A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kispapa. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kispapa. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. február 16., csütörtök

fele sem tréfa

Az egészségről írt bejegyzésem végéről lemaradt egy mondat, mégpedig, hogy "én még tartom magam". Hát változott a helyzet. Kiderült, hogy M.-nak bújnak a fogai, most a felsők, gyakorlatilag egyszerre indult meg a 4 első foga. Ez okozhatta a lázat, és minden egyebet, bár az orrfolyást nem indokolja szerintem. Mindenesetre kicsit megnyugodtunk, bár azért így is megszenvedi szegény. És sajnos a megfázás veszélye sem múlt el teljesen, mert most én kerültem sorra :( Igyekszem távol maradni tőle, ami elég nehéz, mivel ketten vagyunk itthon és a fogzás miatt amúgy is bújósabb a lelkem. I. viszont szépen gyógyul, szerencsére. Remélem én is hamar túl jutok rajta.

2012. február 6., hétfő

suttogások és sikolyok

Sok minden jár(t) a fejemben mostanában. Megpróbálom ezeket összefoglalni.
Például, hogy mennyire nem könnyű szülőnek, anyának lenni. Félreértés ne essék, eddig sem gondoltam, hogy olyan könnyű lenne, és mielőtt egyesek a tenyerüket kezdenék dörzsölgetni, hogy 'ugye én megmondtam', azért azt is el kell mondanom, hogy boldogulok. De tudom, hogy folyamatos figyelmet és aktivitást igényel, és akkor sem vár türelemmel, amikor te kevésbé vagy formában. Ezért mindig formában kell lenned. És bármi is van, mindent félre kell tenned ha ő úgy kívánja. Talán a legnehezebb az időt beosztani és az egyéb teendőket ellátni. De inkább ezzel legyen gondom, mint a gyermekneveléssel.
Azt kérdezték tőlem tegnap, hány oldal van kész a disszertációmból, illetve hogy mikor doktorálok. Háát ez egy nehéz kérdés. Még sokkal több dolgom van vele, mint amennyi 'kész' van. De azt is mondták, hogy én mindent elértem, aminek igazán fontosnak kell lennie egy ember életében. És ez így is van. Minden más csak bónusz, ha úgy vesszük. De, úgy gondolom, ha el is értem mindent ami igazán fontos, szerencsére még vannak céljaim. Mert célok nélkül az élet mit sem ér. A célok maradnak, a megvalósítás időnként tolódik, az idő viszont közben halad.
Hogy mennyire, azt legjobban egy kisgyereken venni észre. M. kiságyáról a pelenkázó már rég lekerült, mert attól tartottunk, hogy lefordul róla, olyan izgága. Nem is emlékszem már mikor. Most hétvégén a kiságy matracát is leszállítottuk. M. a földszintre költözött, mert attól tartunk, egyszer gondol egyet, és felkapaszkodik a rácson, majd kiesik. Bár ilyen szándékának még semmi jelét nem mutatja, de érhetnek meglepetések bárkit. Azért látható a fejlődés, például azon, hogy amíg korábban elfért volna keresztben is az ágyban, képtelen lett volna megfordulni, most viszont már nem fér el, de képes megfordulni. Sőt, hasáról a hátára ugyan meg tud fordulni, de sokszor kevés a hely a manőverhez és a rácsra kenődik fel.
A korábbi lihegős és köhögős korszaka után most eljutottunk a sikítós korszakához. Eddig csak a szüleire hozta a frászt időről időre, de most már (szerintem) a szomszédokat is boldogítja vele.

2012. január 18., szerda

madre

Maradjunk még kicsit a nosztalgiánál, de közelítsünk a mai életemhez. Nemrég beszéltem egy volt főiskolás csoporttársammal, akit kicsit meglepett kispapaságom, majd rögtön megjegyezte, nem hiába neveztek engem akkoriban Maminak/Madrénak. De honnan is jött ez az elnevezés? Hát itt az ideje, hogy elnevezzem. Volt egy kedves ismerősöm, 'a' Velez vagy ahogy akkor sokan ismerték 'a Titanicos' külön sztori lehetne hogy hogy lett ő titanicos és még sok sztorit lehetne vele kapcsolatban előhozni. Aki ismerte, mindenkinek van róla legalább egy mókás története. De végül a sztori szomorú véget ért, Ő már nincs közöttünk sajnos. Nos, úgy hozta a sors, hogy egy hétre szobatársak is lettünk, én voltam az idősebb vezető, és bár szerintem nem volt akkora hasonlóság, rendszeresen összekevertek bennünket. Emiatt történt, hogy elkezdett Papinak szólítani, amit hamarosan az összes fiú ismerőse átvett tőle. Aztán, a lányok is átvették, de nekik már Mami lettem, mígnem egyikük olasz nyelv tanulás címén mindent felcímkézett olasz szavakkal - engem is: Madre. Hát így lettem én Papi és Mami, sőt Madre egy személyben, és lett egy csomó fiam és lányom.
Mára ezek a gyerekek távol vannak, de helyettük van egy lányom, egy igazi, neki viszont nem vagyok se Mami, se Madre, de még Papi sem, csak APA.

2012. január 10., kedd

kezdődik

Bár az ünnepeknek már vége, úgy igazán most kezdődik az új év, most térünk vissza a szokásos kerékvágásba. A fenyőfát lebontottunk, az ajándékokat elpakoltuk. Nekem megfordult a fejemben, hogy ezután már nem csak turkálót, de játékboltot is nyithatnánk akár, de ez persze nem baj. A lakás néha úgy néz ki, mint egy nagy gyerekszoba. De ez sem zavar. bár néha fura, hogy nem találok helyet, ahová kényelmesen leülhetnék. Na akkor már baj van. És valahogy ha leülünk, általában a földre ülünk, mintha nem lenne egyetlen ülő alkalmatosság sem a szobában. És így M.-hez is közelebb vagyunk.
Szóval az ünnepek elteltével jönnek a szokásos tennivalók: ügyintézés, sorban állás, posta, bank dokik és hasonlók. A lakással ugyanez a helyzet, most kivételesen nem Baján, hanem itt Budapesten vártunk vízszerelőket. De ha már itt tartunk, úgy néz ki, Bajára is eljutok. Végre nem lesz annyira szorított a tempó és kicsit a várost és a lakást is meg tudom nézni. És, jut idő a barátokra, ismerősökre is. Sajna I. és M. nem jön velem. Pedig I. is szeret ott és M.-nek is szeretnék már mindent megmutatni. Talán majd tavasszal vagy nyáron?? meglátjuk.
Nagyon jót tett ez a bő hónap hármasban. Pihentünk, nagyokat nevettünk meg 'buliztunk'. M. imádja a zenét és imád táncolni is :) I. újra örömmel főzött, sőt a sütéshez is megjött a kedve. Egy szuper jó süti receptet találtunk. Bár nem szoktam recepteket posztolni, de ezt lehet hogy fogom! Aztán csavarogtunk is sokat, bár ez nálunk elsősorban a karácsony előtti bevásárlásokat jelenti, meg a ház körüli sétákat. Jó filmeket néztünk a héten, mint például az Elveszett jelentés és A nő kétszer. Ajánlom mindenki figyelmébe. Kár, hogy ennek az időszaknak vége.
I. ismét dolgozó nő lesz, holnaptól, de úgy alakult, hogy már ma 'bemelegít' a munkahelyen. Én pedig visszavedlek főállású kispapává megint. Persze közben a plusz feladatok is befutnak és a kitűzött célok megvalósításába is bele kell vetni magam. Egyelőre ennyi.

2011. december 7., szerda

6 hó

Eltelt hat hónap, vagyis fél év, mióta M. megérkezett hozzánk. Mi is történt az elmúlt fél évben? Nagyon sokat nevettünk, figyeltük a kis csodát, ahogy napról napra cseperedett. Több fényképet készítettünk, mint előtte három évig összesen. Kicsit komolyabbak lettünk, ugyanakkor kicsit visszagyerekedtünk. Szerintem mindkettő szükséges, hogy (jó) szülők legyünk.
M. napról napra nem csak nagyobb, de ügyesebb is. Mi próbáljuk megőrizni tekintélyünket, ő pedig próbálja  uralni életünket. A lakás egyre inkább egy nagy gyerekszobára hasonlít, mi pedig győzünk rendet tartani. Mi lesz majd ha már jön-megy és pakol?? Hűű!! Sokszor eszembe jut, lesz még gondunk vele, de örömmel nézek elébe akkor is.
Voltunk védőnéninél is, mert fél évesen esedékes egy ellenőrzés, hogy fejlődik, mit tud és egyebek. Itthon vagyunk mindketten, így családostul mentünk, de tulajdonképpen én vagyok most a főállású pesztra. Fura ez is. Itthon vagyok már kb. 1 hónapja, de elég jól tudtam követni a napokat. Aztán, most, hogy I. is szabad, én pedig voltam pár napot a munkahelyen, utána teljesen hétvége hangulatom lett, pedig hét közben volt. Most kezdem elveszteni az időérzékem.
Várjuk az ünnepeket is,. készülünk, azt hiszem nem is elsősorban magunk miatt, sokkal inkább M. miatt. Készülünk, most kezd eluralkodni rajtunk a karácsonyi őrület, vásárlási láz és egyebek. Azért valahogy túl leszünk ezen is. Jó lesz kicsit családi körben. Várjuk a nagymamákat/papákat, nagynéniket és nagybácsikat.

2011. november 29., kedd

álom

Azt hiszem a legnehezebb - legalábbis most úgy gondolom - az alvásmegvonás. pedig M. nagyon jó kislány, jókat alszik meg minden, de valahogy fél4 és fél6 között tutira felébred, és ha vissza is alszik, általában dumál még egy fél órát, órát, ami csak azért baj, mert a szülő olyan, hogy teljesen ki van hegyezve minden rezdülésére és ha álmában nyög egyet arra is felébred, és várja, hogy a gyerek most vajon fel fog ébredni, vagy nem?
Én ráadásul olyan vagyok, hogy minél közelebb vagyunk a reggelhez, annál nehezebben alszom vissza. De legyen ez az én bajom ugyebár. De az már végképp bosszantó, hogy hulla fáradtan esem ágyba este is és ennek ellenére elaludni nem tudok, órákig csak forgolódom. Hát ez is legyen az én bajom, nem? Szóval kicsit álomkóros vagyok. Reggel korán kelek, napközben éber vagyok, este későn alszom el, éjszaka kelek. De hát, mondhatjátok, nincs is más dolgom. Ez így is van. És ráadásul, ma reggel rájött... igaziból. Hajnali etetés közben is Anyát követte a szemével, és most reggel is őt kereste ugyanott, ahol hajnalban utoljára látta. És ki kellett jönni a szobából, hogy megnézzük a lakás többi részét is. De sehol nincs Anya...

Ez jutott most eszembe: Colorstar: Álomadalom

2011. november 24., csütörtök

kispapa

Kispapa lettem, most már igaziból is. I. lassan egy hete jár dolgozni, így M.-el kettesben töltjük itthon a napok nagy részét, amit ő változó lelkesedéssel fogad. Bár eddig is aktív részese voltam az életének, azért fel kell vennem vele a ritmust, rá kell hangolódnom a napi rutinjára. Úgy tűnik, valahogy jobb a kedve, ha reggel látja Anyát, mielőtt munkába megy, így megelégedéssel nyugtázza, hogy Anya nem veszett el. egyébként jól el vagyunk, mókázunk, játszunk, jókat rötyögünk, olvasunk újságot és mesekönyvet. Vagyis és olvasom, M. pedig eszi a könyveket. :) Mindent összevetve elég jól el vagyunk, M. egy tündér, persze biztos elfogult vagyok, de akkor is.
Csuda jó búcsú ajándékot kaptam a kollégáktól, mikor elköszöntem, volt meglepetésparti meg minden, de a legjobb a Maja-Papa napló, aminek minden oldalára valami kérdés van írva, amire választ kell majd adnom, vagy fotót beragasztani. Már egy hét alatt is sok minden gyűlt bele. Lehet, hogy el is kezdem valahová jegyezni a dolgokat, amiket majd szépen bevezetek a naplóba.
Azért a munka világától sem szakadtam el teljesen, online intézem még a könyvtár ügyeit és valószínű pár napra még visszatérek a Múzeumba is.
Itthon pedig belevetem magam a házimunkába, igyekszem minden hónapok vagy évek óta halogatott dolgot megcsinálni. Mert házi-tündérnek már gyakorlottabb vagyok, mint kispapának. Bár M. mellett ez sem ugyanaz, mert ügyesen be kell osztani a dolgokat. Amikor alszik, akkor lehet dolgozni, viszont zajt csapni annyira nem szabad, ha ébren van, akkor meg elsősorban vele vagyok elfoglalva. Hát ilyen ez, de gondolom ezzel nem nagyon mondok újat.