A következő címkéjű bejegyzések mutatása: program. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: program. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. február 15., vasárnap

hétvégi programozás

M. betegsége némi kényszerpihenőre kényszerítette I. -t is. Ráadásul ő is lebetegedett, így aztán teljes elzártságra kényszerültek. Nem is kívánkoztak a szabadba, nem is bírtak volna kimozdulni. M. már kezdett jól lenni, mire I. igazán beteg lett. Ő már aktivizálta volna magát, de Anya sajnos nem tudott vele lépést tartani. M. ezt még talán rosszabbul bírta, mint saját betegségét. Bár most tényleg leverte a betegség, szenvedett tőle. Azt mondta:

Anya én ezt nem bírom tovább, én már soha nem fogok nevetni!
Pedig azért vannak akik nála sokkal betegebbek, mégsem vesztik el életkedvüket.

 A hétvégére végre mindketten összeszedték magukat kicsit, és M.-et már semmi nem tarthatta vissza, hogy valami élményt szerezzen magának, és nekünk is. Napok óta az IKÁ-ba szeretett volna menni, szombat reggel el is vitt bennünket reggelizni. Ott jobb a koszt mint otthon, úgy tűnik. Bár mikor odaértünk, közölte, hogy ő a másik IKÁ-ba akart menni, a kismadarasba. Ne kérdezzétek mi az, mert nem tudtuk igazán megfejteni. A lényeg végül is a gyors kaja - ami talán elítélendő, de annak érdekében, hogy valamit egyen, mindenre hajlandók vagyunk. A kaja és a játék. Mert valami játék mindig kell.

A szombati IKA túra után vasárnap kicsit intellektuálisabb programot sikerült összehozni. A Duna parton voltunk, kavicsot dobálni meg sétálni. Aztán pedig a kastélymúzeumot látogattuk meg. Nagy szó ez, mert még nem nagyon tudtuk rávenni semmi ilyen programra. Kicsit meg is volt illetődve, hogy mi lesz ő vele ott. Félt, de azért kíváncsi is volt, milyen is egy igazi hercegnős kastély. Csak attól félt, mi lesz, ha találkozik egy igazi hercegnővel. Én nem tudom, miért olyan félelmetes egy hercegnő, de végül is mindegy.

Igazán tartalmas, élménydús hétvégénk volt.

2014. október 17., péntek

Bátorság

M. igazi szájhős azt hiszem.
Ha felmerül, hogy valahová megyünk, hogy valami érdekeset csinálunk, és tetszene neki, nagyon lelkes és azonnal indulna.

Aztán mikor a tettek mezejére kell lépni, hamar inába száll a bátorsága. Így volt ez a balettal is, amit hallgattunk legalább fél éven keresztül, hogy menni szeretne, aztán mikor menni kellett volna, szabályos pánikroham tört rá és kétségbe esve könyörgött, hogy ne menjünk. Hát az élmények nem jönnek házhoz.

Vagy a pónizás, amivel szintén egy hétig nyaggatott bennünket, alig tudta kivárni hogy menjünk, majd a ló hátán ülve valamitől megriadt, és azonnal le kellett szállni. Utána persze büszkén mesélte, hogy póni lovagolt.

Elég, ha csak szóba kerül, hogy valaki jön hozzánk, vagy váratlanul megszólal a csengő, azonnal kétségbe esik.
Eddig ő rémisztgetett szörnnyel meg dinóval, vagy menekült 'apaszörny' elől nevetve. Most viszont egy mesebeli sárkánytól annyira megijedt, hogy a könyvet is ki kellett dobni. Azóta a könyvekkel is óvatos.

Nem rossz az óvatosság, vagy a bizalmatlanság, de a bénító rettegés semmiképp sem jó. Azt hittük, az óvodával ez kicsit változni fog, hiszen láthatóan megnyílt bizonyos értelemben, de a hét tapasztalata, hogy sajna az oviban is bepánikol azért, ha váratlan helyzet, ismeretlen személy érkezik.
Persze mindennek oka van, és biztos lehetne mélyebbre ásni, valahol természetes dolog, ha félünk az ismeretlentől.

Szerintem ez is egyfajta fejlődési lépcső, hogy látjuk a korlátainkat, illetve, hogy beismerjük ha félünk. Ne izgulj kis M. mi veled vagyunk!

2014. szeptember 9., kedd

Weekend

Az ovis beszokás és egy hét ügyelet után már nagyon vágytunk egy kellemes, közös élménydús hétvégére. Program akadt bőven, amiből választhattunk volna, de végül sehová nem jutottunk el. Azért így is nagyon kellemesre sikerült.

2014. augusztus 10., vasárnap

Programoz

Kopaszi
Az elmúlt fél év során azért volt pár emlékezetes családi programunk a szokásos lakótelepi séták, játszótér látogatások és a  program számba menő hétvégi bevásárlások mellett. Ezeket próbálom most összeszedni, bár biztos nem időrendben.
Séták
M. már egy ideje jól bírja a sétákat, bár a céltalan csatangolás nem az ő világa. Sikerült eljutnunk a Duna partra néhányszor, dobáltunk kavicsot, néztük a vizet, leveleket és botokat gyűjtöttünk.
így bújtunk a vonat elől
Tettünk pár tanulmányutat a közeli családi házas övezetekben is, és jellemzően gyalog mentünk a közeli bevásárló központba is.
Voltunk a Mamával a  Kopaszi gáton, bár akkor valami rájött M. re, így napokig babkocsival sétált. A kirándulásaink egy része részben
Járművön
történik, M. Szeret buszozni, így ha úgy adódik tömeg közlekedünk. De ültünk már villamoson és majdnem kipróbáltuk az új metrót is. A nyaralás alatt pedig vonatoztunk párszor, bár egy elsuhanó vonat zaja,
VUK játszóó
sebessége, mérete miatt kapott egy kisebb sokkot, ennek ellenére nem hagyta volna ki a vonatozást.
Játszótér
Feltérképeztünk pár közeli játszóteret is, de a legnagyobb élmény azt hiszem a vuk
Állatkert
játszótér és az állatkerti játszótér volt. Mert voltunk az
+Állatkert ben
is, M. nagyon szereti az állatokat, volt néhány kiszemelt kedvenc, amit mindenképp látni szeretett volna, cica lányhoz illően a nagymacskák, főként az oroszlán, aztán a medve és az orrszarvú. De etettünk zsiráfot is, bújtunk a szurikátákkal és hasonlók. Mikor már úgy tűnt hogy minden ereje és türelme elfogyott, akkor értünk a játszótérre ...
Utazások
Élmény-teli programok voltak a nagyszülőknél tett látogatások is, hol trambuli meg játszótér, hol a kert és az állatok tették színesebbé a látogatásokat. Az év csúcspontja azt hiszem a Balatoni nyár volt, az az egy hét amit hármasban töltöttünk el. De nagy élmény volt a közeli üzletközpont melletti vurstli is, főképp a póni 
a szigeti vadaskertben
lovaglás, ami nagy élmény volt, és M. azóta rágta a fülünket, hogy pónizni szeretne. Meg is próbáltunk ismételni a Margitszigeti kisállatkertben, több kevesebb sikerrel. Bár a fotón nem látszik, de mire oda jutottam, hogy megörökíteni, már görbült lefelé a szája és le akart szállni. Aztán pedig büszkén előadta mindenkinek hogy ő pónin lovagolt. Na de tud ennél nagyobbat is mondani, a bölcsiben rendszeresen előad valamit, hogy mit fogunk csinálni, és hová megyünk. Legutóbb azt adta elő, hogy repülővel megyünk valakihez, a gondozó néni nem tudta kihez, de gondolom a bogarakhoz készül a partra vagy a holdra készül. Hát egyszer, valamikor majd biztos ...
Ennyit a programokról - egyelőre.

2014. július 18., péntek

Bölcsi Ovi

a bánatos bohóc
Az ünnepnapok mellett a 'tanév' rendje és az ottani jelentős események jelzik az idő múlását. M. már második éve jár a bölcsibe. Hamarosan az óvoda kovetkezik.
Volt pl.

farsang
is. M. hónapokkal előbb eldöntötte, bohóc lesz, szerencsére ki is tartott az elképzelése emellett. Nagyon várta és nagyon készült. Találó a jelmez, mert úgy gondoljuk, olyan kis mókamester szerepét töltheti be.
Ahogy lenni szokott, alig várta, hogy elérkezzen a nap, lelkesen indult, de amint meglátta, hogy rajtunk kívül más is van a farsangon, egyből vissza rettent.
3.

Szülinap
Határozott elképzeléssel vártuk a szülinapot is, a rendelést is leadta M. Kacicás tortát
és dollert (roller) rendelt, amit meg is kapott persze. A bölcsis szülinapot is várta, bár kb. minden nap azzal jött haza, hogy neki volt szülinapja a bölcsiben.

Kacica :)
Ballagás
Az év vége és a nyári zárás közeledtével a bölcsis ballagás is soron volt, miután szeptembertől óvodába készülünk, így őt is elbúcsúztatták. Bohóc néni is volt, bár az mintha egy külön alkalom lett volna. M. nagyon örült neki, de szerepelni nem akart, ahogy lenni szokott, inkább félre vonul ha túl sokan vannak.

Ovi
Közben megérkezett a felvételi értesítő, hogy M. felvételt nyert az Oviba. Igaz, nem oda, ahová készültünk, a körzetileg kijelölt óvodába sajnos többünket nem vettek fel, így a bölcsis társak közül akikkel szerettünk volna, nem fogunk együtt járni. Szerencsére van egy közeli 'hercegnős' óvoda és szerencsére ott is lesznek ismerősök a csoportban.
Szülői értekezlet is volt már, így I legalább már látta, hová fogunk járni. M. egyelőre várja hogy óvodás legyen, bár amúgy mindig kisbaba szeretne lenni. Márpedig kisbabák nem járhatnak óvodába.

Szünet
A bölcsi egy hónapra bezárt, ahogy szokott, ez volt a nyári szünet, mi is ehhez igazítottuk a szabadságot, és a nyaralást. A nyári élményekről és az egyéb programokról majd egy külön bejegyzésben részletesen is beszámolok, de térjünk vissza még kicsit a bölcsödébe. A szünet után még egy bő hónap van hátra az óvodáig, addig bölcsike van. M. nek már hiányoztak a barátnői, de így sem nagyon lelkesedett, hogy Anya és Apa is dolgozik, neki pedig menni kell. Ahhoz képest, hogy volt amikor hétvégén is menni akart, ez kicsit új. Csak remélni merem, hogy az ovi iránti lelkesedése meg marad akkor is, ha már oda kell járni. :-)

2013. május 9., csütörtök

Programoz

Nagyon régen írtam már, szégyenlem is, nem mintha nem történt volna semmi érdekes, csak hát mostanában folyamatos Időzavarban vagyok. Egyrészt a munka is lekötötte szellemi kapacitásaimat, másrészt otthon sincs kedvem vagy időm a gép előtt ülni. Igaziból alkalom is ritkán adódik alkalom az alkotó tévékenységre, mert M. folyamatosan foglalkoztat bennünket. Főleg Anya a sztár, ha jelen van és szabad, de ha nincs, akkor Apucika is megteszi. egyébként folyamatosan úton vagyunk és programozunk. Nekünk persze program egy bevásárlás vagy a játszóterezés is, de az utóbbi időben kijutott az igazi programokból is. Majális is volt és ringató is volt a múlt héten. A hirtelen jött tavasz vagy nyár sokkal nagyobb szabadságot és több lehetőséget kínál a programokra és ezt ki is használjuk. Szóval a hétvégék csavargással telnek, M korán kel és amint kinyitja a szemét, máris indulna. Mi pedig próbáljuk utolérni mert ugyebár jó lenne még kicsit lustálkodni legalább hétvégén. Amúgy olyan jó érzés látni,  hogy ilyen energia bomba ez a kis Manó.
Így a napok és hetek gyorsan telnek. Észre sem vesszük, csak időnként Rácsodálkozunk, mennyit fejlődött.
Ha belegondolok, milyen nehezen indult el, most pedig már egyedül felmászik bárhová. Megért mindent, nár mondani nem sokat akar azért megérteti magát és eléri amit akar. Kedvenc szava a 'nem' de szépen mondja hogy anya és apucika.
Hát ennyi... Folyt köv.