A következő címkéjű bejegyzések mutatása: napló. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: napló. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. november 2., hétfő

Hello Turist

Aki rendszeresen figyeli a közösségi oldalakat, annak már biztosan feltűnt még egy változás az elmúlt időszakban, mármint velem kapcsolatban.

Igen, munkahelyet is váltottam. Elhagytam a +Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumot és csatlakoztam a +TAKI MTA ATKhoz. Sokak számára most is egy nagy kérdőjel maradt utánam. Nekem is hirtelen jött a váltás, és hogy mindenkit megnyugtassak, nem azért kellett, mert egyik vagy másik jobb, hanem mert más. Valami más kellett, még akkor is, ha történt épp elég változás a közelmúltban.

És valóban más itt. Új emberek és főleg új feladatok várnak, amikre kicsit kíváncsi is vagyok és amiktől kicsit félek is. De az új feladatok és új kihívások mindig ösztönöznek.


És, persze, a téma is más... 

Nos, gondoljatok rám jó szívvel, én is azt teszem, és küldöm ezt a nótát:

2015. október 4., vasárnap

Munkálatok - a költözés előtt

lomi
M. is kivette a
részét a munkából
Megkezdődtek a munkálatok a háznál. A mesterekkel párhuzamosan mi is végeztük, amit tudtunk. Néha úgy tűnt, soha nem lesz kész semmi. Reménytelennek és kilátástalannak tűnt a harcunk a lomokkal.

Pedig az idő sürgetett, mert a vevőink adtak ugyan némi haladékot, de a határidő rohamosan közeledett.

Így, amíg a háznál is rengeteg tennivaló volt, addig a lakásban is hozzá kellett fogni a csomagoláshoz.

A csúcs a költözés előtti napokban következett, szerdán levonult a mester, csütörtökön még gyorsan leraktuk a parkettát az utolsó szobában, pénteken csomagoltunk és szombaton költöztünk.

Rengeteg holmink volt, a költöztetők is meglepődtek, hogy fértünk el a lakásban. Mikor a házat meglátták, azt mondták, nem fog beférni ennyi cucc. Mondjuk a kanapé nem is fért be az ajtón, sem a fagyasztó a kamrába. De végül minden megoldódott.

Ezzel persze a munkálatok nem fejeződtek be, de a folytatásról majd talán egy következő bejegyzésben.

Posted via Blogaway

2015. szeptember 10., csütörtök

Házas

Az elmúlt hónapokra visszatekintve a beszámolót ezzel kell kezdenem.

Kívánság

Évek óta nézelődünk, keresgélünk. Mármint házat kerestünk, kertes házat.  Mint azt már biztosan említettem, M. születésnapi kívánsága egy kertes ház volt, ahová meghívhat mindenkit a szülinapján - kerti partira. Így, ha teljesíteni akartuk kívánságát, nagyon szorított az idő.

Próbatétel

De valahogy a lehetőségeink, az elvárásaink és a kínálat nehezen volt össze egyeztethető. De azért kitartottunk, hol kisebb, hol nagyobb lelkesedéssel és aktivitással. I. miután már az összes eladó ingatlant ismerte a kerületben és nem nagyon talált megfelelőt, amit nagyjából még is tudnánk fizetni, végső elkeseredésében kiválasztott négy ingatlant a "futottak még" kategóriából. Ebből kettőt kilőttünk, maradékot meg akartuk nézni, de az egyiknél le is mondták a találkozót, mondván, hogy elkelt. Persze azóta is eladó. Maradt egy, amit meg is néztünk, és bár nem voltunk teljesen meggyőződve róla, hogy az a mi házunk. Nem szerettünk bele. Egyikünk sem. Nekem kiábrándító volt a ház - bár a vadregényes kert tetszett. M. véleménye szerint "koszimoszi" volt. I. pedig már az utca nevén fennakadt, de mégsem hagyta nyugodni a gondolat. Ráadásul a környék is ismeretlen volt számunkra. Korábban eszünkbe sem jutott arrafelé nézelődni.

Fordulat

De most I. volt, aki racionálisan gondolkodott. Elkezdett alkudni a házra, mondván, hogy el fog kelni hamar. Volt is rá más érdeklődő, de végül mi lettünk a befutók. Olyan áron, ami még vállalható volt, feltételezve, hogy a lakást is jó áron tudjuk eladni. Fejest ugrottunk, sok bizonytalan tényező ellenére.

Na de ahogy I. szokta mondani,
"kockázat nélkül nincs győzelem".

Jutalom

Lényeg a lényeg, kertes ház lett M. szülinapjára, kerti parti is volt már azóta, de még M. szülinapi zsúrjával adósak vagyunk. Azt kívánom, minden kívánsága így teljesüljön az életben.

2015. szeptember 3., csütörtök

Tavasztól őszig

Hiányoztam?

Azoknak, akik már türelmetlenül várják, hogy végre pötyögjek valamit az elmúlt közel fél év eseményeiről, jelzem, hogy már nem kell sokáig várniuk. Azok pedig, akik eddig sem hiányoltak, ezután sem fog feltűnni, hogy visszatértem.

Itt vagyok!

Ez még csak egy beköszönő üzenet, valaminek a megelőlegezése, de kezdem összefésülni a gondolataimat, szedegetem az emlékmorzsákat és ígérem, igyekszem részletesen beszámolni mindenről.

Hol is hagytuk abba?

Ami azt illeti, M betegsége csak a hab volt a tortán, ami fejjel lefelé landolt. Nem azért nem írtam, mert nem lett volna miről - éppen ellenkezőleg...

2015. május 3., vasárnap

Stressz

Kissé hanyagoltam mostanában a blog írást. Húsvét óta nem jelentkeztem, közben pedig már itt a majális meg Anyák napja.

Nincs ennek más oka, csak annyi, hogy nem tudtam összeszedni a gondolataimat, vagy csak nem tudtam ráhangolódni az írásra.

Más dolgok kötötték le a gondolataimat. Hosszas tervezgetés és álmodozás után egy komoly projekt indul most.  Nagy változások vannak, még nagyobbak lesznek és ez kihat mindenre. Éppen ezért stresszes ez az időszak. Az elmúlt hetek is azok voltak, és valószínú, még stresszesebb időszakok várnak ránk.


Nem csak én, de I is hasonlóan felfokozott állapotban volt, van és lesz. Ez pedig M.-et is stresszeli. Amúgy is olyan érzékeny, és mostanában különösen. De alapvetően úgy érzem, ez most inkább előre visz bennünket, nem pedig visszafog.

2015. február 20., péntek

hét

Hétfőn hercegnő- tündér-pillangó volt M. a farsangon. Így jól indult a hét, a hosszú lábadozás után sem volt gond, hogy oviba kell menni.

Kedden kiállítást nyitottunk és mindent biztosítottunk. Végre túl vagyok ezen is. Nyomasztott azért, hogy hogy lesznek a dolgok. Azt hiszem jól sikerült.

Szerdán (média)sztár lettem :) - meg volt a 15 perc hírnév, ezt is kipipálhatom.

Csütörtökön csatangoltam a levéltárban,
 és miután körülöttem már mindenki átesett rajta, most én lettem beteg.

Pénteken prüszköltem

és végre eljött a hétvége. Remélem holnap már jobban leszek, és olyan kellemes és tartalmas lesz, mint a előző volt

2014. október 27., hétfő

Helyzetjelentés

Remekül vagyok természetesen.

Hétköznap
hajnalban kelek, hogy a reggeli játszmák - erről majd legközelebb részletesen - ellenére is időben el tudjunk indulni és viszonylag időben beérjek a munkába. De ki korán kel, aranyat lel.
Hétvégén - amikor végre nem kell menni sehová, M. ébreszt hajnalban.
Munka után rohanok haza, hogy még kicsit együtt legyen a család. De el kell látni a napi teendőket is, előkészülni a következő napra. Hamar eljön a lefekvés ideje, mire M. Elalszik, I. is. Nekem sincs már nagyon erőm semmire.
Az agyam mint a szita, és hiába van noteszem, nincs eszem, hogy jegyezzem - mire felírnám, elfelejtem.

Szabad idő? 
Könyvet nem olvasok, filmet nem nézek, viszont kívülről fújom az összes mesét. A TV-ben mese megy, jó, ha egy híradót meg tudok nézni, ha M. addigra lefekszik aludni. I. azt sem látja, mert épp mesét olvas M.nek.
Ha a számítógépet bekapcsolom, azon is mesét néznünk vagy játszunk, ezért nincs sem e-mail, sem internet, sem skype vagy ilyesmi.
A telefonomon is játékok vannak. De azon legalább rá tudok nézni az e-mailekre. Többre nem jut idő úgysem. Blogot, e-mailt a buszon írok, munkába jövet-menet. Ott úgyis elég sok időt töltök.

A hétvége 
is M. körül forog természetesen, miközben próbálunk felül kerekedni a káoszon. Ami olyan, mint széllel szemben vizelni, mert amint valamit el raknánk, M. biztosan kitalálja, hogy épp az kell neki. Ha nem, akkor valami mást szór szét helyette.
Fáradtak vagyunk, és gyakorlatilag nincs saját életünk, nincs időnk sem egymásra, sem magunkra. Beszélgetni sem nagyon tudunk, mert M. nem hagyja - ha együtt vagyunk, egyikünk próbál valami hasznosat tenni, míg másikunk vele játszik. Ha egy légtérben tartózkodunk, akkor vagy kitalál valami feladatot, valamelyikünknek, vagy csak egyszerűen elzavar. Ha nem, akkor pl. nem hallja a mesét, vagy ha valamiről elkezdünk beszélni, ő is elkezdi mondani a magáét.

De
nincs okom panaszra, még ha a lakás úgy is néz ki, mint egy játszóház, amin egy forgószél söpört végig. Magam pedig, mint egy marionett báb, amit össze vissza rángatnak. Mindig vidámak és boldogak vagyunk, ha együtt lehetünk. Jó érzés látni, hallani M. örömét ha "együtt a család"
Illyenkor próbáljuk az együtt töltött perceket egymásra és nem másra fordítani.

2014. október 24., péntek

Együtt a család

M. Hétvégente amint felébred, és azt látja hogy nem kezdünk azonnal lázasan készülődni, máris érzékeli, hogy nem a megszokott hétköznapi rutin következik, első kérdése, hogy:
be van zárva az ovi? 
Majd a következő, hogy
akkor együtt (ahogy ő mondja: ketten) lesz a család?
Örül persze, hogy nem kell menni oviba, de azt hiszem megtanulta értékelni az együtt töltött időt és vele bennünket is. Sajnos mindig kevesebb van belőle, mint szeretnénk, és sokszor ezt az időt sem rá fordítjuk teljes mértékben. Valamikor a háztartást is vezetni kell, és sokszor programot csinálunk, még ha program sem más, mint bevásárlás, amit szintén muszáj megoldani. Biztos lehetne úgy is, hogy amíg egyikünk otthon teszi a dolgát, másikunk ezeket a szükséges köröket rója, de akkor megint nem lenne együtt a család. Biztos rosszul osztjuk be energiáinkat, vagy időnket, vagy túlságosan is alárendeljük magunkat M.-nek, de nekünk ő a legfontosabb és minden más másodlagos.
Most végre itt a hosszú hétvége, M. köhögése 3 hete nem múlik, az idő pedig pocsék.

Most kicsit együtt lehet a család ... a négy fal közé zárva.

2014. augusztus 30., szombat

Hogyan lettem Óvodás?

Túl vagyunk az első próba héten, megismerkedtünk az óvodával. Egy hétig én is ovis voltam, M csoporttársa :-) - Beszélgettünk ugyanis, hogy mi lesz ott, és ki lesz ott, kit ismerünk, kik lesznek a csoporttársak. 'De apa ott lesz velem?' Hangzott a kérdés. Így egyértelmű a válasz, apa lesz a csoport társ. Ezt túl komolyan is vettük, mert nem nagyon akart mással játszani, csak apával. Vegyes érzelmekkel nézek a jövőbe, mert bár minden nap egy fokkal jobb volt, az igazi próba a jövő hét lesz, amikor már élesben megy a dolog, M egyedül és egész nap ott marad.
 

2014. július 9., szerda

Fél

Több mint fél év telt el előző bejegyzésem óta, most igyekszem pótolni az elmaradásokat. Próbálok időrendben haladni.
Karácsony
Még karácsony előtt írtam a tervezett projektekről, melyek egy része a karácsonyi készülodéshez kapcsolódott. Az adventi naptár elkészült, M. Nagy örömére, aki alig tudta kivárni hogy holnap legyen és apa is hazaérjen, hogy együtt örüljünk a meglepetésnek. De a lényeg, a legnagyobb öröm a jézuska volt, minden amit rendelt tőle, megérkezett. M. is megtett mindent az ügy érdekében, még hajat mosni is hajlandó volt, igaz sírva, de tűrte. A karácsony amúgy a családról szól, sajnos  az angliai  nagyneniék csak virtuálisan lehettek jelen :-( pedig hiányoznak, és bár ritkán látja őket, M sem feledkezik meg róluk. Számon tartja mit kapott D. nagynénitől és M. nagybácsitól és ha a kezébe kerül valamelyik kincs, nem győzi emlegetni Őket.
Értékel
A szokásos évértékelés is elmaradt, pedig van mit értékelni. A 13-as év sem volt szerencsétlen, ha nem is jött össze minden, amit szerettem volna, összességében pozitívan értékelem, minden tekintetben fejlődtünk és gyarapodtunk.
Új projektek
Az új évvel egyes peojektek zárultak, újabb projektek pedig indultak. Változó sikerrel, de haladunk előre minden téren.
Húsvét
A mindennapok megszokott rutinját az ünnepek törik meg időről időre, s M. még el sem búcsúzott a jézuskától, már a húsvétot várta, na meg a nyuszit. Mint általában, vele is ugy volt, hogy várta e az eljövetelét, de félt találkozni vele :-) Általában minden ismeretlentől fél, főleg ha hozzá jön valaki akit nem ismer. Mázlija volt, ahogy a télapóval, úgy a nyuszival is elkerulték egymást - azért mindegyik hagyott neki valamit :-)
Nyár
Hamar eljött a nyár is, de erről és egyebekről majd külön...

2013. december 19., csütörtök

Apasztapasz

Aszta paszta, gondoltam, mikor először meghallottam ezt M-től nemrégiben, s nyugtáztam, hogy valakitől eltanulta a bölcsiben. Elég gyakran használta, akárcsak az OK-t, amit otthon tanult el, mivel gyakorta használtuk, mikor próbáltunk vele alkut kötni valamivel kapcsolatban. Én azon gondolkodtam, vajon mennyire tudja, érti, hogy mit mond. Mára tudom, hogy semennyire, mert ra kellett jönnöm, hogy az ártalmatlan azta paszta helyett valami egészen mást, valami cifrábbat és csúnyábbat hallott el valahonnan - mert folytatása is van az apasztapasznak,  - aminek az értelmét nehezen foghatna fel ésszel. Bár talán jobb is ez igy...
Hogy teljes legyen a kép, ím egy Emil Rulez nóta: Kukuruku.

2013. október 2., szerda

Ősz

Elég régen írtam, holott sok minden történt, sajna több bejegyzésem maradt befejezetlen. Eltelt a nyár Bölcsi szünettel és szabadsággal, nyaraltunk mindannyian, együtt és külön külön is. Ne gondolj semmi extrára, nem jutottunk el a riviérára az idén sem :-) de helyette átrendeztük a lakást. M. kicsit nehezen de megbarátkozott a vízzel, így nagyot strandolt néhányszor.
Aztán az ősz us ujra eljött és vele a Bölcsi is újra indult, M. legnagyobb örömére. Sajnos az ősz a lehűlés és a megfázások időszaka, szoval megint előkerült a porszívó, a vitaminok, és folyamatos készültség van, ha esetleg komolyabb betegség támadna. Ezt leszámítva, minden nagyon szép és jó. Visszatért az a régi furcsa érzés ami iskola kezdés előtt keletkezik az emberben ugy gyomor és szív tájékon, pedig nem járunk már iskolába. Mostantól M. élete szakaszólódik szeptembertől szeptemberig.
Egyébként M. sokat nőtt és fejlődött. Nagyon mozgékony, imád ugrálni és tud már egyedül bukfencezni is. Rengeteget beszél, most már nem csak a cuki töredék szavait jegyezhetjük, de aranyköpéseit is. A hétvége legjobb szövege volt, mikor a levesben talált (petrezselyem) levél láttán közölte: postás hozta.

2013. május 29., szerda

Mama

Az elmúlt hétvégéken családlátogatás volt, végigjártuk a mamákat, mindenki legnagyobb örömére. Bár elég nehezen indult a dolog, tekintve, hogy It elkapta valami nyavaja, így kérdéses volt, egyáltalán elindulunk-e. De M. végül indulót fújt és onnantól egyértelmű volt minden. Azt tapasztaltuk, hogy alapvetően szeret autókázni, legalábbis ahhoz képest, hogy egy időben mennyire rettegett a Kocsitól. Persze hamar meg is unja azért, amit megértek, mert azért órákon át ülni egy helyben kipányvázva nem a leg kényelmesebb. Főleg M-nek, aki amúgy fél percet sem bír egy helyben tölteni.
Szóval az utunk sikeres volt, még ha nehezen is indultunk, a megérkezés és M. öröme mindent kárpótolt. :-)
Volt aztán minden, kukuji ku(felnőttül kakas), hinta és cseresznyefa itt, játszótér, bevásárlókocsi ott, és persze Mama 'all around'.
Nem csak mamák, de a közelgő és közben elmúlt jeles napok miatt ajándék do ming is volt s lesz. Még a gyermeknap nyomai is itt vannak, de közeleg a 2. I. vagyis M. a 2. Életévébe lép. I. is ünnepel, szóval nagy murit csapunk a hétvégén.
Ezeket az ünnepnapokat leszámítva a szokásos mókuskerék megy, hétköznap mindenki keményen dolgozik, ki itt, ki ott. Csak néha kapjuk fel a fejünket, hogy jé, megint eltelt egy hét/hó/év.
Jut mindig tenni, aggódni és küzdeni való. Most épp a fürdés körül megy a harc. M. kitölti amúgy üres és unalmas perceinket :-) szépen fejlődik, egyre többet beszél és egyre öntudatosabb - ha lehet ezt még fokozni.

2013. május 9., csütörtök

Programoz

Nagyon régen írtam már, szégyenlem is, nem mintha nem történt volna semmi érdekes, csak hát mostanában folyamatos Időzavarban vagyok. Egyrészt a munka is lekötötte szellemi kapacitásaimat, másrészt otthon sincs kedvem vagy időm a gép előtt ülni. Igaziból alkalom is ritkán adódik alkalom az alkotó tévékenységre, mert M. folyamatosan foglalkoztat bennünket. Főleg Anya a sztár, ha jelen van és szabad, de ha nincs, akkor Apucika is megteszi. egyébként folyamatosan úton vagyunk és programozunk. Nekünk persze program egy bevásárlás vagy a játszóterezés is, de az utóbbi időben kijutott az igazi programokból is. Majális is volt és ringató is volt a múlt héten. A hirtelen jött tavasz vagy nyár sokkal nagyobb szabadságot és több lehetőséget kínál a programokra és ezt ki is használjuk. Szóval a hétvégék csavargással telnek, M korán kel és amint kinyitja a szemét, máris indulna. Mi pedig próbáljuk utolérni mert ugyebár jó lenne még kicsit lustálkodni legalább hétvégén. Amúgy olyan jó érzés látni,  hogy ilyen energia bomba ez a kis Manó.
Így a napok és hetek gyorsan telnek. Észre sem vesszük, csak időnként Rácsodálkozunk, mennyit fejlődött.
Ha belegondolok, milyen nehezen indult el, most pedig már egyedül felmászik bárhová. Megért mindent, nár mondani nem sokat akar azért megérteti magát és eléri amit akar. Kedvenc szava a 'nem' de szépen mondja hogy anya és apucika.
Hát ennyi... Folyt köv.

2012. november 29., csütörtök

Városi sport

Nagyvárosi emberként városi sportot űzök. BKV szörf a neve. Sokat utazom, van idő gyakorolni. Nem ülő, inkább jó állóhelyet keresek, arra azért van esély. Szerintem a legjobb hely a csuklóban van. Tágas, van kapaszkodó és több irányban is lehet 'menekülni'. Még akár támaszkodó vagy félig ülő hely is juthat. Persze van, hogy ott sincs hely, olyankor lehet hogy a plafonra tudsz csak támaszkodni, vagy éppen elérsz egy felső kapaszkodót. Ilyenkor lehet igazán jót szörfölni, már csak a jó hullámot/járatot kell kifogni. Ez útvonal és sofőr függő. Vannak sík, egyenes utak (ez a ritkább) és vannak dimbes-dombos kanyargósak. Vannak városnézősek és hajtósak. A jó szörföléshez a szemednek az úton kell lenni, testednek eggyé válni a járművel, mintha csak a része lennél és ő a tied. Ha a hullámot elkaptad, térded legyen laza, tartsd kissé hajlítva. Így ha a hullám hirtelen megdobna, te nyugalomban maradsz, csak a lábad rúgózik. Jobbra balra dőlj, ahogy az út kanyarog, előre hátra ahogy a tempo változik, tartsd súlypontod egy helyben. Így szinte kapaszkodnod sem kell. Azért nem árt, hiszen mindig jöhet egy váratlanul nagy hullám!

2012. november 5., hétfő

november rain

Elérkezett a november, és vele a fagyos reggelek, a szeles, esős, borús idő. A kedvem is ilyen, főleg egy vidéken illetve otthon töltött hét után. Azt mondják, az esős időben többen előveszik a kocsit. Ez pedig egyet jelent itt a fővárosban a dugóval. Azon gondolkodtam ma, hogy ha többen ülnek kocsiba, vajon miért van, hogy ilyenkor a tömegközlekedéses járatokon is tömegnyomor van, a szokásosnál is nagyobb. Egyetlen értelmes magyarázatot találtam. Azért, mert a buszok a dugóban araszolnak, miközben a megállókban csak gyűlik a nép. Volt időm ezen agyalni, amíg a buszom araszolt végig a városon. Szóval most utálom a hétfőt. Az esőt is utálom. Főleg az esős hétfőket utálom. Mennyi mindenre lehetne használni ezeket a végtelenített utazásokat...
Szerintem M. is utálja a hétfőket. Amúgy is cicás, időnként kifejezetten Garfieldos. Biztos nagyon élvezte az elmúlt hetet, hogy vele vagyunk, és ugráltathat bennünket reggeltől estig. Hát vége a jó világnak, megint bölcsi van és nem az amit ő akar. Napsütötte, játszóteres, homokozós, sétálós hétvégéket minden nap! Ráadásul most szembesülök az óraállítás következményeivel. Reggel ugyan világosabb volt, de mire munkából hazaindulok, bizony már sötét van :( mára ennyit, holnapra talán kiderül az idő és a kedvem is :)

2012. október 8., hétfő

dolog

Letelt a kispapaságom és házitündérből dolgozó lettem ismét. Ahogy a játszótéren egy ismerős mondta, apukából ismét ember lettem. Egyrészről vártam kicsit, hogy újra emberek között legyek, hogy találkozzam a kollégákkal, másrészről ahogy az utolsó hét közeledett, egyre nehezebben viseltem az M.-től való elválás gondolatát. Igaz, amit sokan mondanak, ez a szülőnek nehezebb időszak  mint a gyereknek. Bár történt egy s más, és változott is néhány dolog amíg nem jártam a munkahelyen, alapvetően olyan volt visszatérni mintha nem is 10 hó csak 10 nap lett volna amíg távol voltam. Persze kellett némi idő, amíg beleszokom, amíg feltérképezem a változásokat és amíg mindent tudok, hogy hol van. Ha azt gondolod, hogy a reggeli kelés okozott esetleg problémát, hát nem. Korábban is M. ébresztett, de ha tovább aludt, akkor I. vel keltem reggel. Hát az utazás, a tömeg és a dugók nem hiányoztak cseppet sem, de ennek is meg van a varázsa, több havi otthon ülés után.
Kis kimozdulás is volt a héten, mert egy volt csoporttárssal találkoztam a Bambi presszóban. Élmény volt! Remélem lesz még ilyen. Csak egy baj van a kimozdulással: hogy I.-t és M.-t nélkülöznöm kellett. :(
Amit újra meg kell tanulni, az a napirend, mert eddig M.-hez igazodtam és az ő napirendjéhez. Legalábbis az ébredés és az étkezések határozták meg, hogy mikor indulunk és meddig maradunk. Csak egy-egy kivételes alkalom volt, amikor időre kellett menni, de akkor is volt idő jó előre rákészülni vagy korábban indulni, hogy biztosan odaérjünk. Hát ez most a reggeli indulással már nem így van. Neki is kelni kell, és el kell indulni időben, hogy én is időben érjek. Nekem pedig nem csak magamat kell indulásra kész állapotba hozni, hanem őt is. Esténként pedig be kell szorítani minden olyan tennivalót, amit korábban napközben kényelmesen el lehetett végezni. Amit muszáj, azt muszáj. Amit nem, és nem sikerül, az marad hétvégére. Így már a hétvégéink is aktívabban telnek. Nincs lustálkodás amúgy sem, mert M. gondoskodik akkor is az ébresztőről.
Most hétvégén átrendeztük a lakást, egész pontosan Kialakítottuk M. gyerekszobáját, kuckóval, játszó sarokkal és minden egyéb tutisággal. Kicsit féltem, hogy megszokta, hogy az egész lakás egy nagy játszótér, de végül is annyira örült a szobájának, hogy szerintem nem fog nagyon kikívánkozni onnan.

2012. szeptember 25., kedd

szabadságfokok

Most, hogy M. túl van a két hét próbaidőn és hivatalosan is bölcsődés, írok a szabadságfokaimról. Amikor itthon maradtam vele, kettesben, időnk minden percét együtt töltöttük. Rajta kellett tartani a szemem minden percben, kivéve amikor aludt. De akkor is fél szemmel őriztem álmát. Így bárhová ment én is mentem, bárhová mentem, ő is jött. Akkor még ősz és hideg tél volt, ami meglehetősen korlátozta a mozgásterünket is. Pláne, hogy akkoriban utált a babakocsiban sétálni, ami vagy a hidegnek, vagy a mozgásbeli hiányosságának volt betudható, legalábbis később erre jutottunk. A néhány perces kötelező egészségügyi séták alatt folyamatosan üvöltött.
Aztán ahogy a tornát elkezdtük, és az idő is jobb lett, a sírás elmaradt, egyre több időt tudtunk a szabadban tölteni. De nem távolodtunk el a háztól még jó darabig. Ma már órákat tudnánk eltölteni a levegőn, és mostanában azért van hiszti, mert inkább kiszállna a kocsiból és sétálna, na meg azért mert haza kell menni. Így már bárhová eljuthattunk, probléma és sírás nélkül, kivéve persze Doktor/Tornász/Védő Néniket. Ez már az első szabadságfoknak tekinthető.
Amikor elkezdte a bölcsit, és először kaptam kimenőt, még fel sem fogtam. Csak a fura hiányérzet volt bennem, gyerek és babakocsi nélkül sétáltam haza, és itthon is csak akkor ijedtem meg, mikor megláttam, hogy a szoba és a kiságy üres. Mintha M. csak aludt volna. Aztán a kimenők egyre hosszabbak lettek, és ezalatt az idő alatt bármit be tudtam fejezni itthon, amit elkezdtem. Igaz, egyre jobban éreztem M. hiányát. Ez már a második szabadságfok.
Lejárt a GYED, bár még szabadságon vagyok, hivatalosan munkába álltam. Van bérletem is, ami a fővárosban nagy szabad mozgásteret biztosít, így ha szeretnék, bárhová eljuthatok, anélkül, hogy számolgatnom kelljen, hány átszállás, hány vonaljegy kell az utazáshoz. Elvből nem bliccelek, így a mennyi tényleg annyi. Tapasztalatom, hogy ha minden nap a szokásos munkába-haza utazást teljesítem, elenyésző számú alkalommal találkozom ellenőrrel. Ha viszont alkalmanként, jeggyel, akkor biztos, hogy az utazás során legalább egyszer ellenőrrel találkozom. Nem sűrűn mozdultam ki, de olyankor általában volt ellenőr. Hát ennyi. Szóval a bérlet a harmadik szabadságfok.
Holnap újra munkába állok, bő 10 hónap után ismét, nap mint nap járműre szállok, zötyögök Dél-Budáról Óbudára. Egyedül, mivel M.-t  a bölcsiben hagyom reggel. Délután I. megy érte, így hazafelé, ha kedvem tartja, vagy a szükség úgy hozza, útba ejthetek bármit, bárkit. Természetesen csak a 'tűrés határáig', mert I. és M. itthon várnak majd, én pedig 'négykézláb rohanok majd utánuk'.
Szóval, akinek ígértem, és akinek nem, de úgy érzi, hogy hiányzom neki itt a városban, jelentkezzen, most már alkalmas egy-egy munka utáni találka. Ez a negyedik szabadságfok.

2012. augusztus 23., csütörtök

átváltozás 2

Megint eltelt lassacskán egy hónap és nem jelentkeztem. Itt az ideje írni pár sort, mert történés volt és lesz bőven. Előző bejegyzésemhez csak annyit, hogy diétába ugyan még nem kezdtem, de egy másik diéta leírásában nagyon jó gyakorlatokat találtam, amiket elkezdtem művelni. Négy egyszerű gyakorlat, napi pár perc és teljesen átmozgat. Amúgy is rám fért a mozgás. És nagyon odafigyelek közben, hogy mit és mennyit eszem. És bár nem látványosan, de fogyni kezdtem, ami jó érzéssel tölt el. De még messze vagyok az álomsúlytól :) De nem adom fel!
A többiről majd külön bejegyzésben.

2011. december 7., szerda

6 hó

Eltelt hat hónap, vagyis fél év, mióta M. megérkezett hozzánk. Mi is történt az elmúlt fél évben? Nagyon sokat nevettünk, figyeltük a kis csodát, ahogy napról napra cseperedett. Több fényképet készítettünk, mint előtte három évig összesen. Kicsit komolyabbak lettünk, ugyanakkor kicsit visszagyerekedtünk. Szerintem mindkettő szükséges, hogy (jó) szülők legyünk.
M. napról napra nem csak nagyobb, de ügyesebb is. Mi próbáljuk megőrizni tekintélyünket, ő pedig próbálja  uralni életünket. A lakás egyre inkább egy nagy gyerekszobára hasonlít, mi pedig győzünk rendet tartani. Mi lesz majd ha már jön-megy és pakol?? Hűű!! Sokszor eszembe jut, lesz még gondunk vele, de örömmel nézek elébe akkor is.
Voltunk védőnéninél is, mert fél évesen esedékes egy ellenőrzés, hogy fejlődik, mit tud és egyebek. Itthon vagyunk mindketten, így családostul mentünk, de tulajdonképpen én vagyok most a főállású pesztra. Fura ez is. Itthon vagyok már kb. 1 hónapja, de elég jól tudtam követni a napokat. Aztán, most, hogy I. is szabad, én pedig voltam pár napot a munkahelyen, utána teljesen hétvége hangulatom lett, pedig hét közben volt. Most kezdem elveszteni az időérzékem.
Várjuk az ünnepeket is,. készülünk, azt hiszem nem is elsősorban magunk miatt, sokkal inkább M. miatt. Készülünk, most kezd eluralkodni rajtunk a karácsonyi őrület, vásárlási láz és egyebek. Azért valahogy túl leszünk ezen is. Jó lesz kicsit családi körben. Várjuk a nagymamákat/papákat, nagynéniket és nagybácsikat.