A következő címkéjű bejegyzések mutatása: munka. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: munka. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. november 2., hétfő

Hello Turist

Aki rendszeresen figyeli a közösségi oldalakat, annak már biztosan feltűnt még egy változás az elmúlt időszakban, mármint velem kapcsolatban.

Igen, munkahelyet is váltottam. Elhagytam a +Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumot és csatlakoztam a +TAKI MTA ATKhoz. Sokak számára most is egy nagy kérdőjel maradt utánam. Nekem is hirtelen jött a váltás, és hogy mindenkit megnyugtassak, nem azért kellett, mert egyik vagy másik jobb, hanem mert más. Valami más kellett, még akkor is, ha történt épp elég változás a közelmúltban.

És valóban más itt. Új emberek és főleg új feladatok várnak, amikre kicsit kíváncsi is vagyok és amiktől kicsit félek is. De az új feladatok és új kihívások mindig ösztönöznek.


És, persze, a téma is más... 

Nos, gondoljatok rám jó szívvel, én is azt teszem, és küldöm ezt a nótát:

2015. október 12., hétfő

Munkálatok - a költözés után

A költözés után nem értek véget a munkálatok, csak a második felvonás következett. Próbáltuk lakhatóvá, élhetővé tenni a házat, annak ellenére, hogy a szükséges holmik nagy része dobozban volt, de nem mindig tudtuk melyikben. Eközben a teli dobozokból képzett ösvények és akadályok között botladoztunk.
itt már alakul a konyha

Hiányzott a konyha, hiányoztak a szekrények, ami volt, abba sem tudtunk bepakolni.
Így innen oda, onnan ide tologattunk mindent, hogy éppen ott férjünk, ahol dolog volt.

Aztán újra jöttek a mesterek is, ami persze újabb izgalmakkal és újabb munkával járt számunkra is. És, mikor valami elkészült, már láttuk, mi lehet a következő.

a régi konyhabútorból
előszobaszekrény lett
Mikor elkezdtem gondolkodni, milyen munkálatokról fogok beszámolni a költözés után, első gondolatom az volt, hogy inkább romboltunk, mint építettünk. Valóban, a ház körül és a kertben is próbáltuk felszámolni a káoszt. Házon belül is szükség volt némi rombolásra persze, de azért vissza gondolva többet építettünk, mint romboltunk.


2015. október 4., vasárnap

Munkálatok - a költözés előtt

lomi
M. is kivette a
részét a munkából
Megkezdődtek a munkálatok a háznál. A mesterekkel párhuzamosan mi is végeztük, amit tudtunk. Néha úgy tűnt, soha nem lesz kész semmi. Reménytelennek és kilátástalannak tűnt a harcunk a lomokkal.

Pedig az idő sürgetett, mert a vevőink adtak ugyan némi haladékot, de a határidő rohamosan közeledett.

Így, amíg a háznál is rengeteg tennivaló volt, addig a lakásban is hozzá kellett fogni a csomagoláshoz.

A csúcs a költözés előtti napokban következett, szerdán levonult a mester, csütörtökön még gyorsan leraktuk a parkettát az utolsó szobában, pénteken csomagoltunk és szombaton költöztünk.

Rengeteg holmink volt, a költöztetők is meglepődtek, hogy fértünk el a lakásban. Mikor a házat meglátták, azt mondták, nem fog beférni ennyi cucc. Mondjuk a kanapé nem is fért be az ajtón, sem a fagyasztó a kamrába. De végül minden megoldódott.

Ezzel persze a munkálatok nem fejeződtek be, de a folytatásról majd talán egy következő bejegyzésben.

Posted via Blogaway

2015. szeptember 26., szombat

Lak

Az elmúlt hónapokra visszatekintő sorozat következő száma következik.

Miután szinte biztosnak tűnt, hogy sikerült megvenni a házat - és végül a kulcsokat is megkaptuk - hirdetni kezdtük a lakást is. Közben próbáltuk a házat lakhatóvá tenni. Jöttek a mesterek, méricskéltek, kalkuláltak, és persze mi is kalkuláltunk. Számolgattuk, vajon mire lesz elég pénzünk, és közben igyekeztünk magunk megoldani amit csak lehet.

Jöttek az érdeklődők is, a lakásra és viszonylag hamar találtunk vevőket. Jó időben voltunk jó helyen. Sikerült meglovagolni az ingatlanpiaci hullámot, bár egyesek szerint még lovagolhattunk volna kicsit rajta. Én összességében elégedett vagyok. Főként, mert emberileg is "jó üzletet" kötöttünk. És ez az, amit pénzben nem lehet kifejezni, mégis tudod, hogy megérte.



Készültünk búcsút venni Budatéténytől és próbáltuk megismerni Budafokot.


Folyt. köv...

2015. március 6., péntek

Tiszteletkör

Ez a hét a tiszteletkörökről szólt, vagyis inkább olyan feleslegesnek tűnő körökről, amiknek túl sok értelmét nem láttam, kizárólag a szervezetlenségből és átgondolatlanságból adódóan kellett megtenni őket. Bosszantó dolgok ezek, mikor az ember azzal szembesül, hogy olyan dolgokra kell pazarolnia az idejét, energiáját, amiket már nem is olyan rég megtett, és ha kicsit odafigyelne / odafigyelnének arra amit csinál, nem is lenne szükség rájuk. Szervezetlen és szétszórt vagyok én is persze időnként. köszönhető ez annak is, hogy bárhová indulok, bármibe fogok, valaki, valahol megakaszt valami mással. És hiába szeretnék mindent egyszerre, hiába kapkodnék, hogy gyorsan sokat elérjek, attól nem lesz meg semmi hamarabb. Ideje lenne talán egy kis slow programnak, bár egyesek szerint így is elég lassú vagyok.

tarts egy csendes napotDe egy csendes napot szívesen tartanék.
A héten sokszor elgondolkodtam, hogy én vagyok retardált, vagy, csak mások néznek ennyire hülyének. Ha választhatnék, nem tudom, melyik lenne a jobb.

2015. február 20., péntek

hét

Hétfőn hercegnő- tündér-pillangó volt M. a farsangon. Így jól indult a hét, a hosszú lábadozás után sem volt gond, hogy oviba kell menni.

Kedden kiállítást nyitottunk és mindent biztosítottunk. Végre túl vagyok ezen is. Nyomasztott azért, hogy hogy lesznek a dolgok. Azt hiszem jól sikerült.

Szerdán (média)sztár lettem :) - meg volt a 15 perc hírnév, ezt is kipipálhatom.

Csütörtökön csatangoltam a levéltárban,
 és miután körülöttem már mindenki átesett rajta, most én lettem beteg.

Pénteken prüszköltem

és végre eljött a hétvége. Remélem holnap már jobban leszek, és olyan kellemes és tartalmas lesz, mint a előző volt

2014. november 7., péntek

Gyúr

Maja nyújtja a tésztát
M. Kedvenc elfoglaltsága mostanság a tészta gyúrás. Egyébként is szeret gyurmázni, a kis konyha szekrénye is erősen igénybe van véve, de a gyurma és a játékból főzésnél sokkal izgalmasabb igazi tésztát gyúrni, kavarni, aztán, ha elkészült kinyújtani, szaggatni. Csak egy baj van, hogy mindent jobban tud - nem engedi azt sem, hogy megmutassuk, hogyan is kellene csinálni a dolgokat.
Nagyon élvezi ezt a munkát. Szereti, ha feladatot kap, ha ő is dolgozhat. Fontosnak érzi magát, mint a felnőttek.
Sajnos a végeredmény kevésbé érdekli - ha már kisült, tőle nyugodtan meg is ehetjük a tésztát.

Posted via Blogaway

2014. szeptember 2., kedd

Matek

Nem szoktam ilyesmivel különösebben foglalkozni, de a tegnapi ingyenes nagyvárosi napilap címoldalán két szalagcím is felkeltette a figyelmem, amiket nem tudok szó nélkül hagyni.

Tanévkezdés idején az ételen spórolnak
Áll a lap címoldalán hatalmas betűkkel, majd kicsit alább a következő szöveg:
A nehéz körülmények között élő családok számára már 50-60 ezer forintos pluszkiadás is jelentős nehézségeket okoz.
 Szerintem
- a nehéz körülmények között élő családok nagy részének a teljes jövedelme 50-60 ezer forint körül vagy az alatt van.Tudjuk, 47000 ...
- amelyik család ennek két háromszorosát is megkeresi, azoknak is nehézséget jelent akár 1000, vagy 10000 forint plusz kiadás is.
- ha valaki már az alapvető szükségletein - pl. az ételen - kénytelen spórolni, az nem "nehéz körülmények között él", hanem tengődik.

Szakemberből hiány van 
Lássunk egy egyszerű számtanpéldát.

Ha az elmúlt tíz évben 11000 magyar szakember vállalt munkát külföldön, miközben ez idő alatt mindössze 971 külföldi munkavállaló érkezett hozzánk, akkor, hazánkban hány fős a munkaerő hiány jelenleg?

Na ki tudja kiszámolni? A helyes válasz a bejegyzés végén található. 

Nem kell azonban komoly matematikusnak lennünk, hogy rávágjuk, kb. 10 000. Erre a következtetésre jutott az EB egy kutatás eredményeként, a fent már említett lap szerint. Mindez szép és jó, és egy tankönyv példája erejéig meg is állja a helyét. De vajon az élet is egy ilyen egyszerű számtanpélda?

Vajon a 11 ezer elvándorló szakember mindegyike rendelkezett szakmájának megfelelő állással, amit a külföldi munkavállalás miatt feladott? 
Vajon hazánkba tíz év alatt alig ezer fő külföldi munkavállaló érkezett?
Vajon ezek a munkavállalók mind szakemberek, és a 11 ezer felszabadult álláshely valamelyikét töltötték be?

A számok ezt mutatják. Ezek szerint szakemberhiány van, munkanélküliség nincs Magyarországon.

A helyes válasz: 11000-971=10029 

2013. november 19., kedd

Projektek

Közeledik az ev vége, ilyen tájban számtalan projekt zárul egyúttal ujabb projektek indulnak, az idei év különösen gazdag záruló és induló projektekben. Az ünnepek közeledtével legfontosabb projekt az erre való felkészülés, ami M mellett külön körültekintést igényel, egyrészt, mert fontos,  hogy valóban meglepetés érje ugyanakkor már elég nagy, hogy ne lehessen az orra előtt készülni, sőt neszélni sem a tervekről.
Izgalmas időszak ez. A napokban végre kipattant a koncepció  az adventi naptárat illetően, remélem a héten el is készül, mert különben bajban leszek. És akkor még ott a Miki meg a Jézuska projekt is, ami bármennyire is halad, már látom, hogy csak az utolsó pillanatokra lesz teljes.
Közben nem csak itthon, de természetesen a munkában is projektek zárulnak az év végével, ahogy az lenni szokott, az uj évvel pedig újak indulnak. Most viszont még a finisben néhány extra projekt is beindul, hogy aztán a jövő ev elején le is záruljon. Na de csak nyugtával dicsérjük a napot, ezekről később.
Ami már biztosan kész, az a mézeskalács dísz a fenőfára, amik M és I keze munkáját dicsérik. Én csak a kisinas voltam :-)

2013. február 13., szerda

Járat

Azt olvastam valahol, hogy kevesebb járatkimaradás és több új jármű lesz. Na de mikortól és mihez képest? Biztosan ezt készítik most elő, mert az utóbbi időben épp az ellenkezőjét figyeltem meg. Az elmúlt hetekben gyakran előfordult, hogy a szokásosnál is többet vártam egy-egy buszra, és amikor végre megérkezett, a szokásosnál is többen voltak rajta. A #86-os vonalán az újabb, alacsony padlós eu buszok jártak, most csak nagy ritkán jön ilyen, helyette régebbi típusok járnak inkább. Ez nekem édes mindegy, de azoknak a kerekes székes utasoknak nem, akik eddig biztosak lehettek benne, hogy ezen a vonalon tudnak utazni. Többször látom, hogy várnak a megállóban, és ki tudja hány buszt kénytelenek elengedni mire jön egy olyan busz, amire fel is tudnak szállni. Szóval ha csökkentjük a járatsűrűséget és ugyanannyi busz jár akkor máris csökken a járatkimaradás. Ha visszatérünk a régi buszokra, majd újra beállítjuk az újabbakat, valóban úgy tűnik majd, hogy több új járat közlekedik.

2013. február 8., péntek

Péntek

Véget ért egy újabb hét, és bár több havi elmaradásom van, marmint bejegyzés vonatkozásban, most csak egy gyors pár sorsra van kapacitásom. Péntek van végre egy mozgalmas hét véget ért. Mozgalmas volt, a múlt heti kényszerpihenő után: M.-el otthon voltunk betegen. Így a héten a múlt heti kiesést próbáltam pótolni, miközben a kutatók dömpingje is beindult. Kb. Egy hónap csend és nyugalom után egy hét alatt voltak annyian mint máskor egy lazább hónapban. Ráadásul én is bele vetettem magam a kutatásába közben. Kiállításra készülök, bár az eredeti testhez képest még nem szorít az idő, azért haladni kell. Szóval a heti tendencia folytatódik, a jövő hét már nagyrészt betáblázva. De addig még jön a hétvége I.-vel és M.-el boldogságban. És talán az elmaradásokat is pótolom:
- karácsonyi beszámoló
- év végi eleji számvetés
- az elmúlt két hó történései
ahogy az már hagyomány nálam. Bár lehet hogy ezek mára elveszítették információértéküket. Addig is, ahogy M. mondaná: 'cá'

2012. október 27., szombat

hétköznapok

Mennek a napok, egyik a másik után, ahogy eddig is. Mégis más. Újra dolgozom, ami akár egyhangúvá is tehetné a hétköznapokat, de minden hétre/napra jut valami, amitől változatosan telik el. Csak azt nehéz megszokni, hogy M. nincs velem, vagy hogy én nem vagyok vele. Az együtt töltött idő jelentősen lecsökkent, kb. 2 órára, aminek egyik fele a reggeli készülődést, a másik meg az esti rutint tartalmazza. Bár újra voltunk kis kényszerpihenőn pár napig, és adódik pár hosszú hétvége mostanság, azért az az idő amit együtt töltünk édes kevés. M. eddig jól érezte magát a bölcsiben, és ha örül is nekem mikor végre hazaérek, most I. a sztár. Nem tud leszakadni róla egy pillanatra sem. Na és elérkezett az az idő is, amikor rájött, hogy bizony jó jó a bölcsiben, na de velünk még jobb. legalábbis gondolom, mert már nem azzal a lelkesedéssel megyünk be reggel, mint az elején. M. egyébként nagyon jól viselkedik odabenn, legalábbis azt mondják, bár vannak összezördülések, hajtépés, harapdálás, gondolom hisztik kíséretében. Történnek balesetek, elesünk, leesünk, de ilyen otthon is van azért. Egyre ügyesebb is ez a lány, állítólag egyedül iszik, eszik odabenn, és képzeljétek, feláll kapaszkodók nélkül és elindul egyedül. Egyelőre persze csak belátható távolságokat tesz meg, de már nem csak egyenesen, hanem kanyarodik is. Volt már, hogy elszaladt előlünk :)

2012. október 8., hétfő

dolog

Letelt a kispapaságom és házitündérből dolgozó lettem ismét. Ahogy a játszótéren egy ismerős mondta, apukából ismét ember lettem. Egyrészről vártam kicsit, hogy újra emberek között legyek, hogy találkozzam a kollégákkal, másrészről ahogy az utolsó hét közeledett, egyre nehezebben viseltem az M.-től való elválás gondolatát. Igaz, amit sokan mondanak, ez a szülőnek nehezebb időszak  mint a gyereknek. Bár történt egy s más, és változott is néhány dolog amíg nem jártam a munkahelyen, alapvetően olyan volt visszatérni mintha nem is 10 hó csak 10 nap lett volna amíg távol voltam. Persze kellett némi idő, amíg beleszokom, amíg feltérképezem a változásokat és amíg mindent tudok, hogy hol van. Ha azt gondolod, hogy a reggeli kelés okozott esetleg problémát, hát nem. Korábban is M. ébresztett, de ha tovább aludt, akkor I. vel keltem reggel. Hát az utazás, a tömeg és a dugók nem hiányoztak cseppet sem, de ennek is meg van a varázsa, több havi otthon ülés után.
Kis kimozdulás is volt a héten, mert egy volt csoporttárssal találkoztam a Bambi presszóban. Élmény volt! Remélem lesz még ilyen. Csak egy baj van a kimozdulással: hogy I.-t és M.-t nélkülöznöm kellett. :(
Amit újra meg kell tanulni, az a napirend, mert eddig M.-hez igazodtam és az ő napirendjéhez. Legalábbis az ébredés és az étkezések határozták meg, hogy mikor indulunk és meddig maradunk. Csak egy-egy kivételes alkalom volt, amikor időre kellett menni, de akkor is volt idő jó előre rákészülni vagy korábban indulni, hogy biztosan odaérjünk. Hát ez most a reggeli indulással már nem így van. Neki is kelni kell, és el kell indulni időben, hogy én is időben érjek. Nekem pedig nem csak magamat kell indulásra kész állapotba hozni, hanem őt is. Esténként pedig be kell szorítani minden olyan tennivalót, amit korábban napközben kényelmesen el lehetett végezni. Amit muszáj, azt muszáj. Amit nem, és nem sikerül, az marad hétvégére. Így már a hétvégéink is aktívabban telnek. Nincs lustálkodás amúgy sem, mert M. gondoskodik akkor is az ébresztőről.
Most hétvégén átrendeztük a lakást, egész pontosan Kialakítottuk M. gyerekszobáját, kuckóval, játszó sarokkal és minden egyéb tutisággal. Kicsit féltem, hogy megszokta, hogy az egész lakás egy nagy játszótér, de végül is annyira örült a szobájának, hogy szerintem nem fog nagyon kikívánkozni onnan.

2012. szeptember 25., kedd

szabadságfokok

Most, hogy M. túl van a két hét próbaidőn és hivatalosan is bölcsődés, írok a szabadságfokaimról. Amikor itthon maradtam vele, kettesben, időnk minden percét együtt töltöttük. Rajta kellett tartani a szemem minden percben, kivéve amikor aludt. De akkor is fél szemmel őriztem álmát. Így bárhová ment én is mentem, bárhová mentem, ő is jött. Akkor még ősz és hideg tél volt, ami meglehetősen korlátozta a mozgásterünket is. Pláne, hogy akkoriban utált a babakocsiban sétálni, ami vagy a hidegnek, vagy a mozgásbeli hiányosságának volt betudható, legalábbis később erre jutottunk. A néhány perces kötelező egészségügyi séták alatt folyamatosan üvöltött.
Aztán ahogy a tornát elkezdtük, és az idő is jobb lett, a sírás elmaradt, egyre több időt tudtunk a szabadban tölteni. De nem távolodtunk el a háztól még jó darabig. Ma már órákat tudnánk eltölteni a levegőn, és mostanában azért van hiszti, mert inkább kiszállna a kocsiból és sétálna, na meg azért mert haza kell menni. Így már bárhová eljuthattunk, probléma és sírás nélkül, kivéve persze Doktor/Tornász/Védő Néniket. Ez már az első szabadságfoknak tekinthető.
Amikor elkezdte a bölcsit, és először kaptam kimenőt, még fel sem fogtam. Csak a fura hiányérzet volt bennem, gyerek és babakocsi nélkül sétáltam haza, és itthon is csak akkor ijedtem meg, mikor megláttam, hogy a szoba és a kiságy üres. Mintha M. csak aludt volna. Aztán a kimenők egyre hosszabbak lettek, és ezalatt az idő alatt bármit be tudtam fejezni itthon, amit elkezdtem. Igaz, egyre jobban éreztem M. hiányát. Ez már a második szabadságfok.
Lejárt a GYED, bár még szabadságon vagyok, hivatalosan munkába álltam. Van bérletem is, ami a fővárosban nagy szabad mozgásteret biztosít, így ha szeretnék, bárhová eljuthatok, anélkül, hogy számolgatnom kelljen, hány átszállás, hány vonaljegy kell az utazáshoz. Elvből nem bliccelek, így a mennyi tényleg annyi. Tapasztalatom, hogy ha minden nap a szokásos munkába-haza utazást teljesítem, elenyésző számú alkalommal találkozom ellenőrrel. Ha viszont alkalmanként, jeggyel, akkor biztos, hogy az utazás során legalább egyszer ellenőrrel találkozom. Nem sűrűn mozdultam ki, de olyankor általában volt ellenőr. Hát ennyi. Szóval a bérlet a harmadik szabadságfok.
Holnap újra munkába állok, bő 10 hónap után ismét, nap mint nap járműre szállok, zötyögök Dél-Budáról Óbudára. Egyedül, mivel M.-t  a bölcsiben hagyom reggel. Délután I. megy érte, így hazafelé, ha kedvem tartja, vagy a szükség úgy hozza, útba ejthetek bármit, bárkit. Természetesen csak a 'tűrés határáig', mert I. és M. itthon várnak majd, én pedig 'négykézláb rohanok majd utánuk'.
Szóval, akinek ígértem, és akinek nem, de úgy érzi, hogy hiányzom neki itt a városban, jelentkezzen, most már alkalmas egy-egy munka utáni találka. Ez a negyedik szabadságfok.

2012. szeptember 24., hétfő

rossz

Hogy milyen a jó munkaerő? Hát fiatal, mert buzog benne az energia és a tettvágy, terhelhető, a fizikai munkát is bírja.. Magasan képzett, és folyamatosan bővíti ismereteit, természetesen szabad idejében. Egyedülálló, se kutyája se macskája, nem várja otthon sem a család, sem senki, így nincs miért haza sietnie. Legfeljebb a haverokkal menne el sörözni de azt legfeljebb hétvégente esténként, addig meg ráér, dolgozhat megállás nélkül Elhivatott, így minden idejét és energiáját munkájának szenteli. Egészséges, soha nem megy táppénzre, sőt, még szabadságra sincs szüksége. Úgysem tudna mit kezdeni a sok szabad idővel. És, természetesen férfi, mert a férfi a tudomány mai állása szerint nem szül gyereket. És ha később mégis úgy gondolná, hogy megállapodik, és családot alapít, akkor sem esik ki hosszabb időre a munkából, mert nem szül, nem szoptat, nem nevel gyereket. Az asszony maradjon csak a pelenkánál az ember meg húzza az igát...
Én rossz lettem. Megállapodtam, családot alapítottam. Onnantól kezdve,  hogy I-t megismertem, igyekeztem a lehető legtöbb időt vele tölteni. Ekkor indultam el lefelé a lejtőn. Egyre rosszabb lettem. Aztán megszületett M. és még jobban siettem haza, hogy velük lehessek.
Ez már önmagában is elég rossz, de amikor felmerül a kérdés, hogy ki maradjon otthon a gyermekkel, és a jóhiszemű vezető arra eszmél, hogy a férfi ember akit azzal a tudattal alkalmazott, hogy biztosan nem fog szülni, mégis otthon marad újszülött gyermekével, a világba vetett hitünk és a róla alkotott képünk összedőlni látszik.
Nem elég, hogy én egyre rosszabb lettem, I. is rossz Anya lett, mert úgy döntött, visszatér a munka világába, hogy jobb megélhetést biztosíthasson családunknak és M.-t Apára bízta - amire adott a lehetőség, de egyelőre úgy tűnik, társadalmunkban ma, ez csak elvi lehetőség -  aki így hosszú hónapokra kiesik a munka világából. A tervezett x hónap lejárt, M. bölcsibe jár, én pedig készülök visszatérni, már a visszaszámlálásnál tartok. Na de az eredeti terv máris borult, mert:
1. a beszoktatás nem egyszerre történik. Mire kiderül, hogy mikor kezdhetjük, már le kellett volna mondani a GYED-ről. Mire sorra kerülünk, máris eltelt 1 hét és ezzel az elsők között vagyunk.
2. A szoktatás további 2 hét, amennyiben minden flottul megy, és M. nem betegszik meg. Mint azt korábban leírtam, a 2 hétbe belecsúszott némi kényszerpihenő.

És, úgy tűnik, a helyzet csak fokozódik, mert amire a 2 hét véget ér, újabb és újabb kérdések merülnek fel.
1. ki viszi, és mikor, ki hozza el és mikor a bölcsődéből a gyereket? - Te szeretnél gyermekeddel minél több időt tölteni. A munkahelyeden nyilvánvalóan azt várják, hogy időben beérj. A bölcsődében meg azt, hogy lehetőleg minél később add le gyermeked? Ugyanez visszafelé. Ha később érsz a munkahelyre, később fogsz eljönni onnan. A Bölcsődében azt várják, minél hamarabb vedd ki a gyereket. Te pedig szeretnéd is, hogy a lehető legtöbb időt tölthesd gyermekeddel, mielőtt este álomra hajtja fejét.

2. mi lesz, ha M. beteg lesz? Ki marad vele otthon? Bár jómagam eddig egyszer vettem igénybe a táppénz intézményét, amiatt is bűntudatom volt. Ha M. beteg lesz, valakinek vele kell maradni, mert a bölcsibe nem mehet. Nem tervezhető előre a dolog, és akár hosszabb ideig is eltarthat. Aminek a munkahelyen megint nem biztos hogy örülnek. Csak nehogy a végén táppénzcsalónak tituláljanak!! Mert ma már az is gyanús, ha túl sokat vagy beteg.

Rossz munkaerő lettem, megbélyegzett, kisgyermekes szülő. És ez így is marad egészen addig, amíg M. nem lesz akkora, hogy reggel egyedül indulhat el, és ha beteg is lesz, egyedül maradhat otthon. Vagyis legalább általános iskola felső tagozatáig gondolom.
És ráadásul rossz szülők is lettünk, mert szeretnénk megélni és szeretnénk a munkahelyen is megfelelni,  ezért beadtuk ilyen kicsi gyermekként a bölcsibe, ahelyett, hogy gyermekünkkel töltenénk az időt amíg még lehet.
Nem tudom, mások hogyan oldják ezt meg. Hogy lehetséges, hogy csak úgy adhatom be gyermekem, ha dolgozom, és mégis, M. az első akit reggel beviszek, és valószínű ő lesz az utolsó akit délután elhozunk. Hogy tudják megoldani a szülők, hogy reggel 8 körül viszik a gyereket reggel, és délután 4-kor már szinte senki nincs ott? Talán majd erre is választ kapok.
Micsoda szerencse, hogy van családtámogatás, és vannak családbarát intézmények, mégis, ha jót akarsz magadnak és meg akarsz élni, akkor mihamarabb vissza kell térned a munkába, a gyermeket pedig ott kell hagynod a bölcsiben. Micsoda szerencse, hogy a bölcsi 10 órán át nyitva tart, mégis azt várják, hogy 5 óránál hosszabb időre ne hagyd ott gyermeked.
Boldog vagyok. Boldog, hogy van munkahelyem, boldog, hogy van szerető családom, egy imádnivaló gyermekem, és így már nem verem az imádnivaló feleségem. :)

Nem mintha eddig vertem volna...

2012. július 19., csütörtök

ősz

Ma reggel az ablakon kinézve megéreztem az ősz illatát a levegőben. Ez július közepén elég furcsa érzés. Bár tagadhatatlanul közeledik, és mintha ismét iskolás lennék, már látom a végét a hosszú nyári szünetnek. Igazán nem is én, hanem M. fogja megkezdeni ősszel, nem is az iskolát, hanem a bölcsit, na de az élet rendje, ritmusa megint hosszú évekig olyan iskolás lesz. Ismét szeptember táján köszöntünk majd új évet. Mi nagyok már kinőttünk belőle, pár éve már én sem iskolarendben gondolkodom, M. számára viszont ez lesz az első év. És számunkra is bizonyos értelemben, hiszen szülőként most először éljük át az igazi elválást, és veszünk részt először szülői értekezleten. No de ne szaladjunk előre, hogy mivel jár ez még nem is igazán tudom, csak sejtem, élvezzük a nyarat és inkább tekintsünk vissza kicsit az időben...

2012. március 22., csütörtök

hosszú

Túl vagyunk az idei év első hosszú hétvégéjén, amit arra használtunk ki, hogy meglátogassuk a nagyszülőket. Karácsony óta nem voltunk náluk. Azóta M. nagyon sokat nőtt, változott, és hát az 'új' emberek és helyek kissé megriasztják. Kissé félve indultunk el, mert karácsony óta az autóban sem ült talán, és a nagyszülőket sem látta. Ennek ellenére minden gond nélkül lezajlott az utazás és a megérkezés, bár M. időnként megszeppent, és kereste a biztonságot jelentő Anyát/Apát. Szerintem mindannyiunknak jót tett egy kis kimozdulás. A szokásos finom ételek és az elmaradhatatlan turi túra mellett nagyokat sétáltunk M.-val. Számtalan élménybe volt részünk, és meggyőződésem, hogy M.-nak több élményben volt része a falusi környezetben, mint itt a városban a lakótelepen. A panelrengeteg mellett mindenféle házak, emberek, állatok vették körül.  Na jó nem volt akkora nyüzsi, mint itt egy bevásárlóközpontban, de ez szerintem nem is baj. Találkozott kisbabával is és nagyon barátkozós volt, ami jó jel szerintem. Imádta Mamát, Tatát és a cicákat. Jókat evett, még a bébiétel is jobban csúszott, bár a felnőttes ételek (pl. szalonna) még annál is jobban.
I-vel kettesben is ki tudtunk mozdulni egy-két órára, addig a mama vigyázott M.-re. Jó volt. A múltkor jöttünk rá, mikor a másik nagymama járt nálunk, hogy mennyire rég volt, hogy ketten bárhová is el tudtunk volna menni. Nem mintha olyan csavargósak lennénk, de azért jó elmenni vásárolni is úgy kicsit, hogy nem M.-ra kell figyelni, még ha hiányérzeted is van, mintha egy testrészed hagytad volna otthon.
Vezetni is volt alkalmam kicsit, sőt közúti ellenőrzésen is átestem, először, mióta jogosítványom van és vezetek.
A hosszú hétvége után most egy hosszú hét következik, I. hat napot dolgozik, mi pedig maradtunk itthon kettesben M.val. I. épphogy itthon lesz egy napot és máris egy új hét kezdődik :(

2012. március 10., szombat

kilenc

Tavaszodik. Végre. Már nagyon elegem volt a sötétből és a hidegből. Bár még most is hűvös van azért, de a napsütés azért sokat dob a hangulatomon, és a kemény mínuszok után ez az idő is felüdülés. Már érezhető, hogy korábban világosodik reggel és később sötétedik délután. A szél sem fúj, szóval ideális az idő a sétákhoz. Furcsa fordulat állt be ezen a téren. Mert kellett a kimozdulás nekem is, és M.nek is, de én gyomorgörccsel indultam neki, M. pedig amint megérezte a friss levegőt tudomásomra hozta, hogy ő ugyan nem akar csavarogni. Jobb neki a megszokott környezet, a meleg lakás. Azért erőltettük a friss levegő és a mozgás miatt, még ha igazán csak én mozgok akkor is. Aztán a múlt héten, minden előzmény nélkül, mintha kicserélték volna, a keserves üvöltést és visítást  - ami jóindulattal is max 10 percet engedélyezett a levegőn - felváltotta a kacagás és az incselkedés. M.-el nagy sétákat tettünk, fél órát meghaladóan is! Bár a nagymama érkezése kissé megzavarta ezt az idilli állapotot, gyorsan túltettük magunkat rajta. Szóval, itt volt a nagymama is a hétvégén, nagyokat játszottak M.-el, aki láthatóan imád a mamával, bár az első fél órában ennek ellenkezőjét bizonyította. Na de ez ilyen korszak, nincs mit tenni. Ugyanis M. időközben 9 hónapos komoly nagylány lett. Ennek megfelelően viselkedik. Tányérból szeretne enni, mint a nagyok, nem holmi babatálból. És nem a pépes étel kell, hanem a darabos. De nem az amit neki készítünk, hanem ami a mi tányérunkon van. :)
Gyakorolja a mászást és a felülést is. Egyre jobban megy, bár nem úgy ahogy szeretné. De azért amit igazán akar, eléri. Addig forog, gurul, míg végül megkaparintja. Nagyon eleven és érdeklődő, leginkább azok a dolgok érdeklik amivel más, ti. mi 'játszunk': távirányító, újság, telefon.
Volt nálunk a védőnéni is, és mindent összevetve elégedett volt. Bár megállapította, hogy tényleg nem eszik sokat M. de a súlya rendben. És későbbi tanulási nehézségekkel fenyegetett, ha véletlenül előbb állna lábra, minthogy mászni kezdene. Bár szerintem az hogy még nem mászik, nem jelenti, hogy előbb fog mászni. De hallottunk már ilyet, hogy a gyerek gondolt egyet és felrúgva a fejlődési folyamat megszokott rendjét, egyszerűen felállt. Na most én nem tudom, akkor mit lehet tenni? Nyomjam vissza a gyereket és fenyegessem meg, hogy amíg nem mászik, addig állni sem szabad? Mindenesetre egyelőre úgy néz ki, közelebb van a mászáshoz mint a járáshoz.
Kaptam megint kimenőt is I.-től, így beugrottam a Múzeumba is, egy kis ünneplés kedvéért. Jó volt látni a rég látott kollégákat.

2012. január 10., kedd

kezdődik

Bár az ünnepeknek már vége, úgy igazán most kezdődik az új év, most térünk vissza a szokásos kerékvágásba. A fenyőfát lebontottunk, az ajándékokat elpakoltuk. Nekem megfordult a fejemben, hogy ezután már nem csak turkálót, de játékboltot is nyithatnánk akár, de ez persze nem baj. A lakás néha úgy néz ki, mint egy nagy gyerekszoba. De ez sem zavar. bár néha fura, hogy nem találok helyet, ahová kényelmesen leülhetnék. Na akkor már baj van. És valahogy ha leülünk, általában a földre ülünk, mintha nem lenne egyetlen ülő alkalmatosság sem a szobában. És így M.-hez is közelebb vagyunk.
Szóval az ünnepek elteltével jönnek a szokásos tennivalók: ügyintézés, sorban állás, posta, bank dokik és hasonlók. A lakással ugyanez a helyzet, most kivételesen nem Baján, hanem itt Budapesten vártunk vízszerelőket. De ha már itt tartunk, úgy néz ki, Bajára is eljutok. Végre nem lesz annyira szorított a tempó és kicsit a várost és a lakást is meg tudom nézni. És, jut idő a barátokra, ismerősökre is. Sajna I. és M. nem jön velem. Pedig I. is szeret ott és M.-nek is szeretnék már mindent megmutatni. Talán majd tavasszal vagy nyáron?? meglátjuk.
Nagyon jót tett ez a bő hónap hármasban. Pihentünk, nagyokat nevettünk meg 'buliztunk'. M. imádja a zenét és imád táncolni is :) I. újra örömmel főzött, sőt a sütéshez is megjött a kedve. Egy szuper jó süti receptet találtunk. Bár nem szoktam recepteket posztolni, de ezt lehet hogy fogom! Aztán csavarogtunk is sokat, bár ez nálunk elsősorban a karácsony előtti bevásárlásokat jelenti, meg a ház körüli sétákat. Jó filmeket néztünk a héten, mint például az Elveszett jelentés és A nő kétszer. Ajánlom mindenki figyelmébe. Kár, hogy ennek az időszaknak vége.
I. ismét dolgozó nő lesz, holnaptól, de úgy alakult, hogy már ma 'bemelegít' a munkahelyen. Én pedig visszavedlek főállású kispapává megint. Persze közben a plusz feladatok is befutnak és a kitűzött célok megvalósításába is bele kell vetni magam. Egyelőre ennyi.

2012. január 1., vasárnap

évértékel

Mint a nagyoknál, nálam is hagyományszámba megy az elmúlt év értékelése. Tartom magam a hagyományokhoz, sőt, előző évi számvetésemben terveket is fogalmaztam meg, hát lássuk először ezeket.

1. még jobban odafigyelek az egészségemre
Azt mondják, így 30 felett minden nap ajándék. :) Ettől függetlenül nem érzem magam öregnek és semmi okát nem látom, hogy az egészségem miatt kellne aggódnom. Ennke ellenére azért vannak intő jelek, az idén is volt ilyen, aminek a következménye kb. 1 hónap össze vissza szaladgálás egyik orvostól a másikig, különösebb eredmény nélkül, ami igazából jó hír, mert úgy tűnik nincs semmi komoly bajom. Ja, és még igazából nincs is vége a dolognak.

2. megpróbálok biztos egzisztenciális hátteret teremteni
Bár ezt már az elmúlt év végén is kilátásba helyeztem, az állásom megszilárdult, ettől függetlenül kérdezem én, ki érezheti manapság biztosnak a munkahelyét?
Egyébként most főállású kispapa lettem. Ez az egzisztencián kívül a 6. ponttal is összefüggésbe hozható. Egzisztencia szempontjából mindenképpen negatív irányba billlen a mérleg. A bevétel kevesebb, a kiadás ellenben több.

3. megpróbálok minél többet spórolni
Hát ez nehéz dolog. Mást sem hallani, minthogy az élet drágul. A fizetésünk ellenben évek óta változatlan, illetve az adó és járulék sakkozások közepette még kevesebb is lehet. kissé félve nézek az elkövetkező év elébe, hogy vajon mit vonnak még el, amiről azt gondoltam eddig, hogy megdolgoztam érte, az enyém és már nem vehetik el. Na de ez egyelőre az elmúlt év mérlege, erről majd később.
Bár az egyik oldalon felszabadultam bizonyos anyagi kötelezettségek alól, másik oldalról nőttek a kiadásaim, hiszen nem ketten, hanem hárman alkotjuk a családot, és egy gyermek érkezése számtalan előre látható és láthatatlan kiadással jár. Ráadásul, amíg magadtól megvonsz sok mindent, a gyermekedtől már nem sajnálod.
Alapvetően sikeresnek mondhatom ezt a tervet is, maradt tartalék, és a tartozásaim csökkentek. És ami a legfontosabb, nem dőltem be! Bár el kell mondanom, az elmúlt évekre visszatekintve, ha egyedül maradok, nem tudom most hol lennék.

4. megházasodni - nincs időpont, lényeg, hogy az esküvői fotón már hárman legyünk
Kipipálva. Megházasodtunk és a fotón már hárman voltunk, I., én és M. a pocakban. Nagy öröm!!

5. gyereket szülni - bár ezt nem én fogom véghezvinni - de igyekszem asszisztálni hozzá
megtörtént. Persze nem én szültem, sőt a papás szülés elé is váratlan akadályok gördültek, de ott voltam velük. Hihetetlen érzés volt hallani ahogy először felsír a kislányom, és aztán kézbe venni. Szerencsére mindenki egészséges...

Szóval a családi mérleg 2 esküvő (ebből 1 saját 1 a húgomé) és 2 gyerek (ebből 1 saját, egy a sógoromé), ez pedig mindenképp pozitívnak mondható. Azt hiszem, a saját terveinket sikeresen teljesítettük, sőt, ha a családi mérleget nézzük, elváráson felül teljesítettünk. Szerintem a gyerekek még jobban erősítik a család egységét, összehozzák a rég nem látott, vagy ritkán látott rokonokat. Ennek ellenére, az emlegetett Bogarak akik eddig szinte a legközelebb voltak, most a legtávolabb kerültek, de ez csak fizikai távolság.

6. megpróbálok jó férj és apuka lenni.
Hát erről I.-t és M.-t kellene megkérdezni, de eddig nem volt rám panasz. Már túl vagyok a főpróbákon is, miután I. dolgozni kezdett, én maradtam M.el itthon és bár az első napok nehezek voltak mindkettőnknek, sőt mindhármunknak, azért boldogultam. Mindenesetre az új évben derül ki minden igazán, mert eddig csak rövidebb időszakokra maradtunk ketten M.-el.


7. nyelvvizsgát szerzek, publikálok, disszertációt írok ...
Na ez az a projekt ami nem nagyon teljesült, bár foglalkoztam vele, mondhatom, mozdult előre kissé a dolog, bár tényleges kézzel fogható eredmény nincs. Előtérbe helyeztem inkább a család komplexet. De a terv és a téma egyre inkább körvonalazódik és a német nyelvkönyv is beszerezve...


8. megpróbálok többet vezetni, mert hamarosan az élet is rákényszerít, hogy volán mögé üljek.
nos, valóban, volt egy rövidke időszak, amíg I. és M. a kórházban voltak, na meg utána mikor még nem nagyon mozdulhattak ki sehová, valóban én voltam aki a kocsit vittem ide s oda, mentem eléjük és értük, jártam bevásárolni, meg ilyenek. De aztán ennek az időszaknak vége szakadt, újra együtt utaztunk, hármasban és nagyobb részt én kerültem a hátsó ülésre M. mellé. Ettől függetlenül azt hiszem még így is többet vezettem mint egy évvel korábban.

Összegezve az elmúlt év fordulóján kitűzött célok nagyobb részt teljesültek. A nem teljesülők, így a nyelvvizsga és a disszertáció az idei év elsődleges tervének tekinthetők. Én a 2011-es évet mind anyagilag, mind egzisztenciális, mind családi szempontból sikeresnek értékelem. És hogy mik a tervek az új évre?

1. a tavaly nem teljesültek pótlása azaz
1. a. nyelvvizsga
1.b. publikálás
1.c. disszertáció
félek, ebből továbbra sem fog mind teljesülni, de ha már egyet kipipálhatok, az is nagyon jó lesz.
2. túlélni - mert állítólag ez az év még nehezebb lesz mint az előző
3. spórolni - a tartozásokat tovább csökkenteni netán felszámolni - ez sokat javítana az életminőségemen.
4. testileg, lelkileg egészséges, vidám és elégedett gyermeket nevelni - jó családapa lenni
azt hiszem ezek is elég komoly tervek, bár nehezen kézzelfoghatók, más konkrét tervem nincs erre az évre vonatkozóan. De feladat lesz így is bőven...
Ja, és ha már itt vagyunk, az új évre néhány jókívánság, unokatesóméktól, amiben szerintem mindenkinek minden benne van:
"jó egészséget és kitartást mindenkinek, ahhoz amihez éppen neki kell!"