projektek pedig indultak. Változó sikerrel, de haladunk előre minden téren.
Húsvét
A mindennapok megszokott rutinját az ünnepek törik meg időről időre, s M. még el sem búcsúzott a jézuskától, már a húsvétot várta, na meg a nyuszit. Mint általában, vele is ugy volt, hogy várta e az eljövetelét, de félt találkozni vele :-) Általában minden ismeretlentől fél, főleg ha hozzá jön valaki akit nem ismer. Mázlija volt, ahogy a télapóval, úgy a nyuszival is elkerulték egymást - azért mindegyik hagyott neki valamit :-)
Nyár
Hamar eljött a nyár is, de erről és egyebekről majd külön...

2013. november 19., kedd

Projektek

Közeledik az ev vége, ilyen tájban számtalan projekt zárul egyúttal ujabb projektek indulnak, az idei év különösen gazdag záruló és induló projektekben. Az ünnepek közeledtével legfontosabb projekt az erre való felkészülés, ami M mellett külön körültekintést igényel, egyrészt, mert fontos,  hogy valóban meglepetés érje ugyanakkor már elég nagy, hogy ne lehessen az orra előtt készülni, sőt neszélni sem a tervekről.
Izgalmas időszak ez. A napokban végre kipattant a koncepció  az adventi naptárat illetően, remélem a héten el is készül, mert különben bajban leszek. És akkor még ott a Miki meg a Jézuska projekt is, ami bármennyire is halad, már látom, hogy csak az utolsó pillanatokra lesz teljes.
Közben nem csak itthon, de természetesen a munkában is projektek zárulnak az év végével, ahogy az lenni szokott, az uj évvel pedig újak indulnak. Most viszont még a finisben néhány extra projekt is beindul, hogy aztán a jövő ev elején le is záruljon. Na de csak nyugtával dicsérjük a napot, ezekről később.
Ami már biztosan kész, az a mézeskalács dísz a fenőfára, amik M és I keze munkáját dicsérik. Én csak a kisinas voltam :-)

2012. december 31., hétfő

Terápia

Jó ideje nem írtam már, pedig történt egy s más az utóbbi időben. M. már hosszú ideje küzdött a köhögéssel, végül nem volt mit tenni, a Doktor Néninél kötöttünk ki. DN kísérleti terápiát alkalmazott nála, vagyis
adtuk neki az általános recept nélküli gyogyókat, és vártuk hogy csodát tesznek. Hiába. Akkor kísérletet tettünk némi erősebb és célirányos gyógyszerrel. Sajnos a kúra végére rosszabbul lett mint előtte volt. Ekkor az utolsó pillanatban egy helyettes orvos újabb gyogyó segítségével sikeresen feljavította az állapotát. Ezzel telt advent első 3 hete. M. 2,5 hétig kimaradt a bölcsiből, mi pedig - megosztva - a munkából. A végén már terápiás célzattal a bölcsibe is bementünk sószobába. Eljött az utolsó hét is karácsony előtt, amikor is úgy terveztük együtt leszünk hármasban. Mivel M. sokat kihagyott és az ünnepek miatt újabb tervezett kihagyás jött, úgy döntöttünk, szintén terápiás célzattal M. mégis bölcsibe jár. Már rá is fért, mert láthatóan uncsi volt már velünk. Mi ezalatt I-vel édes kettesben takarítottunk, és a karácsonyi bevásárlást intéztük, mert korábban nem nagyon sikerült ráhangolódni az ünnepekre. 4 nap hajtás után nagyjából készen állt a Mama fogadására és az ünnepi hangulatra, miközben mi I-vel kezdtünk kidőlni. M. csak bontotta sorra az adventi naptár csomagjait, mások már azt számolták, hányat kell még aludni karácsonyig, mi a listán pipáltuk mit kell még addig elintézni, közben az időjárás jelentést lestük: @leszehókarácsonykor? Na nem a fehér karácsony miatt, hanem hogy el tudunk e utazni és ha elutaztunk, vajon haza jutunk e...

2012. december 4., kedd

Advent

Elérkezett az advent időszaka ismét. Tavaly ilyenkor M. Még csak fél évesen érdeklődve figyelte ténykedésünk, most viszont másfél évesen ha még nem is érti, sokkal fogékonyabb rá. Készültünk, készülünk is nagyon, főként az ő kedvéért. Esténként adventi naptárt gyártottunk, közben az itt ott felbukkanó mikulást nézegettük. Az adventi koszorút majdnem el is felejtettük. Végül az utolsó pillanatban előhúztuk, gyertya is került rá. De a mikulásnak nem adtuk le a rendelést, hogy a csomagban mi legyen, és Jézuska listája is elég foghíjas. De nem is a csomag meg a lista a lényeg, hanem a szeretet és meghittség ami ilyenkor még jobban átjárja a családot. Azt kívánom, mindenkinek legyen része benne.

2012. január 1., vasárnap

... nagykarácsony

Túl vagyunk az ünnepeken. A kiskarácsony után jött a nagykarácsony. Elkezdődött az ünnepek előtti roham az üzletekben. Szerencsére mi már nagyrészt túl voltunk a vásárlásokon, de így is kellett néhány kört futni még az utolsó héten. Aztán a sütés főzés, a vendégjárás, ahogy ilyenkor illik. Volt mázeskalácssütés, fenyőfa díszítés - immár a nagy karácsonyfa díszítése. A nagy evések és ivások sem maradtak el. Tulajdonképpen egy hétig szinte minden nap karácsony volt nálunk. Hol nálunk voltak látogatóban, hol mi voltunk.
Bár az idén nem írtam Jézuskának, elég gazdag karácsonyunk volt, és azt hiszem, minden amit hozott, nagyon jól jött. Igazából arra jöttem rá, hogy a karácsony igazából a gyermekeknek szól. Sokkal meghittebb és családiasabb volt így. A legnagyobb ajándék persze ő maga, és a legjobban annak örülünk, ami neki örömet szerez.
Na és az ilyenkor szokásos disznóvágás sem maradhatott el, bár a derekam beállt kissé azért igyekeztem helyt állni és kivenni a részem a munkából, mivel I. M-el volt elfoglalva, így ő nem annyira tudott másban segíteni.
Egyvalami maradt ki az ünnepekből. 'A' film: Igazából szerelem. Szerintem vidámabb, romantikusabb és karácsonyibb, mint a másik klasszikus, Bridget Jones. Nekem ez a csúcs ebben a a kategóriában, és bár többször láttam, nagyon sajnáltam, hogy idén karácsonykor nem tudtam megnézni, pedig több csatornán is futott.  Úgyhogy, a jövő évi listára fel is veszem és megírom a Jézuskának. Igazából szerelem DVD-t kérek!

2011. december 18., vasárnap

Kiskarácsony...

Itt van advent utolsó vasárnapja, úgy alakult, hogy nálunk már kiskarácsony van. Az úgy történt, hogy két évvel ezelőtt beruháztunk egy kicsi cserepes fenyőfára. Tényleg nem volt nagy, de nagyon örültünk neki, hogy élő fa, hogy majd kirakjuk az erkélyre, meg minden, aztán majd lesz vele valami ha megnő. Hát, két karácsonyt kibírt, de sajnos kinőtte a helyét az erkélyen, aztán sajnos tönkrement. Én nagyon sajnáltam. Idén ismét felmerült, hogy milyen fenyőfánk legyen, végül a műfenyőnél kötöttünk ki. Tuudom, tudom, húgommal évekig küzdöttünk, hogy rendes, élő és persze nagy fenyőfa legyen otthon. Na mármost azóta sok minden változott, például, hogy egyre kevesebb időt töltöttünk otthon a szülői házban az ünnepek alatt. Lényeg a lényeg, van hogy kompromisszumot kötünk, van, hogy megalkuszunk, és van, hogy "a medve esz meg téged". Szóval műfenyő. Futottunk pár kört, és végül, ár/érték arányban a legjobbat sikerült beszerezni, ahogy mondani szokták. Bár nincs fenyő illat, de legalább nagy a fa :) Nos ettől függetlenül nem tudom mit fog szólni a kishúgom :) Ismerve, és visszagondolva, hogy mennyire oda van Karácsonyért, szerintem azért így is örülni fog.
Persze még a szenteste odébb van, de azt mondta az Anyukám, akkor van karácsony, amikor együtt vagyunk, mert bár mi csak  párszáz, húgomék pont tízszer olyan messze vannak most.
Így hát, most első alkalommal úgy alakult, hogy nem kezdtünk komoly logisztikai tevékenységbe és nem kezdtünk egyeztetni, hogy mindig mindenhol, minden család együtt tudjon lenni, helyette egy merész húzással előre hoztuk a karácsonyt. Nyugi, lesz karácsony a jövő héten is, nem maradt ám le róla senki, de nálunk már az első kör lefutott. Nem csak ezért különleges ez a karácsony. Először fordult elő, hogy nem mi megyünk haza, hanem Anyu jött hozzánk, sőt, Bogarak is hozzánk jönnek. És, először fordul elő, hogy nem kettes, hanem hármas a kis család, bár ezt már írtam. Tavaly I.-t a kis cserepes fenyő mellett fotóztam, panoráma kép készült a pocakjáról is. Idén Mama, Anya és Manó ülte körül a fenyőt:
A képen mindenki rajta van, Mama, Anya és Manó, fényképezőgépek kereszttüzében.
Nem ezektől kicsi ez a karácsony,  sőt, szerintem sokkal nagyobb. De.
Azért neveztem el kiskarácsonynak, mert erre az ünnepre díszítettünk fát, de nem díszítettünk nagyot, csak kicsit. Tulajdonképp a nagy fa csúcsa került a talpba, így kisfenyőfát díszítettünk. Aztán majd eljön a szenteste és feldíszítjük a nagy fát, aminek a tetejébe állítjuk ezt a kicsit. Nos, az lesz a nagykarácsony. Szóval, tudod, a műfenyőnek is van ám előnye :) És, egyvalaki biztosan van aki irigyel a dupla karácsony miatt, az pedig az én legkedvesebb testvérem!
De most nem csak neki, hanem minden kedves családtagomnak, ismerősömnek, barátomnak és ellenségemnek szeretnék áldott, békés karácsonyt kívánni egy dallal: (nyugi, nem én éneklem :)

2011. december 7., szerda

6 hó

Eltelt hat hónap, vagyis fél év, mióta M. megérkezett hozzánk. Mi is történt az elmúlt fél évben? Nagyon sokat nevettünk, figyeltük a kis csodát, ahogy napról napra cseperedett. Több fényképet készítettünk, mint előtte három évig összesen. Kicsit komolyabbak lettünk, ugyanakkor kicsit visszagyerekedtünk. Szerintem mindkettő szükséges, hogy (jó) szülők legyünk.
M. napról napra nem csak nagyobb, de ügyesebb is. Mi próbáljuk megőrizni tekintélyünket, ő pedig próbálja  uralni életünket. A lakás egyre inkább egy nagy gyerekszobára hasonlít, mi pedig győzünk rendet tartani. Mi lesz majd ha már jön-megy és pakol?? Hűű!! Sokszor eszembe jut, lesz még gondunk vele, de örömmel nézek elébe akkor is.
Voltunk védőnéninél is, mert fél évesen esedékes egy ellenőrzés, hogy fejlődik, mit tud és egyebek. Itthon vagyunk mindketten, így családostul mentünk, de tulajdonképpen én vagyok most a főállású pesztra. Fura ez is. Itthon vagyok már kb. 1 hónapja, de elég jól tudtam követni a napokat. Aztán, most, hogy I. is szabad, én pedig voltam pár napot a munkahelyen, utána teljesen hétvége hangulatom lett, pedig hét közben volt. Most kezdem elveszteni az időérzékem.
Várjuk az ünnepeket is,. készülünk, azt hiszem nem is elsősorban magunk miatt, sokkal inkább M. miatt. Készülünk, most kezd eluralkodni rajtunk a karácsonyi őrület, vásárlási láz és egyebek. Azért valahogy túl leszünk ezen is. Jó lesz kicsit családi körben. Várjuk a nagymamákat/papákat, nagynéniket és nagybácsikat.

2011. november 24., csütörtök

egyebek

Az előzőből kimaradt pár dolog. Először is, I. és M. egy hétre elutazott még hónapokkal ezelőtt, de ezt lehet hogy említettem is. Én is mentem utánuk és pár napot a nagymamánál töltöttünk, aztán pár napra a másik nagymamához is elutaztunk. Voltam Baján is, kocsival, szóval vezettem is kicsit. Persze megint villámlátogatás volt, de sikerült elintézni néhány hivatalos ügyet, amiktől sokkal könnyebbnek érzem magam. Még mindig van azért néhány dolog, ami függőben van és amik nyomják a lelkem, de talán azok is rendeződnek egyszer. És ha belegondolok, ennek is már egy hónapja. Fura érzés, hogy nem kell járni dolgozni, persze így is meg van a napi rutin, ráadásul hétvégén is ugyanúgy, mint hét közben. M. maholnap fél éves lesz. Nagyot fordult a világ. Úgy van ez tényleg, ahogy beszéltük nemrég, hogy vannak M. előtti és M. utáni idők. Még egy hónap és itt a karácsony. Bár nálunk lehet hogy előbb is, meg később is lesz :) Tavaly, itt ültünk a kis lakásban, I. hasa éppen gömbölyödött csak, erre most már hárman ültük körbe az első adventi gyertyát. Mintha tegnap lett volna. Kicsit összevissza vagyok azt hiszem...

2011. január 3., hétfő

ünnepek - és egyéb állatságok

Elteltek az ünnepek, új év, sőt, új évtized kezdődött. Pécs búcsúzik, mint Európa kulturális fővárosa, miközben Magyarország az EU soros elnöke lesz. Jó üzletet csináltunk? Na de nem is ezzel akartam foglalkozni.
Lássuk csak, hogyan is teltek az ünnepek, az én szememmel. A karácsony hirtelen jött, nagyon hirtelen. szinte minden átmenet nélkül csöppentünk a napi rutinból az ünnepi készülődésbe. Valahogy próbáltuk is kihúzni, szóval már 23-án megkezdődött a készülődés, az ünnepi halászlé főzés. Nekem is a kedvencem, sőt mára I. is bevallottan jobban szereti a bajai halászlét, mint azt a fajtát, amit korábban megszokott. Azért ez nagy dolog. Mi tulajdonképpen 3 napig mást sem ettünk, csak halászlét. de ezzel semmi gond. Az ünnepi készülődés a hosszú hónapok alatt begyűjtött ajándékok csomagolásából és a kis fenyőfa díszítéséből állt. Szegény fenyőnek szűkös helye volt az erkélyen, így az ágai kicsit görbécskék ugyan. Kicsi is, görbe is ... de a miénk :)
Aztán már 24-én délután megkezdődött a vendégjárás, ajándékozás, bár a jézuska még csak később jött. A szokásos 24-e délutáni J. családi összejövés, testvérek, unokatestvérek. Az én csládom már szekin ünnepelt, nagycsaládosan. Mi csak másnap reggel indultunk, de a meghitt pillanatokra így sem sok jutott. Mindenesetre nagy boldogságban telt a szenteste így is.
A 25-e reggelén már útra keltünk, a szokásos ceremóniákkal. Szeleburdi család útra kel, felmálházva, 2-3 forduló le a kocsihoz, imádkozás, hogy Szürke Villám (SzV)is el akarjon indulni, aztán örülés, hogy indul. Suhanás esőben és szélben szekire, találkozás hugomékkal, akik amúgy közel laknak hozzánk, de mégsem sűrűn találkoztunk mostanság :( és nagy nagy meglepetések, de ezekről nem beszélhetek. Hugom is belépett a 3. x be. Tulajdonképp váltjuk egymást, ők tovább, mi maradunk, Anyu munkából haza, így újabb meghitt családi pillanatok következnek.
Másnap sajnos megint útra kell kelnünk, az előző napi havazás következtében ismét elég rizikós út következik, de legalább SzV simán indul. Irány I. szüleihez. amint odaérünk, havazni kezd és esik kb. másfél napig, aminek eredménye a gyönyörű havas táj. Képek is készültek ám!!
Származási hely: téli utazás
Szép szép, talán már mondtam, fehér karácsony jó dolog, kivéve, ha utazni kell.
A családi karácsony itt sem teljesen úgy alakul ahogy eredetileg tervben volt. I. tesójáék később érkeznek betegség miatt, így a jézuskázás is szűkebb körű volt, de halogatni nem sok értelme volt. Másnap komoly feladat várt ránk. mert
Hajnalban jött Öcsi. Kicsit fura nekem, na de van ilyen. Öcsi ugyanis kb. 2 méter magas, közben vékonyabb mindenkinél, de pedig nagyon erős is, mert rövidke kergetőzés után leterítette malackát, aki már régen volt malacka, mert legalább 3 mázsát nyomott. Hát ennyit a szeretet ünnepéről, másnap hajnalban már vérfürdőzünk, a disznó 2 órán belül már kiterítve és feldarabolva várt jobb sorsára, Öcsi pedig 2-3 pálinka, kávé és cigaretta elfogyasztása után vidáman kerekezett újabb áldozata felé. Az ő munkája végeztével kezdődött csak igazán a mi munkánk. darabolás, gyúrás, kavargatás. Úgy tűnik, már hagyomány, hogy (1) a kolbászhús gyúrásában részt veszek. A (2) d.sajtnak aprítás, fűszerezés töltés az én feladatom - bár a végső ítélet nem az én dolgom. (3) és a hurka keverés nemes feladata is az enyém. Egyébként én vagyok a leggyengébb láncszem, olyan értelemben, hogy nem rendelkezem nagy tapasztalattal - közben mégis mindig ott vagyok ahol a leginkább elkel egy segítő kéz.
Nos, a munka jól haladt, mire a nagyja kész volt, befutottak, a testvérék is, bár ezután is leginkább lélekben erősítették a csapatot, azét rájuk is várt néhány feladat. Kb fél nap kemény munka után mondhattuk, hogy készen van minden, bár maradt még tennivaló másnapra is. Ezek után ismét jézuska következett, a későn befutó rokonok miatt. Én kb úgy estem be az ágyba ...
A következő nap már semmi miatt nem kellene felkelni, ilyenkor következik az, hogy mikor végre aludhatnál, tuti, hogy hajnalban ébredsz. Bár úgy volt, hogy lehet hogy hazajövünk, végül maradunk még egy napot,amit jól tettünk mert az útviszonyok sokkal jobbak lettek. Kihasználjuk ezt a bónusz napot a szokásosra. Turi, séta a hóban, látogatás a rokonoknál, újabb jézuskák... nagy kajálások.
Majd következő nap irány haza, csomagolás, aggódás, vajon milyen lesz az út, vajon SzV indul-e? Minden rendben lezajlik persze, és a szokásos jelenet sem marad el, szeleburdi család megérkezik, csomagokat ki a kocsiból, 3-4 forduló fel a 3.ra. És mikor megérkezel, jöhet a "romeltakarítás" vagyis az előszobában felhalmozott csomagok éltüntetése. Mindezek után érthető, hogy a fennmaradó pár napot pihenéssel próbáljuk tölteni, bár ...
... szilveszter közeleg. És ha szilveszter akkor újabb előkészületek, sütés főzés, hidegtál és lencse, nem mintha nem lenne egy hétre elegendő meleg és még két hétre való hideg élelem a hűtőben. Na de mi már csak ilyenek vagyunk.
Mindezek után a szilveszter éjszakát tele hassal, félálomban töltöd, mert semmi kedved kimozdulni és ha nem lennél hulla fáradt, a sok kajától amúgy is ólom nehéznek érzed magad. Mindenesetre hősiesek voltunk, még I. is kitartott éjfélig, hogy az elfogyasztott 1 doboz citromos sör után kölyökpezsgővel koccintsunk és boldog új évet kívánjunk majd álomra hajtsuk fejünk, hogy reggel újult erővel ne csak egy új napra, hanem sokkal boldogabb új évre is ébredjünk.
És mire a történettel idáig elértem, már szombat és a hétfővel megkezdődik újra a napi rutin és a munka, ami persze a nagy semmittevések után még jól is tud esni, de miért nem érzem úgy, hogy annyi semmit tettem volna?

Tapasztalatok
1. Jó ötlet volt írni a jézuskának az ünnepek előtt. Nem tudom, hogy a szépen kérés, a fenyegetőzés, vagy mi volt az oka, de a jézuska tudta minek örülnék igazán, ráadásul a mi jézuskánknak is segített, hogy valóban olyan ajándékokkal készüljön, amivel igazán örömet tudunk szerezni.
2. Az idei karácsony sem volt olyan mint a tavalyi, de ezt még egyelőre nem mondom meg miért, de igaziból a jövő karácsonyunk még érdekesebb lesz. Sokat gondolok én is és szerintem I. is arra, vajon jövőre milyen lesz. Megváltozik az életünk. És nemcsak azért mert egy nullával kevesebbet és egy egyessel többet írunk.
3. Kevesebbet enni és kevesebbet főzni. Sajnos, magyar ember, jó vendéglátó nem tud annyit főzni ami az ünnepek alatt el is fogyna. Magyar ember, jó vendég pedig többet eszik mint amennyit feltétlenül kellene. És sajnos még így sem fogy el amit főztél...
4. Újévi fogadalmat továbbra sem teszek, de immár szokásommá vált valami évzáró évnyitó számvetést tenni. Ez az idén sem marad el, sőt, már többé kevésbé el is készült. Figyeljetek, mert jön a következő!!

2010. december 23., csütörtök

Békesség földön az embernek

utolsó nap ez a mai, vagy talán utolsó előtti?? Utolsó munkanap nekem és még biztos jó sok embernek az évben. Még egy utolsó roham az ünnepek előtt, hogy beszerezz minden ajándékot, ha még hiányzik valami a fa alól. Utolsó alkalom, hogy beszerezz mindent az ünnepi vacsorához. Utolsó, alkalom, hogy elküldd a karácsonyi üdvözlőlapokat, bár ha postán küldöd, lehet hogy csak jövőre érnek oda.
Szóval, ha ezen a napon szétnézel magad körül, mindenhol rohanó, kapkodó, ideges embereket látsz. Az utakon is, dugó, idegeskedés és türelmetlenség. Az üzletekben tömegek és szinte összeverekednek az utolsó akciós darabokért. A munkahelyen is stresszelsz talán, hogy az évet lezárd, és rendben hagyj mindent. Vagy azért, hogy mihamarabb haza indulhass, és hogy útközben ne felejts el semmit. Aztán hazaérsz, és kezdődik elölről. A készülődés, a sütés főzés, az ajándékok csomagolása, a közös programok szervezése. Ilyenkor nem tudunk leállni, én is ilyen vagyok, csak hajtok, hogy minél előbb minden a helyére kerüljön és kényelmesen, nyugodtam le tudjak ülni szeretteim körében. De a kapkodás és a stressz általában nem tesz jót a meghitt pillanatoknak. Akkor rontasz el valamit, mikor a legkevésbé kellene. Nem úgy szólsz valamiért és a másik, akinek szintén pattanásig feszülnek az idegei, ezt rossz néven veszi. Harag, düh és veszekedés jön.
Hát így indulunk neki a szeretet és a béke ünnepének.
Az én kívánságom az ünnepekre, egy kis nyugalom, amit szerelmemmel kettesben, vagy családi körben tölthetek. Én is úgy érzem, mintha valaki/mi folyton űzne, pedig nincs rá semmi okom. Nem történik semmi, ha az ünnepi vacsora kicsit később készül el, de akkor sem, ha nem sikerül tökéletesen. A készülődés, tulajdonképpen a várakozás, felkészülés időszaka. És azt gondolom, már nem az ajándékokat várjuk, mint gyerekkorunkban, mikor azért sürgettük a dolgot, hogy mihamarabb lefejthessük a díszes csomagolópapírt az ajándékokról. Szerintem mindenki azt a néhány órát várja, amikor testünk és lelkünk megnyugszik, szeretetbe burkolózik és a környezet minden zaját kizárja. Nem jó erre készülni? Nem jó ezt várni? Tulajdonképpen már a közös készülődés sem kellene hogy másról szóljon, mint az együttlétről és meghittségről. Szóval, én azt szeretném, és azt kívánom mindenkinek, hogy ha véget ért az utolsó munkanap, és sikerült a tömegen keresztül is hazavergődni, álljunk meg egy percre, hallgassunk, figyeljünk befelé és hagyjuk, hogy testünk, lelkünk megnyugodjon. És ha sikerül kicsit lenyugodni, akkor tartsuk meg ezt a nyugalmi állapotot a készülődés közben is. Nem kell kapkodni, nem kell rohanni, felejtsük el a határidőket legalább erre a pár napra.

Békés, nyugodt, boldog karácsonyt kívánok mindenkinek!!!

És végül, ajándékba küldök egy éneket, vagyis a szövegét, amit valaha én is énekeltem. Ezt most ha nem baj, másra bízom.

Református énekeskönyv 320-329. énekek

"326. Dicsőség mennyben az Istennek! 1855

1. Dicsőség mennyben az Istennek! Dicsőség mennyben az Isten -nek! Az angyali seregek Vígan így énekelnek: Dicsőség, dicsőség Istennek!
2. Békesség földön az embernek! :/: Békesség földön az embernek, Kit az igaz szeretet :/: A Jézushoz elvezet, Békesség, Békesség Embernek!
3. Dicsérjük a szent angyalokkal, :/: Imádjuk a hív pásztorokkal Az isteni Gyermeket, :/: Ki minket így szeretett, Dicsérjük, Imádjuk És áldjuk!
4. Ó, Jézus! ne vess meg bennünket, :/: Hallgasd meg buzgó kérésünket! Jászolodnál fogadjuk, :/: Hogy a vétket elhagyjuk, Ó, Jézus, Ne vess meg: Hallgass meg!
5. Dicsőség az örök Atyának :/: És értünk született Fiának, Mindkettő Szent Lelkének, :/: Áldások kútfejének: Dicsőség, Dicsőség Istennek!
Szent vagy, Uram, 1931. A szöveg a Lk 2,14 alapján"

2010. december 14., kedd

kar(ácsony)i

Jön az év vége és persze a várva várt karácsony. Eszembe jutnak a régi gyerekkori ünnepváró napok, hetek. Kishúgom már kb. húsvétkor a karácsonyt várta és ilyenkor már bőszen számolgatta mennyit is kell aludni. Fehér karácsonyról és plafonig érő fenyőfáról fantáziáltunk. hmm, milyen jó is volt. Mára sok minden változott. Szép dolog a fehér karácsony, főleg a jó meleg szobából nézve. De ha körbe kell járni a családot karácsonykor, akkor már nem olyan vicces a dolog. Ha kocsival ezért, ha busszal/vonattal, azért. Márpedig mi utazunk, kb. 700 km-t, hogy a szülőket meglátogassuk és családi körben töltsük az ünnepet. Nagyon szeretem a fenyő illatát a szobában, de arra is emlékszem, hogy mit szívtam vele mire valahogy hazacipeltem, talpra állítottam és beleapplikáltam a talpába, hogy aztán jókat nevessünk rajta, hogy nekünk van a legferdébb fánk a világon és aztán szuggeráljuk: ott maradsz ... nem dőlsz el ... A vízzel töltött fenyőfatalpról külön sztorim is van, de azt a gyengébb idegzetűek kedvéért nem is mesélem el. Na most, ha arra gondolok, hogy nincs téli szünet, és nem vagy otthon már napokkal az ünnepek előtt, hanem csak beesel a fa alá akkor ezt a kérdést is átértékelem. Nem kell nekem plafonig érő fa, mert drága, dög nehéz, pöttyösre szúrja a kezem és több órás szenvedés után sem akar úgy kinézni mint egy becsületes karácsonyfa a képeslapokon :D Tavaly vettem egy cserepes fenyőcskét. Túlélte az ünnepeket és az évet is. Nem kellett faragni és még fenyőillat is volt hozzá. Na majd ha gyerekek lesznek, biztos kell a nagy fenyő, de hátha addigra a fa is megnő :)
Na de még mielőtt a fenyőfa állna, elkezdődik az ünnepi készülődés, ráhangolódás. Hát, mi még most ott tartunk, hogy mint a mérgezett egér járjuk az üzleteket, pedig már hónapok óta készülünk, listát is írtunk, kinek mit szeretnénk - már akiről egyáltalán volt elképzelés hogy milyen ajándéknak örülne. Persze tudom, nem is ez a lényeg, hogy ajándék, meg milyen, főleg, hogy mennyiért, de ha mindenkit csak valami kis aprósággal lepsz meg, akkor is vagyonokat költhetsz. Én inkább annak vagyok a híve, hogy akkor inkább költs kicsit többet, de olyat vegyél, aminek aztán van értelme is. Valami hasznos, de olyan amit nélkülözni is tudnál, ezért nem is biztos hogy magadnak megvennéd. Remélem értitek. Nos, iszonyú hogy mi van ilyenkor. A múltkor az egyik hipermarket elől fordultunk vissza, mert megláttuk, hogy az emberek mint a sáskák elleptek mindent. Szóval vagy elindulsz korán, vagy próbálsz utat vágni a tömegben magadnak. Kiábrándító, tényleg. Szóval még ebben a fázisban vagyunk, hogy pipálgatjuk a listát, de ha minden igaz, már a végén járunk. Nagy a család...
A karácsony a szeretet ünnepe. Ilyenkor mindenki családi körben ünnepel, a nagy rohanás, bevásárlás, faállítás, sütés főzés után jön egy kis megnyugvás. Jobb lenne persze kevesebb rohanás és több megnyugvás. Jó a családdal lenni, de mit ér a szeretet ünnepe a szerelmed nélkül? Végigcsináltam pár ünnepet, többek között egy karácsonyt is I. nélkül.
Azóta a kedvenc nótám a következő:
>
főleg mióta láttam az igazából szerelem című remek filmet, amit ajánlok is mindenkinek karácsonyra megnézni.
Addig azt hittem, attól magányosak az ünnepek, hogy páratlan vagyok. Hát párosan még magányosabb a dolog, ha családi körben vagy is, de a párod nélkül. Szóval nem szeretnék többé megválni tőle, ilyenkor pláne nem. Végül is új, saját családot alapítottam, vagy mi.
És ha a karácsony eltelik, jön az új év és a hideg napokra való tekintettel jön a disznótor is. Hogy milyen sorrendben, az még kialakul. De erről majd később, mert az ilyen eseményekről mindig van mit mesélni.

Kellemes ünnepeket mindenkinek - Békés boldog karácsonyt - sikeres új évet.

2010. november 25., csütörtök

ez+az

Történt egy s más az elmúlt hetekben, bár lehet hogy fele sem fog eszembe jutni. Az idő halad szalad, jönnek a sötét és hideg napok, közeledik a karácsony és az év vége. Én már írtam a Jézuskának is, hogy még addig ki tudja választani a listából, mit hozzon nekem :) Ti már megírtátok a listát???
Egyébként a bajai lakással megint majdnem gond volt, most a konyhával. Állítólag a fürdőnél már nem, de ott még mindig valami szivárgás van. Bár nem akarom elkiabálni, megnézte a vizes és azt mondta nélam minden ok. Bár a múltkor is így indult, majd felhívtak, hogy mégis nálam és hogy zúzhatják-e. Na és ha azt mondom: nem? Erre mondá Hugom, hogy a saját lakással csak baj van. Na köszi. Bár ha nincs hol lakni az is elég nagy gond.
Az év vége közeledtével számvetést szoktam csinálni. Hát már elkezdtem számolni meg vetegetni, de még nem zártam le a dolgot, hiszen még bármi történhet ugyebár... De a mérlegem eddig jó.
Ebben a hónapban szerencsére nem utaztunk, bár azért volt családi program így is. Nagynénémhez is lejutottunk kb. egy hónap után, merthogy akkor voltunk Szénáson családi bulin és hoztuk az ajándékait. Voltunk hugomnál is, sőt, egyszer ő is nálunk aludt. Voltunk Béciéknél szülinapi partin, bár azt hiszem, oda nem is vendégnek, inkább vendéglátónak hívtak bennünket. "Vigyáztunk" Anyura meg Mátéra egy egy napig, szóval nem unatkoztunk. Csavarogtunk is sokat, bár ha nagyon gonosz akarok lenni, nem csavargás volt, hanem plázázás, de nálunk az már kirándulás számba megy. Kirándulás majd karira lesz, ország körüli túra, igazi falusi disznóvágással egybekötve. Bár ez még nem biztos. A többit majd látjuk. most úgyis kiszaladt minden a fejemből.