A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nyaral. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nyaral. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. augusztus 10., vasárnap

Programoz

Kopaszi
Az elmúlt fél év során azért volt pár emlékezetes családi programunk a szokásos lakótelepi séták, játszótér látogatások és a  program számba menő hétvégi bevásárlások mellett. Ezeket próbálom most összeszedni, bár biztos nem időrendben.
Séták
M. már egy ideje jól bírja a sétákat, bár a céltalan csatangolás nem az ő világa. Sikerült eljutnunk a Duna partra néhányszor, dobáltunk kavicsot, néztük a vizet, leveleket és botokat gyűjtöttünk.
így bújtunk a vonat elől
Tettünk pár tanulmányutat a közeli családi házas övezetekben is, és jellemzően gyalog mentünk a közeli bevásárló központba is.
Voltunk a Mamával a  Kopaszi gáton, bár akkor valami rájött M. re, így napokig babkocsival sétált. A kirándulásaink egy része részben
Járművön
történik, M. Szeret buszozni, így ha úgy adódik tömeg közlekedünk. De ültünk már villamoson és majdnem kipróbáltuk az új metrót is. A nyaralás alatt pedig vonatoztunk párszor, bár egy elsuhanó vonat zaja,
VUK játszóó
sebessége, mérete miatt kapott egy kisebb sokkot, ennek ellenére nem hagyta volna ki a vonatozást.
Játszótér
Feltérképeztünk pár közeli játszóteret is, de a legnagyobb élmény azt hiszem a vuk
Állatkert
játszótér és az állatkerti játszótér volt. Mert voltunk az
+Állatkert ben
is, M. nagyon szereti az állatokat, volt néhány kiszemelt kedvenc, amit mindenképp látni szeretett volna, cica lányhoz illően a nagymacskák, főként az oroszlán, aztán a medve és az orrszarvú. De etettünk zsiráfot is, bújtunk a szurikátákkal és hasonlók. Mikor már úgy tűnt hogy minden ereje és türelme elfogyott, akkor értünk a játszótérre ...
Utazások
Élmény-teli programok voltak a nagyszülőknél tett látogatások is, hol trambuli meg játszótér, hol a kert és az állatok tették színesebbé a látogatásokat. Az év csúcspontja azt hiszem a Balatoni nyár volt, az az egy hét amit hármasban töltöttünk el. De nagy élmény volt a közeli üzletközpont melletti vurstli is, főképp a póni 
a szigeti vadaskertben
lovaglás, ami nagy élmény volt, és M. azóta rágta a fülünket, hogy pónizni szeretne. Meg is próbáltunk ismételni a Margitszigeti kisállatkertben, több kevesebb sikerrel. Bár a fotón nem látszik, de mire oda jutottam, hogy megörökíteni, már görbült lefelé a szája és le akart szállni. Aztán pedig büszkén előadta mindenkinek hogy ő pónin lovagolt. Na de tud ennél nagyobbat is mondani, a bölcsiben rendszeresen előad valamit, hogy mit fogunk csinálni, és hová megyünk. Legutóbb azt adta elő, hogy repülővel megyünk valakihez, a gondozó néni nem tudta kihez, de gondolom a bogarakhoz készül a partra vagy a holdra készül. Hát egyszer, valamikor majd biztos ...
Ennyit a programokról - egyelőre.

2014. július 18., péntek

Bölcsi Ovi

a bánatos bohóc
Az ünnepnapok mellett a 'tanév' rendje és az ottani jelentős események jelzik az idő múlását. M. már második éve jár a bölcsibe. Hamarosan az óvoda kovetkezik.
Volt pl.

farsang
is. M. hónapokkal előbb eldöntötte, bohóc lesz, szerencsére ki is tartott az elképzelése emellett. Nagyon várta és nagyon készült. Találó a jelmez, mert úgy gondoljuk, olyan kis mókamester szerepét töltheti be.
Ahogy lenni szokott, alig várta, hogy elérkezzen a nap, lelkesen indult, de amint meglátta, hogy rajtunk kívül más is van a farsangon, egyből vissza rettent.
3.

Szülinap
Határozott elképzeléssel vártuk a szülinapot is, a rendelést is leadta M. Kacicás tortát
és dollert (roller) rendelt, amit meg is kapott persze. A bölcsis szülinapot is várta, bár kb. minden nap azzal jött haza, hogy neki volt szülinapja a bölcsiben.

Kacica :)
Ballagás
Az év vége és a nyári zárás közeledtével a bölcsis ballagás is soron volt, miután szeptembertől óvodába készülünk, így őt is elbúcsúztatták. Bohóc néni is volt, bár az mintha egy külön alkalom lett volna. M. nagyon örült neki, de szerepelni nem akart, ahogy lenni szokott, inkább félre vonul ha túl sokan vannak.

Ovi
Közben megérkezett a felvételi értesítő, hogy M. felvételt nyert az Oviba. Igaz, nem oda, ahová készültünk, a körzetileg kijelölt óvodába sajnos többünket nem vettek fel, így a bölcsis társak közül akikkel szerettünk volna, nem fogunk együtt járni. Szerencsére van egy közeli 'hercegnős' óvoda és szerencsére ott is lesznek ismerősök a csoportban.
Szülői értekezlet is volt már, így I legalább már látta, hová fogunk járni. M. egyelőre várja hogy óvodás legyen, bár amúgy mindig kisbaba szeretne lenni. Márpedig kisbabák nem járhatnak óvodába.

Szünet
A bölcsi egy hónapra bezárt, ahogy szokott, ez volt a nyári szünet, mi is ehhez igazítottuk a szabadságot, és a nyaralást. A nyári élményekről és az egyéb programokról majd egy külön bejegyzésben részletesen is beszámolok, de térjünk vissza még kicsit a bölcsödébe. A szünet után még egy bő hónap van hátra az óvodáig, addig bölcsike van. M. nek már hiányoztak a barátnői, de így sem nagyon lelkesedett, hogy Anya és Apa is dolgozik, neki pedig menni kell. Ahhoz képest, hogy volt amikor hétvégén is menni akart, ez kicsit új. Csak remélni merem, hogy az ovi iránti lelkesedése meg marad akkor is, ha már oda kell járni. :-)

2013. október 2., szerda

Ősz

Elég régen írtam, holott sok minden történt, sajna több bejegyzésem maradt befejezetlen. Eltelt a nyár Bölcsi szünettel és szabadsággal, nyaraltunk mindannyian, együtt és külön külön is. Ne gondolj semmi extrára, nem jutottunk el a riviérára az idén sem :-) de helyette átrendeztük a lakást. M. kicsit nehezen de megbarátkozott a vízzel, így nagyot strandolt néhányszor.
Aztán az ősz us ujra eljött és vele a Bölcsi is újra indult, M. legnagyobb örömére. Sajnos az ősz a lehűlés és a megfázások időszaka, szoval megint előkerült a porszívó, a vitaminok, és folyamatos készültség van, ha esetleg komolyabb betegség támadna. Ezt leszámítva, minden nagyon szép és jó. Visszatért az a régi furcsa érzés ami iskola kezdés előtt keletkezik az emberben ugy gyomor és szív tájékon, pedig nem járunk már iskolába. Mostantól M. élete szakaszólódik szeptembertől szeptemberig.
Egyébként M. sokat nőtt és fejlődött. Nagyon mozgékony, imád ugrálni és tud már egyedül bukfencezni is. Rengeteget beszél, most már nem csak a cuki töredék szavait jegyezhetjük, de aranyköpéseit is. A hétvége legjobb szövege volt, mikor a levesben talált (petrezselyem) levél láttán közölte: postás hozta.

2012. július 19., csütörtök

nyaralás második hét

A nyaralásból hazatértünk kis időre, hogy erőt merítsünk az újabb kiruccanáshoz, a másik mamához. A szokásos menet, ébredés, készülődés, utazás, csomagok cipelése. Sajnos az utazóágyunkat ott kellett hagynunk, mert nem tudtuk összecsukni, így sürgősen be kellett szerezni egy másikat. Szerencsére sikerült is, még talán jobbat, mint az eredeti volt. Bár én még azt sem írtam le teljesen. Kis pihenő után irány a másik nagymama. Ahogy lenni szokott, ha megyünk, biztos hogy kapunk némi égi áldást, hol hó, hol eső formájában. Bár az esőre sem volt túl sok kilátás, azért jutott belőle, kb. az út felét szakadó esőben tettük meg. M. imádja a másik nagymamát. Azt beszéltük, hogy mindkettőt imádja, de valahogy máshogy, és máshogy is viselkedik velük. Bár végül is mindenki más és mi is mások vagyunk mindenkivel biztos.
Ennek ellenére az idő nagyon kellemes volt, és igazán nyaralósan telt. Bár a mama dolgozott közben, azért tudtunk közösen is csavarogni, meg aztán I.vel és M. el is végigjártuk a turikat és nagyokat sétáltunk. A strandolás sajna elmaradt, de így is nagyon jól éreztük magunkat. Sajnos jó hintát nem találtunk a közelben így a hintázás elmaradt. :(
A kocsival szervízben voltunk, szerencsére nincs semmi baja, csak visszahívásos volt és nem is tartott sokáig amíg megcsinálták.
Kirándultunk Bajára is, megnéztük a lakást és sétáltunk egy nagyot. Jaj, de nagyon szeretem azt a várost! Mindent összevetve észre sem vettem és eltelt ez a hét is, és aztán megint utazás vissza és már kezdődtek is a megszokott hétköznapok, I. újra dolgozik, mi pedig M.-el itthon molyolunk. Próbálom utolérni magam itthon is, de még annyira nem sikerült.
M. nagyon sokat fejlődött az elmúlt egy hónapban, de erről részletesebben majd egy következő irományban.

nyaralás első hét

I. két hét szabadságot vett ki és mielőtt még útra keltünk volna rápihentünk egy napot. Nagyon kellett neki, mert eléggé fáradt volt, és nekünk is, hogy kicsit hármasban lehettünk. Reggel a szokás szerinti ébredés készülődés, indulás. M. korán ébredt, ezt kihasználva mire az idő igazán felforrósodott, már a mamánál voltunk. A cicás mamánál. Nála kezdtünk, mert a családi ház, az udvar ígéretesnek tűnt a panel szauna után. Így is lett, bár ott sem volt kimondottan hűvös. És végre M. sem esett kétségbe mikor meglátta a mamát... A szokásos programok mellett, úgy mint nagynénik és turik, voltak extra programok is. Kirándulás tatával a kórházba, vásárlás a nagybevásárlóban, és a háztáji tennivalókból is akadt bőven a nyár hevében. Ezzel együtt valóban nyaraltunk. Kirándultunk, tettünk egy kudarcba fulladt kirándulást Szarvason, és strandra jártunk Gyopárosfürdőre. M. első találkozása a gyermekmedencével ugyan sikítással végződött, de a második próba annyira jól sikerült, hogy ki sem akart szállni. Megérte az úszógumit is kerülgetni napokig a lakásban, bár hamar rájött, hogy jobb a kezünkben pancsolni mint az úszógumiban. Igazi pancsoló kislány lett M. Itt egy kis zenei aláfestés:
 Ráadásul otthon, a kertben volt cica is, és lehetett dézsában fürdeni meg hintázni is. Szuper jó volt. M. új szokásokat vett fel és nagyon sokat fejlődött. Azért bemutatta a rosszabb oldalát is a mamáéknak :) De nagyon élvezte a pikniket a kertben, a kutyát, a cicákat és a többi sok állatot. Bár kisebb sokkot kapott, amikor meglátta mama vérengzését az udvaron. Csirkét vágott, és ezt M. is látta. Na de aki a csirkepörit szereti...
I. és M. találkoztak a barátnőikkel is, én vezettem sokat, bár nem túl hosszú távon, de szinte minden nap kicsit. Úgy érzem jót tett, de ezt az utasaim biztos jobban meg tudják ítélni. Jó volt a szabad levegőn és még a munkát is élveztem. Ez történt.

nyaralás nulladik hét

Visszatekintve az elmúlt egy hónapra, mióta nem blogoltam, sok minden történt, ezeket próbálom most összeszedni. Voltunk nyaralni is, de nálunk a nyaralás sem olyan egyszerűen indul, ezért is kezdem a nulladik héttel. A műszaki bejegyzésem óta kiderült, hogy a csomagtartó világítás tréfált meg bennünket, ettől függetlenül egy akksit buktunk és félő volt, hogy a második is hasonló sorsra jut. Végül csak új töltőt kellett beszerezni. Ez tovább fokozta a szeleburdi család effektust és persze a para szintet is, ami minden kisebb vagy nagyobb utazás előtt emelkedni kezd a légkörben körülöttünk. A kánikula amúgy is megtette hatását. már M. is kezdett ki lenni tőle, pedig ő aztán beleszületett a forróságba :) Volt amúgy tennivaló még bőven, lomtalanítás apropóján kiürítettünk és elbontottunk egy szekrényt a lépcsőházban, a fenyegető ellenőrzést megelőzve. Ez komoly logisztikai kihívást jelentett, egyrészt a holmik elhelyezését tekintve, másrészt M. őrzését tekintve is, hiszen meg kellett várnom míg I. hazaér, hogy valaki M.-el is maradjon, amíg a másikunk pakol, cipel vagy éppen bont. Azért jó kis munka volt az is. Néha nagyon kilátástalannak tűnt a dolog, a lakás pedig úgy nézett ki mint egy lomtár. Még most is kicsit, de a helyzet még javulhat. Az utolsó pillanatban ráadásul még egy hivatalos levél is becsúszott, amiért el kellett szaladni a nyaralás előtt. Szóval készültünk a nyaralásra, nem a Riviérán de még csak nem is a Balatonon, helyette a szülőknél, ami egyébként cseppet sem ront a minőségen szerintem. A készülődés fontos része volt a lelki felkészülés és ráhangolódás, emiatt a korábban beszerzett úszógumit üzemkész állapotba helyeztük és készenlétbe állítottuk a lakásban, hogy M. ne kapjon majd sikítófrászt tőle, ha eljutunk egyszer a strandra. A másik fontos feladat a csomagolás, illetve a holmik szortírozása, mikor, hová mit viszünk, és aztán pedig hogy fogjuk bepréselni a kocsiba. Nem is tudom kocsi nélkül ezt hogyan csinálnánk, csak felrémlik előttem a szeleburdi vakáció, mikor a család nagymamástul, gurulószékestül préselődik fel a menetrend szerinti járatra...