A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nyár. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nyár. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. október 18., vasárnap

Tavasztól őszig 2

Tavasztól őszig tartó visszatekintésem elsősorban a lakás és a ház projekt körül forgott. Úgy tűnhet, hogy szórakozásra nem is jutott idő.

Ha követted az előző bejegyzéseket, sejtheted, hogy igazi nyaralás nem volt az idén - bár M. nagyon szeretett volna elmenni a házba, ahol tavaly voltunk.
Még a szokásos nagymamáknál nyaralás is elmaradt. Bánt is kicsit, hogy így elhanyagoltuk M. t bár mindent megér, hogy látom jól érzi magát. Szívesen tesz vesz ő is a kertben és a ház körül.

Élményekkel teli volt a vadregényes kert és a félkész ház is. Igyekeztünk M. számára is elviselhetőbbé tenni az átmeneti időszakot - első teendőink között volt, hogy homokozót készítettük - sajnos csak egy lavórból. Lett hinta is és végül M. nagy kívánsága teljesült: Cicája is lett. Igaz, hogy párszor már le is mondtunk a hűtlen csavargóról.

Azért visszanézve a fotókat - nem csak a felújításról készültek - élmény dús időszak van mögöttünk. Voltunk állatkertben és
borfesztiválon, volt Kati Party és pár kerti parti, jártak nálunk barátok és barátnők.
Felfedeztük +Budafok Borvárost és "majdnem megnyertük" a Futafokot.

Szóval, nem jártunk a Balatonon és nem is repülőztünk, de így is sok minden történt, és talán ezekre is sor kerül hamarosan.


2015. szeptember 3., csütörtök

Tavasztól őszig

Hiányoztam?

Azoknak, akik már türelmetlenül várják, hogy végre pötyögjek valamit az elmúlt közel fél év eseményeiről, jelzem, hogy már nem kell sokáig várniuk. Azok pedig, akik eddig sem hiányoltak, ezután sem fog feltűnni, hogy visszatértem.

Itt vagyok!

Ez még csak egy beköszönő üzenet, valaminek a megelőlegezése, de kezdem összefésülni a gondolataimat, szedegetem az emlékmorzsákat és ígérem, igyekszem részletesen beszámolni mindenről.

Hol is hagytuk abba?

Ami azt illeti, M betegsége csak a hab volt a tortán, ami fejjel lefelé landolt. Nem azért nem írtam, mert nem lett volna miről - éppen ellenkezőleg...

2014. augusztus 10., vasárnap

Programoz

Kopaszi
Az elmúlt fél év során azért volt pár emlékezetes családi programunk a szokásos lakótelepi séták, játszótér látogatások és a  program számba menő hétvégi bevásárlások mellett. Ezeket próbálom most összeszedni, bár biztos nem időrendben.
Séták
M. már egy ideje jól bírja a sétákat, bár a céltalan csatangolás nem az ő világa. Sikerült eljutnunk a Duna partra néhányszor, dobáltunk kavicsot, néztük a vizet, leveleket és botokat gyűjtöttünk.
így bújtunk a vonat elől
Tettünk pár tanulmányutat a közeli családi házas övezetekben is, és jellemzően gyalog mentünk a közeli bevásárló központba is.
Voltunk a Mamával a  Kopaszi gáton, bár akkor valami rájött M. re, így napokig babkocsival sétált. A kirándulásaink egy része részben
Járművön
történik, M. Szeret buszozni, így ha úgy adódik tömeg közlekedünk. De ültünk már villamoson és majdnem kipróbáltuk az új metrót is. A nyaralás alatt pedig vonatoztunk párszor, bár egy elsuhanó vonat zaja,
VUK játszóó
sebessége, mérete miatt kapott egy kisebb sokkot, ennek ellenére nem hagyta volna ki a vonatozást.
Játszótér
Feltérképeztünk pár közeli játszóteret is, de a legnagyobb élmény azt hiszem a vuk
Állatkert
játszótér és az állatkerti játszótér volt. Mert voltunk az
+Állatkert ben
is, M. nagyon szereti az állatokat, volt néhány kiszemelt kedvenc, amit mindenképp látni szeretett volna, cica lányhoz illően a nagymacskák, főként az oroszlán, aztán a medve és az orrszarvú. De etettünk zsiráfot is, bújtunk a szurikátákkal és hasonlók. Mikor már úgy tűnt hogy minden ereje és türelme elfogyott, akkor értünk a játszótérre ...
Utazások
Élmény-teli programok voltak a nagyszülőknél tett látogatások is, hol trambuli meg játszótér, hol a kert és az állatok tették színesebbé a látogatásokat. Az év csúcspontja azt hiszem a Balatoni nyár volt, az az egy hét amit hármasban töltöttünk el. De nagy élmény volt a közeli üzletközpont melletti vurstli is, főképp a póni 
a szigeti vadaskertben
lovaglás, ami nagy élmény volt, és M. azóta rágta a fülünket, hogy pónizni szeretne. Meg is próbáltunk ismételni a Margitszigeti kisállatkertben, több kevesebb sikerrel. Bár a fotón nem látszik, de mire oda jutottam, hogy megörökíteni, már görbült lefelé a szája és le akart szállni. Aztán pedig büszkén előadta mindenkinek hogy ő pónin lovagolt. Na de tud ennél nagyobbat is mondani, a bölcsiben rendszeresen előad valamit, hogy mit fogunk csinálni, és hová megyünk. Legutóbb azt adta elő, hogy repülővel megyünk valakihez, a gondozó néni nem tudta kihez, de gondolom a bogarakhoz készül a partra vagy a holdra készül. Hát egyszer, valamikor majd biztos ...
Ennyit a programokról - egyelőre.

2014. július 18., péntek

Bölcsi Ovi

a bánatos bohóc
Az ünnepnapok mellett a 'tanév' rendje és az ottani jelentős események jelzik az idő múlását. M. már második éve jár a bölcsibe. Hamarosan az óvoda kovetkezik.
Volt pl.

farsang
is. M. hónapokkal előbb eldöntötte, bohóc lesz, szerencsére ki is tartott az elképzelése emellett. Nagyon várta és nagyon készült. Találó a jelmez, mert úgy gondoljuk, olyan kis mókamester szerepét töltheti be.
Ahogy lenni szokott, alig várta, hogy elérkezzen a nap, lelkesen indult, de amint meglátta, hogy rajtunk kívül más is van a farsangon, egyből vissza rettent.
3.

Szülinap
Határozott elképzeléssel vártuk a szülinapot is, a rendelést is leadta M. Kacicás tortát
és dollert (roller) rendelt, amit meg is kapott persze. A bölcsis szülinapot is várta, bár kb. minden nap azzal jött haza, hogy neki volt szülinapja a bölcsiben.

Kacica :)
Ballagás
Az év vége és a nyári zárás közeledtével a bölcsis ballagás is soron volt, miután szeptembertől óvodába készülünk, így őt is elbúcsúztatták. Bohóc néni is volt, bár az mintha egy külön alkalom lett volna. M. nagyon örült neki, de szerepelni nem akart, ahogy lenni szokott, inkább félre vonul ha túl sokan vannak.

Ovi
Közben megérkezett a felvételi értesítő, hogy M. felvételt nyert az Oviba. Igaz, nem oda, ahová készültünk, a körzetileg kijelölt óvodába sajnos többünket nem vettek fel, így a bölcsis társak közül akikkel szerettünk volna, nem fogunk együtt járni. Szerencsére van egy közeli 'hercegnős' óvoda és szerencsére ott is lesznek ismerősök a csoportban.
Szülői értekezlet is volt már, így I legalább már látta, hová fogunk járni. M. egyelőre várja hogy óvodás legyen, bár amúgy mindig kisbaba szeretne lenni. Márpedig kisbabák nem járhatnak óvodába.

Szünet
A bölcsi egy hónapra bezárt, ahogy szokott, ez volt a nyári szünet, mi is ehhez igazítottuk a szabadságot, és a nyaralást. A nyári élményekről és az egyéb programokról majd egy külön bejegyzésben részletesen is beszámolok, de térjünk vissza még kicsit a bölcsödébe. A szünet után még egy bő hónap van hátra az óvodáig, addig bölcsike van. M. nek már hiányoztak a barátnői, de így sem nagyon lelkesedett, hogy Anya és Apa is dolgozik, neki pedig menni kell. Ahhoz képest, hogy volt amikor hétvégén is menni akart, ez kicsit új. Csak remélni merem, hogy az ovi iránti lelkesedése meg marad akkor is, ha már oda kell járni. :-)

2011. június 5., vasárnap

visszaszámlál

Elérkezett a várva várt június. Kinek miért, de sokaknál kezdődik a visszaszámlálás.
Ha másért nem is, gondoljuk csak az O IÓ CIÓ ÁCIÓ KÁCIÓ AKÁCIÓ VAKÁCIÓ-ra. Az oktatási év vége engem már kevésbé érint, más - fontosabb - okok miatt én is visszaszámolok. Itt a nyár, I. már nem dolgozik, mivel rohamosan közeledik a nagy nap, M. születése már sokáig nem várat magára. Persze furcsa ez a visszaszámlálás, mert bár meg van a kitűzött dátum, ez korántsem tekinthető fixnek. Ettől függetlenül minden nappal közelebb kerülünk hozzá.
Ahogy a költözéshez is, mármint a múzeum/könyvtár tekintetében, ami M.-el egy napra van kitűzve. M. jön, mi megyünk a tervek szerint. Azért remélem sikerül összehangolni a kettőt, vagyis inkább szét, hogy ne egyszerre történjen minden. Ez persze nem szervezés és tervezés kérdése, egyiket sem tudom igazából befolyásolni. Mindenesetre visszaszámolok, csak azt nem tudom, hánytól kezdjek számolni...

... Ezt írtam május 31-én kedden, de valamiért még a mai napig nem tettem közzé.

Hát most annyival egészíteném ki,  hogy 3-2-1 és tessék, itt van 'Maszat', vagyis Vass Maja. Mindenkit meglepett, hogy ilyen hamar megérkezett, de úgy tűnik ő már készen állt rá. És amúgy is unatkoztak otthon anyával. Bár I. nek még tervei voltak a hétvégére meg a jövő hétre, ami most így ugrott :) sebaj. Nem lehettem ott mellettük sajnos, de nagyon meghatódtam mikor meghallottam hogy M. felsír. Hát még amikor megláttam és a karomba foghattam... Boldog vagyok, és bevallom nagyon büszke is. Nézzétek ezt el nekem.

2010. augusztus 4., szerda

hullámok

Hát, az a bizonyos lélektrutymó dolgozik bennem rendesen az utóbbi időben. Mindenféle történések voltak, amik kilendítettek mind pozitív, mind negatív irányban a nyugalmi állapotomból. Végül is kell némi hullámzás, mert az állóvíz pocsolya, na de a lassú víz már partot mos, szóval hogy haladj előre nem kell azért óriás hullámokat generálni. Volt kirándulás, meg családi program mostanában több is. Voltak magán jellegű programjaink is, amiket azért szívesen osztottunk meg családtagjainkkal, mert fontos nekünk is és fontos nekik is gondolom.
Tulajdonképpen a megkezdett úton haladok/haladunk tovább. Megismerkedtünk I-vel, volt részben költözés, részben munkahely váltás, aztán a régiből régi-új munkahely lett majd végleg régi és végleg költözés is lett. Mindez valahogy a kapcsolatunk próbája is volt kicsit, ugyanakkor folyamatosan közelített bennünket egymáshoz. Szó szerint véve és képletesen is. Összerázódtunk meg minden, most már teljesen közös az életünk. Eltelt azért egy kis idő, bár ha eddigi életem hosszát nézem, nem tűnik soknak és úgy elrepült, hogy észre se vettük, bár az elején egyikünk se gondolta, remélni se merte, hogy egyáltalán eddig is tarthat. No mindegy, nem érzelegni meg nosztalgiázni akarok, előre nézek, és az út amin elindultunk, ha nem is egyenes és sima, de előre és talán felfelé is halad. Hát haladni kell. Ez most úgy hangzik mint valami kényszer. Pedig eskü, mostanáig nem éreztem semmiféle kényszerítő erőt.
Lényeg a lényeg, hogy haladunk és ez a haladás nekünk jó, egy hirtelen gondolattól vezérelve egy meglepetésre készültem, ami több mint egy egyszerű ajándék, sokkal több és ugyan az ajándék értéke jól meghatározható és nem is csekély, jelentése minden pénznél többet ér. Aki ismer tudja, nem vagyok a protokoll bajnoka, nem is tartottam soha fontosnak, mert attól mindig hánynom kellett, hogy megjátsszuk a tisztelettudót és hajbókolunk, miközben magunkban le tudnánk köpni a másikat. nna bocs ezért a kis kitérőért, szóval nem tudom, hogy hogy szokás meg mit illik, már csak azért sem, mert nincs ilyesmiben gyakorlatom, bár belegondolva senkinek nincs. Ha mégis, hát azzal nem biztos hogy büszkélkedni lehet. Nem akarom tovább húzni, szóval minden felhajtás meg ünnepélyeskedés, családi kör meg minden nélkül összeszedve minden beszélő képességem - amivel szintén nem büszkélkedhetek - kifejezve további reményteljes szándékaimat egy (pár) gyűrű kíséretében tudakoltam meg, vajon I-nek hasonlóak-e a szándékai, vagyis egyszer valamikor hozzám jönne-e. Nos biztos nagyon béna és zavart voltam, de olyankor legalább cuki vagyok, és biztos ellenállhatatlan is :D:D:D:D szóval pozitív választ kaptam. Nos ez a göröngyös úton való haladást szerintem jelentősen megkönnyítette, mert a talaj felett fél méterrel nem érezni már annyira a bukkanókat :) Na persze nem kezdtünk el rögtön tervezgetni, meg számolgatni, hogy mikor és hogyan, mert egyikünk sem arról híres azért, meg aztán a nagy felhajtás hívei sem vagyunk. Szóval addig eljutottunk, hogy egyszer majd hivatalosan is egymáséi leszünk.
Természetes, hogy ezt az örömhírt megosztjuk szeretteinkkel. az első reakció az öröm. aztán Természetes, hogy felteszik a szokásos kérdést, hogy mégis mikor tervezzük. Elég válasz lehet az, hogy még nem tudjuk? Hogy majd valamikor? Hát nem tudom. Nyilván mindenki kíváncsi és várja, én is várom, de nem sürgetem a dolgot, lényegében nem sok változást fog hozni az életünkben, legalábbis a hétköznapi értelemben nem. Hogy hivatalossá is válik a kapcsolatunk, az persze más és bizonyos szempontból fontos is. De mással is szembesülni kell, mégpedig azzal, hogy vannak bizonyos elvárások, kötelességek, amiknek meg kell felelni. Mit illik és mit nem, hogyan is kell ezt csinálni, és mennyi időd van rá. Hát bevallom nekem ebben nincs tapasztalatom és nem is jártam utána a szokásjognak, de most ez kicsit visszavetett. És azt hiszem nem csak engem. Ettől függetlenül persze nem mondunk le róla és nem csináljuk vissza az egészet, de a felhőtlen jó kedvünk hirtelen tova szállt és nem tudom vissza jön e még, de nagyon remélem. Én szóltam.

2010. július 20., kedd

hétvége

Bár a szabadság véget ért, a héten már dolgoztunk, a nyár tovább tombol és a hihetetlen kánikula is követelte hogy a hétvégén valami frissítő programban vegyünk részt. Adódott az ötlet, hogy megyünk a vízpartra. Na nem kocsival, hogy főjünk benne a dugóban, hanem suhanós piros vonattal egész a Velencei-tóig. De aztán ahogy az lenni szokott, minden változott, csak a kánikula nem. Húgomék javaslata egy tatai + környéki kirándulás volt, mondván, hogy úgyis mindenki a V.tóra megy (aki nem a balcsira) és hogy kiránduljunk. Persze így V. ugrott és a vonatozás is, maradt a kocsi, bár a vezetést nem vállaltuk be. A program érdekesnek ígérkezett, előember meg vár és egyebek + geokess. Kirándulós, sétálós nézelődős program sőt, még a strandolást is kilátásba helyeztük. Tök jó. Indultunk, odaértünk. Samu koponyája érdekes volt, bár igazából nem egy látványos dolog, de örülök hogy láttam. Aztán kezdődött a kess. Sajnos nem voltunk elég felkészültek, gyakorlatilag teljesen kezdőként és tudatlanul követtük a tapasztaltabbakat. Lehet, hogy utána kellett volna olvasni és rögtön regizni is kellett volna, hogy ne érezzük magunkat olyan bután? Hát lehet. Mindenesetre azt gondolom gyorsan belejöttünk és a következő ponton már instrukciókat is kaptunk. Érdekes dolog ez. Szerintem egy kirándulást vagy túrát még inkább feldobhat a dolog, bár nekem a kirándulás lenne a fő csapás és a kincskeresés a kiegészítő program. Következő uticél Tata volt, megnéztük a várat kívül belül, csodáltuk a kilátást a tóra. Tulajdonképpen végigsétáltunk a vártól a strandig. Útközben ebédeltünk, volt meglepetés sushi meg minden. Nekem a strand is tetszett. Szabad strand, természetes víz, nem olyan mint a balaton, hogy csak mégy befelé egy hétig és még mindig csak térdig ér a víz. Szóval bejött. A part árnyékos, csomó büfé meg minden van, bár ezekkel nem éltünk. A szabadstrand kicsit messzi van a városközponttól, de annyi baj legyen. Kis felfrissülés és hűsölés után elzarándokoltunk az Angol parkba is. Gyönyörű környezet, fák, rétek és virágok, kis patak, eldugott ösvények olyan igazi romantikázni való hely. A bejárattal szemben egy nagyon szép igényes kávézó, profi kiszolgálás, fincsi kávé és fagyi várt bennünket. Úton hazafelé még megálltunk egy helyen, aztán pálya haza. Hát ennyi volt a kirándulás. Szép volt, jó volt. Nem volt uncsi kicsit sem. csináltam pár képet is, de a telefonból letöltés most annyira nem működik sajna. Ezek után a vasárnap nyugiban pihenéssel telt... és azóta ismét a dolgos hétköznapok várnak.

2010. július 12., hétfő

szabadság

Hát ezt is megértük. Bár nehezen, de sikerült egy egész hétre szabadságra mennem. Szükség is volt rá, mert az elmúlt közel egy évben 1,5-2 munkahelyen dolgozni úgy hogy a kettő között 170 km van azért akárhogy is nézve húzós. Ráadásul szabadság se sok van a jelenlegi helyemen tehát kicsit rá kellett dolgozni hogy ez összejöjjön. Na de ne is siránkozzunk, lényeg hogy egy teljes hét, mi több 9 nap munka nélkül azért nagyon jól jött most.
Mi is történt a hosszú szabadság alatt? Nem mondhatom hogy önfeledt pihenéssel telt, mindenesetre kikapcsolódás és némi lustálkodás is belefért. Bejártuk a fél országot kocsival, meglátogattuk I szüleit és az enyémet, mindeközben érintve Budapestet és Baját is. Bő 700 kilcsi, ebből kb 70-et én vezettem (két részletben). És egész jól ment. Ahhoz képest, hogy hónapok óta nem is ültem volánnál és eddig ez volt a legtöbb amit egyhuzamban vezettem. Leszámítva persze azt az időt amit mg az oktatóm mellett produkáltam. Az utazás szüneteiben boldogítottuk kis családunkat és ők bennünket :), szokás szerint megdobtuk a szénási turi forgalmát, nagyokat ettünk és aludtunk. Feltérképeztük Szénás és Baja után a szekszárdi turkálókat is. Napoztunk a sugóparton (én fürödtem is), ettünk bucit, limonádéztunk a halászparton ahogy illik, szóval megmutattuk magunkat a városnak. Tulajdonképpen az egy bajai nap volt olyan igazi nyaralós, bár a többi is nagyon jól alakult. Nyertünk lottón (na nem az ötöst) és sorozatban vesztettem sakkban. Mi is volt még??? hmm nem is tudom. Csupacsupa élmény. Most visszatértem a munkához, bár még nincs meg a kellő lendület, de az is lesz hamar, érlelődnek a világmegváltó tervek. A könyvtárban egyedül vagyok egész júliusban, így tudok majd még blogolni is tán. De azért várom már a folytatást, mármint a szabadságos folytatást, mert nagyon jó lenne elvonulni a világtól kicsit és csak magunkkal foglalkozni... na meg a világmegváltó terveinkkel. De erről még nem beszélünk ;) ha tetszik babonából, ha nem, akkor mert titkos.

2009. augusztus 28., péntek

itt van az ősz

Nos, eljött a nyár vége. Nem is írtam semmit hónapok óta. Közeledik az ősz és egyre gyűlnek a gondolatok, a világmegváltó tervek meg amik még ilyenkor szoktak. Nem volt unalmads és egyhangú a nyaram. Utaztam sokat, nyaraltam, dolgoztam, tanultam. Volt halászléfőző Baján, volt EFOTT, bár csak érintőleg. Volt családlátogatás és volt édeskettes. Volt együttélés is. Jó volt, jó lecke volt. Ha néha kicsit nehéz is, akkor is élveztem. Volt Budapest, próbáltam hozzászokni, megismerni, megbarátkozni vele. Nem mondom, hogy teljesen sikerült. Jártam KRESZ meg EÜ tanfolyamra, sikeres vizsgákat tettem és már vezetek, igaz, még csak oktató mellett, biztonságos zárt pályán. De haladok és eddig sikeresen vettem az akadályokat. Hamarosan vissza kell térnem Bajára, a napi rutinhoz, a feladatokhoz. Kicsit elszomorít, ugyanakkor várakozással tölt el. És mindennél jobban kell a terveimre koncentrálnom, ha fejlődni, továbblépni, boldogulni szeretnék. Persze tudom, már annyiszor megfogadtam, hogy többet és jobban csinálom....