A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kerékpár. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kerékpár. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. október 4., szombat

Aktív

A mászókán
Mióta M óvodás, egy sor új változás történt az életünkben. M. érezhetően felszabadult kicsit, aktívabb lett, megnyílt. Mi ezt inkább csak érezzük, mint látjuk, mert ha vele vagyunk, azért a szülői jelenlét biztonságával kicsit visszaél. Mindenesetre érezhetően aktívabb lett. De ezt már biztos írtam. A nagyobb tömeg, az új helyzetek kevésbé sokkolják, nem kezd azonnal pánikolni, legalábbis az oviban úgy tűnik nem.
Sokat és egyre ügyesebben mozog, a múltkor megmászta a játszótéri maszókát is, fenn csücsült a tetején.
A lányok futásra készen

Az óvodai közös programok közül  az ősz köszöntő kézműves program nem annyira hatotta meg, és a @Futafok ra is változó lelkesedéssel indult. I nevezett vele, 500 m volt a táv, ami nem sok, bár M. nem futott még ennyit egyhuzamban - bár edzett rá az utóbbi időben. Nem is a távtól, sokkal inkább a tömegtől tartottunk, és a szokatlan helyzettől. Nem is akart elindulni, de aztán szaladt az oda úton. Viszont amint a mikrofon megszólalt a színpadon, azonnal pánik fogta el és bőgni kezdett. Ahogy kis barátnője megérkezett, kicsit erőt magán.
Becsülettel végig is futotta a távot, bár a végére elfáradt azért.

Én nem vagyok oda a futásért és most sem kaptam kedvet, I viszont annyira lelkes lett, hogy elhatározta, jövőre ő is indul a felnőtt távon. Nekem viszont itt lenne az ideje előszedni és leporolni a bringát, hogy lépést tudjak tartani a lányokkal ;-)

2011. május 10., kedd

kerék-pár

Az élet néha ezt hoz, néha azt. Kölyök voltam még, és nálunk otthon Szekszárdon minden nyáron nagy nemzetközi kerékpárversenyt rendeztek (Gemenc nagydíj) Az év egyik legnagyobb eseménye volt számomra a profik esti villanyfényes háztömb körüli versenye. Akkor csapott meg először a kerékpárok szele. Egy alkalommal indultam is. Persze nem a nagyokkal, hanem a gyerekekkel, anyukám gyerekkori camping biciklijén. Finoman szólva is ducinak lehetett mondani és hát nem voltam valami nagy kondiban. Azt hiszem utolsó lettem, de nagyon büszke voltam magamra akkor is. Aztán felnőttem, a régi campingre már nem ültem többet és az élet úgy hozta, hogy a  nagydíjat felváltották a bajai népünnepélyek.
Néhány évvel ezelőtt valami miatt odaragadtam a TV elé a legnagyobb országúti kerékpárverseny közvetítése előtt. Pedig soha nem voltam sport rajongó, valahogy úgy voltam vele mindig, hogy csinálni jobb mint nézni. Nem csináltam, nem is néztem, épp ezért. De aztán jött ez a Tour de France meg Lance Armstrong a hős. Nem csak mint kerékpáros, mint ember is. Szerintem. És persze nem csak ő. Sok kis hős, sok kis történet, sok kis halál.
Aztán más okból is el kellett gondolkodnom azon, hogy valamit mozogjak, sportoljak és legnagyobb örömömre a kerékpározás az ajánlott sportok között volt. Akkor már/még Baján a lehetőség adott volt, sík vidék, sok biciklis, aktív kétkerekű közösség, stb. megadta a végső lökést. vettem egy használt bicajt. Rájöttem mennyire praktikus közlekedési eszköz, de azért sportnak még nem tekintettem, legfeljebb életformának. A biciklit aztán ellopták, de újat vettem. Fogyókúrába is kezdtem, bár már nem voltam annyira duci mint tizenévesen, de azért nem ártott. És itt jött a sport, az 'edzés' a kiruccanások a töltésen, egyre hosszabb, hosszabb utak, míg végül gondoltam egyet és hazatekertem Bajáról Szekszárdra. 40 km, háztól házig 2 óra. Vonattal az út 1 óra, háztól házig az is benne van kettőben.
Aztán az élet megint mást hozott. Megismertem I-t, Elhagytam Baját és a TV közvetítéseket is. Volt jobb dolgom is ennél. Megszakadt a kapcsolat a kerékpársporttal és sajnos az életformával is. A bicikli még nem került fel a fővárosba, bár itt is életforma a tekerés.
Nemrégiben bekúszott a nappalinkba a kábel, ami már évek óta csak az előszobáig merészkedett. És a kábellel együtt sok-sok csatorna, melyek között ott a sportcsatorna ami tavasztól őszig szinte minden nagyobb kerékpáros versenyről beszámol. És épp a hétvégén indult az "olasz kör" és bár I. nem túl boldog tőle, pár órára megint odaragadtam a TV elé, bámulom a gyönyörű olasz tájat és hallgattam a kerékpárok monoton zümmögését. Furcsa. Órákat tudnék róla mesélni mennyire nagyszerű és összetett sport ez és mekkora teljesítmény pusztán végigcsinálni. Engem lenyűgöz akkor is, ha rém unalmasnak tűnik órákon át bámulni ahogy csoportba verődve tekergőznek az úton. De nem ezért kezdtem bele ebbe a bejegyzésbe.
Az élet néha ezt hoz, néha azt, de általában nem azt amit várnál tőle. Az úgy volt, hogy leültem egyszer a TV elé és .... és így lett belőlem kerékpáros.

2009. december 16., szerda

számvetés

Az év elején találkoztam pár éves horoszkóppal. Nem szoktam rendszeresen olvasni és általában nem is tulajdonítok neki nagy jelentőséget, de több egymástól független helyen is azt olvastam, hogy a 2009-es év nagy változásokat hozhat.
Közeledik az év vége és ideje számvetést készítenem. Nem szoktam ilyet, de most úgy érzem, van mit összegezni.
Az idei év valóban hozott változásokat, bár a változások még 2008-ban indultak, amikor megismertem I-t. Az idei évben mégis sokminden történt, ami meghatározó a jelenlegi és jövőbeli életem szempontjából.
Tehát mi is történt velem az idén? Kapcsolatom I-vel még szorosabbá vált. Nem mondom, hogy mindigminden felhőtlen volt, de egy biztos, boldog vagyok és szerelmes, mi több, egyre szerelmesebb. Ennek következtében életem egyre jobban hozzá és városához kötődik. Emiatt korábbi életem fokozatosan fel kell adnom.
Mitt tettem az ügy érdekében?
Félig már I-hez költöztem, legalábbis a napi használati tárgyaim, ruháim itt is, ott is megtalálhatók. Ezt Ő néha nehezebben viselte, mint én, de talán kezd hozzászokni. Szoktam, szokom az együttélést. Nekem tetszik.
Munkát kerestem, és találtam. Ezzel megint komoly döntések elé állított az élet. Az új munkahely nem csak lakóhley, munkahely de hivatás váltást is jelent. Emiatt már az idén is két helyen dolgozom, ami kicsit megterhelő azért. Év végére el is kapott valami nyavalya, de talán azt is sikerül legyőzni. Mindeközben vállaltam néhány külön melót, tartottam pár előadást is. Pályáztam és nyertem az egyesülettel. Megtanultam vezetni - bár a vizsgabiztost erről nem sikerült meggyőzni :( MEgismerkedtem I családjával és úgy tűnik, befogadtak.
Ennyi jut eszembe így hirtelen. De akkor Mit nem tettem az idén?
Nem sokat foglalkoztam a családommal, sem a barátaimmal. A munkatársaim is elhanyagoltam. Nem írtam a doktorimat, sőt nyelveket sem tanultam. Nem szerveztem kirándulást sem és nem építettem ki szakmai kapcsolataimat. Blogot se nagyon írtam. A bicajozást is hanyagoltam.
Hogy mik a terveim jövőre? Hát,hogy őszinte legyek, nem nagyon tervezgetek. Szeretnék boldogan élni tovább I-vel, szeretném rendezni az életem... majd látjuk. BUÉK mindenkinek

2009. szeptember 12., szombat

kritikus

Bár korán keltem, elég későn tudtam rávenni magam, hogy kimozduljak. Úgy 10 óra lehetett, mire "kilovagoltam" a városba. tettem egy tiszteletkört, majd irány haza. Nem volt nagy kedvem semmihez. Szívem hölgye nélkül semmi érdekes nincs abban, ha a főutcán korzózom, a kirakatokat bámulom, meg iylenek. És be kellett vallanom, még nem vagyok egészen jól :( De jó uton haladok, jövő hétre meg kell gyógyulni. Ja és fontos hír, idén is lesz autómentes nap, no és
Criticalmass


Baján is. És ami nekem most a legjobb, hogy hétköznap, kedd este. Lesz a szokásos tekerésen és bringaemelésen kívül, az fotókiállítás és filmvetítés.

Ha érdekelnek a részletek, a következő oldalakat ajánlom:
CriticalMass Baja | BIKEBaja
bajaCrewzer NincsPardon