A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nagymama. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nagymama. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. április 6., hétfő

Húsvét

HiggsBozon matricák
Sok minden történt mostanában, de a legnagyobb esemény mégis Nagynéni és Nagybácsi látogatása. M. nagyon várta a ritkán látott rokonokat és nem csak a különleges matricák miatt.

Volt sok közös program, kirándulás, utazás, kaland. Voltunk turisták a fővárosban, fogaskerekűztünk és halászcsárdáztunk.

A hétvégét a maminál töltöttük. 
Volt sonka és tojás is persze. Meg kellett állapítanom, hogy ez igazán M ünnepe. A húsvét kulcsszava a hús volt. Eddig nem lehetett M.-t semmivel sem rávenni, hogy egyen, hogy asztalhoz üljön. Most, a husi vezényszóra azonnal ugrott és valóban evett is. Bár a tojás is a kedvencei közé tartozik, most inkább a sonka volt a nyerő. A süti, a csokitojás és más nyalánkságok nem hatották meg.
M. Apával

Igen kellemesen telt az együtt töltött pár nap és igen ritka pillanatot sikerült a szemfüles fotósnak elcsípni:


2015. március 1., vasárnap

front

Eltelt egy újabb hét, és a hétvége is lassan. Utaztunk a Mamához, M. legnagyobb örömére - ahhoz képest, hogy mennyire várta, hogy a nagyszülőket újra láthassa, leginkább az új szerzeményei - hercegnős DVD és rajzolós füzet - kötötték le. A kert, az udvar, a jószágok sem különösebben érdekelték most.

Reméljük, a tavasszal megjön majd a kedve a szabadtéri elfoglaltságokhoz is.

Egyébként is front volt / van.

Az idő szürke, borongós, I. változékony, M. viharosan szeles és csapadékos, én ködös... 

Reméljük, holnapra a sötét felhők átvonulnak és végre kicsit kisüt a nap.

2015. január 23., péntek

Új év

Lecsengtek az ünnepek, elkezdődött az új év, visszatért minden a hétköznapi kerékvágásba. Nem indult könnyen, M. nem nagyon akart újra oviba menni. Megsirattuk az első napokat, heteket mindannyian. De azért a pánik alább hagy, és kénytelen M. is bele törődni, hogy ez az élet rendje. Új célokat tűzött ki, amire várhat, most Mama a következő. Nagy franc a kis fruska, azért találta ki, hogy jöjjön a mama, mert azt gondolta, hogy akkor nem kell menni oviba. Mama ugyan jön, de az ovit nem úszta meg azért. És végül, mire lecsengett, rájöttünk, hogy miért indult olyan nehezen az új év. Az óvónéni hiánya viselte meg ennyire a kis Manót. De  mostanra visszaállt a rend, reméljük tartósan.


2015. január 2., péntek

Manó karácsony

Túl vagyunk az ünnepek előtti zúzáson. Nagy rohanás volt még az utolsó pillanatokban is, de végül minden elkészült időben.
Az ütemezett családi programok egymást követték, nem unatkoztunk.

Na akkor most lehet főzni
Eltelt a karácsony, amit nagyon vártunk, bár azért a mamát jobban vártuk, mint a Jézuskát. Ez igazán örömteli. És végül mama hamarabb is jött, mint Jézuska. Nagy öröm volt, egymást váltották a mamák, közben pedig a Jézuska is jött. Dömping volt, egymást követő napokon, volt, hogy többször is hozott csomagot. M. még tegnap is bontani akart, de már nem volt mit. Pedig a szenteste elég érdekesen alakult, a családi délután után M kidőlt, így késő este fél álomban fedezte fel a csomagokat. Miután másnap már utaztunk, volt amit haza érkezésünk után újra felfedezett, és volt, amit csak akkor raktunk össze - lásd a fotón.
Mindenesetre volt öröm, mert mamák is voltak és Jézuska is eljött. És pont azt hozta, amire vágytunk.
Már az óévet is elbúcsúztattuk - M. nagyon jót bulizott, volt színes szalag, volt sisak, álarc és persze trombita is. Táncoltunk is egy jót, de az új év új kihívásokkal vár bennünket - ne vissza, hanem előre tekintsünk:

BÚÉK mindenkinek!

2014. december 2., kedd

Advent

A hétvégén a mamához készültünk, M. már hetek óta készül, szerintem még a Mikulásnál is jobban várta, hogy láthassa a nagyszülőket. Sajnos nem a tervek szerint alakultak a dolgok, I. kidőlt, sehová nem tudott menni, így aztán mi sem mentünk, mert M. a lakásból sem akarta kitenni a lábát Anya nélkül.  Úgyhogy most tényleg együtt volt a család - bár jobb lett volna, ha mindenki egészséges és vidám.
Mindenesetre elindult az Adventi időszak, M. általában a mikulás ünnepségekre időzíti a betegségeit, I. pedig karácsonyra szokott kidőlni, reméljük, most az ünnepek ez a része kimarad.

2014. szeptember 23., kedd

Hisztis hétfő

Azt hiszem, most már mondhatjuk, hogy bejáródtunk, mármint ami az óvodát illeti. Általában minden gond nélkül megy a reggeli készülődés, és akkor sincs gond, ha beértünk az oviba. M. már most sokat változott, jó hatással van rá az ovi, úgy latjuk, úgy érezzük. Na de a hétfő reggel, egy hétvége után, amikor együtt van a család, nagyon nehéz. Ilyenkor azért kijön a hiszti,  hogy nem akarok menni, itthon akarok maradni, stb. 

2014. augusztus 10., vasárnap

Programoz

Kopaszi
Az elmúlt fél év során azért volt pár emlékezetes családi programunk a szokásos lakótelepi séták, játszótér látogatások és a  program számba menő hétvégi bevásárlások mellett. Ezeket próbálom most összeszedni, bár biztos nem időrendben.
Séták
M. már egy ideje jól bírja a sétákat, bár a céltalan csatangolás nem az ő világa. Sikerült eljutnunk a Duna partra néhányszor, dobáltunk kavicsot, néztük a vizet, leveleket és botokat gyűjtöttünk.
így bújtunk a vonat elől
Tettünk pár tanulmányutat a közeli családi házas övezetekben is, és jellemzően gyalog mentünk a közeli bevásárló központba is.
Voltunk a Mamával a  Kopaszi gáton, bár akkor valami rájött M. re, így napokig babkocsival sétált. A kirándulásaink egy része részben
Járművön
történik, M. Szeret buszozni, így ha úgy adódik tömeg közlekedünk. De ültünk már villamoson és majdnem kipróbáltuk az új metrót is. A nyaralás alatt pedig vonatoztunk párszor, bár egy elsuhanó vonat zaja,
VUK játszóó
sebessége, mérete miatt kapott egy kisebb sokkot, ennek ellenére nem hagyta volna ki a vonatozást.
Játszótér
Feltérképeztünk pár közeli játszóteret is, de a legnagyobb élmény azt hiszem a vuk
Állatkert
játszótér és az állatkerti játszótér volt. Mert voltunk az
+Állatkert ben
is, M. nagyon szereti az állatokat, volt néhány kiszemelt kedvenc, amit mindenképp látni szeretett volna, cica lányhoz illően a nagymacskák, főként az oroszlán, aztán a medve és az orrszarvú. De etettünk zsiráfot is, bújtunk a szurikátákkal és hasonlók. Mikor már úgy tűnt hogy minden ereje és türelme elfogyott, akkor értünk a játszótérre ...
Utazások
Élmény-teli programok voltak a nagyszülőknél tett látogatások is, hol trambuli meg játszótér, hol a kert és az állatok tették színesebbé a látogatásokat. Az év csúcspontja azt hiszem a Balatoni nyár volt, az az egy hét amit hármasban töltöttünk el. De nagy élmény volt a közeli üzletközpont melletti vurstli is, főképp a póni 
a szigeti vadaskertben
lovaglás, ami nagy élmény volt, és M. azóta rágta a fülünket, hogy pónizni szeretne. Meg is próbáltunk ismételni a Margitszigeti kisállatkertben, több kevesebb sikerrel. Bár a fotón nem látszik, de mire oda jutottam, hogy megörökíteni, már görbült lefelé a szája és le akart szállni. Aztán pedig büszkén előadta mindenkinek hogy ő pónin lovagolt. Na de tud ennél nagyobbat is mondani, a bölcsiben rendszeresen előad valamit, hogy mit fogunk csinálni, és hová megyünk. Legutóbb azt adta elő, hogy repülővel megyünk valakihez, a gondozó néni nem tudta kihez, de gondolom a bogarakhoz készül a partra vagy a holdra készül. Hát egyszer, valamikor majd biztos ...
Ennyit a programokról - egyelőre.

2013. május 29., szerda

Mama

Az elmúlt hétvégéken családlátogatás volt, végigjártuk a mamákat, mindenki legnagyobb örömére. Bár elég nehezen indult a dolog, tekintve, hogy It elkapta valami nyavaja, így kérdéses volt, egyáltalán elindulunk-e. De M. végül indulót fújt és onnantól egyértelmű volt minden. Azt tapasztaltuk, hogy alapvetően szeret autókázni, legalábbis ahhoz képest, hogy egy időben mennyire rettegett a Kocsitól. Persze hamar meg is unja azért, amit megértek, mert azért órákon át ülni egy helyben kipányvázva nem a leg kényelmesebb. Főleg M-nek, aki amúgy fél percet sem bír egy helyben tölteni.
Szóval az utunk sikeres volt, még ha nehezen is indultunk, a megérkezés és M. öröme mindent kárpótolt. :-)
Volt aztán minden, kukuji ku(felnőttül kakas), hinta és cseresznyefa itt, játszótér, bevásárlókocsi ott, és persze Mama 'all around'.
Nem csak mamák, de a közelgő és közben elmúlt jeles napok miatt ajándék do ming is volt s lesz. Még a gyermeknap nyomai is itt vannak, de közeleg a 2. I. vagyis M. a 2. Életévébe lép. I. is ünnepel, szóval nagy murit csapunk a hétvégén.
Ezeket az ünnepnapokat leszámítva a szokásos mókuskerék megy, hétköznap mindenki keményen dolgozik, ki itt, ki ott. Csak néha kapjuk fel a fejünket, hogy jé, megint eltelt egy hét/hó/év.
Jut mindig tenni, aggódni és küzdeni való. Most épp a fürdés körül megy a harc. M. kitölti amúgy üres és unalmas perceinket :-) szépen fejlődik, egyre többet beszél és egyre öntudatosabb - ha lehet ezt még fokozni.

2012. november 3., szombat

kotkot

Eltelt egy újabb hét előző bejegyzésem óta. Eljött a november, vele a hideg, esős, szeles és ködös idő, ahogy az lenni szokott. Utaztunk megint, most a szénási Mamához, vittünk magunkkal oda is egy kis vírust emlékbe :( Az úton végig esett, szerencsére M. jól viselte. Szeret utazni, kocsikázni, csavarogni. Amennyire nem szeretett az elején, annyira élvezi most. Jókat alszik is a kocsiban és boldog, hogy megyünk valahová. A vidéken töltött napok is nagyon kellemesen teltek, főként, mert volt ottan cika (vagyis cicuka) és vauvau na és az új sláger a kotkot. Rengeteg kotkot volt ott az udvarban, mindegy volt, hogy fehér vagy fekete, kacsa vagy tyúk, netán kakas, mind mind kotkot volt. Szaladtunk a cikák meg a kotkotok után. Még jobb lett volna, ha nem esik és kisüt a nap, de abból sajnos nem nagyon jutott. Még jobb lett volna, ha Mama nem betegedik le. Mindezek ellenére jól éreztük magunkat 
anorákosAzóta visszatértünk a nagyvárosba, itthon vagyunk végre, hármasban, sütünk, főzünk, csavargunk és lustálkodunk, és van még egy napunk, mielőtt újra megkezdődnek a dolgos hétköznapok. Szuper jó érzés és már nagyon kellett.
M. egyébként ma lett 17 hónapos. Hihetetlen belegondolni, hogy másfél éve még a világon sem volt. Hogy egy évvel ezelőtt még épp csak készültem az igazi kispapa létre és mára már vége is. Mármint a főállású kispapaságnak. Egyébként, teljes értékű szülő vagyok én is, ahogy I. szokta mondani. Na nem nekem, inkább M.nek, aki néha azt is elfelejti, hogy a világon vagyok, annyira ragaszkodik most az Anyához.
Szóval M. egyre nagyobb lány. Azért ő sem úszta meg Doktor Néni nélkül az utazást, mert a bölcsiből kiszakadva csúnya köhögést kapott, ami makacsul megmaradt. Muszáj volt végül valami szakembernek megmutatni. Végül még gyógyszert is kaptunk, és végül tán el is múlik a makacs köhögés.

2012. október 28., vasárnap

hosszúú

Túl vagyunk már egy hosszú hétvégén, amikor is szokás szerint utaztunk a Nagymamához. Készültünk már rá nagyon, ráadásul Kereszt Nagymama is eljött, hogy lásson bennünket, főleg M.-t. A bölcsiben most valami fránya vírus terjedt el, ami Gondozó Néniket is leterítette, M. szinte tünetmentesen átvészelte, de azért úgy tűnik, nekünk is hozott haza belőle, így a hosszú hétvége nagy része lábadozással telt, Tervek ide vagy oda, még sétálni sem nagyon tudtunk menni, bár szerencsére még előtte beiktattunk egy villámlátogatást Baján, így az ottani ügyek is rendben vannak egy időre. Míg mi azt sem tudtuk hogy feküdjünk, és merre dőljünk, M. mindig megtalálta valamelyikünket, fogta a kezünket és húzott. Sétált fel, s alá. Hát nem így képzelte ő sem ezt a pár napot a Mamánál, úgyhogy a végére kezdett nyűgös is lenni. Mire magunkhoz tértünk, jöhettünk haza, aztán kezdődött is a következő hét. Otthon minden szalad, nem tudunk felülkerekedni a dolgainkon, ez pedig csak húz lefelé mindenkit. Most a rövid hétvége ki tudja mire elég, de már látjuk a következő hosszú hétvégét. Vajon mi lesz addig? és mi lesz akkor?

2012. augusztus 23., csütörtök

látogatók

Látogatók voltak nálunk. Na nem a jövőből jöttek, csak Londonból, Szekszárd érintésével. És nem is olyan szuper verdával mint a mellékelt videóban :) Bár ők Bogarak a holdról vagy a partról, azért nem olyan furcsák, mint ezek itt a filmen.  Hozták magukkal a Nagymamát is, és kis időt eltöltöttek nálunk. Hoztak magukkal csomó meglepetést és finomságot, hoztak jó kedvet, vidámságot. Köszi hogy itt voltatok. Ha majd egy ilyen kocsit beszereztek, gyakrabban láthatjuk egymást :) de ilyen kaja pasztillát nem kell ám hozni, van nálunk rendes ennivaló.
Voltunk sétálni, meg hintázni közösen, bár M. kissé megijedt, mikor meglátta a 'torzonborz' nagybácsit, és mikor a nagynéni is beleült a hintába, ezt leszámítva szuperül érezte magát. Bár ahogy lenni szokott, mikor látogatóink jönnek, megint valami hihetetlen fáradtság telepedett rá. De most legalább nem volt beteg.
nagynénivel hintázunk
Aztán a Nagymama még egyszer itt volt azóta. Eljött felvigyázónak, amíg mi nagyok részt vettünk életünk első szülői értekezletén! Nagyon komolyan hangzik, de hogy milyen is valójában, azt majd egy következő bejegyzésben kifejtem. A látogatónál maradva, M. végre nem kapott sikítófrászt, sőt, nagyon örült, ahogy Nagynéninek és Nagybácsinak is örül azóta, ha videofonálunk. Mamával csupa móka és kacagás az élet. Na de milyen is lehetne egy nagyival? Mi is látogattunk, unokatesót, meg másik nagynénit és bácsit. M. most nem volt olyan lelkes ettől, mint szokott sajnos. :(
Közben visszatért a 'lovagunk' is a nyaralásból, így a játszótér is egyre érdekesebb. Ejj cukika!!

2012. július 19., csütörtök

nyaralás második hét

A nyaralásból hazatértünk kis időre, hogy erőt merítsünk az újabb kiruccanáshoz, a másik mamához. A szokásos menet, ébredés, készülődés, utazás, csomagok cipelése. Sajnos az utazóágyunkat ott kellett hagynunk, mert nem tudtuk összecsukni, így sürgősen be kellett szerezni egy másikat. Szerencsére sikerült is, még talán jobbat, mint az eredeti volt. Bár én még azt sem írtam le teljesen. Kis pihenő után irány a másik nagymama. Ahogy lenni szokott, ha megyünk, biztos hogy kapunk némi égi áldást, hol hó, hol eső formájában. Bár az esőre sem volt túl sok kilátás, azért jutott belőle, kb. az út felét szakadó esőben tettük meg. M. imádja a másik nagymamát. Azt beszéltük, hogy mindkettőt imádja, de valahogy máshogy, és máshogy is viselkedik velük. Bár végül is mindenki más és mi is mások vagyunk mindenkivel biztos.
Ennek ellenére az idő nagyon kellemes volt, és igazán nyaralósan telt. Bár a mama dolgozott közben, azért tudtunk közösen is csavarogni, meg aztán I.vel és M. el is végigjártuk a turikat és nagyokat sétáltunk. A strandolás sajna elmaradt, de így is nagyon jól éreztük magunkat. Sajnos jó hintát nem találtunk a közelben így a hintázás elmaradt. :(
A kocsival szervízben voltunk, szerencsére nincs semmi baja, csak visszahívásos volt és nem is tartott sokáig amíg megcsinálták.
Kirándultunk Bajára is, megnéztük a lakást és sétáltunk egy nagyot. Jaj, de nagyon szeretem azt a várost! Mindent összevetve észre sem vettem és eltelt ez a hét is, és aztán megint utazás vissza és már kezdődtek is a megszokott hétköznapok, I. újra dolgozik, mi pedig M.-el itthon molyolunk. Próbálom utolérni magam itthon is, de még annyira nem sikerült.
M. nagyon sokat fejlődött az elmúlt egy hónapban, de erről részletesebben majd egy következő irományban.

nyaralás első hét

I. két hét szabadságot vett ki és mielőtt még útra keltünk volna rápihentünk egy napot. Nagyon kellett neki, mert eléggé fáradt volt, és nekünk is, hogy kicsit hármasban lehettünk. Reggel a szokás szerinti ébredés készülődés, indulás. M. korán ébredt, ezt kihasználva mire az idő igazán felforrósodott, már a mamánál voltunk. A cicás mamánál. Nála kezdtünk, mert a családi ház, az udvar ígéretesnek tűnt a panel szauna után. Így is lett, bár ott sem volt kimondottan hűvös. És végre M. sem esett kétségbe mikor meglátta a mamát... A szokásos programok mellett, úgy mint nagynénik és turik, voltak extra programok is. Kirándulás tatával a kórházba, vásárlás a nagybevásárlóban, és a háztáji tennivalókból is akadt bőven a nyár hevében. Ezzel együtt valóban nyaraltunk. Kirándultunk, tettünk egy kudarcba fulladt kirándulást Szarvason, és strandra jártunk Gyopárosfürdőre. M. első találkozása a gyermekmedencével ugyan sikítással végződött, de a második próba annyira jól sikerült, hogy ki sem akart szállni. Megérte az úszógumit is kerülgetni napokig a lakásban, bár hamar rájött, hogy jobb a kezünkben pancsolni mint az úszógumiban. Igazi pancsoló kislány lett M. Itt egy kis zenei aláfestés:
 Ráadásul otthon, a kertben volt cica is, és lehetett dézsában fürdeni meg hintázni is. Szuper jó volt. M. új szokásokat vett fel és nagyon sokat fejlődött. Azért bemutatta a rosszabb oldalát is a mamáéknak :) De nagyon élvezte a pikniket a kertben, a kutyát, a cicákat és a többi sok állatot. Bár kisebb sokkot kapott, amikor meglátta mama vérengzését az udvaron. Csirkét vágott, és ezt M. is látta. Na de aki a csirkepörit szereti...
I. és M. találkoztak a barátnőikkel is, én vezettem sokat, bár nem túl hosszú távon, de szinte minden nap kicsit. Úgy érzem jót tett, de ezt az utasaim biztos jobban meg tudják ítélni. Jó volt a szabad levegőn és még a munkát is élveztem. Ez történt.

2012. június 1., péntek

most múlik

Hosszú hétvégéztünk, a hagyományoknak megfelelően utaztunk a nagymamához. Ennek megfelelően a gyereknapi program Almával és Ringatóval kimaradt. Volt helyette cica, kutya és mindenféle állat. Volt sok sok finomság is. M. nagyon jól evett, mi pedig túlságosan is. :) És rengeteg élmény volt. A csomó jószág, persze első helyen a cicával. Lesz majd cicavideó is hamarosan, addig érjétek be az alábbi nótával. :) A kert, a növények, és a föld. Mi spenótot meg borsót szedtünk, M. pedig hasalt a sorok között és bevizsgálta a termőföld tápértékét :) Eszembe jutottak a régi gyerekkori nyaralások Keresztéknél, és az az ominózus borsófejtés amikor repültem székestül tál borsóstul. :) jó volt kicsit kimozdulni, jó volt a szabadban és jó volt vezetni is.
Persze azóta hazaértünk, minden visszatért a régi kerékvágásba. A szokásos séta, hinta, kifli és a tornák meg minden. A hétvégén ünnepelünk, mert I. 'most múlik pontosan', M. pedig most lesz szülinapos. Szóval bulizunk!! Ehhez kis zenei aláfestés, a Csík féle, nem a Quimbys, mert nekem ez még az eredetinél is jobban tetszik. És ehhez még egy kis csemege mindenkinek, de különös tekintettel egy kisstibi rajongó irodalmárnak aki bogárnak nevezi magát. Egyébként a szülinap kapcsán M.-t megmutattuk Védő Néninek is, aki elégedett volt, a súlyát leszámítva, ami örök téma nálunk. Most épp a bűvös 8 kg-ot szeretnénk elérni, már hónapok óta. De már épp megszabadultunk a mérleg mumustól egyébként. És az ünneplés és a kalandok folytatásaként jövő héten érkezik a másik Mama, szóval az egyhangú napoknak egyelőre vége! Amúgy rohan az idő és én néha úgy érzem, mintha csak állnék, és körülöttem minden rohanna és elszaladna az élet. Aztán meg biztos csomó mindenről beszámolhatnék, de olyan az agyam mint a szita. I. szerint ez a gyerekkel jár és majd ha visszatérek egyszer a dolgos hétköznapokba, mármint munkába járok mint minden rendes ember, az agyam is visszaáll  néhány hónap után. Hát remélem. mára ennyi, folyt.köv.

2012. május 2., szerda

program

Előző bejegyzéseim után evezzünk kicsit nyugodtabb vizekre. Lejárt a két hosszú hét és elérkezett a várva várt hosszú hétvége. Előtte még itt volt a nagymama, 'Öcsire' vigyázott, így náluk is többször jártunk. Telve tervekkel és lelkesedéssel futottunk neki a hosszú hétvégének. A programok apropója, hogy M. lassan 11 hónapos, valamint, hogy I.-vel (már!) egy éve hivatalosan is összekötöttük az életünket. Az idő gyönyörű, szinte nyári, sőt, nyári, szóval ideje, hogy kimozduljunk, élményekkel gazdagítsuk ezt a néhány napot M. és magunk számára is. Az igazat megvallva nekem is jól esik kicsit kimozdulni a négy fal közül. Ebből kifolyólag napi két séta beütemezve, ebből legalább egy célirányosan, a lakótelepi környezetből kiszakadva. Nem kell persze valami nagy dolgokra gondolni. Remekül megfelelt a bevásárlás piaccal egybekötve, vagy csavargás a közeli bevásárlóközpontban. Ami nem annyira hétköznapi program volt, az az álomautó múzeum, például. Nagy élmény, persze csak annak, aki szereti a régi járgányokat. Mi mostanában amúgy is a '60-as évek Amerikájának bűvkörében élünk, de erről talán majd később, szóval nagyon bejött. M. is jól bírta egy darabig. Ami tervben volt még az egy nagytétényi séta, kastélymúzeum, miegymás, de ez mér nem jött össze. M. a hétvége utolsó napjára kicsit legyengült, bújkált/bújkál benne valami, talán a foga jön vagy valami más. Így az utolsó napot hármasban, itthon töltöttük, aggodalmasan figyelve vajon javul, vagy romlik az állapota. Persze mikor máskor, ha nem egy hétvégi/munkaszüneti napon telepedjen rá valami nyavalya. Na de talán lassan túl is van rajta. Foga még nem bújt ki persze.
És nem csak a csavargások, de az itthon töltött idő is kellemesen telt. A legjobb program azt figyelni, mit produkál ez a kisMini. Minden nap meglep bennünket valamivel, most a legnagyobb horderejű esemény, hogy sikerült felülnie kétszer is. Bár még mindig vannak elmaradási mozgás terén, azért látható a fejlődés. Egyébként pedig mutogat és magyaráz, annak ellenére, hogy nem beszél, nagyon jól ki tudja fejezni magát. Büszke vagyok rá nagyon. Aztán volt sütés főzés, I. újabb recepteket próbált ki. Bár érik a diéta újra kezdése, mert azt időközben felfüggesztettük, azért a hatása érezhető. Sokkal jobban odafigyelünk már most is, hogy mit és mennyit eszünk. És nem is hiányzik annyi mint korábban.
Néztünk jó filmeket, bár a favorit most a Mad Men c. sorozat ami a '60-as évek Amerikáját mutatja be egy reklámügynökségen keresztül. Az egész sorozat hangulata olyan, mintha egy sötét bár füstös, whiskey és izzadtságszagú levegőjén keresztül szűrődne át. A sikeres üzleti kapcsolatok ellenpontjaként pedig ott állnak a boldogtalan, keserű emberi sorsok. Nem túl vidám, mégis megkapó és szórakoztató valamiért. Na és persze tanulságos.
Egyelőre ennyi, szólít a kötelesség, sziasztok, ahogy M. mondaná sz'a.

2012. április 16., hétfő

húsvét és egyebek

Mik is történtek előző bejegyzésem óta? M. 10 hónapos lett, azóta túl vagyunk a húsvéton, sőt már eltelt egy hét azóta. Hűű, hogy rohan az időő! Utaztunk megint, most a másik nagymamát látogattuk meg. Nála nincsenek cicák, sem kutyusok, de azért volt pár érdekes játék M. számára is. Például a napelemes billegő virág, vagy a labda. Nagyon tetszett. És a húsvéti menü is ízlett. Leginkább a sonka :)
M. egyébként nagyon izgága volt, aludni nagyon nem akart,  - ennek erőteljesen hangot is adott: 'ajajajajjjj jajajjjjajajjj1 - az utazóágyban forgolódott, éjszaka is nyöszörgött és dobálta magát. Gondoltuk, hogy talán amiatt, hogy nem a megszokott helyén van, de azóta kiderült, itthon sem adta alább a pörgésből. Bál nagyon nyugtalanul aludt, azért az éjszakákat végigaludta, bár biztos jobban el is fáradt, mert itthon nem alussza végig az éjszakát, viszont reggel ettől függetlenül korán kel. Szóval aktívan telnek a napjaink.
Voltunk kereszt-szüleimnél, unokatestvérekkel találkoztunk. Szinte mint régen, akkor is a húsvétokat általában ott töltöttünk anyukám szülőfalujában. Én hosszú évek óta újra locsoltam is. M.-et első húsvétján illett meglocsolnom. És így mindenki mást is meglocsoltam.
Azután voltunk M.el szemészeten is. Mivel I. és én is szemüveges, javasolták hogy nézessük meg M. szemét. nem mintha bármit is tudnának vele tenni, úgy tűnik, nem rövidlátó, reméljük más problémája sem lesz.
I. szabadságot vett ki a hétre, így miután hazajöttünk, hármasban töltöttük a hét további napjait. Jaj, nagyon kellemes így lenni.
Szóval az elmúlt héten nagyon sok újdonságot tanultunk. M. egyre mozgékonyabb, nem csak napközben de éjszaka is. Bár csecsemő kora óta mindig hason alszik, mostanában mire felébred mindig a hátán fekszik. Van hogy álmában megfordul és háton alszik tovább. Napközben jön megy, kúszik, mászik, mindenen keresztül. Sőt, megtanult tapsikolni is, ha elkezdjük mondani a süti süti-t, vagy tapsit mondunk, üti össze a tenyerét. És imád hason fekve táncolni. Megállíthatatlan.
És nem csak mozgékony, de egyre beszédesebb is. Nem csak panaszkodni tud egyre változatosabban, de egyre többet magyaráz. Igaz, hogy mindent ami mozog cicának nevez, de akkor is. És például kukucskálni is szeret, és mondja hogy kakok, kuka, kuk és hasonlók. Nagyon cuki.
És ma megint hétfő van. I. dolgozni megy és maradunk itthon kettesben M.-el. M. utálja a hétfőket. :(

2012. március 22., csütörtök

hosszú

Túl vagyunk az idei év első hosszú hétvégéjén, amit arra használtunk ki, hogy meglátogassuk a nagyszülőket. Karácsony óta nem voltunk náluk. Azóta M. nagyon sokat nőtt, változott, és hát az 'új' emberek és helyek kissé megriasztják. Kissé félve indultunk el, mert karácsony óta az autóban sem ült talán, és a nagyszülőket sem látta. Ennek ellenére minden gond nélkül lezajlott az utazás és a megérkezés, bár M. időnként megszeppent, és kereste a biztonságot jelentő Anyát/Apát. Szerintem mindannyiunknak jót tett egy kis kimozdulás. A szokásos finom ételek és az elmaradhatatlan turi túra mellett nagyokat sétáltunk M.-val. Számtalan élménybe volt részünk, és meggyőződésem, hogy M.-nak több élményben volt része a falusi környezetben, mint itt a városban a lakótelepen. A panelrengeteg mellett mindenféle házak, emberek, állatok vették körül.  Na jó nem volt akkora nyüzsi, mint itt egy bevásárlóközpontban, de ez szerintem nem is baj. Találkozott kisbabával is és nagyon barátkozós volt, ami jó jel szerintem. Imádta Mamát, Tatát és a cicákat. Jókat evett, még a bébiétel is jobban csúszott, bár a felnőttes ételek (pl. szalonna) még annál is jobban.
I-vel kettesben is ki tudtunk mozdulni egy-két órára, addig a mama vigyázott M.-re. Jó volt. A múltkor jöttünk rá, mikor a másik nagymama járt nálunk, hogy mennyire rég volt, hogy ketten bárhová is el tudtunk volna menni. Nem mintha olyan csavargósak lennénk, de azért jó elmenni vásárolni is úgy kicsit, hogy nem M.-ra kell figyelni, még ha hiányérzeted is van, mintha egy testrészed hagytad volna otthon.
Vezetni is volt alkalmam kicsit, sőt közúti ellenőrzésen is átestem, először, mióta jogosítványom van és vezetek.
A hosszú hétvége után most egy hosszú hét következik, I. hat napot dolgozik, mi pedig maradtunk itthon kettesben M.val. I. épphogy itthon lesz egy napot és máris egy új hét kezdődik :(

2012. március 10., szombat

kilenc

Tavaszodik. Végre. Már nagyon elegem volt a sötétből és a hidegből. Bár még most is hűvös van azért, de a napsütés azért sokat dob a hangulatomon, és a kemény mínuszok után ez az idő is felüdülés. Már érezhető, hogy korábban világosodik reggel és később sötétedik délután. A szél sem fúj, szóval ideális az idő a sétákhoz. Furcsa fordulat állt be ezen a téren. Mert kellett a kimozdulás nekem is, és M.nek is, de én gyomorgörccsel indultam neki, M. pedig amint megérezte a friss levegőt tudomásomra hozta, hogy ő ugyan nem akar csavarogni. Jobb neki a megszokott környezet, a meleg lakás. Azért erőltettük a friss levegő és a mozgás miatt, még ha igazán csak én mozgok akkor is. Aztán a múlt héten, minden előzmény nélkül, mintha kicserélték volna, a keserves üvöltést és visítást  - ami jóindulattal is max 10 percet engedélyezett a levegőn - felváltotta a kacagás és az incselkedés. M.-el nagy sétákat tettünk, fél órát meghaladóan is! Bár a nagymama érkezése kissé megzavarta ezt az idilli állapotot, gyorsan túltettük magunkat rajta. Szóval, itt volt a nagymama is a hétvégén, nagyokat játszottak M.-el, aki láthatóan imád a mamával, bár az első fél órában ennek ellenkezőjét bizonyította. Na de ez ilyen korszak, nincs mit tenni. Ugyanis M. időközben 9 hónapos komoly nagylány lett. Ennek megfelelően viselkedik. Tányérból szeretne enni, mint a nagyok, nem holmi babatálból. És nem a pépes étel kell, hanem a darabos. De nem az amit neki készítünk, hanem ami a mi tányérunkon van. :)
Gyakorolja a mászást és a felülést is. Egyre jobban megy, bár nem úgy ahogy szeretné. De azért amit igazán akar, eléri. Addig forog, gurul, míg végül megkaparintja. Nagyon eleven és érdeklődő, leginkább azok a dolgok érdeklik amivel más, ti. mi 'játszunk': távirányító, újság, telefon.
Volt nálunk a védőnéni is, és mindent összevetve elégedett volt. Bár megállapította, hogy tényleg nem eszik sokat M. de a súlya rendben. És későbbi tanulási nehézségekkel fenyegetett, ha véletlenül előbb állna lábra, minthogy mászni kezdene. Bár szerintem az hogy még nem mászik, nem jelenti, hogy előbb fog mászni. De hallottunk már ilyet, hogy a gyerek gondolt egyet és felrúgva a fejlődési folyamat megszokott rendjét, egyszerűen felállt. Na most én nem tudom, akkor mit lehet tenni? Nyomjam vissza a gyereket és fenyegessem meg, hogy amíg nem mászik, addig állni sem szabad? Mindenesetre egyelőre úgy néz ki, közelebb van a mászáshoz mint a járáshoz.
Kaptam megint kimenőt is I.-től, így beugrottam a Múzeumba is, egy kis ünneplés kedvéért. Jó volt látni a rég látott kollégákat.

2012. január 26., csütörtök

csatangolások M-val

Nosztalgia után vissza a hétköznapokba. Mi is történt az elmúlt hetekben? csupa csupa érdekes és izgalmas dolog. Volt nálunk látogatóban a Nagymama és a Keresztnagymama. Igen, nekünk olyan is van! :) Aztán volt nagybácsi nagynéni is. Bár nem túl sok időre jöttek, így is élménydús volt a találkozás. M.-el csavarogtunk sokat.
A karácsonyi nagy bevásárlások óta most először vált szükségessé egy nagyobb bevásárlás is, így a bevásárló központba is elcsavarogtunk.
Voltunk a szomszédos bölcsiben, be kellett szaladnunk egy papírért, hogy intézni tudjuk a jelentkezésünket. A héten beugrottunk a védőnénihez is egy receptért és a nagy bölcsibe is elzarándokoltunk, hogy a papírokat leadjunk és bejelentkezzünk. Bár M. még kislány a bölcsihez, de ha utána számolok, lassan 8 hónapos és 8 hónap múlva már igaziból is a bölcsődébe fogunk készülni. Sőt, buszoztunk is ám! Fel is idéztük I.-vel, mikor M. még a pocakjában lakott, nagyon szeretett buszozni, és volt hogy elvittük 'kirándulni' is. Hát most kicsit félve indultam el, mert egyszer már vonatoztunk is, de az nem sikerült valami jól. Végigüvöltöttük az utat.
Azért valljuk be, így nem olyan izgalmas a kocsiban ülni órákig, ide oda furikázni, hol megállni hol elindulni. Mindezt bebugyolálva húsz rétegbe, hát tényleg nem lehet kellemes. De M. igazi hős volt, nagyon jól viselte az utat. Nem volt hiszti, bár azért panaszkodott néha. És a buszozás kifejezetten tetszett neki. Nagyon ügyes kislányunk van. Örülök azért, hogy sikeresen túl vagyunk ezeken a kalandokon. Szerintem M. is. Néha az az érzésem, hogy tele van a hócipője ezzel a jövés menéssel. Máskor meg úgy tűnik, annyira élvezi. Hát, végülis ezzel mi is így vagyunk.
Más. Említettem, hogy az ünnepek után időszerű lenne egy fogyókúra. Annak idején még Baján simán tartottam is, mivel egymagam voltam, magamra is főztem. Ha együtt élsz valakivel, közös háztartás, közös főzés és evés, már sokkal nehezebb. De most I. is elhatározásra jutott, így együtt kezdjük, amíg bírjuk. Nem ártana néhány kilótól megszabadulni.

2011. december 18., vasárnap

Kiskarácsony...

Itt van advent utolsó vasárnapja, úgy alakult, hogy nálunk már kiskarácsony van. Az úgy történt, hogy két évvel ezelőtt beruháztunk egy kicsi cserepes fenyőfára. Tényleg nem volt nagy, de nagyon örültünk neki, hogy élő fa, hogy majd kirakjuk az erkélyre, meg minden, aztán majd lesz vele valami ha megnő. Hát, két karácsonyt kibírt, de sajnos kinőtte a helyét az erkélyen, aztán sajnos tönkrement. Én nagyon sajnáltam. Idén ismét felmerült, hogy milyen fenyőfánk legyen, végül a műfenyőnél kötöttünk ki. Tuudom, tudom, húgommal évekig küzdöttünk, hogy rendes, élő és persze nagy fenyőfa legyen otthon. Na mármost azóta sok minden változott, például, hogy egyre kevesebb időt töltöttünk otthon a szülői házban az ünnepek alatt. Lényeg a lényeg, van hogy kompromisszumot kötünk, van, hogy megalkuszunk, és van, hogy "a medve esz meg téged". Szóval műfenyő. Futottunk pár kört, és végül, ár/érték arányban a legjobbat sikerült beszerezni, ahogy mondani szokták. Bár nincs fenyő illat, de legalább nagy a fa :) Nos ettől függetlenül nem tudom mit fog szólni a kishúgom :) Ismerve, és visszagondolva, hogy mennyire oda van Karácsonyért, szerintem azért így is örülni fog.
Persze még a szenteste odébb van, de azt mondta az Anyukám, akkor van karácsony, amikor együtt vagyunk, mert bár mi csak  párszáz, húgomék pont tízszer olyan messze vannak most.
Így hát, most első alkalommal úgy alakult, hogy nem kezdtünk komoly logisztikai tevékenységbe és nem kezdtünk egyeztetni, hogy mindig mindenhol, minden család együtt tudjon lenni, helyette egy merész húzással előre hoztuk a karácsonyt. Nyugi, lesz karácsony a jövő héten is, nem maradt ám le róla senki, de nálunk már az első kör lefutott. Nem csak ezért különleges ez a karácsony. Először fordult elő, hogy nem mi megyünk haza, hanem Anyu jött hozzánk, sőt, Bogarak is hozzánk jönnek. És, először fordul elő, hogy nem kettes, hanem hármas a kis család, bár ezt már írtam. Tavaly I.-t a kis cserepes fenyő mellett fotóztam, panoráma kép készült a pocakjáról is. Idén Mama, Anya és Manó ülte körül a fenyőt:
A képen mindenki rajta van, Mama, Anya és Manó, fényképezőgépek kereszttüzében.
Nem ezektől kicsi ez a karácsony,  sőt, szerintem sokkal nagyobb. De.
Azért neveztem el kiskarácsonynak, mert erre az ünnepre díszítettünk fát, de nem díszítettünk nagyot, csak kicsit. Tulajdonképp a nagy fa csúcsa került a talpba, így kisfenyőfát díszítettünk. Aztán majd eljön a szenteste és feldíszítjük a nagy fát, aminek a tetejébe állítjuk ezt a kicsit. Nos, az lesz a nagykarácsony. Szóval, tudod, a műfenyőnek is van ám előnye :) És, egyvalaki biztosan van aki irigyel a dupla karácsony miatt, az pedig az én legkedvesebb testvérem!
De most nem csak neki, hanem minden kedves családtagomnak, ismerősömnek, barátomnak és ellenségemnek szeretnék áldott, békés karácsonyt kívánni egy dallal: (nyugi, nem én éneklem :)