A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kirándulás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kirándulás. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. február 15., vasárnap

hétvégi programozás

M. betegsége némi kényszerpihenőre kényszerítette I. -t is. Ráadásul ő is lebetegedett, így aztán teljes elzártságra kényszerültek. Nem is kívánkoztak a szabadba, nem is bírtak volna kimozdulni. M. már kezdett jól lenni, mire I. igazán beteg lett. Ő már aktivizálta volna magát, de Anya sajnos nem tudott vele lépést tartani. M. ezt még talán rosszabbul bírta, mint saját betegségét. Bár most tényleg leverte a betegség, szenvedett tőle. Azt mondta:

Anya én ezt nem bírom tovább, én már soha nem fogok nevetni!
Pedig azért vannak akik nála sokkal betegebbek, mégsem vesztik el életkedvüket.

 A hétvégére végre mindketten összeszedték magukat kicsit, és M.-et már semmi nem tarthatta vissza, hogy valami élményt szerezzen magának, és nekünk is. Napok óta az IKÁ-ba szeretett volna menni, szombat reggel el is vitt bennünket reggelizni. Ott jobb a koszt mint otthon, úgy tűnik. Bár mikor odaértünk, közölte, hogy ő a másik IKÁ-ba akart menni, a kismadarasba. Ne kérdezzétek mi az, mert nem tudtuk igazán megfejteni. A lényeg végül is a gyors kaja - ami talán elítélendő, de annak érdekében, hogy valamit egyen, mindenre hajlandók vagyunk. A kaja és a játék. Mert valami játék mindig kell.

A szombati IKA túra után vasárnap kicsit intellektuálisabb programot sikerült összehozni. A Duna parton voltunk, kavicsot dobálni meg sétálni. Aztán pedig a kastélymúzeumot látogattuk meg. Nagy szó ez, mert még nem nagyon tudtuk rávenni semmi ilyen programra. Kicsit meg is volt illetődve, hogy mi lesz ő vele ott. Félt, de azért kíváncsi is volt, milyen is egy igazi hercegnős kastély. Csak attól félt, mi lesz, ha találkozik egy igazi hercegnővel. Én nem tudom, miért olyan félelmetes egy hercegnő, de végül is mindegy.

Igazán tartalmas, élménydús hétvégénk volt.

2012. július 19., csütörtök

nyaralás első hét

I. két hét szabadságot vett ki és mielőtt még útra keltünk volna rápihentünk egy napot. Nagyon kellett neki, mert eléggé fáradt volt, és nekünk is, hogy kicsit hármasban lehettünk. Reggel a szokás szerinti ébredés készülődés, indulás. M. korán ébredt, ezt kihasználva mire az idő igazán felforrósodott, már a mamánál voltunk. A cicás mamánál. Nála kezdtünk, mert a családi ház, az udvar ígéretesnek tűnt a panel szauna után. Így is lett, bár ott sem volt kimondottan hűvös. És végre M. sem esett kétségbe mikor meglátta a mamát... A szokásos programok mellett, úgy mint nagynénik és turik, voltak extra programok is. Kirándulás tatával a kórházba, vásárlás a nagybevásárlóban, és a háztáji tennivalókból is akadt bőven a nyár hevében. Ezzel együtt valóban nyaraltunk. Kirándultunk, tettünk egy kudarcba fulladt kirándulást Szarvason, és strandra jártunk Gyopárosfürdőre. M. első találkozása a gyermekmedencével ugyan sikítással végződött, de a második próba annyira jól sikerült, hogy ki sem akart szállni. Megérte az úszógumit is kerülgetni napokig a lakásban, bár hamar rájött, hogy jobb a kezünkben pancsolni mint az úszógumiban. Igazi pancsoló kislány lett M. Itt egy kis zenei aláfestés:
 Ráadásul otthon, a kertben volt cica is, és lehetett dézsában fürdeni meg hintázni is. Szuper jó volt. M. új szokásokat vett fel és nagyon sokat fejlődött. Azért bemutatta a rosszabb oldalát is a mamáéknak :) De nagyon élvezte a pikniket a kertben, a kutyát, a cicákat és a többi sok állatot. Bár kisebb sokkot kapott, amikor meglátta mama vérengzését az udvaron. Csirkét vágott, és ezt M. is látta. Na de aki a csirkepörit szereti...
I. és M. találkoztak a barátnőikkel is, én vezettem sokat, bár nem túl hosszú távon, de szinte minden nap kicsit. Úgy érzem jót tett, de ezt az utasaim biztos jobban meg tudják ítélni. Jó volt a szabad levegőn és még a munkát is élveztem. Ez történt.

2012. május 21., hétfő

tornáz

Megint jól el vagyok maradva a bejegyzésekkel, már 2 hét is eltelt az utolsó szösszenet óta. És két hét nagyon hosszú idő, bár úgy eltelik, mintha csak két nap lett volna. A napi rutinszerű tevékenységeknek és eseményeknek köszönhetően sokszor azt sem tudom, hogy bizonyos dolgok tegnap, vagy a múlt héten történtek. Ennek ellenére szinte minden napra jut valami meglepetés. Az én életemben talán két hét nem olyan sok idő, M. fejlődése szempontjából viszont annál több, hiszen az már egy fél hónap és így már közelebb kerültünk az elő születésnapjához, mint amennyire a 11 hónapos korától vagyunk. És az egy év azért nagy vízválasztó, bár mondtam ezt már korábban is, de pl. két hét múlva már ehet bizonyos ételeket, amiket 11,5 hónaposan nem :D Aztán, Ahogy betölti első életévét, egyre inkább években és nem hónapokban fogjuk mérni az életkorát.
Lássuk mi is történt ezalatt a két hét alatt!
Már egészen megszoktuk a napi két sétát, ami  mindannyiunk örömére szolgál, mert ha az idő is jó, akkor nagyon kellemes a szabad levegőn. Ráadásul M.-t addig is lekötik az élmények a cicák és vauvauk a lakótelepen. Újabb elemet építettünk be a napi sétákba. Hintázunk. Vagyis én hintáztatom M.-t. I. Most hétvégén szembesült vele először, és kissé sokkolta a bátorságom hintáztatás terén.
M. akármilyen ügyes és okos, valljuk be, a korosztálya beliek többsége már ül és mászik, sőt vannak akik ilyenkor már mennek is. Hát úgy tűnik, ő jól érzi magát hason kúszva, mi viszont egyre jobban aggódunk emiatt. Így a csomó jó tanács és javaslat hatására/ellenére utána jártunk néhány fejlesztő gyakorlatnak, gyógytornásznak és hasonlóknak. Ennek eredménye egy gimnasztikai labda és a gyakori tornáztatás. A lakás egyre jobban hasonlít egy játszótérre, a helyzetet azért némiképp javítja egy új asztal, ami kisebb helyet foglal, ugyanakkor igény esetén sokkal nagyobb is lehet belőle. A tornának néhány nap után is látható eredménye van, M. négykézlábra állt. De ezt már biztos nem hiszi el nekem senki, mert csak én láttam. I.-nek nem mutatta meg a hétvége alatt.
Voltunk amúgy csavarogni is egyszer-egyszer, sőt, tegnap eljutottunk a Múzeumok Majálisára is. Kollégáim ott voltak kinn, őket is meglátogattuk, no meg élményekkel gazdagítottuk a hétvégét. Villamoson is ültünk ám!

2012. május 7., hétfő

zenemanó

A múlt héten folytatódtak a hosszú hétvégés kalandok. Egyrészt aggodalommal telve figyeltük M. állapotát, még orvosnál is voltunk, bár semmi komolyat nem állapított meg, diétát rendelt el. Tekintve, hogy M. napok óta szinte semmit nem evett, ezt elég viccesnek találtam. Meg azt is, hogy krumplit, répát, almát banánt egyen a gyerek, ami végül is teljesen rendben van, kivéve M. esetében aki gyümölcsöt nem nagyon eszik, és a hús az ami biztos siker. A hús annyira, hogy bennünket is megenne, ha tudna. Hihetetlen élesek a kis fogai és előszeretettel harap belénk. NNA mindegy ideje volt próbát tenni újra. Hát voltak sikerek is, például a banánt úgy ette mint a nagyok, bár az első pár falat után ugyanúgy végezte, mint bármi más ami a kezébe kerül: szétmaszlingolja.
A nem evés mellett probléma volt a nem alvás is, legalábbis éjszaka is gyakran felébredt M. Ráadásul, elég nyűgös is volt. Semmi nem volt jó neki, ezzel megadta a kegyelemdöfést azt hiszem mindkettőnknek, csak nekem kicsit hamarabb, mint I-nek. Ennek ellenére komoly probléma volt. Így a hétvégére eltervezett programot teljesíteni tudtuk. Szombaton a Grund Vakációváró fesztiválra készültünk a TF-re, Alma koncerttel egybekötve. M. eléggé meg volt szeppenve ugyan, de úgy tűnt élvezte a dolgot. Sok-sok ember, gyerekek, zene, mulatás. M-val táncoltunk is egy jót. Másnap anyák napja alkalmából pedig ringatóztunk a Millenárison. Ez inkább M.-nak való program volt. Itt is volt zene, játék mulatozás. Talán majd gyereknapozunk is, akkor lesz Alma és ringató is. M. igazi zenemanó, szóval ilyen programokat muszáj lesz szervezni neki. És végre nem okoz gondot elindulni, utazni, programot szervezni M.-val. Nagy öröm ez nekünk. Néhány hónappal ezelőtt erről még álmodni sem mertünk.
Most mindenesetre megint hétfő, és M. mint minden valamire való cicalány utálja a hétfőt. Ráadásul az eső is esik, így sétálni és cicát lesni sem nagyon tudunk :(

2012. május 2., szerda

program

Előző bejegyzéseim után evezzünk kicsit nyugodtabb vizekre. Lejárt a két hosszú hét és elérkezett a várva várt hosszú hétvége. Előtte még itt volt a nagymama, 'Öcsire' vigyázott, így náluk is többször jártunk. Telve tervekkel és lelkesedéssel futottunk neki a hosszú hétvégének. A programok apropója, hogy M. lassan 11 hónapos, valamint, hogy I.-vel (már!) egy éve hivatalosan is összekötöttük az életünket. Az idő gyönyörű, szinte nyári, sőt, nyári, szóval ideje, hogy kimozduljunk, élményekkel gazdagítsuk ezt a néhány napot M. és magunk számára is. Az igazat megvallva nekem is jól esik kicsit kimozdulni a négy fal közül. Ebből kifolyólag napi két séta beütemezve, ebből legalább egy célirányosan, a lakótelepi környezetből kiszakadva. Nem kell persze valami nagy dolgokra gondolni. Remekül megfelelt a bevásárlás piaccal egybekötve, vagy csavargás a közeli bevásárlóközpontban. Ami nem annyira hétköznapi program volt, az az álomautó múzeum, például. Nagy élmény, persze csak annak, aki szereti a régi járgányokat. Mi mostanában amúgy is a '60-as évek Amerikájának bűvkörében élünk, de erről talán majd később, szóval nagyon bejött. M. is jól bírta egy darabig. Ami tervben volt még az egy nagytétényi séta, kastélymúzeum, miegymás, de ez mér nem jött össze. M. a hétvége utolsó napjára kicsit legyengült, bújkált/bújkál benne valami, talán a foga jön vagy valami más. Így az utolsó napot hármasban, itthon töltöttük, aggodalmasan figyelve vajon javul, vagy romlik az állapota. Persze mikor máskor, ha nem egy hétvégi/munkaszüneti napon telepedjen rá valami nyavalya. Na de talán lassan túl is van rajta. Foga még nem bújt ki persze.
És nem csak a csavargások, de az itthon töltött idő is kellemesen telt. A legjobb program azt figyelni, mit produkál ez a kisMini. Minden nap meglep bennünket valamivel, most a legnagyobb horderejű esemény, hogy sikerült felülnie kétszer is. Bár még mindig vannak elmaradási mozgás terén, azért látható a fejlődés. Egyébként pedig mutogat és magyaráz, annak ellenére, hogy nem beszél, nagyon jól ki tudja fejezni magát. Büszke vagyok rá nagyon. Aztán volt sütés főzés, I. újabb recepteket próbált ki. Bár érik a diéta újra kezdése, mert azt időközben felfüggesztettük, azért a hatása érezhető. Sokkal jobban odafigyelünk már most is, hogy mit és mennyit eszünk. És nem is hiányzik annyi mint korábban.
Néztünk jó filmeket, bár a favorit most a Mad Men c. sorozat ami a '60-as évek Amerikáját mutatja be egy reklámügynökségen keresztül. Az egész sorozat hangulata olyan, mintha egy sötét bár füstös, whiskey és izzadtságszagú levegőjén keresztül szűrődne át. A sikeres üzleti kapcsolatok ellenpontjaként pedig ott állnak a boldogtalan, keserű emberi sorsok. Nem túl vidám, mégis megkapó és szórakoztató valamiért. Na és persze tanulságos.
Egyelőre ennyi, szólít a kötelesség, sziasztok, ahogy M. mondaná sz'a.

2011. május 22., vasárnap

kirándul

Itt a nyár, azt hiszem. Bár még csak május van, de az idő határozottan nyárias, szinte egyik napról a másikra beköszöntött végre. A sötét hideg napok, az eső és a ború után végre süt a nap, meleg van. Hirtelen elhatározástól vezérelve vonatra szálltunk és meg sem álltunk Gárdonyig. Felfedeztük a tópartot, sétáltunk, lógattuk a lábunkat a vízbe. Kellemes volt nagyon. Persze nem volt igazi strandolás, mert nem is gondoltuk, hogy a víz alkalmas lesz fürdőzésre. Persze I. amúgy se nagyon fürdött volna. Így is kellemes volt, jó volt kimozdulni a szokásos bevásárlós utakon túlra, jó volt a szabad levegőn és jó volt ismeretlen tájon járni.Íme néhány kép a tópartról:



Hugom szerint ez volt a nászutunk. Hát, ha úgy tetszik, igen :) Azért I. a végére elfáradt kicsit, pedig alig két órát töltöttünk Gárdonyban/Agárdon. És M. teljesen kifeküdt :) Elmaradt a szokásos esti, éjszakai mocorgás is. De a kirándulást ő is nagyon élvezte.
 Dióhéjban ennyi

2010. november 25., csütörtök

ez+az

Történt egy s más az elmúlt hetekben, bár lehet hogy fele sem fog eszembe jutni. Az idő halad szalad, jönnek a sötét és hideg napok, közeledik a karácsony és az év vége. Én már írtam a Jézuskának is, hogy még addig ki tudja választani a listából, mit hozzon nekem :) Ti már megírtátok a listát???
Egyébként a bajai lakással megint majdnem gond volt, most a konyhával. Állítólag a fürdőnél már nem, de ott még mindig valami szivárgás van. Bár nem akarom elkiabálni, megnézte a vizes és azt mondta nélam minden ok. Bár a múltkor is így indult, majd felhívtak, hogy mégis nálam és hogy zúzhatják-e. Na és ha azt mondom: nem? Erre mondá Hugom, hogy a saját lakással csak baj van. Na köszi. Bár ha nincs hol lakni az is elég nagy gond.
Az év vége közeledtével számvetést szoktam csinálni. Hát már elkezdtem számolni meg vetegetni, de még nem zártam le a dolgot, hiszen még bármi történhet ugyebár... De a mérlegem eddig jó.
Ebben a hónapban szerencsére nem utaztunk, bár azért volt családi program így is. Nagynénémhez is lejutottunk kb. egy hónap után, merthogy akkor voltunk Szénáson családi bulin és hoztuk az ajándékait. Voltunk hugomnál is, sőt, egyszer ő is nálunk aludt. Voltunk Béciéknél szülinapi partin, bár azt hiszem, oda nem is vendégnek, inkább vendéglátónak hívtak bennünket. "Vigyáztunk" Anyura meg Mátéra egy egy napig, szóval nem unatkoztunk. Csavarogtunk is sokat, bár ha nagyon gonosz akarok lenni, nem csavargás volt, hanem plázázás, de nálunk az már kirándulás számba megy. Kirándulás majd karira lesz, ország körüli túra, igazi falusi disznóvágással egybekötve. Bár ez még nem biztos. A többit majd látjuk. most úgyis kiszaladt minden a fejemből.

2010. július 20., kedd

hétvége

Bár a szabadság véget ért, a héten már dolgoztunk, a nyár tovább tombol és a hihetetlen kánikula is követelte hogy a hétvégén valami frissítő programban vegyünk részt. Adódott az ötlet, hogy megyünk a vízpartra. Na nem kocsival, hogy főjünk benne a dugóban, hanem suhanós piros vonattal egész a Velencei-tóig. De aztán ahogy az lenni szokott, minden változott, csak a kánikula nem. Húgomék javaslata egy tatai + környéki kirándulás volt, mondván, hogy úgyis mindenki a V.tóra megy (aki nem a balcsira) és hogy kiránduljunk. Persze így V. ugrott és a vonatozás is, maradt a kocsi, bár a vezetést nem vállaltuk be. A program érdekesnek ígérkezett, előember meg vár és egyebek + geokess. Kirándulós, sétálós nézelődős program sőt, még a strandolást is kilátásba helyeztük. Tök jó. Indultunk, odaértünk. Samu koponyája érdekes volt, bár igazából nem egy látványos dolog, de örülök hogy láttam. Aztán kezdődött a kess. Sajnos nem voltunk elég felkészültek, gyakorlatilag teljesen kezdőként és tudatlanul követtük a tapasztaltabbakat. Lehet, hogy utána kellett volna olvasni és rögtön regizni is kellett volna, hogy ne érezzük magunkat olyan bután? Hát lehet. Mindenesetre azt gondolom gyorsan belejöttünk és a következő ponton már instrukciókat is kaptunk. Érdekes dolog ez. Szerintem egy kirándulást vagy túrát még inkább feldobhat a dolog, bár nekem a kirándulás lenne a fő csapás és a kincskeresés a kiegészítő program. Következő uticél Tata volt, megnéztük a várat kívül belül, csodáltuk a kilátást a tóra. Tulajdonképpen végigsétáltunk a vártól a strandig. Útközben ebédeltünk, volt meglepetés sushi meg minden. Nekem a strand is tetszett. Szabad strand, természetes víz, nem olyan mint a balaton, hogy csak mégy befelé egy hétig és még mindig csak térdig ér a víz. Szóval bejött. A part árnyékos, csomó büfé meg minden van, bár ezekkel nem éltünk. A szabadstrand kicsit messzi van a városközponttól, de annyi baj legyen. Kis felfrissülés és hűsölés után elzarándokoltunk az Angol parkba is. Gyönyörű környezet, fák, rétek és virágok, kis patak, eldugott ösvények olyan igazi romantikázni való hely. A bejárattal szemben egy nagyon szép igényes kávézó, profi kiszolgálás, fincsi kávé és fagyi várt bennünket. Úton hazafelé még megálltunk egy helyen, aztán pálya haza. Hát ennyi volt a kirándulás. Szép volt, jó volt. Nem volt uncsi kicsit sem. csináltam pár képet is, de a telefonból letöltés most annyira nem működik sajna. Ezek után a vasárnap nyugiban pihenéssel telt... és azóta ismét a dolgos hétköznapok várnak.