A következő címkéjű bejegyzések mutatása: orvos. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: orvos. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. szeptember 18., kedd

kényszerpihenő

Túl vagyunk az első bölcsődei héten. A tapasztalatokat összegezve, eseménydús egy hét volt. Mint azt az előző bejegyzésben említettem, az oltás miatt nagyon aggódtunk. Nem ok nélkül persze, de pont mire kiengedtünk volna, hogy minden rendben, akkor jött a mélyütés...
M. láthatóan nagyon  jól érzi magát a bölcsődei közegben. Jól el játszik egyedül is, úgy tűnik, mikor ott vagyok, akkor sem különösebben foglalkozik velem, ha elmegyek, akkor sincs vele gond, és ha visszatérek, az sem hatja meg különösebben. Talán szomorkodnom kellene, de alapvetően jó ez most így. Legalább nem okoz gondod az elválás. Eddig... A Gondozó Nénik, és a csoporttársak is nagyon cukik. És, ha hiszitek, ha nem, a kaja is jó :) Én is olyan izgalommal várom, hogy menjünk, mintha legalábbis én járnék. Bevallom, nekem is csupa új élmény, a megszokott hétköznapokhoz képest, új emberek, új feladatok, új tapasztalatok. Jó látni, ahogy M. önállósodik, ahogy ügyesedik. És szeret ott lenni. Még a hét elején azért panaszkodott, mert nem a játszótér felé vesszük az irányt, a hétvégére már az volt a baj, hogy nem megyünk be a bölcsibe. Így kisebb sorscsapásként éltük meg, hogy vasárnapra lebetegedett a kincsünk. Önmagában is eléggé megvisel bennünket, ha látjuk, hogy szenved, de így ráadásul az ütemezett program is felborult. Hétfő reggel így a bölcsőde helyett a Doktor Néni felé vettük az irányt, aki legnagyobb bánatunkra kényszerpihenőt rendelt el. Felfoghatjuk úgy is, hogy kaptunk még pár napot, amit együtt tölthetünk, de őszintén szólva alig várjuk, hogy mehessünk újra a bölcsibe...

2012. szeptember 4., kedd

15

Itt van az ősz... Bár az idő még nem annyira őszies, de ez sem változtat azon a tényen, hogy megkezdődik az iskola szezon, számunkra is, bár nem iskolába fogunk járni, de mégis. M. ma 15 hónapos, ami nem éppen egy kerek szám, 1 és egy negyed év csak. Sokat fejlődött megint, elérkezett az idő amikor szeretne már felegyenesedni és egyedül, két lábon járni. Igényli, hogy fogjuk a kezét és sétáljon, felkapaszkodik mindenhol ... és időnként elenged mindent egy-egy pillanatra és áll kapaszkodás nélkül.
Voltak a múlt héten látogatóink is, a gondozónénik a bölcsődéből. M. nagyon nagylányosan és okosan viselkedett. Mi is voltunk látogatóban, M. kis barátjánál a hétvégén. Nagyon kellemesen eltelt az idő, a gyerekek és mi is élveztük a társaságot.
Túl vagyunk már a 15-hónapos oltáson is, rögtön 2-t kaptunk. M. Szirénázott végig az úton, jelezve, hogy sürgős és nagyon komoly esetről van szó, amit azonnal orvosolni kell. Általában amint rájön, hogy
1. nem a játszótár felé megyünk
2. a paneldzsungelből a családi házak felé vesszük az irányt - ti. a doktornő/védőnő/gyógytornász is olyan részen található
3. nem a kényelmes séta tempót produkáljuk
4. látja hogy készülünk valamire - mi is előre izgulunk
azonnal szirénázik. Ez bizonyos szempontból jó, mert azt jelenti, hogy nagyon okos. Más szempontból azt is előrevetíti, hogy mennyire akaratos és hisztis (lesz) ha valami nem úgy alakul ahogy ő azt elgondolta.
Egyébként szerintem jobban sokkolta hogy nem a játszótérre, hanem valami rendelőbe vittem, mint maga az oltás.
A jövő héten pedig megkezdődik a nagybetűs számára is. Csak reménykedni tudok, hogy jól fogja érezni magát a bölcsiben, mert akkor amint meglátja, hogy valami jó következik, a sziréna lelkendezésre vált, ugrál, sikongat, röpköd.

2012. augusztus 23., csütörtök

induló

Intro

Ahogy azt már beharangoztam, jöjjön most pár sor a szülői értekezletről. M. hamarosan bölcsődés lesz, és ehhez hozzá tartozik egy szülői értekezlet, amit félelemmel vegyes várakozás előzött meg a mi (szülők) részéről. Mert ugyebár ilyen még nem volt, a mi életünkben is egy fontos esemény és jelentős változás lesz, ha M. megkezdi az óvó szülői szemektől független, önálló életét egy eddig ismeretlen közösségben. Szakavatott kezekbe kerül, de amíg mi csak róla gondoskodtunk, a nevelők sok más kis minit is vigyáznak, nevelnek majd. Másképp fognak hozzáállni, és másképp fognak róla gondoskodni, elfogulatlanul és bizonyos távolságból szemlélve fejlődését.

Nos a nagy eseménye I.vel közösen mentünk, amíg M. otthon maradt a Nagymamával. Kicsit félve hagyjuk magára mással, már attól is aggódunk, vajon mi lehet vele amíg mi nem vagyunk ott. Persze sokszor észre sem veszi hogy elmentünk, és persze ezután majd egyre több időt fog másokkal tölteni, mint velünk.

Az esemény

Bár mi és még jó néhány szülő teljesen az ismeretlenre készültünk sokan már gyakorlott bölcsisként nagyjából tudták mire számíthatnak. Kaptunk némi általános tájékoztatót, házi- és napirendet, jó néhány feladatot és javaslatot és persze a fizetnivalók listáját.

A csoport

A nagy közös után következett a jövőben nagyon fontos csoportbeosztás, névsorolvasás. Megtudtuk melyik csoportba kerül M. és aztán megismerkedtünk a csoportszobával, a gondozókkal és a többi csoporttárs szüleivel is. Újabb tudnivalók és újabb fizetnivalók után elérkezett az esemény legsarkalatosabb pontja, a jelek és a beszoktatás időpontjának kiválasztása. Harcra készültünk I.-vel, vérre menő küzdelemre, de annyira nem volt vészes, mint számítottuk, igaz, elég határozottak és szemfülesek voltunk, így a végeredménnyel is elégedettek lehetünk. Szeptember 10-én indul a mandula, vagyis M. a bölcsibe.

A lista

Hogy M. megkezdhesse életét a bölcsődében be kell szerezni pár igazolást:
- a védőnőtől
- a háziorvosától
- a fogorvostól
plusz, éppen esedékes egy oltás, tehát azt is meg kell kapnia. Tekintve, hogy M. retteg mindenféle rendelőtől és mindentől ami annak néz ki, ez kemény menetnek ígérkezik. Bár, ha belegondolok, hogy mindkét szülőben van egy adag fehér köpeny fóbia, ez nem is meglepő.
Ezen felül be kell szerezni pár holmit, amit majd visz(ünk) magával. Ez már részben kipipálva.

1 pipa

A fenti listából a fogorvos kipipálva! Kisebb kalandtúrának beillő utazáson vettünk részt, hogy megtaláljuk a magas házak között megbúvó kis rendelőt. A vizsgálat maga nem is volt sokkoló, tekintve, hogy M. már mire odaértünk úgy visított, hogy egy laikus szemlélő mindenféle műszer nélkül megállapíthatta, hogy hány foga van, és azok mennyire épek. Mi lett volna, ha fáj a foga???? Na de a java még csak ezután következik!!

Utózöngék

Napi szokásos sétánk a bölcsőde mellett vezet. Gyakran megállunk, megnézzük hogy játszanak a gyerekek az udvaron, ők gyakran odaszaladnak, integetnek. A napokban egy gondozó néni is a közelben volt és megpróbált barátkozni M.-el aki ezt a szokásos mosoly és integetés helyett kiadós visítással jutalmazta. Azóta ezt majd' minden nap eljátsszuk.

Éppen ma folytattam érdekes csevegést egy kisfiúval aki néhány napja/hete bánatosan nézett bennünket a kerítés túloldaláról. Ma nem volt egyedül és egyáltalán nem volt bánatos. Büszkén újságolta, hogy:
- Voltam ma vásárolni! Ti hová mentek?
Közben két társa is megérkezett, egyikük boldogan kiabálta, hogy:
- Mi verekedünk ám! - majd újra az előző kérdés, amire másodszorra is azt mondtam, mint elsőre:
- Mi is megyünk vásárolni - és még hozzátettem - meg a játszótérre. - Egyikük le is vonta a komoly következtetést, amit azonnal meg is osztott társaival
- A játszótérre mennek vásárolni!
És még két fontos kérdés merült fel: - Miért nincs a kisbabán zokni? illetve, hogy az én kisbabám-e a kisbaba?
Hát ez történt. M. nem visított és még a sarkon túlról integetett is a fiúknak :)
A továbbiakról majd később beszámolok.



2012. június 12., kedd

BeEtetés

Szülinapos nagylányunk az elmúlt héten aszkéta életmódot folytatott. Indok persze mint mindig most is van. Enyhe láz, fogzásos tünetek mellett sztrájkba kezdett és szinte semmit nem volt hajlandó magához venni. Miközben mi finomabbnál finomabb és táplálóbb étkekkel próbáltuk erősíteni, hogy mihamarabb legyőzze a kórt, ő eltökélte, hogy nem hajlandó szilárd táplálékot magához venni. Amit mégis a szájába vett, azt ki is köpte, miután megrágta. A beetetés legkülönbözőbb formáit választottuk: kínáltuk kanálból, villáról, tányérból, kézből, próbáltuk az ő kezébe adni az irányítást, mindhiába. Először kínáltuk, aztán kérleltük, könyörögtünk, hogy egyen. Aztán ráhagytuk, vagy épp elvettük előle az ételt (csak mintha el akartuk volna venni). Minden próbálkozás az első falatig bizonyult sikeresnek. Tetézte a bajt a számtalan szájon át beadandó csillapító és antibio, aminek következménye lett az egyre határozottabb ellenállás minden táplálékkal szemben és egy kiadós csalánkiütés is. Egy hét alatt kétszer voltunk Doktor Néninél. Mára sem láz, sem kiütés nincs. Mondanom sem kell, hogy a foga még mindig nem bújt ki.
Amiknek M. ebben a lázas étvágytalan állapotban sem tudott ellenállni, a következők: Szőnyegszösz, vagy bármilyen szösz, porcica, purhab, papírzsepi, újságpapír, bármi ami papír, korábban megrágott, kiköpött, eldobott és megszáradt ételdarabok, virágföld. Kihagytam valamit? Ezen felbuzdulva kitaláltam egy jó módszert az etetésre. Elkerítünk M.nek egy kis területet, ahol nyugodtan kúszhat, mászhat, játszhat. Berendezzük neki mindennel amire szüksége lehet. És aztán beszórunk mindenféle ételdarabokat, amiket felszedhet, ha olyan kedve van. Attól talán hízna is :D
Mindez éppen a Nagymama látogatásával esett egybe. Hát nem a legjobb formájában találta M.-et és azt hiszem engem sem, sajnos. Ettől függetlenül jókat játszottak együtt. Imádják egymást és ez így van rendjén.