A következő címkéjű bejegyzések mutatása: strand. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: strand. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. július 19., csütörtök

nyaralás első hét

I. két hét szabadságot vett ki és mielőtt még útra keltünk volna rápihentünk egy napot. Nagyon kellett neki, mert eléggé fáradt volt, és nekünk is, hogy kicsit hármasban lehettünk. Reggel a szokás szerinti ébredés készülődés, indulás. M. korán ébredt, ezt kihasználva mire az idő igazán felforrósodott, már a mamánál voltunk. A cicás mamánál. Nála kezdtünk, mert a családi ház, az udvar ígéretesnek tűnt a panel szauna után. Így is lett, bár ott sem volt kimondottan hűvös. És végre M. sem esett kétségbe mikor meglátta a mamát... A szokásos programok mellett, úgy mint nagynénik és turik, voltak extra programok is. Kirándulás tatával a kórházba, vásárlás a nagybevásárlóban, és a háztáji tennivalókból is akadt bőven a nyár hevében. Ezzel együtt valóban nyaraltunk. Kirándultunk, tettünk egy kudarcba fulladt kirándulást Szarvason, és strandra jártunk Gyopárosfürdőre. M. első találkozása a gyermekmedencével ugyan sikítással végződött, de a második próba annyira jól sikerült, hogy ki sem akart szállni. Megérte az úszógumit is kerülgetni napokig a lakásban, bár hamar rájött, hogy jobb a kezünkben pancsolni mint az úszógumiban. Igazi pancsoló kislány lett M. Itt egy kis zenei aláfestés:
 Ráadásul otthon, a kertben volt cica is, és lehetett dézsában fürdeni meg hintázni is. Szuper jó volt. M. új szokásokat vett fel és nagyon sokat fejlődött. Azért bemutatta a rosszabb oldalát is a mamáéknak :) De nagyon élvezte a pikniket a kertben, a kutyát, a cicákat és a többi sok állatot. Bár kisebb sokkot kapott, amikor meglátta mama vérengzését az udvaron. Csirkét vágott, és ezt M. is látta. Na de aki a csirkepörit szereti...
I. és M. találkoztak a barátnőikkel is, én vezettem sokat, bár nem túl hosszú távon, de szinte minden nap kicsit. Úgy érzem jót tett, de ezt az utasaim biztos jobban meg tudják ítélni. Jó volt a szabad levegőn és még a munkát is élveztem. Ez történt.

2011. május 22., vasárnap

kirándul

Itt a nyár, azt hiszem. Bár még csak május van, de az idő határozottan nyárias, szinte egyik napról a másikra beköszöntött végre. A sötét hideg napok, az eső és a ború után végre süt a nap, meleg van. Hirtelen elhatározástól vezérelve vonatra szálltunk és meg sem álltunk Gárdonyig. Felfedeztük a tópartot, sétáltunk, lógattuk a lábunkat a vízbe. Kellemes volt nagyon. Persze nem volt igazi strandolás, mert nem is gondoltuk, hogy a víz alkalmas lesz fürdőzésre. Persze I. amúgy se nagyon fürdött volna. Így is kellemes volt, jó volt kimozdulni a szokásos bevásárlós utakon túlra, jó volt a szabad levegőn és jó volt ismeretlen tájon járni.Íme néhány kép a tópartról:



Hugom szerint ez volt a nászutunk. Hát, ha úgy tetszik, igen :) Azért I. a végére elfáradt kicsit, pedig alig két órát töltöttünk Gárdonyban/Agárdon. És M. teljesen kifeküdt :) Elmaradt a szokásos esti, éjszakai mocorgás is. De a kirándulást ő is nagyon élvezte.
 Dióhéjban ennyi

2010. július 20., kedd

hétvége

Bár a szabadság véget ért, a héten már dolgoztunk, a nyár tovább tombol és a hihetetlen kánikula is követelte hogy a hétvégén valami frissítő programban vegyünk részt. Adódott az ötlet, hogy megyünk a vízpartra. Na nem kocsival, hogy főjünk benne a dugóban, hanem suhanós piros vonattal egész a Velencei-tóig. De aztán ahogy az lenni szokott, minden változott, csak a kánikula nem. Húgomék javaslata egy tatai + környéki kirándulás volt, mondván, hogy úgyis mindenki a V.tóra megy (aki nem a balcsira) és hogy kiránduljunk. Persze így V. ugrott és a vonatozás is, maradt a kocsi, bár a vezetést nem vállaltuk be. A program érdekesnek ígérkezett, előember meg vár és egyebek + geokess. Kirándulós, sétálós nézelődős program sőt, még a strandolást is kilátásba helyeztük. Tök jó. Indultunk, odaértünk. Samu koponyája érdekes volt, bár igazából nem egy látványos dolog, de örülök hogy láttam. Aztán kezdődött a kess. Sajnos nem voltunk elég felkészültek, gyakorlatilag teljesen kezdőként és tudatlanul követtük a tapasztaltabbakat. Lehet, hogy utána kellett volna olvasni és rögtön regizni is kellett volna, hogy ne érezzük magunkat olyan bután? Hát lehet. Mindenesetre azt gondolom gyorsan belejöttünk és a következő ponton már instrukciókat is kaptunk. Érdekes dolog ez. Szerintem egy kirándulást vagy túrát még inkább feldobhat a dolog, bár nekem a kirándulás lenne a fő csapás és a kincskeresés a kiegészítő program. Következő uticél Tata volt, megnéztük a várat kívül belül, csodáltuk a kilátást a tóra. Tulajdonképpen végigsétáltunk a vártól a strandig. Útközben ebédeltünk, volt meglepetés sushi meg minden. Nekem a strand is tetszett. Szabad strand, természetes víz, nem olyan mint a balaton, hogy csak mégy befelé egy hétig és még mindig csak térdig ér a víz. Szóval bejött. A part árnyékos, csomó büfé meg minden van, bár ezekkel nem éltünk. A szabadstrand kicsit messzi van a városközponttól, de annyi baj legyen. Kis felfrissülés és hűsölés után elzarándokoltunk az Angol parkba is. Gyönyörű környezet, fák, rétek és virágok, kis patak, eldugott ösvények olyan igazi romantikázni való hely. A bejárattal szemben egy nagyon szép igényes kávézó, profi kiszolgálás, fincsi kávé és fagyi várt bennünket. Úton hazafelé még megálltunk egy helyen, aztán pálya haza. Hát ennyi volt a kirándulás. Szép volt, jó volt. Nem volt uncsi kicsit sem. csináltam pár képet is, de a telefonból letöltés most annyira nem működik sajna. Ezek után a vasárnap nyugiban pihenéssel telt... és azóta ismét a dolgos hétköznapok várnak.