A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nosztalgia. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nosztalgia. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. június 3., vasárnap

szülinapos

Most van a napja, órája, perce, hogy M. világra jött. Eltelt egy év. Szinte hihetetlen, mintha tegnap lett volna. Pedig nem unatkoztunk ezalatt az egy év alatt. Jó sok minden történt mégis úgy elszaladt ez az egy év. Az életünk M. körül forog, ahogy ezt a bejegyzéseim is mutatják. Mennyi mennyi esemény, élmény. Mennyi kérdés és aggodalom. Nagyon féltem előtte is és közben is voltak pillanatok, vagy időszakok amikor elbizonytalanodtam. Na nem azért, hogy akarom-e, sokkal inkább, hogy tudom-e vállalni, hogy fogom-e bírni, hogy jól fogom-e csinálni. Azt hiszem nem lehet elég jól csinálni, de talán rosszul sem csinálom.
Mostanában gyakrabban eszembe jut, mi is történt egy évvel ezelőtt, milyen volt M. és milyenek voltunk mi. Talán felnőttünk kicsit, ugyanakkor visszafiatalodtunk. Bár én néha úgy érzem, gy nap alatt éveket öregszem. Máskor viszont teljesen feltölt ez a kis energiabomba.
Jártunk már sok helyen, főleg rokonoknál, és nálunk is jártak azóta többen. De amikor itthon voltunk ketten/hárman, az is nagyon jó volt. Küzdöttünk az evéssel és a sétákkal, szenvedtünk fogzással, és mozgással, tanultunk sok-sok új dolgot. Sokat játszottunk és nevettünk. Jó volt, és jó lenne néha visszatekerni, visszanézni magunkat de hiába (ide illik egy újabb Quimby sor):
'Ami egyszer volt, újra nem jön el' (soha)
Viszont nagyon sok minden vár még ránk. Ez az egy év mondható valamiféle bemelegítésnek, mert aztán ha beindul a bölcsi és mindketten dolgozunk, akkor jön csak igazán a java!!
Mindent összevetve mozgalmas, vidám és boldog egy év van a hátunk mögött. Legyen elég ennyi, aki kíváncsi, olvassa vissza az elmúlt év bejegyzéseit.

2012. április 25., szerda

bicaj-tor-túra

Szeretek vonatozni. De azt is szeretem, ha elindulok valahová, akkor oda érek emberi idő alatt, időben. Ha vonatra szállok, mindig eszembe jutnak a 'boldog békeidők' amikor még gyakrabban vonatoztam. Amikor Bajára kezdtem járni, idestova 15 éve már, az egyik érv ami a vonat mellett szólt, hogy rövidebb a menetidő mint a busszal. Azóta persze sok víz lefolyt a Dunán és sok minden változott. Nem vagyok kollégista, sem egyedülálló, nem ingázom sem Szekszárd-Baja sem Budapest-Szekszárd-Baja között. És nem utazom már Debrecenbe sem. De haladtunk a korral, ennek megfelelően a menetidő nem csökkent, hanem nőtt. Emlékszem még, hogy annak idején, mikor még Kishúgomhoz ruccantam fel Budapestre, vagy valami más okból, még jártak sebesvonatok Bajáról Budapestre, sőt olyan is volt, ami megállt Budatétényben, ami akkor is jó volt és most is nagyon jó lenne. De ha nem állna meg, csak Kelenföldön, az is mennyei lenne. Átszállás nélkül! Igaz, félúton az ellenvonatok - azt hiszem így nevezik őket - bevárták egymást és mozdonyt cseréltek, ami eltartott vagy fél órát is néha, de nem kellett le-fel cuccolni és mondjuk most is ácsoroghatsz ennyit a csatlakozásra várva a peronon.
Hogy mindez miért jutott most eszembe? Mert elzakatoltam Szekszárd érintésével Bajára, majd visszafelé felszedtem a biciklim is, ami Szekszárdon parkolt, tulajdonképp már évek óta. Hogy mindezt miért? Hát mert hiába megyünk családostul kocsival, mellém, I. és M. mellé a bicaj már nem fér be. A benzin nagyon drága és a vonaton lehet kerékpárt szállítani. Az előnyök és hátrányok figyelembe vételével ez tűnt a legjobb megoldásnak, a rendes menetidőt számolva, ami nem kevesebb 4 és fél óránál. Ez annak idején legalább egy órával kevesebb volt. Ezzel szemben,
- az előre lefixált találkozó csúszott kb 2 órával
- így a tervezett útiterv borult
- a vonatok menetrend szerint is állnak 10-20-30 perceket egyes megállókban
- a vonatok késnek, amelyik nem, az útközben robban le.
- mindezt összevetve a vonaton ülve - míg a vonat áll egy állomáson - , vagy csatlakozásra várva másfél órát várakoztam - Ezzel eleve hosszabb a menetidő
- nem számítva, hogy a bicajt menet közben vettem fel - hála a várakozási időnek ez kényelmesen megtörténhetett - kettő átszállással értem célba ez az ideális nullához képest és a reálisnak tűnő 1-hez képest is több, pláne kerékpárral.
- hozzátéve a vonat lerobbanását, az indulásra várakozást, még egy átszállást és még közel 1 óra késést jelent. vagyis, 170 Km kb. 5 és fél óra alatt barátok közt is nagyon sok. Főleg, ha még emlékszel, hogy 3 és fél alatt is meg lehet járni, illetve ha eszedbe jut, hogy Debrecenbe eljutottál 7 óra alatt 2 átszállással.

Szóval kicsit sok volt most nekem ez a vonatozás, pláne, mikor szembesültem vele, hogy vasárnap este nincs  jegypénztár egy megyeszékhely vasútállomásán. A régi szép időkben sorok kígyóztak vasárnap este a pénztárnál, kollégisták, vidéken dolgozók, akik szüleiket látogatták, vagy éppen csak kirándultak. Azt gondolnám, ilyenkor többen vesznek jegyet, mint egy átlag hétköznap, mert aki ninden nap utazik, az bérlettel jár?
Azért küldök nektek egy igazi vasutas nótát

Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy el lehet jutni Bajára vonattal, átszállás nélkül, 3 óra alatt is. Van talán 2 ilyen járat naponta. Szerintem lehetne több is.

Na de végül is az utazásomról még annyit, hogy
- majdnem bőgtem, hogy itthon kellett hagyni I.-t és M-t. nagyon hiányoztak, és gondolom én is nekik
- nagyon szeretek Baján, csak az a kár hogy mostanában ha megyek mindig rohanás van és pont az vész el amitől annyira jó ott lenni. A nyugalom.
- az ügyek, amik miatt mentem, elintéződtek, tehát siker.
- a bicaj végre megérkezett, vagyis megint siker. Mostantól akár bringázhatnék is a munkába, bár egyelőre ez nem aktuális :)

2012. január 18., szerda

madre

Maradjunk még kicsit a nosztalgiánál, de közelítsünk a mai életemhez. Nemrég beszéltem egy volt főiskolás csoporttársammal, akit kicsit meglepett kispapaságom, majd rögtön megjegyezte, nem hiába neveztek engem akkoriban Maminak/Madrénak. De honnan is jött ez az elnevezés? Hát itt az ideje, hogy elnevezzem. Volt egy kedves ismerősöm, 'a' Velez vagy ahogy akkor sokan ismerték 'a Titanicos' külön sztori lehetne hogy hogy lett ő titanicos és még sok sztorit lehetne vele kapcsolatban előhozni. Aki ismerte, mindenkinek van róla legalább egy mókás története. De végül a sztori szomorú véget ért, Ő már nincs közöttünk sajnos. Nos, úgy hozta a sors, hogy egy hétre szobatársak is lettünk, én voltam az idősebb vezető, és bár szerintem nem volt akkora hasonlóság, rendszeresen összekevertek bennünket. Emiatt történt, hogy elkezdett Papinak szólítani, amit hamarosan az összes fiú ismerőse átvett tőle. Aztán, a lányok is átvették, de nekik már Mami lettem, mígnem egyikük olasz nyelv tanulás címén mindent felcímkézett olasz szavakkal - engem is: Madre. Hát így lettem én Papi és Mami, sőt Madre egy személyben, és lett egy csomó fiam és lányom.
Mára ezek a gyerekek távol vannak, de helyettük van egy lányom, egy igazi, neki viszont nem vagyok se Mami, se Madre, de még Papi sem, csak APA.

nosztalgia

Azt mondják, az öregedés első biztos jele a nosztalgia. Vagy valahogy így. Hát én most nosztalgiázom. Talán megöregedtem, talán csak megváltozott az életem.
Bajára és a csoporttalálkozóra készültem a múlt héten. Sok-sok régi emléket húztam elő az emlékezetes főiskolás évekről. Gondolatban felkerestem a régi ismerősöket, és a régi helyeket.
Aztán eszembe jutott a főiskolai újság talán első száma, amit annak idején olvastam. Volt benne egy cikk, amit elődeink írtak felemlegetve a híres/hírhedt vagy legendás helyeket. Olyanokról, amelyeket én is csak hallomásból ismertem, és olyanokról, amelyekhez még volt szerencsém, de mára azok is legendákká váltak. Említettek egy Süsü nevű kuplerájt, amiről nem tudom, hogy létezett-e még akkor mikor még kis főiskolás voltam - soha nem tudtam meg hol van/volt, nem jártam ott. Említették a Golfpályát és a 958-at és még sok sok más helyet.
Nekem is vannak emlékezetes helyeim, amikhez események és emberek köthetők. Helyek, ahol gyakran megfordultam és sok-sok emberrel találkoztam.
Próbáltam végiggondolni, a főiskolás évek alatt melyek voltak ezek a helyek. Próbáljuk csak végigjárni őket.

E-klub
a csütörtöki állandó TK-s, főiskolás buli helyszín és a 'mindennapok' állandó kelléke.

Torelli
amiről már akkor is sokan megemlékeztek, milyen volt régen.  Magam is sok élménnyel gazdagodtam ott. Rég leégett és mára csak egy üres betonplacc jelöli a helyét.
Evig
amit már akkor is Black Outnak hívtak, mégis mindenki az Evigbe járt.
Armstrong
magyarul erőkar, vagy Jazz klub, ahová bulizni is sokat jártunk - akkoriban keddenként a vízügyes bulikba.
Szikla
amit elődeink golfpályaként ismertek, és amit mi golfpálya nélkül fedeztünk fel újra - Szikla néven.
Stúdió mozi - Uránia filmszínház
Amit régen 958-nak neveztek és amit én csak stúdió moziként ismertem. Mára a stúdió mozi sem létezik. Sőt, az Uránia mozi sem létezik. Pedig mennyi időt töltöttünk ott is!
Oázis
ahol még egy rabszolgát is beüzemeltem és K.Kóval még a falra is kikerültünk.
Proszit
ahová nem jártunk rendszeresen, de az a néhány alkalom megérte a kitérőt
Mini
ami az évek során sokat változott, felette is eljárt az idő ahogy felettünk, de a mai napig maradt egy biztos találkozási pont.
Hát ennyi jutott eszembe így hirtelen. Persze mesélhetnék még sokat ezekről a helyekről és másokról is, de most csak gyorsan összeszedtem, ami eszembe jutott. lesz még tán folytatás.
A csoporttalálkozóról csak annyit, hogy nem voltunk ugyan sokan, de nagyon jól éreztük magunkat és, talán kitaláljátok, a Miniben voltunk :)