A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sport. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sport. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. október 4., szombat

Aktív

A mászókán
Mióta M óvodás, egy sor új változás történt az életünkben. M. érezhetően felszabadult kicsit, aktívabb lett, megnyílt. Mi ezt inkább csak érezzük, mint látjuk, mert ha vele vagyunk, azért a szülői jelenlét biztonságával kicsit visszaél. Mindenesetre érezhetően aktívabb lett. De ezt már biztos írtam. A nagyobb tömeg, az új helyzetek kevésbé sokkolják, nem kezd azonnal pánikolni, legalábbis az oviban úgy tűnik nem.
Sokat és egyre ügyesebben mozog, a múltkor megmászta a játszótéri maszókát is, fenn csücsült a tetején.
A lányok futásra készen

Az óvodai közös programok közül  az ősz köszöntő kézműves program nem annyira hatotta meg, és a @Futafok ra is változó lelkesedéssel indult. I nevezett vele, 500 m volt a táv, ami nem sok, bár M. nem futott még ennyit egyhuzamban - bár edzett rá az utóbbi időben. Nem is a távtól, sokkal inkább a tömegtől tartottunk, és a szokatlan helyzettől. Nem is akart elindulni, de aztán szaladt az oda úton. Viszont amint a mikrofon megszólalt a színpadon, azonnal pánik fogta el és bőgni kezdett. Ahogy kis barátnője megérkezett, kicsit erőt magán.
Becsülettel végig is futotta a távot, bár a végére elfáradt azért.

Én nem vagyok oda a futásért és most sem kaptam kedvet, I viszont annyira lelkes lett, hogy elhatározta, jövőre ő is indul a felnőtt távon. Nekem viszont itt lenne az ideje előszedni és leporolni a bringát, hogy lépést tudjak tartani a lányokkal ;-)

2011. május 10., kedd

kerék-pár

Az élet néha ezt hoz, néha azt. Kölyök voltam még, és nálunk otthon Szekszárdon minden nyáron nagy nemzetközi kerékpárversenyt rendeztek (Gemenc nagydíj) Az év egyik legnagyobb eseménye volt számomra a profik esti villanyfényes háztömb körüli versenye. Akkor csapott meg először a kerékpárok szele. Egy alkalommal indultam is. Persze nem a nagyokkal, hanem a gyerekekkel, anyukám gyerekkori camping biciklijén. Finoman szólva is ducinak lehetett mondani és hát nem voltam valami nagy kondiban. Azt hiszem utolsó lettem, de nagyon büszke voltam magamra akkor is. Aztán felnőttem, a régi campingre már nem ültem többet és az élet úgy hozta, hogy a  nagydíjat felváltották a bajai népünnepélyek.
Néhány évvel ezelőtt valami miatt odaragadtam a TV elé a legnagyobb országúti kerékpárverseny közvetítése előtt. Pedig soha nem voltam sport rajongó, valahogy úgy voltam vele mindig, hogy csinálni jobb mint nézni. Nem csináltam, nem is néztem, épp ezért. De aztán jött ez a Tour de France meg Lance Armstrong a hős. Nem csak mint kerékpáros, mint ember is. Szerintem. És persze nem csak ő. Sok kis hős, sok kis történet, sok kis halál.
Aztán más okból is el kellett gondolkodnom azon, hogy valamit mozogjak, sportoljak és legnagyobb örömömre a kerékpározás az ajánlott sportok között volt. Akkor már/még Baján a lehetőség adott volt, sík vidék, sok biciklis, aktív kétkerekű közösség, stb. megadta a végső lökést. vettem egy használt bicajt. Rájöttem mennyire praktikus közlekedési eszköz, de azért sportnak még nem tekintettem, legfeljebb életformának. A biciklit aztán ellopták, de újat vettem. Fogyókúrába is kezdtem, bár már nem voltam annyira duci mint tizenévesen, de azért nem ártott. És itt jött a sport, az 'edzés' a kiruccanások a töltésen, egyre hosszabb, hosszabb utak, míg végül gondoltam egyet és hazatekertem Bajáról Szekszárdra. 40 km, háztól házig 2 óra. Vonattal az út 1 óra, háztól házig az is benne van kettőben.
Aztán az élet megint mást hozott. Megismertem I-t, Elhagytam Baját és a TV közvetítéseket is. Volt jobb dolgom is ennél. Megszakadt a kapcsolat a kerékpársporttal és sajnos az életformával is. A bicikli még nem került fel a fővárosba, bár itt is életforma a tekerés.
Nemrégiben bekúszott a nappalinkba a kábel, ami már évek óta csak az előszobáig merészkedett. És a kábellel együtt sok-sok csatorna, melyek között ott a sportcsatorna ami tavasztól őszig szinte minden nagyobb kerékpáros versenyről beszámol. És épp a hétvégén indult az "olasz kör" és bár I. nem túl boldog tőle, pár órára megint odaragadtam a TV elé, bámulom a gyönyörű olasz tájat és hallgattam a kerékpárok monoton zümmögését. Furcsa. Órákat tudnék róla mesélni mennyire nagyszerű és összetett sport ez és mekkora teljesítmény pusztán végigcsinálni. Engem lenyűgöz akkor is, ha rém unalmasnak tűnik órákon át bámulni ahogy csoportba verődve tekergőznek az úton. De nem ezért kezdtem bele ebbe a bejegyzésbe.
Az élet néha ezt hoz, néha azt, de általában nem azt amit várnál tőle. Az úgy volt, hogy leültem egyszer a TV elé és .... és így lett belőlem kerékpáros.